Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az anyós miért csak akkor
Létrehozva: 2012. augusztus 10. 00:47
Az anyós miért csak „akkor jó, ha porhanyós”? 
Több helyről is hallottam, hogy sok anyós ezt csinálja, ha a fia és a menye együtt lakik vele: Leócsárolja a menye főztjét (még akkor is, ha az jó), beleköt a házimunkájába (csak a hibát keresi benne), kopogás nélkül betrappol a fia és a menye szobájába, beledumál az életükbe (nem fogja fel, hogy felnőttek, és ezért a „Mamának” egyes dolgokhoz semmi köze)...
A főzéssel és a házimunkával kapcsolatban úgy érzem, hogy ezek az anyósok úgy kezelik a menyüket, mint a katonák a „kopaszokat” (értsd: újoncokat), akiket akkor is „megvernek” / megalázni próbálnak, ha nem csináltak semmi rosszat. – Ugye milyen intelligens, civilizált, európai viselkedésmód?
Miért nem tudja felfogni a sok h*lye banya (akinek nem inge, ne vegye magára!), hogy amikor a gyermeke felnőtt (mondjuk elmúlt 18 éves, és már el is tudja tartani magát a munkájából), akkor (ahogy a pszichológusok is mondják) *el kell engedni*, különben hatalmas, végzetes károkat is okozhatnak?!
Aztán amikor a „fiatalok” már elköltöztek, egyes anyósok még akkor is „túráztatják” a fiukat: „Gyere, fiam, mert
... sürgősen kell nekem a boltból egy pohár tejföl!
... semmi sem fontosabb, mint hogy mindenszentekre koszorúkat vegyünk, és elküldjük őket a rokonoknak!
... le kell venni a szekrény tetejéről azt az izét, mert nekem most az kell (Ja, nem az! Tedd vissza! A másik kell.)” ...
A sok tutyimutyi „Mama kedvence” pasi meg hagyja ezt ...
Nagyon el akartál válni?
Nem nevezném szerencsésnek magam, ha olyan házasságban élnék, ahol nem érzem jól magam.
Lehet, hogy a segítség azért maradt el, mert valahol ezt érezték? Gondolkodj el rajta.
Nem mondtad meg a tutit, így jobb ha méssz............
Ha van még kérdés, pár percig még vagyok, aztán lehullatom a lombom és törlöm a regem.
Tehát, tessék kérdezni!
Kicsit olvass vissza!
Én egy nagyon szerencsés nő vagyok, nemhogy zátonyra nem futottam, de még el sem váltam, pedig nagyon el akartam!
Nekem semmi bajom a férjemmel, de még az anyósommal sem!
Én kifejezetten nagylelkű vagyok velük szemben, öregek, ha hívnak, megyek és elviszem őket bárhová. Az, hogy ők nem segítettek nekem mikor nagy szükségem lett volna rájuk az ikrek mellett az ő szegénységi bizonyatványuk.
Az ember társaslény. Engem a szomszéd Mari néni tanított meg gulyáslevest főzni. Mai napig az a specialiitásom
Ne nézzen egy 18 éves, hanem kérdezzen. Attól, aki éppen hajlandó válaszolni.
Térjünk vissza az eredeti témához!
Ha az anyóssal baja van a menyének, ne részletezzük, hogy mi. Ha sapka van a fején, az, ha nincs, akkor az, ezek intő jelek, hogy a férjjel van gond, de nem meri felvállalni és azt mondani, hogy nem felelsz meg, jobb pasira vágyom. Akkor jön az anyósozás. Előbb-utóbb válás.
Egy válásnál természetesen a körülményektől függ, hogy melyik fél jár rosszabbul.
Sajnálom, ha nálatok éppen te futottál zátonyra.
Hi-hi-hi!!!
Egyik sem
Egyszerűen egy kicsit fel akartam dobni a napom
Néha idekattintok, aztán gyakran látom az anyós témát a felszínen. Arra gondoltam, miért ne szólhatna már be valaki a menyeknek
Akad ilyen is, akárcsak a nők körében.
