Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apa gondok
Létrehozva: 2012. augusztus 5. 11:26
Szinte végső elkeseredésemben indítom ezt a topicot, hátha valaki tud valami építő javaslatot tenni a problémám megoldására.
A problémám édesapámmal kapcsolatos, akivel nagyon nehéz kijönni. Anyukámmal élnek, én rég nem lakom velük. Sosem lehetett vele kijönni, mert ő az aki mindenkinél okosabb, mindenki más hülye és ez a jelző a legszalonképesebb verzió az összes általa használatos közül (a legvadabb fantáziátokra bízom a jelzők kitalálását...).
Szóval a mostani helyzet az, hogy nekem van egy féléves kislányom, akinek elvileg ő lehetne a példaképe, de totálisan az antipélda.
Ordítva káromkodik beszélgetésképpen, ráadásul a kertesházunk teraszán, ahol a szomszédaink is hallják az egész "beszélgetést". Szólok, hogy legyen szíves nem ordítani, különösen nem a trágárságokat, és a gyerek előtt meg majd végképp moderálja magát, nem szeretném ha ilyen lenne a gyerek szókincse.
Mindezt szépen, kúltúráltan kértük a párommal, bár nehéz az ő stílusát más, normális stílusban tükrözni, de mégis.
De nem érti meg.
A kérdés, miért? Amit a felnőttnek lehet, a gyereknek nem, meg úgyis hallja majd az oviban, meg itt ott.
A másik gond, hogy a stílusa bicskanyitogató és anyós-apóssal összeengedni egy veszélyzóna, étterembe már nem megyünk vele, mert a stílusa vállalhatatlan, barátai már rég nincsenek épp amiatt. Ja és a családban is (testvér, más rokonok) mindenkivel rosszban van, aki még elviseli, az csak édesanyámra való tekintettel teszi.
Én úgy érzem a tűréshatárom végén vagyok.
Próbáltam szép szóval, próbáltam erélyesebben, de 35 évem alatt egyszer jutottam el oda, hogy sírva-kiabálva kiosztottam (épp a babámat vártam).
De semmi sem segített, sehogy nem jut el az agyáig, szívéig, lelkivilágáig, hogy változtatnia kéne valamit.
Tudom, hogy a másik embert nem lehet megváltoztatni, csak magamat. Ezért próbáltam én változni, halkabban beszélni hozzá, türelmesnek lenni, elfogadónak lenni, de lepereg róla, a stílusa semmilyen hatásra nem változik.
Ha csak egy ismerős lenne, egyszerűen nem keresném a társaságát, de az apám.
Mit tudok még tenni, hogy valami változzon?
Lehet, hogy semmit nem tudtok javasolni, akkor is jó volt kiírni magamból...
"de van, akit majdnem öngyilkosságba kergetett.
"
Ez nagyon tragikus. Borzasztonak tartom, ha valaki ezt a virtualis vilagot ennyire beengedi az eletebe!
A végét ird, és ne a kezdetét.
Figyelj, én egyetértek veled, örülök, hogy jöttél!
Nyilván a tanult dolgok miatt kialakultak bizonyos sémák, és ebben már én is partner vagyok.
Valóban nincs a kezemben egy módszer, hogy ebből a játszából hogy lehetne kilépni.
Ha van ötleted, nagyon szívesen veszem!
De tényleg elég vagyok ahhoz én, hogy egy olyan szitu alakuljon ki, amiben mindenki jól érzi magát (úgy értem tudunk normálisan, káromkodás és hasonlók nélkül leülni egy ebédhez), vagy amit írsz, az az, hogy akár a kapcsolatot is meg kell vele szüntetni lelekiismeretfurdalás nélkül?
nem is kell osztani a véleményemet, te kérdeztél és válaszoltam!
ha te kaptál volna olyan privigyűjteményt, amit én... és gondolom más is, lehet, hogy másképp gondolnád! de az sem baj, ha nem!
szerintem kártékony és sokak szerint az!
és véletlenül sem tekintem magam áldozatnak! nekem ő meg se kottyan.
de van, akit majdnem öngyilkosságba kergetett.
Vagy, még egy utolsó ötlet.Ha indul a dili, akkor nem válaszoltok neki és egy hirtelen váltással anyukádat kérdezed.Csak úgy, mintha ott sem lenne.Ha nincs kivel káromkodni, ha nincs rá közönség, akkor talán abbahagyja.Esetleg szó nélkül mindenki kimehet a szobából.Ezt persze előre meg kell beszélni a többiekkel.
Ahogy én értem, neki az kell, hogy valakibe beleköthessen és "szóban" legyőzze, kiidegelje a másikat.
Remélem, hogy valamelyik ötlet beválik.
ha ekkora lelkiismeretfurdalast okoz a gondolat, hoyg hatat fordits apadnak, el kellene battyognod egy pszichologushoz.
a tanult tehetetlenseg egy pszichologiai szakfogalom, es bizony illik az anyad, de - kapaszkodj meg! - a te viselkedesedre is. a "jaj, szegenyt meg ne bantsuk, jaj, szegeny nehogy rosszul erezze magat, jaj, csak cirkusz ne legyen..." alakitja ki pontosan azt az elfogadast, amit te is gyakorolsz, pedig tudod, hoyg art neked.
a dolog következö lepese, hoyg az ember magatehetetlennek erzi magat es mastol varja a segitseget:
"mindenki erösitsen meg abban, hogy en ez ellen tenni nem tudok." --> EZ a TANULT benne, ti. a gyerekkorodban VALOBAN nem tudtal ellene tenni, hiszen ö volt a felnött.
