Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
Elárasztani senkit nem szoktam még a legnagyobb ábrándjaim közepette sem.
De úgy gondolom, hogy nem akarom azért szarul érezni magam, ha tetszik vki, számcsere és heti 1v.2 sms-t ráküldök. Olyan általánosat.
Nem naponta küldözgetek, érzem én is a határom.
Szerintem ez a mennyiség nem gáz. Vagy mégis?
De komolyan, lehet még ennyit sem kéne? :-S
Azért nehéz, mert viszont találkoztam már olyan pasival aki bátortalanabb volt, és kellett neki az, hogy időnként én jelentkezzek nála, hogy tudja, zöld a lámpa- utána már átvette az irányítást. Biztosabb volt a dolgában.
Persze a pasik szeretnek vadászgatni, de azért közöttük is van olyan, akinek kell a nőtől a visszajelzés, bátorítás.
Majd dobok neki egy új gps-t:-)
Engem is, ha korombeli talál meg, hujj de jó, megy az örömködés, aztán kiderül-nős:-S
Aztán vagy apámkorú v. huszonéves:-S
Se nem apát, se nem gyereket keresek.
Frankó:-)
Lehet hogy kéne egy újfajta szolgáltatás, ahová lehetne regisztrálni:
"Elvált és most újra piacképes keresők klubja":
- regisztrálás feltétele pecsétes válási papír.
- és jönne mindig egy sms, ha új tag érkezik.....
Valahol szörnyű, hogy ilyen eszembe jut.
akkor ezeket kell megtalálnom, köztük bujdoshat akit keresek, nekem ugyanis van egy kisfiam, rajta kiélhetik magukat
de komolyabban meggondolva mégse. csak egy hirtelen jött ötlet volt...
na ja, mázlisták mindig vannak - de 1 családban max 1x ! erre én vagyok az élő példa!
az én kedvenc típusaim:
- velem egykorú pasi, feleség, pár hónapos gyerek - szexelnék-e vele (gondolom, amíg asszony magához nem tér a szülés után)?
Hát persze!
- a másik két véglet: lerobbant 50-es és az egyetemista kisfiú - biztos azt hiszi, hogy én valami tapasztalt domina vagyok vagy mi...
Azért az valahol "biztató" hogy mások is hasonlókat tapasztalnak a neten... talán nem én vagyok teljesen kretén
én már kifejtettem ezt nem egyszer, meg is kaptam érte a magamét, de most elmondom megint:
a velem egykorú hapsik nemrég házasodtak, most várják a babát. vagy megvárom amig elválnak, vagy öreget keresek (aki már elvált) vagy fiatalt.
akkor már inkább a fiatal...és akkor még jól is érezzük magunkat...
Ezekkel még nimncs is semmi baj, inkább csak az, ha előbb érzel ilyesmit, mint a másik...
Ettől a pasik többsége megfutamodik.....nincs motivációjuk, hiszen szeretnek vadászni, megszerezni, de ha Te 3 smst küldesz, míg ő egyet sem, akkor még ha tetszik is neki, csak félretesz, hiszen Te már ott vagy ha meggondolná....megy az érdekesebb célok felé, ami az esetek többségében végleg eltereli rólad.
Ez nem szivatás, vagy kihasználás részükről sem, csak így működnek.
Aki valóban úgy Isten igazából rád kattan az nemhogy nem taktikázik, meg játszogat, de lerázni sem tudnád semmivel, hidd el....
A baj az, hogy a legtöbb esetben a nők megmagyarázzák maguknak a miérteket, hogy ne kelljen szembe nézni a tényekkel, azaz, hogy ő az aki jobban vonzódik és nem a pasi...
Ellenkező esetben kénytelen lenne kilépni az ilyen beszélgetésekből és azt valahol a lelke mélyén nem nagyon akarja, mert hátha még lehet belőle valami..Pedig ezek amiket leírtok , az mind intő jel, hogy pedig dehogy !
Bocs mindenkitől, hogy ide írok, pedig soha sem voltam egyedülálló, azaz az első szerelmem után hellyel közzel egy évig, amikor is megismertem a férjemet, de akkor is járogattam ezzel-azzal, de szex senkivel sem volt, mert nem fogott meg egyik sem, azaz nem éreztem, hogy akarnám.
Viszont van jópár szingli ismerősöm és benne vagyok a mindennapjukban és ugyan ezt látom, mint itt.....
Az viszont tény, hogy más hiába látja az okokat, ebben nem lehet segíteni, hiszen a viselkedés az úgynevezett párválasztásban, a csábítás készségében teljesen ösztönös....
Akinek jól megy , az nem adhatja át ezt a tudást a legnagyobb jóindulattal sem, mert bár szerintem tanulható, de a legtöbben nem ismerik el, hogy a viselkedésükben van valami , ami visszafordítja az ismerkedés folyamatát .
Pedig nincs új a nap alatt, a pasik(bocsi fiúk !) nagyon is egy rugóra működnek. Jó esetben ösztönösen vonzod őket, ha mégsem ,rá lehet jönni, hogy miért nem, vagy mikortól nem.