Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Ezen nagyon jót nevettem:)
Sajnos nem, már többször megpróbáltuk, sikertelenül :(
Neki nem lehet ellentmondani, mert mindig mindenben neki van igaza, eddig egyetlenegyszer látta be, hogy tévedett, de az is csak ideig óráig tartott...
Elutaztunk együtt (az volt az utolsó közös programunk házon kívül) beültünk este egy étterembe, vacsorázni szerettünk volna... Annácska a pocakomban, Bence két és fél éves volt.. már eltelt fél óra, és nem hozták a kaját, a gyerek türelmetlen volt, szeretett volna kimenni motorozni, Nagypapa ráparancsolt ellentmondást nem tűrő hangon: Viselkedj fiam, mert kihajítalak, itt nem úgy lesz, ahogy te akarod, ez egy étterem, és ülj nyugodtan, várj türelmesen a sorodra... ekkor kitört a sírás, Apósom hozta a szokásos formáját, kapjam fel a hülye hisztis gyerekemet, és takarodjak kifelé, mert lejáratom, leégetem, őt még ilyen szégyen nem érte, felállt, és elnézést kért a jelenlevő vendégektől, hogy nem ő a hibás, de az idióta menyem nem tudja megnevelni az ő unokáját!
Aztán sohasemvolt még gyereke sógornőm szintén előadást tartott a gyereknevelésről (azóta már szembesült vele, nem is olyan egyszerű egy kicsivel boldogulni, ahogy azt egy kívülálló gondolja, nulla tapasztalattal, ő már az elején kiborult a pár napos babától, mi lesz később)
Utána a férjem elolvastatta a kedves Papával mit ír Ranschburg Jenő a hisztis gyerekről, és úgy tünt, felfogta... aztán kezdődött minden előlről
A példa ott van, ha mást is csinálunk.
Ugyanezt mondtam. Vagy követjük, vagy nem, épp azért, mert ott a példa.:-)
És a tiszteletre nevelés sem egészen így van. Mi pl. nagyon tartottunk apámtól, nem mertünk neki ellentmondani, de én biztosan nem tiszteltem. Ahhoz más kell.
Senkit sem akarok megbántani,ezért írtam új hozzászólást.
Szeretném elmondani,hogy mindenki párját azok a szülők nevelték,akiken most "számonkérik" a nevelési elveiket,szokásaikat.
Hiszen beleszerettetek ezekbe az emberekbe valamiért.
Akár férfi,akár nő az illető,értéket képvisel a szemetekben hiszen házasságot kötöttetek vele,gyermeket szültetek ebbe a házasságba,megbíztok benne valamiért.
Nos ezt a valamit abból a szülői házból hozta amit most kritizáltok,vagy példának hoztok fel.
Azon a módon és avval a szülőpárral nevelődött,lett olyan felnőtt akivel le akarjátok élni az életetket.
Igen valószínü,hogy a mostani nevelési szokások,trendek..csak évtizedek múlva lesznek igazolva..de addig is a családok funkcionálnak.
Jól vagy rosszul az csak rajtunk áll.
Lehet vitatni,hogy melyik szülő,nagyszülő az adott helyzettben hogyan viselkedik,de mit bizonyít az??
Ha egy férfit azért szeretnek mert...és itt sorolhatnám az okokat...mit számít hogy hogyan nevelték fel?
Az lett belőle aki neked pont megfelel és ez az ami már bizonyított.
Szerintem ha kell a nagyszülő akkor fogadd el olyannak amilyen,ő nem fog megváltozni már.
Igen lehet,hogy az unokája kedvéért alkalmazkodik az "elvárásaidhoz",de nem lesz őszinte,mert alkalmazkodni az ember nem szeret hosszú távon.
Azt gondolom,hogy mindíg a fiatalnak kellene alkalmazkodnia,pedig legtöbbször az öregek teszik.
Mert vágynak a szeretetre amit már sokszor csak az unokától kaphatnak meg ölelés,puszi,odabújás stb.
Ezért aztán próbálnak megfelelni.
Aki nem teszi,vagy szerencsés esetben elfogadják olyannak amilyen ,értékelni kell.
Aki nem akar alkalmazkodni azt az őszinteségéért aki megpróbálja azt azért.
Szerintem egymást és a gyerekeiteket próbáljátok nevelgetni,ne a nagyszülőket.
Próbáljátok őket elfogadni olyannak amilyenek,mert mint mondtam ők már nem változnak.
