Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Párkapcsolati kérdés
2012-08-19 09:011.
Torolt_felhasznalo_936576
Létrehozva: 2012. augusztus 19. 09:01
Arra lennék kiváncsi, hogy ki hogyan reagálta le, amikor a párkapcsolatban jelentkeztek a napi problémák. Arra gondolok, amikor már elmúlt a kezdeti eufória, stablilizálódott a kapcsolat és a napi együttélésben előjöttek a csipcsup dolgok. Nem találom, elraktad valahova, ne egyél tele szájjal, csukd le magad után a vécétetőt, stb. Nálunk ezek mostanában jöttek elő 2,5 év után. Mindkettőnknek második hosszú kapcsolat, vannak gyerekek is az előzőkből, közös nincs. Nem szeretném megbántani a páromat, de "nyelni "sem akarok, mert annak biztosan kirobbanás lesz a vége Rajta is látom, hogy idegesitik apróságok, de nem akar szólni. Ti hogyan rendeztétek ezeket?
Nálam lehet, h van, de tuti nem a férjem rakta oda :D
Elképzeltem a jelenetet:
Jó szex után kimerülten fekszetek, pasi bámulja a plafont. Mire te: drágám, vidd ki a szennyesbe a zoknidat!
Nálam a prákapcsolati kérdés ott kezdődik, hogy megbízható, toleráns, normális a ffi, nem cigizik, nem iszik, nem esik ki a kapanyél...
Hogy a zokniját nem teszi a szennyyestaróba? Egy jó szex után sok mndent megtesznek, ha mosolyogva mondjuk főleg...Vagy egy jó ebéd után, kinek, mi.
Az a jó, hogy csak ez a legnagyobb gondod vle, mert sokkal aggasztőbb lenne, hidd el, ha minden nap részegen menne haza, fújná a füstöt a fejedbe hajnalig, eljátszaná a pénzetek, ée mindez k*rvára nem érdekelné.
Ha azon kívül, hogy nem viszi ki a zokniját, vagy nem hajtja le a wc ülőkét nagyobb baj nincs vele, becsüld meg, és ne kritizáld folyton.
De kar az is,ha idegesited emiatt magad. Minek?
En is idegesitem olykor magam,aztan rajovok utolag,csak magamnak csinalok rossz kedvet,a tobbiek meg jol erzik kozben magukat ugyis!
:-)
Idegesít:
- zoknik szanaszét hagyása
- kenyér kint hagyása (megszárad)
- szennyes ruhák szanaszét
- konyha elpakolása félig
- ahogy tereget (gyűrött ruhák)
- .....
Megoldás: megcsinálom én :-)))))) és nem szólok. 40 évesen már nem fogom megváltoztatni - és ezeken a dolgokon nem érdemes túrázni. Lesznek úgyis nagyobb próbatételek!
Pontosan így van! :)) Nem akarok nemleges választ, ezért nem is adok rá lehetőséget. Elvárom, hogy megcsinálja, de megkérem rá. Sőt, rögtön meg is köszönöm, ezzel méginkább ráerősítek, hogy neki kell megcsinálnia. :DD
Erről meg az jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm mikor tüsszent, rögtön megköszöni :DD HAPCIköszi. :D
Ez a hó 30 napjára vagy csak néhányra igaz?
Persze, lehet csak te látod így, a környezeted meg egy randa hárpiának tart...
Valahol itt látom azt, hogy igen, ha már megbeszélem a másikkal, akkor választ is kapok arra, hogy miért úgy ahogy. Ha meg már ezt tudom, akkor sokkal könnyebb elfogadni, hiszen már megismertem a miértet, vagy valamilyen hozzáállást a másik részéről ahhoz a dologhoz.
Nők apja említette a lábast. Én is átrakom a maradékot. Igaz, nem aznapra kell eltennem, hanem másnapra, és akkor már csak kevés az a megmaradt étel.
Ugyanakkor a barátnőmnél mikor említettem, hogy átrakjam a megmaradt ételt? Mondta, hogy minek, úgyis ekkora meg akkorra el fog fogyni.
Ezzel el is volt rendezve, mivel kaptam egy választ, amire én nem gondoltam, ami az ő álláspontjára adott magyarázatot.
Hát nézzük.
Általában az a stratégiám, hogy ha van valami, ami zavar, szólok. Ennek vagy az az eredménye, hogy megteszi a párom (mert belátja) vagy az, h nem. Általában utóbbi esetben belenyugszom a megváltoztathatatlanba:
pl. nagy kádban fürdés, időszakonkénti munkamánia és a joghurtospoharak asztalon hagyása. És a továbbiakban már nem idegesít. Amúgy a férjemet elég könnyű tolerálni :D
Az rendben van, hogy toleráns vagy, én inkább azt szerettem volna megtudni, hogy tényleg minden úgy van jól ahogy van?
Azaz semmihez sem kell toleránsnak lenned?
Mert ugye ha már toleráns vagy, akkor van mit tolerálni.
Nyilván attól függ, ki az a másik
Amúgy toleráns embernek tartom magam. Ill. toleránsnak azokkal, akiket szeretek
De mondom, ha szar passzban vagyok, akkor meg iszonyú élhetetlen liba tudok lenni. Pl. PMS alatt még az is zavar, ha a férjem hangosan vesz levegőt. Komolyan. Ilyenkor mindenki érdekében inkább elvonulok.