Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülők a kórházban
Létrehozva: 2012. augusztus 16. 14:05
Előrebocsátom, nem célom az egészségügyet és az egészségügyben dolgozókat szidni, mert többségében pozitív tapasztalataim vannak.
Csak kíváncsi lennék, hogy egy női oldalon, női fórumon mi a témához a hozzáállás. (egy másik oldalon rendkívül negatív)
Megfordultunk a gyerkőcökkel az elmúlt néhány évben pár alkalommal, inkább kisebb horderejű problémákkal 3-5 napot kórházban. Több kórház, vagy ugyanazon kórház más osztályai. A legtöbb helyen a szülőket valami szükséges rosszként kezelik, elviselik, mert muszáj. A szülők ottlétének a minimum feltételeit is alig teremtik meg. Ugyanakkor a gyerekek gondozásába, ápolásába vastagon belekalkulálják őket, ha nem lennének ott, gyakorlatilag az étkeztetéseket nem tudnák megoldani.
Sok mindent megértek, itt nyilván örök, hogy nincs pénz erre-arra, bérezésre, minőségi munka és ellátási körülményekre, miegymás. De azt nem értem, hogy miért ragadt le a szemlélet valahol 30 évvel ezelőtt, miért nem lehet a szülőket együttműködéssel kezelni.
Évike, frissitsd fel a memóriád-én azt javaslom, és spóróld meg mind magadnak, mind nekem az ismételt előadást.
Hidd el, szép az élet, és igazságos, és nincs oly titok mi napvilágra ne jőne:)
Legalább elárulnád, hogy mi a másik regem, és miből gondolod, hogy az az enyém?
És tényleg nagyon szeretném látni azt a hozzászólást, amit nekem vélsz.
Istenbizony megspórolnám, csak érdekel, hogy ki a másik "személyiségem"...
Szerintem Te összetévesztesz valakivel.
Soha nem volt és nem is lesz másik regem. Nem tudom, milyen elfelejtős sztoriról van szó, de ha az lenne a véleményem, amiről itt írsz, azt simán megírnám évi* név alatt. Sem féltékeny, sem dühös nem vagyok szerencsére.
Évike, most előadod a hattyú halált itt nekem,hogy hű meg ha, majd pár óra mulva egy másik reg-el meg nyomod a szokásos szövegedet, féltékeny dühből indítva, mert képtelen vagy megérteni, hogy ha valaki nem tud valakit elfelejteni(gondolok itt egy olyan pasira, aki képtelen elfelejteni egy adott nőt) arról nem tehet-van ennek értelme?:DD
Ezzel meg kell békélni és elfogadni, de a legjobb ha barátsághba marad a 2 db emberke, mert szükségük van egymásra, akár tetszik ez neked, akár nem-ez így van. Természetesen napi szinten kiverheted a patáliát-csak felesleges, attól még egyetlen embert nem fogsz tudni bekorlátozni:)
Ne haragudj, hogy egyetértettem veled! :-)
Sok más embert is "megtaláltam", akinek válaszoltam a hozzászólására, és egyiket sem akartam bántani, ahogy Téged sem, de nagyon fogok figyelni, hogy többet ne forduljon elő.
Most tök komolyan. Bántó volt a hozzászólásom?
Heim Pál.
6 gyerekágy mellett bent volt kettő kinyitható fotelágy - 4 gyerek így járt, kettőnek bent aludhat valakije - éjszakánként 1500 (vagy 2000 ?) forintért. Mi persze azonnal mondtuk, hogy bent fogok aludni, igaz ehhez kellett a TAJ kártyám is valamilyen okból, de végül valahogy azt is odavarázsoltuk. A kórházi tartózkodás ideje alatt a fotelágy árának legalább ötszörösét biztos kifizettem a kórháznak. Étel a gyereknek járt, nekem nem - igaz mondták, hogy lemehetek a kajáldába ahol a dokik is kajálnak, és ott volt viszonylag olcsó, ehető menü is. Valóban le is mentem ebédelni.
Egyéb sokmindent én csináltam a gyerekkel - pelenkázás, öltöztetés, fürdetés, kötözésre menni vele, szólni ha lecsepeg az infúzió, stb. De ezeket egyébként is én szerettem volna csinálni.
