Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megcsaltak, mit tegyek?
Létrehozva: 2012. július 19. 09:52
Sziasztok!
Elég érdekes a sztorim, kétségbe vagyok esve, segítsetek.
Szóval tavaly novemberben, házvásárlás kellős közepén kiderült, hogy a férjem megcsal(t). Van 2 gyerekünk. Persze a szeretőjétől tudtam meg, mert éppen egy állást ajánlottam neki nálunk. (jó mi?). Annyira letaglózott a dolog, hogy köpni nyelni nem tudtam. A férjem azt mondja és van benne igaza, hogy nagyon zavarja, hogy nem beszélgetünk. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy én mindig is ilyen voltam. A viszonyuk egyébként már akkor kezdődött, mikor az első gyerekkel voltam terhes, de már állítólag akkor bepróbálkozott a csajnál amikor még csak jártunk. És a férjem még azt is mondta, mikor megkérdeztem, hogy akkor miért házasodtunk össze, miért lett 2. gyerek, ha annyira nem volt boldog. Erre azt mondja, hogy azt hitte változnak a dolgok. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem néhány levelét (ezt soha nem gondoltam volna magamról), de egyszerűen nem hagy nyugodni a zöld kis szörny, pedig olyan büszke voltam magamra, hogy soha nem voltam féltékeny típus. Sőt együtt jegyeztük meg a csajokat, ha megnézett néhányat, hogy milyen csinos ruhák. Most viszont görcsbe van a gyomrom, mi legyen. Jártam kineziológusnál, viszont egy-két nap után elszállt a hatás, mert nem tudtam a feladatokat csinálni. Most tudom, hogy újra találkozgatnak, a férjem tagadja. Kapott egy szülinapi ajándékot, amit bevallott, állítólag postán kapta, de nem tudom mit higgyek el neki. A bizalom teljesen elszállt mióta megtudtam, hogy újra találkozgatnak. A gyerekek miatt nem akarok elválni, meg persze itt a ház, a hitelek, de már a munkámat sem tudom ellátni, csak a netet bújom egész nap. Mit tegyek?
Köszi
ott vagytok egymásnak, te és a (gondolom)gyönyörű, egészséges fiad
örülj ennek.
ha az akkori pasid nem lett volna, most a fiad sem lenne.
az esküvő jó esetben, nem büdös :)
és ki tudja, leszel te még fátyolos menyasszony......
Mi a fene? Most licitálunk?
Mindenkinek a maga baja ... ugye ...
Ha annyira tanácsolod a relatívizálást, talán te is relatívizáld a saját problémádat ... van annál nagyobb baj is, mint hogy valaki 32 évesen még nem bújt menyasszonyi ruhába és egyedül neveli a gyerekét.
Neked ez segített? Ugye, nem!! Szóval nyiss egy topicot, beszélgessünk ott a problémádról, de ne fikázd le a másik baját. Neked sem esne jól, ha veled ezt tennék.
Szép (szebb) napot neked.
kedves topicinditó!
szerintem örülj,. hogy egyáltalán van ! volt ! férjed.
másnak még ez sem jut.
gondolok itt magamra, akit terhesen hagytak ott a csudába. majd úgy volt, férjhez megy erre a másik egy szó nélkül lelépett külföldre...
ha fontos neked, kapd össze magad és hóditsd vissza.
ha nem, akkor válj el. nem te leszel az elsö és nem is az utolsó, akit megcsaltak.
de ne itt rinyálj, szentem, mert ma nagyon rossz napom van, hogy még egy büdös esküvöt sem fogok megérni 32évesen és a fiamat egyedül kell felnevelnem, mindenféle segitség nélkül.
legyen szép napod!
" Tudom, hogy egyetlen dolog a beszélgetés"
Nálatok? az írásod alapján eröltetett menet.Mindkettőtök részéről.
szerintem merj egyáltalán szembenézni önmagaddal-ez az első lépés.Ugyanis az írásodból kristálytisztán lejön, hogy nem szereted a srácot. Kapaszkodsz-semmi több.
Az is más lenne, ha a férjed kotorna ezerrel utánad, mert nem akarna elengedni de ez nálatok az irásod alapján nincs igy.
