Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tényleg bunkóság???
Létrehozva: 2012. augusztus 10. 13:33
Meg vagyunk hívva a férjemmel anyukám barátnőjének a lányának az esküvőjére. Vidéki, ottalvós buli. A kutyáinkra az anyósom vállalta a felügyeletet.
Tegnap este azonban az egyik kutyánk epilepsziás rohamot kapott, és orvoshoz kellett vinni. Infúziót kap, mert nem tudjuk, hogy mitől lehetett, és most ennek utána kell járni. Ma is vissza kell vinni.
Még tegnap este mondtam anyunak, hogy csak én megyek az esküvőre, a férjem nem, mert így nem merjük senkire itthagyni a kutyát, ráadásul nagyon aggódunk. Én is csak azért mennék, mert nem szeretném, ha megbántódnának.
Na erre anyu kiborult, hogy ez milyen bunkóság, és mért kell ezt ennyire túldramatizálni, nem lesz a kutyának semmi baja, és különben is szégyelje magát a férjem, ha nem jön el. Viszont én egyedül ne menjek, mert az milyen már! (vidék, más felfogás)
Állítólag egész éjszaka sírt, aztán reggel is a telefonban.
Szerintetek most én mit csináljak???
Ez egy elég jellemző reakció: hisztinek és érzelmi zsarolásnak hívják. Ezt nem lehet és nem is kell tovább ragozni.
Én is betartom az adott szavamat. Jelen esetben a topikindító is betartja az adott szavát és elmegy az esküvőre. Más kérdés, hogy én eleve nemet mondtam volna.
Az ígéret meg ígéret, igent mondani egy meghívásra szerintem nem ígéret és vannak olyan helyzetek, amikor meg lehet érteni, hogy a másik nem tartja be. Pl. szerintem ebben a szituációban a t.i. jól jár el: elmegy, megadja a tiszteletet a párnak, a férje viszont otthon marad, így a nekik fontos kutyára is vigyáz valaki.
Bár az a véleményem, h az ifjú pár totálisan leszarja, hogy ők elmennek-e vagy sem.
csak azt jelezted hogy vannak embertepos kutyak is, noha az is az ember bune a legtobb esetben. az altalad hasznalt kliset raillesztettem az emberre is, mert te csak a kutyat emelted ki.
"És amelyik széttép egy gyereket, vagy egy idős embert? Csak mert elég sok ilyen esetet hallani...."
igen? ez egy osszehasonlitasi alap??
es az emberek milyenek? gyilkolnak, lopnak, csalnak, becsapnak, eroszakolnak, verekednek, kinoznak, molesztalnak, es sorolhatnam.
es meg menjek kozejuk???
ugye milyen rossz hasonlat volt ez is?
ha a kutyam beteg, nem megyek eskuvore, sem mashova, es pont!
OFF
"Normalis. Miert huznal ki egy vadidegent akirol nem tudhatod nem egy szemetlada-e? A kutya meg biztosan nem az."
És amelyik széttép egy gyereket, vagy egy idős embert? Csak mert elég sok ilyen esetet hallani....
ON
Beleolvastam tegnap is a topikba, és eléggé elszomorít, hogy nagyon nagy százalékban az esküvőt szar..le hangzott el. Talán ez is minősíti az emberi kapcsolatokat. Nem számít hogy hívtak, nem számít hogy pénzt költenek rád, szállást szerveztek, semmi nem számít. Ez alól alig akadt kivétel. Értem, hogy itt konkrétan elég távoli ismerősről van szó, mégis elszomorít a vélemény is, és a hozzászólások hangneme is. (Persze szomorú, hogy beteg a kutya, és értem a dillemát is. )
"Remélem is, hogy nem lesz a kutyának újabb rohama, de nem tudom, te ezt honnan tudod."
Olvass utána itt a neten, az esetek nagy többségében nincs egymás után ilyen sűrűn epilepsziás roham, ha nincs külön kiváltó ok. Tehát most is mind korábban nem azt mondom, hogy nem lehet, hanem azt hogy nagyon kicsi az esélye.
Nem olvastam vissza, talán már valaki írta... az az kérdezte...
Mert csak visszakérdeznék.... Van kedved menni? Sztem csak ennyit kellene eldöntened... Ha nincs, kérd a kimentésedet... Ha van kedved akkor pedig menj, egyedül vagy a férjeddel...e nnyire egyszerű...
De, be lehet a kutyust addig adni állatkórházba is... Persze, megértem, ha ezt sem akarjátok... De gondolom volt egy ígéretetek, ami arról szólt, hogy mentek...
Kit nem akarsz megbántani a távolmaradásoddal? Sztem. ha elmégy azzal bántod meg azokat akiket megtisztelni kéne jelenléteddel. Kényszerből mégy az megbántás! Kimented magad az őszinte... Megértem Édesanyád "hisztijét" ha te ennyire határozatlan és illetlen vagy. A vidék pedig nem más felfogás, a bunkóság az vidéken és városban is bunkóság!
Igazad van, Rola, nem vagyok jobb ember. Már csak azért sem, mert az emberek 95%-át még a közelemben sem tudom elviselni. Pontosan azért, mert az emberek olykor gonoszak, kihasználják a másikat, gátlástalanul áttaposnak mindenkin, csak hogy a céljukat elérjék.
Ezzel ellentétben egy állatban nincs gyűlölet, csak tiszta őszinte szeretet.
