Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Emésztő bánat...
Létrehozva: 2012. július 26. 10:02
Nagy a fájdalmam, és szeretném magamból kiírni, meg talán kapok hasznos tanácsokat arra, hogy hogyan keveredhetnék ki ebből a nyomorúságból.
Fiatalon beleszerettem egy fiúba, és egy csodálatosan nagy szerelem lett belőle mindkettőnk részéről.
De aztán a fiú családja visszatáncoltatta a fiút, pedig már gyűrűs menyasszonya voltam. Akkor még ellent tudott mondani a család nyomásának, amikor megvette a gyűrűket, de aztán már hajlott mint a nád, és nem felém.
Miután szétment az utunk, többé nem láttam, de azóta sem vagyok képes elfelejteni. Képtelen vagyok új kapcsolatra, nem szültem gyerekeket, míg neki vígan folytatódott az élete. Megnősült, tán kétszer is, és három gyereke született.
Hogy lehet az, hogy valaki, aki annyira szerelmes, mint amilyen az a fiú is volt, csak úgy elhagyja a szerelmét, és semmi gondot nem okoz neki az, hogy milyen fájdalmat hagyott maga után, és szépen éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna?
Nekem meg huszonév sem volt elég ahhoz, hogy túljussak az érzelmeimen.
Vagy másmilyen.:-)
Aki mazochista, és a sebeit szereti nyalogatni, vagy bizalmatlan másokkal, vagy nem bízik magában, vagy csak erre kondicionálták, hogy csak egy emberrel lehet élni, az tegye.
Nekem ehhez túl rövid az életem, és nem hiszek a folytatásban.
Ja, és a többszöri elutasításhoz szükséges a visszatáncolás. Nagyon nem mellékes!
Mert az ember ilyenkor "látja" az energiákat, az vívódást, a küzdelmet. Már, ha az illető valóban a másik fele.
A saját példám alapján nem szeretem, amikor látatlanban olyan tanácsokat osztogatnak, mint pl. ne várj olyan vonarta, ami nem vesz fel, stb...
Egy párkapcsolatban a két ember közti kapcsot csak az a két ember ismerheti. Ezért is hülyeség ismeretleneknek felvázolni és tanácsot kérni.
"Találkoztam pár nővel akik röpke házasságuk után, soha nem kezdtek másik pasival.
A háborúban odaveszett a szerelmük.
Soha nem jutott eszükbe mással helyettesíteni.
NA ilyesmi a szerelem."
Igen. Ezzel tudok azonosulni.
Mi a bánat érdekel egy ilyenben?
Ez teljesen világos.
Találkoztam pár nővel akik röpke házasságuk után, soha nem kezdtek másik pasival.
A háborúban odaveszett a szerelmük.
Soha nem jutott eszükbe mással helyettesíteni.
NA ilyesmi a szerelem.
Kedvet csináltál ahhoz, hogy tényleg utána érdeklődjek. Végül is van rá lehetőségem, mert van ismerős, akitől kérdezhetek, csak hát a ciki is velem van. :)
Azóta voltak férfiak az életedben?
no, majd ha eleg erös lesz, keresel egy jo pszi-t es ketten helyreteszitek a dolgot. addigis csak beszelgess itt. segit az elhatarozas megerösiteseben.
Mindenkinek van egy vakfoltja.
Mindenkinek más a sorsa, mindenki máshol hibázik, mindenkinek más jelent nehézséget.
Egyébként a sors pont ott szokott minket "megviccelni", ahol a legnagyobb az egónk... bizony, a túlzásba vitt álmodozás ugyanúgy ego, mint a túlzásba vitt bármi!