Én a szerelmi-szeretetről beszéltem. Nyilván, az ember szereti az édesanyját is és a gyerekeit is ... ez mehet sokfelé. A szerelem az, amiről azt írtam, az igazán csak egy irányba szól. Ebben az értelemben tartom azt, amit korábban írtam.
A többivel egyetértek.
A szeretet nem csak egy ember irányába működik. Akkor nem szeretnénk igazán a családtagjainkat sem. Az igaz, hogy egy időben maximálisan csak egy felé lehet koncentrálni és ez az az ember, aki a társunk, akivel összekötöttük az életünket, de ettől még szerethetünk másokat is. A bibi ott van, hogy ezt egyrészt nem szokták elfogadni, másrészt a nem társnak választottak közül vannak akik ezt megalázónak tartják. Az én olvasatomban ez érdekes felfogás, hogy szeretnek de nem én vagyok az elsődleges társa, ezért ez megalázó számomra. Na mindegy. Itt nem is erről van szó, hanem arról, hogy a topicindító hogyan tudná a náluk fennálló konfliktust kezelni. Első körben önismerettel.
Az valóban rossz megoldás, ha bevágják a durcát és nem tesznek semmit az ügy érdekében. Ha kevesebbet ad, azzal nagy valószínűséggel nem a társa figyelmét kelti fel, hanem a további távolodást segíti elő.
Sarkítsunk kicsit: A férjed elvált volna már, ha akar. Nem tette. Gyözött a férfiaknál oly gyakori kényelemszeretet és lustaság.
TE dönthetsz: HA szereted a férjedet, kemény munkával újra tudjátok építeni a házasságot.
HA nem szereted te is eldöntheted hogy kényelmessé teszed ezt a"házasságot"
Vagy tiszteled magad annyira, hogy TE is megérdemeld, hogy igazán és csak téged szeressen valaki és lépsz és újrakezdesz.
Vedd elő a tükrödet és nézz szembe magaddal. LÁSS. És ha őszinte vagy magaddal meglesz a megoldás.
Sok sikert.
Hát, szerintem több ember után lehet vágyakozni, de szeretni ... az egy irányba működik. ... pedig nem vagyok túlzottan romantikus típus.
Hogy nem tud mindent megadni a másiknak, ez nyilvánvaló, viszont meg kell nézni, hogy mi is az, mennyire fontos is az a másik életében ...
SZVSZ nem lehet elmismásolni a dolgokat, hogy "valami majdcsak lesz" ... mert nem lesz ... aktív és következetes munka kell ahhoz, hogy a helyzet javuljon. Ebből a szempontból szerintem ami nem javul, az romlik.
Lehet mindkettőtől megkapja. Ki tudja. Egy Valter Mattaus filmben monta Mattau, hogy vannak csapat játékosok és vannak akik nem.
Kérdésem inkább az, hogy miért ne lehetne egyszerre több embert is szeretni? Annó a feleségem is ezt mondta, hogy miért nem lehet egyszerre két férje. Ez csak a szokások és elvárások miatt van így. Na meg az emberi önérzet miatt. Ha szeretem, akkor az a fontos, hogy boldog legyen. Ritkaság, ha egy ember mindent meg tud adni a másiknak. Miért kéne mindenben egymáson lógni, mindent egy embertől elvárni?
Szóval így értettem a harmadikat. Nem az a fontos, hogy a harmadik mit ad vagy kap, hanem az, hogy ők maguk egymásnak mit adnak.
háát, nem tudom, hány elvált, gyermekes ffit ismerhetsz, de nagy valószínűséggel más körben mozgunk..... ez a "nesze itt a ház" mondat meg, kicsit (nagyon) fura, de mindegy.
és még annyit, hogy legtöbbször kettőn (és nem 2, 4, stb-n) áll a "vásár"
Nem tudom ... szerintem igenis foglalkozni kell a harmadikkal, hiszen itt nem egy egyéjszakás kalandról van szó, hanem egy tartós kapcsolatról. Ilyenkor szerintem igenis meg kell nézni, meg kell látni, hogy mi is az, amit a harmadiktól megkap, és tőle meg nem.
