Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családlátogatás-miért is?
Létrehozva: 2012. szeptember 5. 15:55
Sziasztok!
Rég nem jártam erre, nem tudom volt e hasonló kérdés. Szóval a problémám a következő: A kisfiam tanára jelezte, hogy jönnének családlátogatásra. Tudom, hogy ez szokás, csak nem igazán értem.
Nekem ez amolyan szociális tanulmánytúrának tűnik. Megnézik elég tiszta a lakásom, hogy van a gyereknek külön szobája meg ilyenek? Mert szerintem ehhez az égegyadta világon semmi köze senkinek. Ahhoz van köze, hogy a gyerekem minden nap lehetőleg kipihenten és ápoltan jelenjen meg az iskolában. Én se megyek a tanár nénihez, hogy tegye magát szabaddá mondjuk csütörtök délután ötre, mert megyek megnézni hogyan él.
Köszi, ha megosszátok a tapasztalataitokat. Leszögezem inkább csak elvi vitát kezdeményeznék....hiszen ha nem akarom, úgyse tud mit tenni. Csak érdekelne, hogy csupán engem zavar ez a kérdés, vagy van más is, aki hasonlóan gondolkodik...
Üdv: Évi
Szerintem ez nem vendégszeretet. Én is szeretném jobban megismerni azt, aki sok időt tölt a gyerekemmel.
És mondom, nekem ez azt jelzi, hogy partnerek vagyunk a nevelésben.
Ja, látom, akkor ez a spec. dolog nem választás kérdése.
Én továbbra is figyelmességnek tartom a családlátogatást a gyerek személye iránt.
Szerintem a tanár részéről nagyobb kötelesség és nyűg az egész, mint a szülők részéről. Én a tanár helyében nem szívesen mennék.
Egy kérdés , mi van akkor ha egy szülő az általad említett elvet vallja - és a gyereke is ebben nő fel: az én házam az én váram.
Kérdés, miért kötelelző érvényű egy gyereket futószalagra állítani és elvárni tőle hogy a közösséget keblére ölelje , mint ahogy a többiek? - megfordítva , mi van, ha egy gyerek nem barátkozós típus? Mi van, ha valaki egész életében 3 barátot szed össze? Akkor az már nem is ember? Akkor az már elítélendő, akit ki kell emelni a társadalomból? Akkor az már törvényszerüen deviáns, aki törvényszerüen boldogtalan lesz egész életében?
Igen, másként tanítja-lelkileg és más feladatokat kap. Pl.: Ha azt látja, otthon nem fogadják el, rábízza esetleg a házi feladat ellenőrzését reggel az osztályban (persze ez csak egy tipp, nem tudom hová, milyen, stb... iskolába jár gyermeked), hogy ezzel is erősítse önbizalmát. És sorolhatnám...
De még mindig nem értem, ha jó viszonyt ápolsz a pedagógussal, miért gond az a fél-egy óra? Lehet nem nem vagy alapvetően barátkozós típus, de a gyermekedről nem szeretsz beszélgetni? A gyerekek általában több időt töltenek az iskolában, mint otthon. Nem érdekel a pedagógus benyomása?
Jó, de ha spec. iskola, akkor nem kéne úgy feltenni a kérdést, mintha ez valami előírás lenne általában az iskolákban.
Engem nem zavarna a dolog. Spec. iskolánál még jobban megértem a dolgot, és azt is gondolom, hogy aki vmiért spec. dolgot választ, az elfogadja az ottani előírásokat vagy nem, nem kötelező.
Így meg, hogy simán megbeszélted a tanárral, hogy nem, teljesen rendben van, mellesleg ha a tanároknak kötelező előírás, akkor lehet, hogy ő is örült, hogy eggyel kevesebb kötelesség.
Talán ezért is fontosabb, hogy a gyereket több oldalról megismerjék.
Nálunk: a két nagynál még volt családlátogatás.
A kicsinél (13 éves) csak a bölcsi előtt jöttek ki.
Sem az oviból, sem az általános iskolából.
Az én gyerekem autista, nem jelentkezik nála sehogy a közösségi beilleszkedés. Bocs.
És mint mondtam elvi vitát kezdeményeztem volna ezért hálás lennék ha mellőznénk a személyeskedést. Köszi. :)
Akár szóvá is teheti. Persze nem úgy, hogy mit képzelsz te magadról, hanem úgy, hogy ez a gyerek tanulmányaira kihat. Ha pl. egy gyerek verekedős/túlságosan aktív az iskolában, de egy ilyen látogatáson kiderül, hogy otthon vigyázzban kell ülnie, különben megverik, a tanárnak érthetőbb a helyzet és jobban tudja kezelni a gyereket.
De még olyan is előfordulhat, hogy adabszurdum a szülő nem kívánja a tanítóval tudatni, hogy a gyerekével kettesben él, és egyedül neveli a gyerekét.
Tudom, ilyenkor sokan azért méltatlankodnak, miért, mi van abban, ha kiderül? Senkinek semmi köze hozzá. Magánügye mit akar vele közölni.
" Egyszerűen csak nem akarom,hogy szociális tanulmány legyen a családomból."
Nem lenne az, de nagy lány vagy, azt gondolsz amit akarsz. Vagyunk jópáran, akik viszont ezt nem így gondolják.
Vajon, a te "én váram, én házam" szemléleted miként jelentkezik a gyermeked közösségi beilleszkedésében?
Én egyáltalán nem tartom rossz dolognak, ha egy pedagógus nagyjából tisztában van a keze alá tartozó gyerekek szociális helyzetével. Azt pedig csak akkor tudja megtenni, ha látja a gyerek mikrokörnyezetét is. Ahány gyerek, annyi féle körülmény, s talán jobban megérthető a gyerek iskolai munkája. És ha tisztábban lát a tanító, akkor jobban személyre tudja igazítani a gyerekkel való munkáját. Hányszor fordult már elő, hogy a látszólag rendben lévő kisember körülményeiről utólag derült ki, bizony, nem úgy van az!
Én azt gondolom, ha valaki tiltakozik a családlátogatás ellen, annak van valami olyan a háttérben, amit nem szeretne, ha látna a tanító.