Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ki beszélt a "Titokról"? Ki beszélt olyan tulajdonságok "bevonzásáról", amikkel nem rendelkezel? Még mindig nem érted, amit mondok. Nem azon kellene keseregni ÁLLANDÓAN, milyen hiányosságaid vannak, nem a saját személyiségeddel kellene foglalkozni, mert ez tényleg állati unalmas.
Nem kell mindenkinek tüzesnek, meg humorosnak lennie. Valószínűleg az a baj, hogy vágyakozol arra, hogy valamilyen légy, amilyen nem vagy, és ez minden gondolatodat kitölti. Ha minimálisan elfogadnád magad, akkor véleményt is mernél alkotni. Mernél témákhoz hozzászólni, sokkal érdekesebb személyiség lennél. És ez nem arról szól, hogy legyél másmilyen, hanem arról, hogy ne úgy tekints arra, amilyen most vagy, hogy az élettől is elmegy a kedved. Persze, hogy unalmas társaság vagy, ha nem mersz semmihez hozzászólni, mondván, hogy úgyis érdektelen.
Remek orvos lehetett ez is. (Kb. mint amilyenekkel én találkoztam.) Nagyon bírom ezt. Vagy "bevonzod" a problémákat, vagy a lelked betegíti meg a testedet. Persze. Legjobb példa ezekre ugye a néhány hónapos kisgyerek, akinek komoly eü. problémái vannak. Nyilván ő is bevonzotta vagy akkora trauma érte (ki tudja, mikor, biztos magzati vagy előző élete során), hogy ez lett a vége...
Abban igazad van, hogy inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Ugyanakkor azt is látom, hogy még ma is vannak jó kapcsolatok, nem is olyan kevés. És azért az ember csak vágyik egy ilyenre...
Meg amúgy van egy olyan elmélet, hogy egy idő után a negatív inger is jobb, mint a semmilyen. Na, ezt én úgy tudnám átfordítani erre a témára, hogy hosszú évek magánya után talán már az is jobb, ha egy kapcsolatnak rossz vége lesz, csak legalább előtte legyen... Hogy legalább egy rövid ideig érezd végre, hogy akarnak, kellesz, jó vagy, tetszel, hogy megérintsenek, hozzád bújjanak stb. És ne csak pótlék legyél, ló helyett szamár, vagy még az sem.
Szóval elvonási tüneteid vannak
Jó étvágyat:DD
Tegnap óta látom,ki van éhezve a beszélőkéd ?? :-DDDDD
Nekem is előjöttek az elvonási tünetek :-))
...bár most elhúzok és ebédelek..
Aha, értem.
Akkor még két javaslatom van, lehet, már más is írta, de bocs, nem olvastam csak a topic végét.
1. Fejezd be a játszmáidat.
2. Ha az első pontot nem érted, orvosi segítség. Pszichológus/pszichiáter.
" Pl. volt, aki egy nagy szerelme mását,"
Egy értelmes és érző ember ezt sosem tenné, pontosan azért mert érez, és nem fog ilyennek kitenni, mert nem akarja, hogy fájdalmat okozzon neked..
Ak iérez, az tud különbséget tenni, és nem kezel senkit másolatként.
Max. igaz kirívó eset, hogy ha a másik fél rájátszik, és másolja az eredeti személyt-akkor igen. De ha ezt nem teszi, esze ágába sem jut.
A Titok szerintem egy nagy baromság. Egyszer valami csipésekkel mentem orvoshoz, és az volt a válasz: bevonzottam. Mondanom sem kell, orvost váltottam...
de a társkeresésröl: szerintem nem tragédia, ha egyedülálló maradsz. ismerek olyat, aki szép, csinos, kedves, minden amit te irsz, hogy belöled hiányzik, mégis egyedül. Ö döntött igy. sokkal többen vannak egyedül, mint gondolnád... szerintem a házasok nem a többség.
és amire te vágysz, életre szóló társra, nézd meg a válásokat. Igy indultak neki, mégsem ez lett. egyedül maradtak, vagy másik társsal próbálnak boldogulni, pedig egyszer már megégették magukat.
nem jobb igy? ha esélyt sem adsz, senkinek, vagy nem keres senki, akkor legalább a bosszúságokat és csalódásokat nem éled meg. Marad helyette ez a weltschmerz, ami belöled árad.
"Tényleg nehéz úgy élni, ha az ember úgy érzi, nincs eredménye semminek, amit tesz, mert ezáltal nem lesz szebb-okosabb-figyelemfelkeltőbb stb."
Így van.
