Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás - megbcsátás
Létrehozva: 2012. július 25. 11:28
Sziasztok!
3 hete ért véget egy 4,5 éves kapcsolatom. Most teljesen KO vagyok, mivel az én hibámból történt minden, és a fejemet verném a falba, hogy mennyire ülye voltam.
A szakítás előtti pár hétben elkezdett gyötörni egy olyan gondolat, hogy mi van, ha örökre vele leszek? Lassan elérkezett volna a lánykérés ideje, 29 éves vagyok, és én megijedtem. Kissé unalmassá vált már egy ideje a kapcsolat, de nagy harmóniában éltünk, mi gyakorlatilag sosem veszekedtünk, szerettük egymást. Sosem volt egyik fél részéről sem félrelépés, éltük az életünket, viszont a közös programok elmaradoztak. A volt párom egyébként nagyon nyugodt természet, nem igazán mutatja ki az érzelmeit, nem túl beszédes, viszont egy nagyon rendes ember, mégha túlfűtött érzelmekben nem is nyilvánult meg felém, sok mindent tett értem, pl. amikor elkezdtem fogyókúrázni, annak megfelelően kezdett el főzni, minden nap már reggel szépen becsomagolva várt az egész napi adag. Ezzel csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen is ő.
Szóval már hetek óta bennem volt a kétely, és akkor jött valaki, aki elkezdte birizgálni a fantáziámat. Nem történt végül semmi, két hétig álmodoztam róla, végül az egész kimerült egy alig egy órás munkamegbeszélésben. Engem azonban zavart, hogy valakivel együtt élek, aki fontos számomra, mellette pedig másról ábrándozok. Úgy döntöttem úgy korrekt, ha szünetet kérek arra hivatkozva, hogy gondolkodnom kell a kapcsolatunkról, ami alapvetően így is volt. Nem akartam neki elmondani, hogy van vki, akire sokat gondolok, hiszen nem szerettem volna még jobban megbántani. Ő alapvetően azt sem gondolta volna, hogy szünetet fogok kérni, úgyhogy váratlanul érte. Elköltözött alapvetően 3 hétre. Már az első héten rájöttem, hogy hülye voltam, szeretem őt, nélküle már nem élet az élet. Mire azonban erre rájöttem, ő is gondolkodott, és már ő sem volt biztos a kapcsolatban. Elkezdtünk azonban találkozgatni, és egyre jobban alakultak a dolgok, pár hét múlva vissza is költözött volna. De! Ekkor elolvasta a nővéremmel folytatott beszélgetésem, ami arról a másik férfiról szólt. Itt beütött a krach, természetesen és joggal nagyon megharagudott rám.
Azóta azt mondja, hogy már csak egy picit szeret, és nem múlik benne a harag, mert ezt nem gondolta volna rólam. Nem vagyok ugyanis egy csapodár. Hetente egyszer hajlandó találkozni velem, ilyenkor próbálom megmagyarázni, hogy mi miért történt, és hogy talán épp ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire szeretem, de nem használ. A közbülső időben volt egy hét, amikor egyáltalán nem kerestem, de semmit sem használt. Volt olyan, hogy minden nap írtam neki egy szerelmes levelet, de ezzel sem mentem semmire. Nem tudom el fog-e valaha is múlni ez a harag, nem tudom mit tegyek, hogy oldjam benne a feszültséget? Ha találkozunk, akkor látom rajta, hogy ideges, feszült, és azt mondja zavarban is van. Utóbbit nem értem. Azt mondja, hogy nem tud bennem már megbízni, hogy szerinte már úgysem lenne semmi olyan, mint régen, de nem mondja ki, hogy végleg vége, mindig hagy egy kiskaput, de azt is hozzáteszi, hogy nem valószínű, hogy visszajön.
Csak egy esélyt szeretnék tőle kapni, hogy tettekkel is bizonyíthassak, mert a szavak nem érnek semmit. Hetente 1-2 óra ehhez azonban kevés. Félek, örökre elveszítettem. Pedig tényleg nagyon szeretem, hiányzik, nagyon nehéz nélküle az élet.
Ráadásul pár napja tudom, hogy találozgat egy lánnyal, elvileg még az egyetemi évek alatt ismerte meg, és csak barátok. Azt mondja nem akar ismerkedni, engem mégis zavar, pedig tudom, hogy a fentiek után megérdemlem.
Mit gondoltok, mit lehet tenni ilyen esetben? Volt már vki hasonló szituációban bármelyik oldalon? Meg lehet ezt bocsátani?
Igen, tudom, hogy elítélendő, amit tettem, szerintem is az, már nem is értem, hogyan lehettem képes másról ábrándozni.
Akkor te tudod..
az első hozzászólásomban leírtam, én mit éreztem akkor, mikor a párod helyében voltam.
Persze nem vagyunk egyformák, hagyj neki időt, de túl sok reményed ne legyen.... az, hogy a bizalma feléd visszatér, kétséges. Főleg úgy, hogy nem mondtál el neki mindent.. és ő tudta, hogy baj van...