Egy másik ágyon egy nem annyira tehetős család gyermeke feküdt, nem a fotelágyak melletti ágyba rakták, hiszen ő nem tudott fizetni a fotelágyért napi nemtommenyit, ennek ellenére anyuka ott aludt minden éjjel a hokedlin félig ülve, mert a gyerek félt egyedül ottmaradni éjjel. Sem a többi üres gyerekágyat nem használhatta anyuka (hiszen bármikor jöhet másik beteg), sem a fizetős - ám pár éjjel egyébként üresen álló - másik fotelágyat (hiszen nem fizetett). Értem én. A szabály az szabály.
Persze volt olyan anyuka is aki ha bejött behozta a kisebb testvéreket, és a nővérektől kért bébiételt a gyerekének, mert a gyereke szerinte éhes (ő nem hozott be semmit egyébként). Meg cumisüveget. Meg pótruhát. Meg vizet. Meg mindent. És a hazafelé útra is a testvéreknek is. És ha nem kapott iszonyatos sírást rendezett, hogy mert ő szegény, és elhagyta a férje és nemtomhány gyereke van, és az egyik beteg. Persze a békesség kedvéért kapott is ezt-azt, csak ne ordítson már. Értem én ezt is.
Összességében persze kiderült, hogy emberek dolgoznak itt is, ha látják, hogy pozitívan állsz hozzájuk, ők is igyekeznek - melyikük mennyire az változó persze. Ennek ellenére a 8 év alatti gyerekkel jó lenne ha az egyik szülő bent lehetne ha szeretne, és ez nem lenne csakis kizárólag anyagi kérdés. Lehet, hogy ez azóta változott - nem tudom, de szerintem a szomszédos ágyon fekvő kisfiú anyukája az éjjeli hokedlin alvásból felkelve nem igazán tudott frissen-fiatalosan szembenézni a gyerek betegségével...(persze mondták nekem, hogy van egy alapítvány aki tud segíteni, ha gond a pénz, de én úgy éreztem, hogy inkább meghagyom a lehetőséget másoknak. Illetve van valami "közeli" anyaszállás is, ahol éjjel lehet aludni - de én mindenféleképpen ott akartam szó szerint mellette lenni.)
Összességében nem volt rossz tapasztalatom, de talán lesz majd egyszer olyan jólét Magyarországon, hogy a 8 év alatti gyerek anyukájától nem kell pénzt kérni azért, hogy egy nyomorult fotelágyon ott aludhasson a gyereke mellett....és leszünk majd olyan kulturáltak, hogy nem élünk vissza ezzel a lehetőséggel.
...akkor sem zavart senkit. Velem foglalkozott, nem hangoskodtunk, nem nézegette a 70 és a halál közötti nénikéket, viszont nekem segített felülni, tisztálkodni stb.
A pajzsmirigy műtét sokkal rosszabb, mint egy császármetszés, mert egyrészt mélyaltatás, másrészt egy csomó vért veszíteszt, a vérveszteség csökkentrése miatt miatt már előbb befektetnek és lenyugtatóznak, hogy csökkenjen a vérnyomásod, púlzusod, ráadásul a fejedet se tudod felemelni, mert a nyakad van keresztül vágva. És a felüléshez, bármilyen mozgáshoz először a fejedet kell megmozdítanod...
ott voltak a szobatársaim férjei is (5 dn.), kivéve azt a hagyományos apukát, aki a haverjaival elment leinni magát a gyerek születése alkalmából
nem zavart, hogy ott vannak, a saját feleségükkel és gyerewkükkel törődtek...
Az újszülöttek voltak a legzavaróbbak, mert az első nap szunyókálásda után megélénkültek és rájöttek, hogy baromi éhesek, viszont az Istvánban elkötelezett a személyzet a szoptatás iránt, ezért semmi pótlék, s míg be nem indult az anyatej (2.-3. nap), hat kis éhes száj bömbölt sztereóban. (Ja, bababarát kórház, a baba veled van végig - ha akarod, ha nem...)
Ezek után tőlem a Sziget fesztivál közönsége is beköltözhetett volna a szobába, az sem érdekelt volna.
Az egyik ilyen rossz tapasztalat nálam is a Lászlóból volt. Egy kivételtől eltekintve teljesen profin ellátták a gyereket, de azt leszámítva a légkör valami piszok negatív volt.