Ráadásul mint írtam a nagyszülők már bizonyítottak.
Tökéletes szülőket neveltek belőletek.
Jóvanna ez vicc volt,...vagy esetleg mégsem??
Tényleg azt hiszitek,hogy az a tuti amit ti gondoltok az ideális gyermeknevelésről és nagyszülőről??
Legyen igazatok,de ha belegondolok mennyit változik a világ egy emberöltő alatt,lehet,hogy idősebb korotokban esetleg visszasírjátok a szigorubb nevelési elveket valló mamát,papát.
Mert akkorra már meg is értitek őket.
Nos..
Itt a hétvége,nálam gyakorló nagyinál ez már az az idő amikor nincs internet,hanem jönnek az enyéim.
Beosztva, vagy csőstül. az unokák is...a kéthetestől a 16 évesig a szüleikkel vagy anélkül,és eszik amit elébük teszek,(ami jut)és elvagyunk "jóban-rosszban".
Nektek is legyen szép hétvégétek!
Nem a szülői minta követéséről van szó, hanem arról, hogy a tiszteletre tanítottak bennünket, mármint arra, hogy tartsuk tiszteletben azt, amit a szülő mond.
Ezáltal azt kellett hinnünk, hogy a szülő olyan dolgokat tud, amik megfellebbezhetetlenek, így természetszerűleg jók is.
És hidd el nekem, ha látszatra mást is csinálunk, mint a szüleink, azért a példa erősen ott van még ha nem is vesszük észre.
nekem az unokám 10ves , rá vigyázok most , annyira aranyos
tegnap is segitett sajtot panirozni , mutattam hogy kell és vigyázzni kell mert ha lyukas kifolyhat mikor sül . na az enyém is kifolyt 
De ott leste hogy kié lesz a rosszabb 
A lányom még nem tudott járni ( 1 éves körül volt, 13 hónaposan járt) , csak úgy, hogy a falnál támaszkodott, de már látta, hogy amit este mosok, az reggelre megszárad, és reggel szedem le a szárítót.
Majd megzabáltam, mert ment a falnak támaszkodva, leráncigálta a szárítóról a ruhákat, és egyenként elcipelte a szekrényhez, a komódhoz ( abban voltak a zoknik), és betette a HELYÉRE a ruhákat.
Nagyon megdicsértem, tapskoltam neki, és nem kritizáltam a munkáját.
De amikor már gyerekként ténylegesen segített pl. teregetni, és mutattam neki, hogy kell kirázni, és hogy kell a kötélre tenni, hogy ne nyúljon ki, vagy mit hova praktikus tenni, hát eleinte nagyon nem úgy sikerült neki ( 8-10 évesen), és bármennyire is nem tetszett, de nem javítottam ki ( szedtem le, és rendeztem el "jól") Minden házimunkát megmutatok, de utána hagyom, hogy úgy csinálja, ahogy tudja.
Ma már épp úgy tereget, ahogy én (15 éves).
Megtanulta MAGÁTÓL, na meg persze engem nézett, meg ő szedi le sokszor a szárítóról a ruhákat.
Nehéz megállni, hogy ne szóljak bele, de megneveltem magamat.
Mindig is nagyon önérzetes voltam. 10 évesen már simán kitakarítottam az egész lakást, és egyszer anyu beleszólt, hogy milyen irányból söpörjek. Én meg megmondtam neki, hogy mivel én csinálom, én így csinálom.
Hagyta, többet nem szólt bele.
Élni, és élni hagyni.
A nagynéném nem magától ment be, a menye egyszerűen becsapta, hogy csak a télről van szó. Van ilyen és segíteni sem lehetett rajta, mert nem hagyta volna el a várost, ahol aférje és a fia el lett temetve.
Egyébként hol vannak ilyen otthonok, amiről írsz? Budapesten, környékén és még esetleg 1-2 az országban? Nem tudtad? Ott ahol ő élt még egy otthon van, de a sokágyas fajta. A mi városunkban egy van, nem tudom hány ágyas, de többnyire demens, szociálisan rászorult (elég jól körülírtam?) öregek vannak ott. Ha lenne olyan, mint amiről írsz, megmutatnám anyunak, de így nincs lelkem hozzá. Öregek nem szeretnének 1-2 megyével odébbmenni, mert akkor még kevesebbet lehetne őket látogatni, mint helyben.
jól teszed hogy vigyázol a fiadra . ( gyerekeidre) . Okosan csinálod.