De ha olyan értelemben értetted, hogy ne foglalkozzon vele, hogy ne verje be az orrát, akkor egyetértek.
Köszi a hozzászólásokat, ahogy írtátok kaptam ilyet is, olyat is. Igazából már az jól esett, hogy kiírhattam magamból. Köszönöm, hogy olvastátok. Tudom, hogy egyetlen dolog a beszélgetés és azt hiszem az elkövetkezendő napokban lesz is erre mód, mert nyaralni mennek a gyerekekek. Igérem, hogy írok a fejleményekről
Át tudom érezni, amit érzel. Annó én is padlót fogtam és csak a netet bújtam, hogy kinek mi a tapasztalata, mit lehet, mit érdemes tenni. Kaptam mindenféle véleményt, tanácsot, hideget - meleget. Mindenképp hasznosnak éltem meg. Te is sok véleményt fogsz kapni, meg ötletet, a döntést úgyis te hozod meg, te mérlegelsz mi a fontos számodra. Főként te ismered magadat, illetve kettőtök kapcsolatát.
Azt javaslom, ne foglalkozz a harmadikkal. Csak azt nézd, hogy te mit kapsz a kapcsolatotoktól és az megfelel-e neked. Mérlegelj, hogy mi lenne, ha elválnátok. Kalkuláld bele a nehézségeket és a jó oldalt is.
Ami engem illet én annó a maradás mellett döntöttem. Azóta szabadabban élek, de nem mondhatnám, hogy ez a jó megoldás, viszont azt tudom, hogy a válás sem lenne az. Amennyi egyedülállót látok a partnerkeresőkben és amilyen tapasztalatokkal… Szóval jó eséllyel magadra maradnál, vagy szerető lennél. A te döntésed, neked melyik fájna kevésbé.
Amit ma lehet bukni egy ház eledás során a frank hitellel az már nem szerény.
Lehet külön hálószobába költözni, külön kasszán lenni stb.. de nem kell feltétlen milliókat veszíteni.
Panna kedves, szerintem a dolog nem egy sima megcsalásról szól.
Nem arról van szó, hogy volt egy alkalom amit nem hagy(hat)ott ki, hanem valami miatt rendszeresen és konkrétan egy adott nőt keres, ott keresi (vagy találja meg) az örömöt.
Ez elgondolkodtató.
A férjed nem csapodár, hanem boldogtalan. Nézz ezzel szembe. És azzal is nézz szembe, hogy két boldogtalan ember bizony nem fogja megtalálni az örömöt egymás társaságában, kizárólag akkor, ha azért tesz is. És nem is keveset.
Meg kell beszélni, hogy mi az, amit ő szeretne, meg kell beszélni, mi az, amit te szeretnél (FIGYELEM!!! NEM AZT, AMIT NEM SZERETNÉTEK!! NEM A HIBÁKON VAN A HANGSÚLY!!! Nem azt kell megbeszélni, hogy "Nem akarom, hogy ... " HANEM AZT, HOGY MI AZ, AMIRE VÁGYTOK!!) És meg kell azt is beszélni, hogy ezért mit vagyok hajlandóak tenni, mi az, amit bevállaltok, megléptek, mi az, amire odafigyeltek, stb.
Egy ilyen beszélgetésből kiderül az is, hogy érdemes-e egyáltalán a jövőt együtt terveznetek, vagy sem.
Drukkolok, sok sikert kívánok.
Valamit félreolvastál. Nem a férj nem beszélget, hanem a topiknyító. Pont ezt sérelmezi a férje.
"Sok férfi szeme elkerekedett már, amikor a válófélben lévő feleség azt kérte a bírótól, hogy a láthatást úgy ítélje meg, hogy igazságos legyen.
Ne csak havi egy hétvége, hanem kötelezően minden második hétvége, péntekkel kezdődően, amikor is el KELL vinnie az apának a gyermeket."- Hát lehet, hogy sok férfi szeme elkerekedett, de egyébként ez az alapeset amit meg szoktak ítélni (plusz minden szünetnek, ünnepnek a fele), ettől csak a felek közös kérésére térnek el, amennyiben az a gyerek érdekét nem sérti.Én egyébként azt gondolom, hogy a férfiak többsége nem boldog attól, hogy a gyerekeitől is el kell válnia. De lehet, hogy naiv vagyok.