"szoljon ra anyu, a ferjem, ad absurdum a szomszed - csak ne en."
"megiscsak az apam" --> magyarul ki vagyok neki szolgaltatva, mint gyerekkoromban (TANULT!)
"nem lehet tenni semmit, ez van, a gyerek ezt fogja latni, mert nem tudok tenni ellene..."
mind-mind bizony tanult elemek.
pszichologus segitsegevel megtanulhatsz azon valtoztatni, amin valoban akarsz, mert nem felel meg a TE elkepzeleseidnek.
szoval: Seligman tenyleg jo, ragogasd kicsit. aztan keress egy kellemes, szimpatikus pszichologust. mert ezt egyedül nem tudod megtanulni, a folyamat ketszemelyes, ebböl az egyik te vagy, a masik azonban a terapeuta (es nem helyettesithetö senkivel, aki nem ismeri a metodust).
Nem osztom a nezeted! Ez egy forum es nem az elet! Ha valaki ezt itt veresen komolyan veszi, az elegge el van tevedve!
Nekem mosolykat olvasni semmit nem jelent es erre ezer okom van: mert nem erdekel, mert latom, hogy milyen helyzetben van, mert nem veszem a faradsagot, hogy gyujtsem az infokat rola, mert nincs a hülyesegre annyi idom stb...
Viszont egyetlen okot sem tudok megnevezni, amiert le kellene allnom vele harcolni. Pontosabban egy okot sem tudok mondani amiert ilyen talponallo szintre kellene lemennem.
Ha valakinek erre igenye van, azt nem tudom aldozatkent kezelni!
Pashmina: mintha a nagyapám lenne. Ő nem változott sajnos. Imádtam, de vállalhatatlan volt az öreg.
OFF: én eddig itt csak olvasgattam, de most már felmerült bennem egy kínzó kérdés: mosolyka skizo? néha vannak értelmes hszei, néha meg mint aki vmi sz*r szappanoperából jött... bocsi az offért, csak most már nem bírtam ki, h ne kérdezzem meg....
No meg nincs hozzá semmi közöd.A múltjához meg végképp sem az övéhez, sem az enyémhez.
Esetleg el lehet játszani egy b.. k.. anyázás után, hogy belegondolt-e, hogy mit is jelent ez a kifejezés?(Tök nyugodtan és tudálékosan, ahogy ő).A k... azt jelenti, hogy, ...de eszerint minden szinte minden nő k....Amikor ezt mondja gondoljon az anyukájára....róla is így gondolkodik?Szerintem a megfelelő pillanatban egy jó beszólással el lehet vinni a beszélgetést más irányba.Csak ügyesen kell.És igen.Gyorsan kell kapcsolni, hogy mikor és mit kell mondani.
Persze lehet, hogy könnyen beszélek.Meg azért mindenkinek lehet olyat mondani, amitől eláll a lélegzete is pár percre.
De azért próbáld meg a következő beszélgetés alkalmával.És ne feledd.Amikor ő dühöng, akkor te maradj nagyon nyugodt, akkor is ha már a gyomrod remeg.Te is tudsz fölényesen viselkedni, csak kell hozzá koncentráció és önuralom.
Vagy a dühöngés alkalmával nyugodtan megmondhatod neki, hogy "Apa, ne túráztatsd magad, mert rosszul áll neked ez a szerep."
Akármit mondhatsz, csak ne idegesen és ne káromkodva.Hátha beválik.
Vagy amikor már a kiborulás szélén állsz, akkor mondhatod neki, hogy ismeri-e azt a mondást, hogy meddig káromkodik és dühöng XY (apukád neve behelyettesítve)?Addig, amíg ki nem dobják a családi ebéd közepén az utcára lenyugodni.Ha lenyugodott, akkor ismét szívesen várják.
Sok sikert hozzá! Csak frappánsan!
Minden kislánynak kell ffikép. Ez alap.
miert kellene egy kislanynak ferfi peldakep?
miert az apadnak kellene ferfi-mintanak (nem azonos a peladkeppel!) lennie, ha van parod?
minek mentek olyan helyre, ahol rosszul erzitek magatokat?
Ne beszélj a nevébe:DD pápá
A hazudozás bűn, a 258-asban előadott lépésed meg ez a hsz-od téged jellemez.
Akkor ezek szerint te vagy elmebeteg? látod ebben van valami, mert én valóban annak tartalak.
nézd, erre te is tudnád a választ, ha 4-5-6-7 éve itt lennél, amikor még nem volt ilyen szigorú a moderáció!
tényleg elmebeteg, és aki elkerüli vagy átlépi, azt is simán megtalálja!
másfelől baromira dühít, hogy nem lehet megfékezni az ámokfutását!
épp tegnap taglaltuk, hogy aki nem ilyen rutinos vagy csak új, vagy érzékenyebb az átlagnál, annak rémes vele szembesülni! kártékony!!!
Z. sosem üzenne, hanem személyesen mondaná meg. Nem olyan mint te:DD
pápá
ui: legközelebb ha a nevében próbálsz játszani azt okosabban tedd.
Reszemrol feladom mert ez mar viccen kivul elmekortani jelenseg.
Minden hulyeseget felreteve azt hiszem teljesen elveszitette a realitaserzeket.
Vegulis ha jol belegondol az ember elegge megviselhette sok minden ha ennyire odalett.
De azert fura hogy valaki ennyire megbuggyanjon. Na kesz mentem mert leesek a szekrol mindjart fel ketto