Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás - megbcsátás
Létrehozva: 2012. július 25. 11:28
Sziasztok!
3 hete ért véget egy 4,5 éves kapcsolatom. Most teljesen KO vagyok, mivel az én hibámból történt minden, és a fejemet verném a falba, hogy mennyire ülye voltam.
A szakítás előtti pár hétben elkezdett gyötörni egy olyan gondolat, hogy mi van, ha örökre vele leszek? Lassan elérkezett volna a lánykérés ideje, 29 éves vagyok, és én megijedtem. Kissé unalmassá vált már egy ideje a kapcsolat, de nagy harmóniában éltünk, mi gyakorlatilag sosem veszekedtünk, szerettük egymást. Sosem volt egyik fél részéről sem félrelépés, éltük az életünket, viszont a közös programok elmaradoztak. A volt párom egyébként nagyon nyugodt természet, nem igazán mutatja ki az érzelmeit, nem túl beszédes, viszont egy nagyon rendes ember, mégha túlfűtött érzelmekben nem is nyilvánult meg felém, sok mindent tett értem, pl. amikor elkezdtem fogyókúrázni, annak megfelelően kezdett el főzni, minden nap már reggel szépen becsomagolva várt az egész napi adag. Ezzel csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen is ő.
Szóval már hetek óta bennem volt a kétely, és akkor jött valaki, aki elkezdte birizgálni a fantáziámat. Nem történt végül semmi, két hétig álmodoztam róla, végül az egész kimerült egy alig egy órás munkamegbeszélésben. Engem azonban zavart, hogy valakivel együtt élek, aki fontos számomra, mellette pedig másról ábrándozok. Úgy döntöttem úgy korrekt, ha szünetet kérek arra hivatkozva, hogy gondolkodnom kell a kapcsolatunkról, ami alapvetően így is volt. Nem akartam neki elmondani, hogy van vki, akire sokat gondolok, hiszen nem szerettem volna még jobban megbántani. Ő alapvetően azt sem gondolta volna, hogy szünetet fogok kérni, úgyhogy váratlanul érte. Elköltözött alapvetően 3 hétre. Már az első héten rájöttem, hogy hülye voltam, szeretem őt, nélküle már nem élet az élet. Mire azonban erre rájöttem, ő is gondolkodott, és már ő sem volt biztos a kapcsolatban. Elkezdtünk azonban találkozgatni, és egyre jobban alakultak a dolgok, pár hét múlva vissza is költözött volna. De! Ekkor elolvasta a nővéremmel folytatott beszélgetésem, ami arról a másik férfiról szólt. Itt beütött a krach, természetesen és joggal nagyon megharagudott rám.
Azóta azt mondja, hogy már csak egy picit szeret, és nem múlik benne a harag, mert ezt nem gondolta volna rólam. Nem vagyok ugyanis egy csapodár. Hetente egyszer hajlandó találkozni velem, ilyenkor próbálom megmagyarázni, hogy mi miért történt, és hogy talán épp ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire szeretem, de nem használ. A közbülső időben volt egy hét, amikor egyáltalán nem kerestem, de semmit sem használt. Volt olyan, hogy minden nap írtam neki egy szerelmes levelet, de ezzel sem mentem semmire. Nem tudom el fog-e valaha is múlni ez a harag, nem tudom mit tegyek, hogy oldjam benne a feszültséget? Ha találkozunk, akkor látom rajta, hogy ideges, feszült, és azt mondja zavarban is van. Utóbbit nem értem. Azt mondja, hogy nem tud bennem már megbízni, hogy szerinte már úgysem lenne semmi olyan, mint régen, de nem mondja ki, hogy végleg vége, mindig hagy egy kiskaput, de azt is hozzáteszi, hogy nem valószínű, hogy visszajön.
Csak egy esélyt szeretnék tőle kapni, hogy tettekkel is bizonyíthassak, mert a szavak nem érnek semmit. Hetente 1-2 óra ehhez azonban kevés. Félek, örökre elveszítettem. Pedig tényleg nagyon szeretem, hiányzik, nagyon nehéz nélküle az élet.
Ráadásul pár napja tudom, hogy találozgat egy lánnyal, elvileg még az egyetemi évek alatt ismerte meg, és csak barátok. Azt mondja nem akar ismerkedni, engem mégis zavar, pedig tudom, hogy a fentiek után megérdemlem.