Legtöbb családban a nők kezelik a pénzt. Mire válásra kerül a sor, szép kis summával indulnak az új életnek.
A férfiak többsége nem számoltatja el a feleségét. Dolgozik, leteszi a fizetést, bízik abban, hogy a család szükségleteire folyik el a pénz.
Nem tudom, melyik időszakról beszélsz, mert az elmúlt évtizedekben már a legtöbb állami gondozottnak volt lehetősége a családi élet minimális megtapasztalására.
Amelyikben a szándék megvolt, az 18 éves kora után mindent el tudott sajátítani.
Nagyon sajnálom a kisemmizett férfiakat.
De jóval több olyan férfi van aki, úgy szépen eltervezi, hogy pontosan mikor lép, gyüjti előre a kis pénzecskéjét az új életre.
Erről a gondolat menetről jutott eszembe:
Volt egy szomszédunk, apu vállakozó volt, anyu otthon a három gyerekkel.
Apu 2009-ben szép lassan fölszámolta (később derült csak ki, hogy átmentette) a vállakozást.
Egy céggel perben állt és úgy okoskodott, hogy ha elválnak akkor anyu egyedül (apunak a felszámolt cég miatt köztartozása volt) tud majd a házra annyi hitelt felvenni, hogy kifizesse a felperes céget.
Miután ezt szépen másfél év alatt lezongorázta, egy bagatel vita miatt összepekolt és elköltözött.
A szomszédasszony két év után döbbent rá, hogy ezt apu szépen előre kidolgozta.
Aki akarta, ott is megtanulta az alapokat. Nevelőszülőkhöz kijártak, láttak mintát.
A férjét szereti?
Zongorázd végig! Ha szereti, nem keseríti meg az életét azzal, hogy a családja ellen fordul. Kizárt.
A családi viszályokkal teli, rezgőléces házasságok többsége válással végződik.
A menyek részéről az anyósozás, csak jelzés, hogy a házasságuk nem úgy működik, ahogy szeretnék. Elégedetlenek a férjükkel,(most ne keressük az okát) valakire rá kell vetíteniük a belső feszültségüket. Az anyós kéznél van, és az most olyan menő is, hogy azt kell szidni.
Tehát, csak idő kérdése a válás, s legtöbbször a férfi húzza a rövidebbet.
Olvass néhány olyan fórumba, ahol elvált férfiak tálalnak ki.
Eszméletlen igazságtalanság törvényes áldozataivá válnak.
Hiába mondják, hogy az erősebb nem, de ők a kiszolgáltatottabbak váláskor, mert a törvény elavult.
lombosfa, nem csak anyukámmal, apukámmal is baja van. pedig apukám nagyon intelligens, két diplomája is van, egyiket akkor szerezte mikor már megvoltunk, támogatta mindkettönket szükség szerint világ életében.
emlékszem azokra az idökre, mikor még nemrég voltak együtt és nagyon igyekezett megkedveltetni magát...
akármit is ir utólag kiderült hogy akkor is utált, érdekes módon nem látszott. évekig ment a szinjáték, aztán most ez van. 
még az elsö gyerek megszületése után is jó volt a kapcsolat, pedig állitólag már akkor nem köszöntem neki...
szóval már apóssal is baja van, érdekes módon a mindenki által "nehéz" embert, nagypapámat szereti, pedig hát... nem sok szeretni való van rajta. gondolom csak hogy pukkasszon.
egy rossz szava nincs rá, mindig objektiv volt vele szemben is apu.
de nem találod furcsának, hogy egy egész családdal gondja van, a férjét meg szereti? és a két gyereket is? pedig egy kupacban nöttünk fel.
Tudod az a baj, hogy nagyvonalakban igazad van.
Egy témához, egy hozzáillő név
csak így, stílusosan!