Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családlátogatás-miért is?
Létrehozva: 2012. szeptember 5. 15:55
Sziasztok!
Rég nem jártam erre, nem tudom volt e hasonló kérdés. Szóval a problémám a következő: A kisfiam tanára jelezte, hogy jönnének családlátogatásra. Tudom, hogy ez szokás, csak nem igazán értem.
Nekem ez amolyan szociális tanulmánytúrának tűnik. Megnézik elég tiszta a lakásom, hogy van a gyereknek külön szobája meg ilyenek? Mert szerintem ehhez az égegyadta világon semmi köze senkinek. Ahhoz van köze, hogy a gyerekem minden nap lehetőleg kipihenten és ápoltan jelenjen meg az iskolában. Én se megyek a tanár nénihez, hogy tegye magát szabaddá mondjuk csütörtök délután ötre, mert megyek megnézni hogyan él.
Köszi, ha megosszátok a tapasztalataitokat. Leszögezem inkább csak elvi vitát kezdeményeznék....hiszen ha nem akarom, úgyse tud mit tenni. Csak érdekelne, hogy csupán engem zavar ez a kérdés, vagy van más is, aki hasonlóan gondolkodik...
Üdv: Évi
Nem olvastam vissza, de:
-nálunk már az oviba jelentkezéskor kijöttek az ovónők, "családlátogatásra".
-azóta már iskolás a fiam, és a tanároknak eszük ágában sincs jönni.
Igen, engem is zavart, anno, idejöttek, üldögéltek egy kicsit a nappaliban, cseverésztünk kedvesen, meg kellett kínálni Őket, és megnézték kisfiam szobáját, majd nevetve megállapították: rengeteg játékod van, ennyi az oviban nem lesz !
De kedvesek voltak, beszélgettek a gyerekkel, kérdezték, mik a kedvenc játékai, meséi...
Amúgy azt mondták, nekik szükséges ez a látogatás, hogy tudják, rendezett körülmények között élő gyerekkel van-e dolguk.
Nem arra kíváncsiak, van-e plazmatévé, meg kinek milyen puccos a lakása....
Miféle elítélésről dumálsz...????
A véleményemet írtam le.
Autista gyerek meg sajnos közelebb van a családban, mint gondolnád..... Úgyhogy nem a vakvilágba beszélek. Látom a sógornőméknél....
Persze ők nem ilyen paranoiásak, hanem maximálisan együttműködnek az óvónőkkel - és nagyon jó hatással van a gyerekre. Az egyik óvónő szinte havonta megy hozzájuk, mert a kisfiú is annyira szereti őt.
Nálunk a bölcsiből, oviból jöttek, még évkezdés előtt. Az indok az volt, hogy a gyerek megismerheti így őket még az otthonában és amikor először megy, már ismerősökhöz érkezik. Fél óra volt, beszélgettünk, megmutattuk a gyerek szobáját - ennyi.
Évi- értem, hogy nálatok nem ez a célja a látogatásnak, de nálunk jól vette ki magát, hogy jöttek, kíváncsiak voltak a gyerekekre.
Engem nem zavarna. Sot orulnek neki, hogy kotetlenul tudunk beszelgetni. Mikor gyerek voltam nalunk kinn volt a tanito neni. Se a furdore se a hitvesi agyra nem volt kivancsi. Egyszeru kellemes beszelgetes volt.
Nem tudom mi rossz van benne. Ha szukseget erzi es bizok benne, hogy o jo pedagogus, akkor nyilvan szukseg van ra. S nekem is lehetosegem van jobban megismerni.
Nem mennék olyan helyre dolgozni, ahol ilyesmire akarnának kötelezni. De nem láttam még olyan iskolát, amelyik erre kötelezte volna a tanárait az utóbbi évtizedekben.
(Más kérdés, ha a tanár egyszerűen kíváncsiskodó természetű vagy szeret fontoskodni, esetleg nincs meg a kötelező óraszáma, és ezzel akarja kipótolni.)