Hát vagy igen, vagy nem.
A mintákat vagy követik, vagy elvetik.
Vagy a kettő ötvözete:-))
Nem olyan egyszerű ez, hogy ahogy téged neveltek, úgy nevelsz te is. Én biztosan nem követtem a szülői mintát.
Azért azt érdemes figyelembe venni, hogy a mai nagyszülőket másképpen nevelték, ők azt a mintát követik, amit ők kaptak.
És mint tudjuk, egy berögzült szokást nem olyan egyszerű levetni még fiatalon sem, nemhogy öregen.
Ráadásul mivel bennünket még a tiszteletre úgy tanítottak, hogy "tisztelni kell", és nem úgy, hogy az érdem, ezért aztán azt is képzeljük, hogy amit mi kaptunk, az a jó mérce, és azt is képzeljük, hogy ezt ha továbbadjuk, akkor ezzel jót cselekszünk.
Nagyon okos, és őszinte a fiad !
Ilyen veszélyes terepre, ilyen felelőtlen nagyszülőknél én sem hagynám ott a gyerekem, a gyomrom állandó görcsben állna.
Lerhet ,hogy neked van igazad,de én azért csak megkérdezném,hogy miért nem akar az unokával lenni.
Hátha van rá egy egyszerü válasz,és akkor nem kell az anyukának tovább morfondírozni a dolgon.
Csak egy példa,én minden félelem nélkül fürdetek,öltöztetek 2,60 dekás csecsemőt is.de nászasszonyom hozzá sem mer érni,sőt fejfájást kap,ha csak rábízzák egy pár percre,és neki kell rá felügyelni.
Attól fél,hogy nem kap levegőt nem hogy tisztába tegye.
De pl.vagy van ismerősöm aki a 8 éves fiuunokáját nem meri elvállalni,mert nem fogad neki szót és a garázs tetjéről mászik fára,őt meg a szívroham kerülgeti..Egyiküknél sem szeretethiány az ok.
Rengeteg oka lehet annak,hogy nem vállalják a gyerekeket...nem baj,ha tudjuk miért..
Most arról nem szólok,ha nem tudják őszintén ezt megbeszélni..akkor ott más baj van.
De érdemes puhatolózni...szerintem.
Apósod egy segg.
Amikor carik a wc-n, és nyög, meg dülleszti a szemét, akkor le kellene fényképezni,
és kiplakátozni vele a környéket, ahol lakik, meg felnyomni a netre, hisz olyan vicces....vajon mit szólna hozzá ?
Nem lehet vele beszélni ?
Azon gondolkodtam, hogy ha egy gyereket úgy nevel az ember, olyan értékrendje alakul ki, ami felé szeretné az ember terelni a gyerekét, és láthatóan kialakult, sikerült, hisz az már látható tini majd fiatal felnőtt korában...akkor hogy fajulhat odáig a dolog, hogy a gyerek feltételeket szab, sőt parancsolgató lesz.
Ha jó egy kapcsolat, akkor az a gyerek pontosan tudja, milyen a saját anyja, pontosan ismeri, és megbízik benne.
Nem hiszem, hogy egy eleve normális emberből, ha lesz gyereke, utána követelődző hp lesz.
Ha pedig egy gyerek, aki már szülő, nem bízik az anyjában, vagy apjában, hogy képesek önállóan, saját életvitelüknek, elképzeléseiknek, megfelelően ellátni az unokát, vagy nem szeretnék azt, hogy aszerint lássák el, mert csak ukászok alapján lehet, akkor az a szülő ne bízza rá a nagyszülőre. Mert, akkor nem bízik meg benne, hát vigye oda, akiben megbízik.
Viszont visszafelé is igaz : a nagyi csak segítsen szelíden a gyerekének, de nem mondja meg állandóan a "tutit" , hogy hogy kell azt csinálni, mert csak úgy a jó, stb. Hagyja a gyerekét, hogy ő úgy csinálja, ahogy ő szeretné. Ha rosszul, hát rosszul, majd rájön, MAGÁTÓL, hogy hogy kell másképp. Illetve az, hogy mi a rossz és mi a jó relatív....van akinek az a jó, ha a gyerek óránként szopik, cicin alszik el, stb...másnak meg más.
A nagyszülőnek is tiszteletben kell tartani a saját gyereke ( menye, veje) rendszerét.
