Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Öööö... izé... nem értelek. Szerintem ugyanazon a véleményen vagyunk.
Valóban az lenne az ideális megoldás, amit Te írtál.
Csakhogy a pénz nagy úr a legtöbb ember számára. A nagy családi balhék általában az örökség miatt szoktak kitörni, hogy nehogymá' két forinttal több jusson a másik rokonnak. De az idős szülőt gondozni, szükség esetén támogatni, na azt már nem.
"és akkor most még egyszer: ha nehezen kezelhető is az a gyerek ez nem változtat semmit azon a tényen, hogy a szülőnek segítségre van szüksége"
Igen. Lehet venni bébiszittert.
Hogy lehet a kettőt összevonni, én nem értem.
Mi az, hogy jaj, csak akkor az örökösöknek kevesebb jut. Banyek, nem erre kell apellálni. Az az ideális megoldás, ha nem a gyereknek kell még arra is pénzt keresnie, hogy az idős, ápolásra szoruló szülőt ellássa, fizesse az otthont, eltemesse. Hanem az ember (az idős) megoldja magának. Ha van háza, lakása, el kell adni, be kell menni az otthonba, félretenni temetésre.
nem csodalom.
megall az esz hogy mik vannak
Bocs hogy beleszolok de te nem tudod elkepzelni hogynem a szandek hianya hanem mert nincs 1-2 milliocskaja az illetonek? se egyedul se kulon amit osszedobhatnanak?
pedig eleg sok ember van igy akinek meg par szaz ezer ft ja sincs amit osszedobhat nemhogy milliok.
Egyszer én is elmenekültem egy ilyen kapcsolatból. Ott anyósjelölt még azt is meg akarta szabni, hogy mikor szülessen a gyerek, milyen nemű legyen (!!!!!!!!!!) és mi legyen a neve.
Ha megszületik és már nem szopik, akkor ő átveszi a gyereknevelést én meg viszem a cégét.
Ő elviszi a gyereket iskolába, elmegy érte, táncórára hordja majd, stb.. Én meg viszem a cégét.
Aha.. futottam onnan mint a nyúl.
Egyetertek. En azt hiszem minimalisra korlatoznam a kapcsolatot. karacsonyi kepeslap, szuletesnapi kepeslap es ennyi.
mert a vegen meg ezt a hazassagot is hazavagjak.
Nem lehet könnyű az ő helyzete sem, mert szereti a szüleit, de minket is ... és ettől szenved...
Bocs, de ilyen nincs. Mármint van, de a férjed már eldöntötte, hogy ki az elsődleges családja. Ti vagytok azok. Kirepült a szülői házból, elengedték(??) egymást, saját családot alapított.
Innentől kezdve nem kérdés, hogy ki mellett kell kiállnia első sorban.
Hát, nem tudom. Ha az idősnek van saját lakása, annak az értékesítéséből futná a beugróra (csak ugye az örökösöknek akkor kevesebb jut).
Ha meg nincs semmilyen pénzzé tehető ingatlan vagy ingóság, akkor bizony a gyerekek, unokák szégyene, ha nem tudnak/akarnak idős, gondozásra szoruló szülőjüknek "összedobni" másfél millió forintot.
És mennyi ilyen van sajnos
!
A te szüleid ezek szerint tökéletesek? Nem hinném.
Egyébként a két férfi nem áll/t elléggé a sarkára, ez az ő harcuk, belevonva a feleségeket is.
Nem kötelező hozzájuk menni. Ha látni akarják az unokákat, menjenek hozzátok. De ott igenis neked kell az asztalra csapni és kijelölni a határokat számukra is. Az a te házad, otthonod, birodalmad (és persze a férjedé, azaz anyósék fiáé is), ergo te vagy ott a királynő a férjed meg a király. Mindenki más csak vendég és aki oda belép, úgy kell tennie, ahogy te és a férjed akarják.
Ha ezeket a dolgokat betartjátok és betartatjátok velük, tudni fogják hol a helyük.
Tudom, hogy vannak ilyen emberek, ismerek én is párat. Lehet őket kezelni, csak meg kell tanulni.
Nem kell nekik megfelelned. Erről tegyél is le, pontosabban eszedbe se jusson. Amint látod, ők sem akarnak neked megfelelni. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ők olyanok, de ugyanakkor nekik is el kell fogadniuk, hogy te pedig ilyen vagy. Nem vagy a tulajdonuk, a gyerekeid sem azok számukra.
A te és a férjed dolga kijelölni a határokat. Hajrá.
Hogyan jut eszebe egy szulonek hogy beleszoljon hogy hany gyereket vallaljanak, ha nem o tartja el a fiatalokat?
Hat eleg nehez lehet neked veluk. A kislanyt meg sajnalom hogy ereztetik vele a neheztelesuket. Ami teljesen nonszensz szerintem
Aranyosak vagytok, ha tényleg érdekel leírom, bár már le is írtam, csak nyilván elveszett a rengeteg hozzászólás között.
Szóval segíteni fog a nagynéném, ő mindig tök szívesen vállalja a dolgot bármilyen ördögfiókák is a srácaim (érdekes nem?)
aztán lesz olyan is, hogy a barátnőm fog rájuk vigyázni
és természetesen a sokat emlgetett nagyszülők is fognak vállalni néhány napot, csak tudom, hogy nem igazán rajonganak az ötletért. de ettől még belátják, hogy nem igazán van más lehetőségünk, és természetesen fognak segíteni
én pedig nagyon nagyon remélem, hogy végül teljesen jó kis napok lesznek azok is
Szerintem ha a nagyszulo a gyerek testi vagy lelki epseget veszelyezteti akkor a szulonek igenis meg kell hataroznia vagy tiltani ezeket a dolgokat.