"Viszont megfordítom: ha egy adott embert pont úgy szeret vagy tart érdekesnek valaki, ahogy van, miért kell egyből hárítani, hogy ez csak tévedés lehet, meg majd úgyis ez lesz, amaz lesz?"
Nagyon egyszerű: az embernek van józan esze, és ha akar, illetve ha még nem mosták át az agyát a ma oly népszerű sablonszövegekkel, akkor reális is tud lenni. Magyarul tudja, mi a jó, mi nem, mi elfogadható, mi nem, mi értékes és értékelhető, mi nem. És mivel ismeri magát, azt is tudja, hogy ő milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ha olyan viszonyulást tapasztal a másik fél részéről, ami pont ellentétes azzal, amiket ezen tulajdonságok alapján "érdemelne", az gyanús, hiteltelen.
És rendre ki is derült, hogy tényleg... Pl. volt, aki egy nagy szerelme mását, az ő pozitív tulajdonságait látta belém, amelyekkel én valójában nem rendelkezem. Azt hitte, azért vagyok csendes, mert én olyan szerény, félénk, kedves kis nő vagyok. Tájékoztattam, hogy nem: azért, mert nincs miről beszélnem. És sorra cáfoltam az ilyen tévképzeteit. Baromira meglepődött, hogy hogy lehetett ennyire vak. Én meg ugye már az első pillanatokban kiszúrtam, hogy itt valami nincs rendben, túl pozitívan viszonyul hozzám, túl lelkes, már-már istenít, és ezekre az én tulajdonságaim nem adnak okot.
Hát így. Nevezhetjük hárításnak, de én nem szeretném, hogy azért vonzódjanak hozzám, amit belém látnak a rózsaszín szemüvegükkel, és amiből semmi nem igaz rám.
" egalább melletted a pasinak sem kell erőlködnie, hogy jópofa macsóként flörtölgesen.)"
Régen rossz ha egy pasinak erölködni kell, hoy machónak tünjön, ugyanis igen ritka az az értelmes nő, aki ezt elvárja.Legy en egy félrfinak esze, egyénisége, és vállalja magát. Ez az alap:)
"Nem lesz társad. Na és?"
Na és? Nos, mint említettem, ha nem lesz Ferrarim vagy nem jutok el mondjuk Finnországba, arra tényleg azt mondom, na és. De ez nem ilyen kaliberű dolog, remélem, érzed.
"Tudod hány embernek nincs?"
Erre - mivel úgysem tudnám jobban megfogalmazni - egy Wass Albert idézettel felelnék: "Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj
ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj."
Attól, hogy másnak is rossz vagy még rosszabb, nekem még nem lesz jobb.
"Ha nem, akkor élj boldogan egyedül. Úgy is lehet."
Aha. A lemondással, nélkülözéssel (itt nem az anyagiakra értve) teli élet az aztán rettenetesen boldog lehet. Hát még ha végignézheted, hogy másoké, a legtöbb emberé nem ilyen, nekik halvány lila gőzük sem lesz erről soha, mert már tizenéves koruktól kezdve azt élték meg, hogy ők értékesek, érdekesek, szerethetőek, hogy kellenek. Nem azt, hogy vastagon tojnak a fejükre, mert annyira unalmasak, mint egy temetőnyi hulla.
Vannak olyan emberek is, akik vágynak kapcsolatra, és keserűen élik meg, ha nincs. Viszont, amint alakulhatna valami, bejelez a vészcsengő, és mégis menekülnek.
A környezetemben is láttam ilyet, illetve Mary-Anne is beszámolt a fórumon ilyenről, hogy amikor egy lelkes szerelmes fickó környékezte, egyből fojtogatva érezte magát.
Tényleg nehéz úgy élni, ha az ember úgy érzi, nincs eredménye semminek, amit tesz, mert ezáltal nem lesz szebb-okosabb-figyelemfelkeltőbb stb. Viszont megfordítom: ha egy adott embert pont úgy szeret vagy tart érdekesnek valaki, ahogy van, miért kell egyből hárítani, hogy ez csak tévedés lehet, meg majd úgyis ez lesz, amaz lesz? Pont ugyanerre kárhoztatják az érdeklődő embert, hogy a tetteinek, szavainak, akár érzelmeinek semmi eredménye. Közeledik, odafigyel, törődést ad, és csak elutasítást kap.
Ennek semmi köze ahhoz, ki NŐ meg FÉRFI. Emberi játszmák és beidegződések.
Nem értek egyet.
Ez a bebeszéled magadnak, aztán olyanná is válsz típusú hozzáállás már-már A Titok féle bevonzósdira hajaz, és az sem működik egyébként, bár szintén elég népszerű.