Igen, nagy valószínűséggel, szeretik az unokájukat...
És a kisfiam is szereti a Nagyszüleit..., de anélkül, hogy bárki mondaná neki, már látja a különbséget:
Két éves lehetett, mikor az asztalnál ültünk, és megszólalt:
A mama szidojú, mondja, ne ne ne
ne ne, nem játszik velem...
Nagyi énetel, és ölel, puszil....
És milyen igaz, Mama soha nem ült le Bencével játszani, csak nagyon nagyon ritkán, mikor a gyerek kérte, mama gyere játszál velem... de sokszor ilyenkor is azt a választ kapta, a mama most nem ér rá, beszélget a felnőttekkel, és ilyenkor a gyerekek csendben vannak és türelmesen várnak, apa is ezt csinálta, mikor kisgyerek volt.
Valóban, jöttek a vendégek, gyerekek becsukva a kisszobába, és az ajtónál kuporogtak, hogy lássanak és halljanak valamit...
Viszont ha mi áthívjuk a kedves Nagyszülőket akkor ne kelljen már örökké a munkáról és a politikáról beszélgetni, ami egy felnőttnek nagyon érdekes téma, de egy kisgyerek talán nem arra vágyik, hogy hallgassa, hanem, hogy vele is törődjenek, és észrevegyék, és figyeljenek rá...
Ez egy éve lehetett, Bence kérdezi:
-Apa, te kinek a hasából születtél?
-A Mamájéból...
-De hát ő szigorú- mondja a gyerek nagy szemekkel:)))
De a legnagyobb balhé akkor következett, hogy a kisfiamat nem adtam két évesen bölcsibe, és nem mentem a családi vállalkozásukba dolgozni, feladva ezzel az én hivatásomat, hanem az ő döntéüket és akaratukat megvétózva megszültem Annát, aki azóta is teljesen vétlen és kívülálló, de az én makacsságom eredménye, akit a mai napig nem tudnak elfogadni!!!
Sajnos a férjem is belátja, nem helyes az, ahogy a szülei viselkednek velünk szemben, szinte teljesen bele akarnak folyni az életünkbe, fontos kérdésekben, mint a gyerekeink száma, dönteni szeretnének helyettünk, és ez nem jó. Viszont, mivel arra nevelték, hogy a gyereknek kuss, mindenben a szülő parancsol, nem akar konfrontálódni velük!
Mindketten más családból jöttünk, teljesen más értékrendekkel rendelkezünk, és ezek a különbségek akkor ütköztek ki, mikor megszületett az első gyerekünk.
Addig ódákat zengtek az összetartó családról, de mivel nekem megvolt a saját munkám, akkor még volt külön életünk, sokat jártunk az én Szüleimhez, Nagyszüleimhez látogatóba, és sok időt töltöttünk kettesben, kirándultunk, utazgattunk.
Most már el nem hiszem, hogy van gyereke/unokája. Egy pozitív megnyilvánulása sem volt. A gyerek (unoka) csak barom, szaros, hülye, genya, stb. lehet. A fiatal mg csak rossz, meg seggmeresztős, meg liba meg kurva.
Hagyjátok rá, egyértelmű, hogy csak provokátor. Abban viszont nem elég profi. Kicsit árnyaltabban kéne művelni, hogy hihetőbb legyen.
Kedves topicindító! Azért oszd meg velünk, végül is hogy sikerült megoldani a problémát? Engem érdekelne.
MIndenkinek szép hétvégét kívánok.
Igen, eléggé furcsa a hozzáállása a témához.
De ez esetben inkább az a stílus volt számomra irritáló, ahogy használta a jelzőket pl a gyerekekre is akár.
Igazad van, valóban nem lehet nagymama, aki így jelzőzi az unokáját, vagy akár a saját gyerekét.
Ez így teljesen rendben van, hogy úgy neveled a gyerekedet, ahogy jónak látod.
Apódosék másképp, ez neked nem megfelelő, de nem is kérsz a segítségükből.
Nekem az nem tetszik (hogy finoman fogalmazzak), és ezt már írtam is, ha valaki elvárja a nagyszülői segítséget, de elvárásokat fogalmaz meg velük szemben.
Köszönöm.
Én el se tudom képzelni, hogy a születésekor már ne ott toporogjak, és ne töltsek vele minél több időt, amennyit csak tudok.
Így tervezem, szeretnék minél sűrűbb és szorosabb kapcsolatot.