Azt pedig sophia mar tobbszor is irta hogy nem o kerte hanem a nagypapa akar a gyerekkel tobb idot tolteni.
Egy olyan nagyszulonek aki a sajat gyerekeit is eletveszelybe sodorta en sem adnam oda felugyelet vagy megallapodott szabalyok nelkul a gyereket.
Topiknyitónak: nekem is van két kisfiam, bár ők még csak 1 és 4 évesek, tehát még nincs szünetes problémánk, de ha oda nőnek, akkor biztosan lesz. Nálunk a nagyszülők 200 km-re, de anyukámék már 70-en felül vannak, ráadásul anyukámnak volt már agyvérzése, szóval nem bírná a gyerekeket már, anyósomra meg 1 órára sem hagynám ott a gyerekeket, úgyhogy az is kiesett.
De ha nem lenne ilyen gond, nos, biztosan kicsit rosszul esne, de amúgy meg nem nekik szültem, nekik is meg van a saját életük.
Nem olvastam végig, csak Sophia hozzászóllásait néztem meg, így először neki akartam írni:
Sophia, a házasságod, a gyermekeid, és legfőképpen a saját érdekedben: költözzetek el az anyósodék városából olyan messze, amennyire csak tudtok! De minimum 100 km-re!
A férjed először biztosan nem akar majd, de meg kell vele értetni, hogy ez mindőtök érdeke.
A férjem családja nálunk is "érdekes", de szerencsére 200 km-re vagyunk tőlük. Ha egy városban élnénk, vagy a házasságunk ment volna tönkre már, vagy idegroncsok, esetleg alkoholisták lennénk. Így szerencsére csak ritkán találkozunk. Mondjuk még így is annyira megromlott a viszony, hogy most éppen nem beszélünk velük (ő döntésük). Annyiban jobb a helyzet, hogy nálunk a férjem látja a helyzetet, és 18 évesen meg sem állt az ország legtávolabbi főiskolájáig.
A férjem sokszor örlődik a Szülei és a kis családja között...
Nem lehet könnyű az ő helyzete sem, mert szereti a szüleit, de minket is ... és ettől szenved...
Egyszer azt mondtam neki, ha nem áll a sarkára, és mégegyszer az apja itt, a mi közös otthonunkban ilyen hangot enged meg magának, fogom a gyerekeket, és elmegyek... ettől alig tért magához, és belátta, valóban átlépte a kedves Apósom azt a bizonyos határt...
Apósom nagyon nehéz eset, borzasztó tud lenni, a természete, hát hogy is fogalmazzak finoman, elviselhetetlen...
Néha vannak időszakok, amikor egészen kedves, mintha egy teljesen másik ember lenne...
Amikor a halacskákat hoztuk át tőlük a tóba, megint volt egy kirohanása...
Odament hozzá az unokája, és kérte:
-Papa, foghatunk még egy halikát, egy kicsi fehéret, mert azt szeretném - és közben csillogott a kis szeme
- Nem, elég, már vittetek, ez az én házam, itt én parancsolok!!!
Anyósom viszont rászólt, engedd meg neki, nézz rá, mennyire szeretné, és a zord, mogorva Nagypapa megenyhült, én pedig kifogtam a kicsi halat és Bence nagyon nagyon boldog volt:)))
Lehet, hogy nem helyes, hogy próbálom megtalálni a megoldást, nem mindig könnyű, de igyekszem.
Nem rossz emberek ők, és tudom, szeretik a fiaikat és az unokáikat is, csak nagyon mások, mint én, és máshogy viselkednek, mint amit én megszoktam...
Nem találkozunk velük minden nap, csak kb hetente egyszer, de nem biztos, hogy azzal jót teszek, ha megszüntetem velük a kapcsolatot.
Igyekszem úgy alakítani, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
A minden héten vendégül látásról már leszoktam, de azért néha áthívom őket, akkor láthatják az unokákat, de közben a vigyázó szemem rajtuk van:)
És néha mi is meglátogatjuk őket:)
"Oké, legtöbb helyen egyszeri befizetés is van (1.5-3 millió forint), amihez gondolom a leendő örökösöknek nemigen füllik a foga..." Ez azért nekem egy kicsit erős: nem fűlik a foga? Vagy nincs csak úgy kifizetető pár milliója a zsebében.
Akár van mit örökölni, akár nincs.
Most megnéztem én is, a 15 km-es körzetben a helyin kívül van egy viszonylag közeli faluban, slussz. Meg van egy olyan intézmény a városban, hogy kb 10-15 pici garzon, ehhez le kell adni a saját lakást, vagy olyan árat befizetni (és az nem 3 millió errefelé), de ezért a beköltözést kapja az idős ember, rezsit és minden egyéb szolgáltatást akkor kap, ha kifizeti.
(Egyébként jó régen, egy miskolci öregek otthonában halt meg egyik nagyanyám. Nem hibáztattam a fiát, hiszen a mama majdnem felrobbantotta a lakást, lévén akkor még másfajta gáztűzhelyek, ők meg akkor még dolgoztak.)
most komolyan hogy tudtok ilyeneket írni? még viccből is?
mi az hogy ütnivaló genya?
szerintem te vagy az
Jé, erre statisztikát csináltak? Ez jó.
Akkor mégiscsak jó helyen járok a gondolataimmal.