Áruld már el, mitől lenne jobb, ha elkezdeném ostoba módon azt mantrázgatni magamban, hogy én aztán micsoda egy értelmes, humoros, szórakoztató, nőies, tüzes stb. vagyok? Kialakítom magamban ezt a képet, és ettől majd olyanná is válnék? Mondhatni "bevonzanám" azokat a tulajdonságokat, amelyekkel nem rendelkezem? Mert szerinted mintha valahogy így működne. Szerintem viszont nem.
Ugyanis fordított kapcsolat van a kettő között: vagyok valamilyen, ezt felismerem, és ezt állítom magamról. Tényeket közlök, ennyi. Nem fordítva! Nem arról van szó, hogy bebeszélek magamnak valamit, aztán majd jól olyanná válok, mert én így döntöttem. Az, hogy milyen az ember, nem elhatározás kérdése - azon múlik, hogy milyennek született, és semmi máson. Még a nevelés sem alakítja igazán, ez jól megfigyelhető az azonosan nevelt testvéreknél, akik mégis olyanok, mint tűz és víz.
Hogyan?
Nagyon egyszerű. Ne tegyél semmit. Ne akarj érdekes, szórakoztató, humoros lenni. Ne akarj görcsösen megtanulni riposztolni, társalogni, flörtölni.
Nem ez az alaptermészeted, úgysem fog sikerülni.
Tehát, fogadd el, hogy te ilyen kis "unalmas szürke egér" vagy, és lazulj el. Nem lesz társad. Na és? Tudod hány embernek nincs? Lehetnek barátnőid, haverok, rokonok, egyedül nem maradsz. Ha pasikkal találkozol valahol, ne akard őket megfogni a varázslatos egyéniségeddel, ami nincs, hanem csakazért is maradj unalmas, szótlan. Legalább természetes maradsz, és nem érződik az izzadságszag.
Ha valaki netán így is vonzódik hozzád, hurrá. (Képzeld, még ez is előfordulhat, legalább melletted a pasinak sem kell erőlködnie, hogy jópofa macsóként flörtölgesen.) Ha nem, akkor élj boldogan egyedül. Úgy is lehet.
Nekem (is) az tűnt fel, hogy meg sem várja a rá érkező reakciókat, már eleve úgy állítja be magát, hogy ő egy érdektelen szürke senki, aki senkit nem érdekel. Pedig értelmesen(hogyan) fogalmaz, csak hülyeséget(mit).
Vagy ha megérkezik a reakció, hogy pedig akivel társalog(mi, a fórumozók), észreveszik, hogy értelmes, erre azonnal hárít. Mi látjuk rosszul.
Szóval alapvetően hiányzik belőle az önelfogadásnak valami elemi része. Ez a "bocs, hogy élek" típus.
Pedig ki lehet belőle jönni. Már ha akar. De én is úgy látom, hogy nem akar. Akkor meg kár érte minden szó. Legyen meg az ő akarata.
Egyáltalán nincs hiba a gondolatmenetemben, csak nem érted, amit mondok.
Persze, hogy rohadtul unalmas leszel, ha saját magadat kötöd gúzsba. Szürkének érzed magad? Nincs véleményed? Nem tudsz, csak visszaböfögni olvasott infókat? Egyszerűen gyáva vagy. Kialakítottad magadban, hogy egy unalmas liba vagy és azzá váltál, mert ezzel a hozzáállással csak szürkének lehet lenni.
Én nem mondom, hogy nem vagy unalmas, csak azt mondom, ennek nem biztos, hogy az az oka, hogy unalmasnak születtél, inkább az, hogy azzá tetted magad. (Általában az, hogy ki unalmas alapból, viszonyítás kérdése. Engem a legtöbb ember untat. Nem azért,mert valóban unalmasak, hanem mert nincs SZÁMOMRA érdekes mondanivalójuk.)
Persze nem muszáj ezen változtatni, megpróbálni se, sajnálhatod magad helyette, ha így jól érzed magad.
Én viszont kezdem ezt az egészet szélmalomharcnak érezni, mert vagy direkt nem akarod érteni, amit mondok, vagy tényleg nem érted, de túl sok energiámba kerül, te meg úgysem fogod meghallgatni igazából.
Ott a hiba a gondolatmenetben, hogy nem elsősorban én nyilvánítom a mondandómat, illetve en bloc magamat érdektelennek meg a többinek. Hanem a többi ember.