Tök ugyanez a szitu volt, csak én a telefont néztem meg, és olvastam el az sms-eit... ott derült ki, hogy mégsincs annyira minden rendben...
Én inkább azért drukkolok, hogy azt az embert találd meg, akivel tényleg boldog vagy, és ő is így érez irántad. Ha ez a párod, akkor ő, ha nem, akkor a jövendőbeli :)
Mi voltunk olyan kapcsolatban, hogy nem hagyná, hogy szenvedjek, márpedig tudja, hogy szenvedek.
Mint mondtam, nem szokott az érzelmeiről beszélni, csak ritkán, szóval ez nála nem azt jelenti, hogy nem szeret, hanem azt, hogy elbizonytalanodott bennem, elveszett a bizalma és haragszik.
Nyilván ha megharagszol valakire, abban a pillanatban nem látod tisztán a helyzetet. Vagyis lehet, hogy akkor abban a pillanatban azt gondolod, hogy csalódtál benne, ezért nem is kedveled, szereted annyira. Aztán miután megbocsáttál látod, hogy mégis. Itt valami ilyesmiről van szó.
Én ezt nem értem:
" Most is szeret, de nem annyira, szerinte azért, mert haragszik"
Ez mekkora szöveg már!!! :)
Figyelj, ha szeretek valakit, akkor is szeretem, ha épp haragszok... Mi van, ha összevitáztok, és megharagszik rád... akkor már nem is szeret annyira, mint előtte?!
Akkor ha haragszik az anyjára, őt sem szereti éppen annyira, amennyire kellene?!
én nem akarlak bántani, de kérlek.... ha te haragudnál rá valamiért, te sem szeretnéd annyira, mint... két nappal korábban?!
Hülyeség...
Közben telefonon beszéltem vele. Továbbra is 50-50%, hogy igen vagy nem. :(
Szombaton 4-kor találkozunk, viszem neki a levelet, átadom és beszélgetünk egy, esetleg két órát.
Kb. ugyanazt mondja, mint eddig, hogy haragszik, és addig nem tud tisztán látni. Azt mondta, hogy szeretett a kapcsolatunk alatt, de az utolsó pár hónap kicsit szerinte is unalmas volt, mert nem jártunk el, de megértette (nekem volt egy problémám, amiatt történt egyébként így, aztán valahogy így maradt). Ő sem lépett még túl a kapcsolaton. Most is szeret, de nem annyira, szerinte azért, mert haragszik, de ezt csak akkor látja majd tisztán, ha lehiggad.
Egyedül szeretne lenni, úgyhogy szombatig nem fogom keresni, hetente egy találkozó marad továbbra is.
Nálunk más derült ki, no meg a "jó"akarók tevékenyége is maradéktalanul.
Aminek én örülök, mások kevésbé:DD
Nem, nem döntöttem jól, de vállalom :)
Ugye fél év se veled se nélküled után is ő volt az, aki végleg elhagyott, de ma már csak köszönettel tudok tartozni neki.
Azóta új barátnője van, boldogok (amennyit hallottam közös barátoktól),és én már tudok örülni annak, hogy ők jól megvannak... hosszú időnek kellett eltelnie, hogy ezt kimondhassam....
Sok fájdalomtól megkíméltem volna magam, ha tiszteletben tartom a döntését, hogy szünetet szeretne, és nem nyomulok utána.
Így is, úgy is szakítás lett a vége, hiszen nem tudtam már bízni benne.
Ez pedig csak egy ócska mezei számítás...semmi érzelem, semmi valós érzés-csak számítás.
Amúgy, hogy tudd:
Egy ember 3 db mondatából tudni lehet, hogy ki az aki szinházi előadást ad érdekből, és ki az aki valóban szívből beszél-és mindent a kezedbe ad.
3 db mondatból.
Én csak egy tapasztalatot mondanék...
Nálam a volt párom bukott meg... Ő kért szünetet is... elment...
én beledöglöttem lélekben, feladva minden büszkeségem tepertem utána, pedig ő volt a "gonosz", ő vétett ellenem, mégis kellett nekem, mégis újrakezdtem volna vele, és nem bizonytalanodtam el egy percre sem...
Leveleket írtam neki, sms-t, néha, ha minden bátorságom összeszedtem (magam miatt, mert utána órákig bőgtem), fel is hívtam..
Nem akarom, hogy ebből vérmes következtetéseket vonj le, de én a srác helyében voltam. Igazán nagyon szerettem a páromat, és a szünet alatt is meg voltam veszve érte, minden "bűne" ellenére...."
Erről beszéltem, erre utaltam, de nem akartam neki fájdalmat okozni.
Ilyen az amikor egy férfi igazán szeret.
Az más kérdés, és nagyon kemény dolgoknak kell lennie ahhoz, hogy egy ilyen érzésekkel eltudj határolódni (akár melyik nem-hez is tartozz)és eltünni a másk szeme elől, mikor minden porcikád utána ordít.
Istenments, el ne hívd :) Dobd oda neki a labdát és várj. Jó kis érzelmes levél legyen, ami a szívéig hatol. Innentől pedig rajta áll a dolog.