Az egy kivétel az volt, hogy mire felépült a rotából a gyerek vénagyulladást kapott. Az orvos rém cinikusan először közölte, hogy ez egy olyan szövődmény, amit a felvételkor a nyilatkozatban aláírtunk és elfogadtunk. Aztán hozzátette, hogy ja egyébként meg valószínűleg attól van, hogy 5 napig hagyták benn a branült a karjában, holott a harmadik napnál cserélni kellett volna.
De semmi sajnáljuk, hogy így alakult.
Én a Lászlóban voltam gyakorlaton. Nem tudom, mikor volt ott a gyereked, de naggggyon jól tetted, hogy nem hagytad ott. Nagyon durva volt a helyzet, amikor mi ott voltunk.
A csecsmő osztály elfogadható volt, de a gyerekosztály egy rémálom...
Egyedül a gyerekintenzív volt nagyon profi.
az én gyerekeim az
Istvánban születtek, ott bárki bemehet és végigtaőpizhatja az újszülötteket... ez először nekem nagyon furi volt (amikor az öcsém született még csak üvegen keresztül lehett nézegetni, mivel koraszülött volt, 2-3 hónapig csak így láttuk, anyukámat is csak néha engedték be, miután kiderült, hogy nem tud szoptatni, egyáltalán nem (akkoriban még nem foglalkoztak a koraszülöttek lelki életével)...
szóval, először fura volt, de aztán úgy voltam vele, biztos tudják, mit csinálnak, és ez megalapozta a későbbi hozzállásomat az újszülöttekhez. legalább laza anyu lettem, aki nem aggódja agyon magát, a nagyot 4 hónaposan kivittem az apja után Rómába, jöttünk-mentünk velük már pár napos, pár hetes koruktól kezdve... és egyik sem volt beteges, csak mikor közösségbe kerültek, akkor volt húzós az első pár hónap, azután ezen is túljutottunk.
Jogos igény a pontos tájékoztatás, ennek ellenére én is sok ilyenről hallottam.
Szerintem ilyenkor lép képbe az alulmotivált, bunkó munkaerő. Más okot nem látok rá...
hát én is zsuzsika vagyok
viszont nekem mandula műtétem volt régen.a heim pálban..vagy szemben lászlóban?!talán..
álltalánosban volt.4 ik 5 ik talán.
volt amikor felébredtem közben..vagyis fél kómában voltam,tudni kell hogy akkor még valami éter szerű dologgal altattak,amit a szám elé tettek..nagyon féltem..lényeg hogy nem fekve találtam magam hanem inkább mint egy fogászati szék szerű dologban..és láttam,hallottam ami megy körülöttem.persze kábán..szerintem ki is buktam a székből..utána már se kép se hang csak amikor vittek a szobába.a nagy műtősfiú
második műtétem ciszta műtét volt 23 évesen..ott se nem ébredtem fel,se rossz élmény nem volt.elit kórház.brüsszelben műtöttek,teljes altatásban.nagy műtét volt.kilukadt petefészek cisztám volt.a sebem szép viszont,elég sok idő volt mire nem fájt
harmadik műtét,most a császáros szülésem,és epidurális érzéstelenítésben,nem altatva.hát arról nincs jó élményem..
a kislányommal bennt voltunk kórházban,a lászlóban..de én egy percre sem hagytam ott sehol,még a vizsgálotakra,infzio bekötésre sem.ágyat nem kaptam,pedig rendesen fizettem tb-t..a földön feküdtem egész héten míg bent voltunk.megágyaztam magamnak.úgy látszik ágy csak kiváltságosoknak jár,mert volt akik kaptak,voltak akik nem.ez egy ilyen ország,nem csodálkozom semmin.de tuti hogy a nővéreknek könnyebb ha bent a szülő,hisz én etettem,én vettem a biliből a széklet mintát,nem nyűgös,nem sírt.meséltem ,bohóckodtam,rajzoltunk,behoztuk babát,játékot neki.itattam,erőltettem az evést is.lementünk a kertbe naponta sétálni mikor az infuzio nem volt rajta.egész jól kezeltük a helyzetet
nem értem miért nem engedték be régen a szülőket.tiszta kínzás a gyereknek,a fájdalom plussz nem tudja mi van.meg a szülő hiánya..sajnáltam mikor sírtak a kicsik,amikor mandula műtétem volt
Most hirtelen megszámolni sem tudom, hogy hányszor voltunk kórházban a gyerekeimmel. A naggyal kb. 5-6 alkalommal, ebből háromszor műtét miatt, a kisebbikkel is legalább 3x.