A másik divatos tévhittel ellentétben valójában teljesen mindegy, mit gondol magáról az ember, a többi emberrel való kapcsolatát (vagy annak hiányát) az határozza meg, hogy ők mit gondolnak róla. Tarthatom magam a legtökéletesebbnek a világon, ettől max. beképzelt leszek, és a többi ember számára még ugyanúgy nyilvánvaló tény marad a tény, hogy "nyomi" vagyok. Olyan nincs, hogy ha én királynőnek látom magam, akkor majd más is. Ez hülyeség. Azt, hogy a többi ember milyennek lát, nem én határozom meg. Akármennyire is próbálják átmosni ezzel az illogikus állítással manapság az emberek agyát.
Azt hiszem, már megmondtam, hogy szerintem NEM a személyiségeden, hanem a személyiségedhez való hozzáállásodon kell változtatni.
Persze, hogy nem tudsz hozzászólni semmihez, ha bármilyen hozzászólásodat érdektelennek nyilvánítod ésatöbbi. Az ilyen hozzáállás megöli és elszürkíti az embert, úh. ne is csodálkozz, ha emiatt rém unalmas lettél. Nem azon akarsz dolgozni, amin valóban szükséges.
Erről van szó! Látszik, hogy Te tényleg érted, mi ez az egész, ami mondjuk nem is meglepő, hisz sajnos Te is érintett vagy. :(
Egyébként hasonlót már én is kérdeztem többektől is, hogy pl. amikor együtt töltenek egy hétvégét (min. 2 x 24 órát), akkor mi a fészkes fenét tudnak csinálni, hogy ne az legyen, hogy csak ülnek egymás mellett, mint két kuka. És ők is mondták, hogy jajj, hát elbeszélgetünk, hülyülünk, mókázunk stb-stb. Ja, kérem... Aki tud ilyeneket, annak könnyű...
Sajnos aki nem született jófej, meg humoros, színes egyéniség lehengerlő előadásmóddal, az nem igazán tud segíteni magán. És az itt elhangzó "hogyan segíts magadon" tanácsok között semmi konkrétum nem hangzik el, talán mert erre semmi konkrétat nem lehet mondani. Csak azt hajtogatja mindenki -köztük Anyám is- hogy dagonyázok az önsajnálatban- pedig nem, csak megfogalmaztam magamnak azt, hogy milyen vagyok, sőt elfogadtam magam, hogy nem vagyok egy szórakoztató valaki (nem lehet mindenki az), a baj az, hogy a férfiak viszont ezt nem fogadják el.
Egy konkrét példa: egy barátnőmtől megkérdeztem mit csináltak egy udvarlójával egész délután. Válasz: szivattuk egymást.
Másnap szemtanúja voltam a "szivattuk egymást"-nak, és az történt, hogy humorosakat szóltak be, az egyik feldobta a labdát, a másik leütötte, csipkelődtek, stb. Nos én ilyet nem tudnék. Én nem tudok hozzászólni emberekhez, ha pedig hozzám szólnak, nem tudok mást, mint fapofával hümmögni, max. bénán mosolyogni. Képtelen vagyok bármi humorosat, csipkelődőt, vagy kacérkodót visszaszólni, pedig az az, ami felkeltheti a másik érdeklődését.
Hogyan lehet? (Értelmes, működő módszerre gondolok!)
Régebben bedőltem ennek a népszerű, sokat hangoztatott tanácsnak, hogy olvass sokat, és akkor majd húúú meg haaa... Aha, olvastam, olyan "jól" működik az agyam, hogy gyorsan ürül is kifelé belőle minden info, szóval igazán sokra mentem vele. Amíg megmaradt rövid távú memóriában, addig próbáltam beszélni róla, az meg annyiból állt, hogy el tudtam mondani a történetét, és slussz. Nem a levegőbe beszélek, tapasztalatból tudom, hogy ez a magnóként visszadarálás ugyanolyan unalmas, mint a kukaság, és azt is, hogy más "szellemi termékétől" én egyáltalán nem leszek több, tartalmasabb stb. Lehet, hogy másnál ez működik (bár kétlem), de nálam nem.
Más, egyéniséggé tevő, egyéniséget színesítő, legalább hangzásra értelmes tipp még sehonnan nem jutott el hozzám.
És akkor még a többi dolog szóba sem került, pl. temperantum-megváltoztatás, amire szintén szükség lenne. Kíváncsi vagyok, a "tenni kell!" fixációsok ezt hogyan tudnák kivitelezni... De van egy olyan sejtésem, hogy sehogy, csak olyan könnyű ezt hajtogatni, hogy "változtass, tégy érte!".
Ez kb. olyan, hogy egy darab kőnek, ha elhatározza magát, és tesz érte, majd biztos lazán sikerül vízzé változnia vagy nem is tudom. Teljesen életszerű...