Ha megbocsát (ha szeret, meg fog), akkor sem lesz könnyű az elkövetkező néhány hónap, mert idő kell, hogy túl tudjon lépni rajta, de túl lehet lépni, főleg, ha folyamatosan érzi, hogy szereted. Olvasd el a Merj szeretni c. könyvet, hasznos tanácsokat kapsz ahhoz, hogy a jövőben elkerülj minden, a kapcsolatotokat veszélyeztető helyzetet (vallásos könyv, de én a vallási részeket átugrottam, egyébként tele van nagyon sok jó tanáccsal).
Én csak egy tapasztalatot mondanék...
Nálam a volt párom bukott meg... Ő kért szünetet is... elment...
én beledöglöttem lélekben, feladva minden büszkeségem tepertem utána, pedig ő volt a "gonosz", ő vétett ellenem, mégis kellett nekem, mégis újrakezdtem volna vele, és nem bizonytalanodtam el egy percre sem...
Leveleket írtam neki, sms-t, néha, ha minden bátorságom összeszedtem (magam miatt, mert utána órákig bőgtem), fel is hívtam..
Nem akarom, hogy ebből vérmes következtetéseket vonj le, de én a srác helyében voltam. Igazán nagyon szerettem a páromat, és a szünet alatt is meg voltam veszve érte, minden "bűne" ellenére....
Persze abba nem gondoltam bele akkor, hogy mi lesz, ha újra összejövünk, lesz-e bizalmam a részére...
Megpróbáltuk. Háromszor is (igen, jöhet valami, amivel fejbe lehet vágni). És én stresszeltem, aggódtam, minden gyanús jelre faggatóztam... nem lett bizalom... és nem lett kapcsolat sem.. fél év se veled se nélküled után ő volt az, akinek volt bátorsága elmenni, mert nem tudta nézni a szenvedésem.. mármint nem akart nekem rosszat, én pedig egyre jobban tönkrementem ebbe a helyzetbe.. őt is zavarta, hogy nem bízok (igen, még telefont is ellenőriztem, jöhet még egy fejbe vágás), engem is zavart, hogy nem tudok megbízni, akármit is tesz...
gondold át ebből a szempontból is...
Nagyon köszi a tanácsot, megfogadom és leírom mindezt neki. Mondjuk szóban is már elmondtam, de hátha még egyet lendít a helyzeten.
A szombati találkozón több magyarázatot már úgysem akartam szóban fűzni ehhez, inkább másról beszélgetni "vidáman", hátha...
Szerettem volna elhívni egy hosszú hétvégére, lenne is hová, de abba nem hiszem, hogy belemegy. :(
Ha a rosszindulat fájna aranyanyám ordítanál
Hagyom is, el sem olvasom már, hogy mit ír.
Amikor a szünet alatt elkezdtünk találkozgatni és alakultak a dolgok, felment a facebook-omra és ott elolvasta. Tudjuk egymás jelszavait. Ez mondjuk nem volt szép tőle. Azt mondta azért ment fel, mert sejtett valamit.
Tény, hogy elcseszted, de szerintem ez még nem reménytelen sztori. Remélhetőleg sokat tanultál belőle, és jól fog majd jönni az ezirányú tapasztalatod kapcsolatotok későbbi részében (mert most már tudod, hogy nem nézelődünk félre, ha párunk van, mert az ezt eredményezi, azaz azt, hogy elfordulsz a párodtól érzelmileg, a végén pedig egyenesen megutálod, ha más felé húz a szíved...)
Az én tanácsom az, hogy írj neki egy levelet. Kézzel írd, és a szombati találkozón add át neki. Legyen benne, hogy mit jelent neked, legyen benne őszintén, hogy min mentél keresztül, miben hibáztál, és, hogy tudod, hogy ez neki óriási csalódás, de tanultál belőle, és ha tud még bízni benned, és hajlandó újra megpróbálni veled, akkor higgye el, hogy soha többé nem fordul elő, mert nem szeretnéd elveszíteni. Írd meg, hogy mennyire szereted, és mit jelent számodra. Szombaton add át neki a levelet, de ne előtted olvassa el, inkább, miután átadtad, fújj visszavonulót, és kérd meg, hogy ha elolvasta, gondolja ki, mit szeretne, és utána tudassa a döntését veled. Te addig várj, amíg ő nem szól, hogy mi a helyzet (nagyon nehéz lesz várakozni, de ne keresd), remélhetőleg, ha szeret még, akkor visszamegy hozzád. Ha meg nem, akkor el kell fogadnod a döntését és lezárnod a kapcsolatotokat.
Ez csak egy lehetőség, amit én tennék a helyedben, de egy próbát megér.
Ne törődj vele, ne vedd a szívedre, ő ebben éli ki magát.
Troll-szerű.
A témához: szerintem megtettél mindent, amit tudtál a visszaszerzésére, most már hagyd. A többi már a méltóságod elvesztésével járna.
(miért és hogyan is olvasta el a nővéreddel folytatott beszélgetésedet? Bocs, ha írtad, nem olvastam minden hsz-t)