Soha nem hagytam őket egyedül egy percre sem. Nem érdekelt, hogy adnak-e ágyat és kapok-e enni , a gyerekem gyógyuljon meg, ez volt a fontos. Amikor kiderült, hogy bennt kell maradni, mindig kérdezték, hogy anyuka vagy apuka marad-e? Vidéki kórház.
Nekem 7 évesen vették ki a mandulámat, együtt feküdtünk a kórházban a tesómmal és egy oszt.társammal, tök jó buli volt, a mai napig emlékszem részletekre, hogy miket játszottunk. Szülők csak látogatni jöhettek. Engem nem viselt meg.
Háááát. a társalgószerű részbe nem túl jó ötlet kivinni az újszülöttet.
Apuka bemehet a szobába és kezébe veheti.
De mondjuk ne este 10 órakor produkálja magát a gyermekágyas osztályon.
(ilyenben is volt részem.. a szomszéd szobában apuka volt a főszereplő... jó hangosan. szóltam a nővérnek amikor már 2 órája harsogott tőle az osztály, hogy legyen szives küldje haza )
Ami meg a rokonságot illeti.. legyenek szivesek megvárni, amig anyu hazamegy a babával. Nem olyan sok az a 3-4 nap.
Ha meg valaki azt szeretné, hogy nála napi 24 órán át ott legyen az egész akárhányfős rokonsága valamint barátai és üzletfelei az kérjen külön szobát és fizessen érte.
Az meg a magánvéleményem, hogy a szűk családon kivül ne tapogassa senki a kisbabát. Apu-anyu- nagyobb tesók... akikkel a mama együtt volt a terhesség alatt naponta.
És este legkésöbb 9kor a gyermekágyas osztályról húzzanak haza a látogatók, ha többágyas szobában van a mama.
Mondjuk többórát ott tölteni látogatóként szerintem bunkóság.
Szülészeten történő látogatásról:
Szerintem az sem jó,hogy apuka üvegen keresztül láthatja a kisgyerekét és az sem ha többen vagyunk egy szobában és mindenféle idegen előtt kell szoptatni.
Véleményem szerint az egyágyas szobákban lehessen szabad a választás,ahogy a kismama szeretné.
A többágyasoknál pedig ki kellene alakítani egy közös társalgó szerű részt a folyosón.Nem nagy dolog pár szék,asztal kellene.Ott mindenki fogadhatná a látogatót,és az apa is kezébe vehetné a kicsit.
Nekem azzal semmi bajom, ha nem lehetek ott vizitkor, azzal viszont már igen, hogy vagy sikerül információt kapnom a gyerekről, vagy nem.
Két tapasztalat, hogy konkrétabb is legyek:
Kiscsaj benn rotával. Minden reggel más orvos, vszínű az ügyeletes jön be, stabil, kijelölt kezelőorvos nincs. Akkor kérdezhetsz, ha tudsz és tud válaszolni, de ezen kívül eső időben elérhetetlenek.
Bőrgyógyászat. Ott egyáltalán nem tudod, hogy ki a kezelőorvos, kitől és mikor lehet kérdezni. De itt még a nővérek nagy része is agybajt kap, ha egy szülő rájuk néz.
Tehát messze nem arról szólt a történet, mint amit az *Évi emlegetett, hogy nem érdekelt volna. Félreértés elkerülése végett nem arra vágyom, hogy napi félórás konzultációkat folytassak, de időről időre szeretném megtudni kulturált keretek között, hogy mi a helyzet.
Na, felnöttként anyukám engem is őrületbe tud kergetni az aggodalmaival.
Attól tuti hülyét kaptam volna- nekem mellékvese mütétem volt, ha ott rendezkedik körülöttem.
Amugy ő rosszul van lelkileg ilyenkor.
Én totál eltitkoltam elölük mi vár rám.. pedig már nyáron tudtam. Akkor mondtam meg, amikor már időpont volt a mütétre.
Ha szólók tuti elkezdenek intézkedni, meg mindenféle ismerőst felhajtani itt a városban. Közben az endkokrin doki már elintézte nekem a SOTE-t.