Aki még nem tapasztalta meg, milyen érzés szeretni egy állatot, annak a lelke egy része mélyen alszik - mondta Anatole France. Mélyen egyetértek ezzel.
Azonkívül, ha a házaspárnak az egyik fele képviselteti magát egy esküvőn, azzal megtiszteli a fiatal párt, és biztosan nem állítják falhoz a felkiálltással: HOL A FÉRJED KIS GENYA??????
Neked nem családtag. De láthatod, már ebből a topikból is, hogy sokan vannak, akiknek meg igen. És azok továbbra is családtagnak fogják tekinteni, akkor is, ha sokszor leírod, hogy nem az. Ez van, mégha neked felfoghatatlan is.
Azonkívül sokféle kutya van. Igaz, van házörző is. De nehezen hiszem, hogy pld. egy csivava gazdája azért eteti a kuttyot, hogy az a házat őrizze.
Az állat nem egyenlő az emberrel, mert nem ember. De családtag, és az én állatom elöbbrevaló az én értékrendemben, mint a szomszéd Jani bácsi. Mert az enyém, az én felelősségem, és mert szeretem. A szomszéd Jani bácsit meg nem. De mégha szeretném is a szomszéd Jani bácsit, akkor is elöbbrevaló lenne a kutyám-macskám-nyulam jóléte. Mert a családom része, ergo családtag. Ez ennyire egyszerű.
szia! nemrég egy közeli barátunk elköltözött egy másik városba, és amíg ezt rendezte, meg a lakást, munkahelyet ott, a bullterrierjét a lakótársára bízta, meg ránk, akik pár házzal odébb laknak.
a lakótárs kivitte sétálni és a kutya egy kerítésenkeresztül összeharapott egy másikkal,a lakótárs kétségbeesve hívott, hogy a kutyából özönlik a vér.
bár mi ismerjük a kutyát évek óta, szeretjük, mikor átsiettünk és megláttuk komolyan tehetetlennek éreztem magam. se egy telefonszám, se egy állatorvos szám, így nagy tehetetlenségemben én is húgomat hívtam és rajta keresztül érkezett meg a segítség egy állatorvos személyében.
a kutya majdnem elvérzett - legalábbis úgy nézett ki, hörgött a földön, ájuldozott, ömlött a vér, pánik..
szerencsére jól van és már ő is a gazdájánál lakik.
bár mi is morogtunk hogy rábízni másokra a kutyáját ennyi ideig (1 hónap) mert ha akarnánk állatot vennénk.
persze nem bírtam volna elviselni, ha mondjuk meghal.
és nem csak azért, mert mit szól a gazdi. mi is szeretjük :)
szóval átérzem- maradjatok otthon.
Szerintem csak azért mert ember, senki nem érdemes tiszteletre. A tiszteletet ki kell érdemelni - embernek is. Vannak jó néhányan, akiket, akármennyire is emberek, képtelen vagyok tisztelni.
Fordítva is: csak azért, mert kutya/macska, nem lesz érdemesebb a szeretetemre (pár arányaiban kevesebb köztük a tajparaszt).
Úgy látom, hogy itt van rém sok ember, akinek fontosabb mások véleménye, mint a sajátja. Nem a saját kutyája, hanem a saját véleménye. Én elgondolkodnék azon, miért érzem támogatásra érdemesnek azt a hozzáállást, hogy csak azért ugráltassanak és egzecíroztassanak valakit, mert különben egy halom vadidegen pletykálni fog. Hogy csak azért menjen el a férj, mert egy halom vadidegen megszólja az asszonyt.
Azon is elgondolkodnék, hol van a határ, amikor már az anyámnak nemet mondok, még akkor is, ha hisztizik. Ha az kéri, fogkefével pucoljam ki a WC-kagylót és ha nem teszem, egész éjjel sír, akkor tiszteletlenség nem megtenni?
Én nagyon sok mindent megteszek anyunak. Kérés nélkül, ha kell. Nálunk az a szokás, hogy segítünk egymásnak. De soha, semmilyen körülmények között nem rendelkezne az én időmmel, nem csinálna ilyen nonsens baromságon hisztit, és nem tekint egy taknyos, befolyásolható kölyöknek. Ha az lennék, az ő nevelésének a csődjét jelentené.
Ja, akkor jó. Én eddig abban a tévhitben éltem, hogy az ÉN esküvőmön az fontos, ÉN mit akarok és nem az, amit a szüleim.
Lehet, hogy az én családom rendellenes, de az anyumnak esze ágába nem jutott másokat meghívni az esküvőmre.
Nekem úgy tűnik, te dramatizálod túl ezt az egészet.
Ennek az egésznek nincs ekkora jelentősége, ugyanis a topiknyitóéknak tényleg 20. senkije az ifjú pár.
Hogy az anyjának fontos valakijének a valakije, az hadd maradjon az anyjának fontos. Neked mindenki fontos, aki bármelyik rokonodnak fontos? Nem hiszem.
Anyám ismer egy csomó embert, akiket én nem vagy alig. Hát nekem azoknak a családja 20. senki.
Neked is kellemes hétvégét :)
Nem írom minden mondat elé, hogy szerintem, de egyértelmű szerintem :), hogy amit én írok, az az én véleményem, nem gondolom, hogy az az egyetlen, egyetemes igazság