Szia
En ugyan 6 eve nem gyakrolom a szakmam (ovono voltam), de a legutolso infom, hogy eltoroltek ezt a csaladlatgatas dolgot a szem.jogok serulese miatt. Most akkor visza allitottak, vagy csak a tanarneni el meg 20 evvel ezelott? Szerintem ennek nezz utana.
Éppen elégszer találkozik az ember a családdal a különböző iskolai rendezvényeken, sportnapokon, kirándulásokon...
A tanár nem kém és nem hatóság.
Ha azt véli, gondolja, sejti, hogy valamelyik gyereknek gond van a körülményeivel, akkor van éppen elég ezzel foglalkozó intézmény, akikhez fordulhat, hogy utánajárjanak a dolognak.
Evica, ha elromlik a klotyód és szerelőt kell hívni, azt is betörésnek érzed, az u.n. intimszférádba?
Nem, valószinű, hogy tanerő pont a hálószobádra kiváncsi, de arra sokkal inkább, hogy otthoni körülmények között, hogy viselkedik a gyerek. Sok mindenre lehet következtetni abból, hogy kötetlen körülméynek között, (értsd. nem az iskolában) hogy viselkedik a gyerek és még sok más egyébre.
Ha, probléma van a tanárral, azon valahogy mindig felháborodik minden szülő, de ha együtt kéne működni a gyerek érdekében, azt meggátoljuk.
Akkor mégis mit várunk?
Teljesen megértelek. Ha jó viszonyban vagytok, neki is mondd el ugyanezt. Ha jó pedagógus, megérti és szerintem meg tudjátok beszélni és egyeztetni a gondolataitokat.
Sok sikert!
Én azzal értek egyet, hogy a problémás családokat "meg kell látni", a gyerek viselkedéséből, pl. De annak nem látom értelmét, hogy az otthonában keresse fel a pedagógus a családot.
Míg a fiam ovis volt, még nem lehetett visszautasítani a családlátogatást. Volt egy papír a falon és arra kellett feliratkozni. Én soha nem irtam fel magam.
Nekem szegezte a kérdést az óvónő, hogy mikor jöhet. Mondtam, hogy vegyen sok benzint a kocsijába, mert több, mint fél órára lakunk, már nem ott, ahol az ovikezdéskor laktunk. Erre ő, hogy ezt jelenti a vezetőnek és megszüntetik a gyerek jogviszonyát, mert el kellett volna vinnem a lakhelyem szerinti óvodába. Elvittem volna, ha felvették volna.
Így visszajelentkeztünk a korábbi lakhelyünkre és vártuk, hogy a vezető mit lép. Szerencsére, semmit. Aztán vége lett az ovinak.
Az iskolát már úgy kezdtük, hogy az elején a tanítónőnek négyszemközt bevallottam, hogy nem ott lakunk, ahová be vagyunk jelentve, csak a faluban sok a c... és nem akartam oda íratni a gyereket. Mondta, hogy ezzel eléggé sok diákja van így...
Ha hiszed, ha nem - a kicsi gyerekek az iskolában NAGYON SOK MINDENT elmondanak arról, ami otthon történik a családban. Még azt is amiről azt gondolnád, hogy a gyereked nem is tud....
( iskolai tapasztalataim vannak pici gyerekekkel )
A családlátogatás pedig a gyereked érdekében nagyon fontos ( lenne, ha együttműködően állnál hozzá ).
De még ha tényleg autista is, akkor is egészen biztosan nem hat rá pozitívan egy introvertált, paranoiás szülő...
Volt egy idős nagynénink, de ő csak úgy 90 éves kora körül lett ilyen. Nem akart senkit beengedni a lakásába, merthogy ellopják tőle az ékszereit, meg a pénzét... A gyerekei vért izzadtak, hogy ellássák, takarítsanak nála (többszáz km-ről utaztak oda), mert nem volt hajlandó beengedni a takarítónőt, akit szerződtetettek hozzá. Stb. stb.
A néninél ez már-már skizofrénia határát súrolta... :-(
A gondolataimban olvasol.... .-)
az előző hsz-omban pont ezt az introvertáltságot akartam leírni....