VELE kellene megbeszelni. akkor is, ha nem vagy kommunikativ tipus.
a kinet felejtsd el, talan szorakoztato, de a sem a problemat, sem annak tüneteit nem fgja elmulasztani. az igy megsporolt penzböl menjetek fagyizni vagy kirandulni. es beszelgessetek. kommunikacio nelkül gyereket sem lehet nevelni...
ha valoban semmi mas nincs, csak a net, SÜRGÖSEN fordulj pszichiaterhez vagy klinikai pszichologushoz!
A házat nem kell minden áron megtartani. A gyerekeket sem kell csak neked nevelni.
Sok férfi szeme elkerekedett már, amikor a válófélben lévő feleség azt kérte a bírótól, hogy a láthatást úgy ítélje meg, hogy igazságos legyen.
Ne csak havi egy hétvége, hanem kötelezően minden második hétvége, péntekkel kezdődően, amikor is el KELL vinnie az apának a gyermeket. Mert miért kell egy anyának egyedül belerokkannia abba, hogy a gyermekeket neki ítéli a bíróság? Anyának is jár a gyerek nélküli pihenős hétvége, vagy amikor bepótolhat mindent, amivel elmaradt a gyerekek mellett.
Rögtön megszűnt apuci nagy szabadsága. Rögtön másképp állt apuci új nőjének kicsi szája. Ja! Hogy a gyerekeket nem ússzák meg annyival, hogy nesze itt a ház, meg nesze itt a gyerektartás?
Szerintem a férfiak nagy része a válással nagyon jól jár. Minden nő magára vállalja a gyerekek további ellátását, nevelését. Ahelyett, hogy gondolkodna azon is, hogy ezt hogy fogja birni anyagilag, érzelmileg, fizikailag. Ezt a döntést nem érzem igazságtalannak. Az apának is ugyan olyan kötelessége kivenni a részét a gyerekek neveléséből, mint az anyának - függetlenül az anyagiaktól.
Sajnos még sokan tanácsolják azt, hogy az anya vegye magához a két gyerket. Milyen jó lesz majd, mert együtt, meg új élet és idő kell, hogy lecsendesedjen. Valóban így van, de...
Közben a volt feleség, akit megcsaltak, elhagytak, aki magára vállalta a gyerekek nevelésének nagyobbik felét szép lassan felőrlődik. Nagy szerencse, ha idővel talál maga mellé egy társat, aki segít. Szerencse, ha a gyerekek önállóbbak lesznek és akkor talál maga mellé új társat.
Pedig a társ neki is jár a kezdetek kezdetétől. De társra lelni csak akkor van esélye, ha nem kell mindig a gyermekeivel foglalkozni, hanem saját magára is tud időt szánni, feltöltődni, kikapcsolódni.
Megértem, hogy nem tudod elképzelni az életed a gyermekeid nélkül. Én sem!
De adjunk lehetőséget az édesapának bebizonyítani, hogy azért mert pocsék férj, attól még jó apa.
Ezt a lehetőséget Te sem veheted el tőle, ezért tudasd vele: minden második hétvégén, 3 napra megkapja közös gyermekeiteket. Mert mindenkinek jár egy új esély a bizonyításra. A gyerekeknek is, hogy attól még, hogy így alakult köztetek, az irántuk érzett szülői szeretet változatlan. Neki, hogy jó apa lehessen. neked, hogy újra nő lehess egy másik férfi oldalán.
Csak ügyesen!
Lehet, hogy túlságosan földhözragadt vagyok, de én nem szeretném, ha a pénz vagy a gyerekek tartanák össze a házasságomat. Hosszú távon ez senkinek sem jó.
Szinte mindig újra lehet kezdeni, és igen, az eleje nehéz, lehet, hogy nélkülözni kell, de akkor már a saját életedet éled, és van esélyed a továbblépésre.
Nekem az biztos nem menne, hogy hagynám a férjemet félremenni, és én is mással töltöm az időmet, mégis együtt élünk.
Nekem ez egy tudathasadt állapot. De ez én vagyok!