Mit gondoltok, mit lehet tenni ilyen esetben? Volt már vki hasonló szituációban bármelyik oldalon? Meg lehet ezt bocsátani?
Igen, tudom, hogy elítélendő, amit tettem, szerintem is az, már nem is értem, hogyan lehettem képes másról ábrándozni.
Tudod szerintem nem mindegy, hogy egy ffi vegetálva éli-e az életét, vagy tele energiával és örömmel.
Míg az első fejezetben belemenekül ezerrel a melóba, hogy kicsukja azt ami körülveszi, a másik tip.-t ki sem lehet robbantani otthonról meló után.
Figyi, ha saját magad akarsz a vesztedbe menni, mert félsz, hogy ugymond pártában maradsz-akkor menj-de ezt mond, és ne nyomd a bla-bla szöveget.
Értsd meg-egyikötöknél sincs meg az az alap ami ahhoz kéne, hogy ne pár év múlva nagybuktának legyetek kisgazdija.
Az elfogadás és megalkuvás nem egyenlő ahhoz a szerelemhez ami ahhoz kell, hogy egy jól működő kapcsolatod legyen.
Mindegy. Mivel a sok tapasztalatod ellenére is rosszul látod a helyzetet, ragaszkodsz vmihez, ami csak a Te fejedben él, miszerint engem a párom nem szeretett, ezért nyilván nem is tudsz megfelelő tanácsod adni, úgyhogy felesleges is. Azért ezt ha megengeded, had tudjam már én jobban.
De él, nem halt meg, ez volt a kiinduló tézis.
Lehet élni, nem az élet minőségéről volt szó.
Ha nőben van ilyen-ffiban is.
Főleg ha hatalmas érzéseken van túl, és nyugalmat akar.
Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Én ismerek olyan férfit, aki nem ilyen. Igen van egy kép a tipikus férfiról, csakhogy semmi sem fekete és fehér. Igen, biztosan megkéri a kezem úgy, hogy nem is szeret. Ez azét elég valószínűtlen. Ráadásul, ha elolvastad, az is benne volt, hogy utána többször találkoztunk és kezdett minden rendben lenni.
Na, igen.
A féligazsággal mindig ez a gond.
Van.
Sőt van olyan pasi, aki ha a lelkének egy része meghal, sose lesz többé olan-mint egykor.Senki más nővel szemben, mint afelé az egy felé volt.
" Nálatok még gyerek sincs...."
na pláne
" és már ő sem volt biztos a kapcsolatban."
Aki szereti, és valóban szereti a másik embert-az nem gondolkozik, és nem bizonytalanodik el, mert tudja, hogy szereti. Az megy és vállal minden rizikót-még ha tudja, hogy benne van a pakliba a bukás. Egy ffinél meg hatványozottan így van.
Az a ffi vacilál, aki nem szeret. Az a ffi aki szeret-az nem.Annak kellesz-szegényen, gazdagon 1000 gyerekkel is-de kellesz és teper utánad.
Nálatok még gyerek sincs....
mosolykával vigyázni kell Van egy sajátos stílusa
új tag vagy (elvileg) úh. majd megismered az itteni helyzetet
Sok mindenben bizonytalan vagyok, de abban nem, hogy szeretett a kapcsolatunk alatt és pár hónap múlva feleségül is kért volna. Miért írsz olyat, amit nem tudhatsz?
Dehogynincs.
Él az ember tovább, nem hal bele.
Még ha fáj is, jobb az igazság.Szerintem.
Amennyit leirtál abból teljesen egyértelműen látszik. Azon csodálkozom, hogy te ezt eddig nem láttad. Szerintem tudtad, csak nem mertél szembenézni ezzel.
Nem értem, hogy valaki, hogyan írhatja ezt le, nekem pl. most tőrd döftél a szívembe, azóta is zokogok.
Mertha valaki tanácsot ad, az ok, de úgy, hogy nem ismered a kapcslatot csak pár mondatból, ilyet írni... ezt nem tartom helyesnek.
"Nincs olyan ember, aki nélkül nem lehet élni"
van.
Egyszerűen félsz, hog egyedül maradsz. A történetednek már vége, te meg már csak kapaszkodsz. A fazon meg már tovább lépett rajtad. Nála valószínűleg nem voltak mély érzelmek, h nálad voltak is-elmúltak.
Nyiss uj fejezetet az életedbe, mert bár ugyan egy kis időre visszamehetsz, de a bukásod garantált.