Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Nagyon sokfélét írtatok:)
Én még nem vagyok nagymama,bár már lehetnék
45 éves korom elelnére beteg vagyok,ami nagyban nehezíti a munkámat is,csanában dolgozom, de a betegségem miatt csak kisegítőként
kisgyerekeket gondozni komoly munka
ha lesz unokám,biztosan segíteni fogok, abban,amire szükségük lesz,ha kell a háztartásban,babamegőrzésben,de nem erőn felül,ésszerű határok között
mivel a fiatalok is itthon laknak, de külön főznek,vásárolnak,nincs vita az étkezésen,természetesen megkínáljuk őket,ők is minket az ételekből,de mindenki maga oldja meg, a többiek,akik már nem suliba járnak,adnak haza valamennyi pénzt
anyukám nem győzi hívni a gyerekeket magához,ha van idejük mennek is,de őket már nem kell felügyelni,inkább segíteni tudnak,ők kényeztetik a nagyit, de mivel kiskorukban is sokat voltak vele, természetes ez is
nagynéném elég beteg,nehezen mozog,mégis nap mint nap neki kell vigyázni az unokáira,nem picik,de akkor is van velük munka,nem akkor pihen,amikor akar,főzni kell rájuk stb.,panaszkodik is,de nincs változás,mert a lányának fontos a munkahely megtartása és ő is nagyon szereti őket
ha annyira rossz állapotba kerül,hogy gondozni kell,biztosan nem hagyják magára, de neki már most is nyugalomra lenne szüksége
emlékszem a nagyikáimra,mindig ott voltak,ha valahol beteg lett a gyerek,vagy nála voltunk,sokat játszott velünk,kártyázott,énekelgettünk,tanítgatott kézimunkázni,főzni,a másik mamámmal mentünk a mezőre dolgozni,kertbe zöldséget gyümölcsöt szedni,akkor nem tv meg számítógép volt,de neki is volt saját programja,elment nyaralni,találkozott barátnőkkel,lehet valaki segítő nagyszülő és simán a nyugdíjas éveket élvező ember is egyben
ahogy vannak rosszul nevelt gyerekek,vannak nem megfelelően viselkedő idősek is,egy alkoholista,megbízhatatlan naygszülőnek oda se adtam volna agyerekeimet
nem kötelezettség az unokára vigyázni,sokban függ az alapvető kapcsolattól is
Acélka nőci. Nem hendszám
Ennyi. Ahány ember, annyiféle meglátás. Van, akinek ez normális, van, akinek az.
Van, akinek a privát szféra tiszteletben tartása nem egyenlő a magányossággal.
Szerencsére kimennek borsót szedni...még fejteni is segítenek ha motiválva vannak....Igaz a tál gyakran kiborul, és a pocak gyorsabban telik, mint a tál...
Nálunk a gyerekeket (3) egészen pici koruktól elengedtem a nagyszülőkhöz -sajnos messze laknak tőlünk-, idén nyáron már a legkisebb (2 éves) is lelkesen megy, és velük tölti a hetet. Anyósomék már nyugdíjasok, bármikor szívesen látják őket, vagy eljönnek, ha sok a munkánk vagy esetleg pihenni szeretnén egy kicsit (na ez utóbbi a ritkább..) Sajnos én szüleim még dolgoznak, így ők csak ha otthon vannak, akkor tudnak unokázni. Sajnálják is, de mivel 30 km-re laknak anyósoéktól, így ha éppen ott vannak a gyerekek, össze szoktak beszélni, és átjuttatják a gyerekeket.
A többi kisgyerekes ismerőseimnél is azt látom, hogy a legtöbb helyen besegítenek a nagyszülők, ahogy tudnak. Olyan nálunk is van, hogy amikor unokatestvérek is vannak, akkor kérte a mama, hogy mi, felnőttel is menjünk.
Nem tudom csak szerencsések vagyunk-e, vagy azon is múlik, hogy a gyerekek szót fogadnak nekik, én pedig akkor sem szólok bele, hogy mit csinálnak velük, ha a hajam égnek áll, hanem ha van mama/papa, és unokázik, akkor ő a főnök. Néha ezt nehéz megállni, de igyekszem...
Ne haragudj, de azért ez az általánosítás túlzás!
Biztosan sok ilyen szülő van, én is látom, de nem mind ilyen.
Mi pl. együtt élünk anyósékkal - egyelőre még nincs más lehetőség, de már keresgélünk -, de még így is sokat panaszkodik anyósom, hogy keveset hagyjuk itt neki az unokát.
A kisfiam három éves, és mi a férjemmel kb. havonta-két havonta egyszer szoktunk elmenni egy-egy koncertre, akkor szokott este a mamával lenni a gyerkőc.
Legtöbbször vásárolni is velünk is, bár oda sem megyünk túl gyakran. Pedig anyósom gyógypedagógus és imádják egymást a kisfiammal. Szóval nem azért nem hagyjuk rá, mert nem lehetne.
Egyébként szerintem ez is túlzás, mert mi meg a mi kis magánéletünkre nem fektetünk így elég hangsúlyt.
Pont azért, mert mi nem a nagyszülőknek szültünk...
Lehet, hogy másként kéne eírnom, amire gondolok?
Amíg a nagyszülőnél van a gyerek, arra az időre vontakozik, hogy mit tud nyújtani a gyereknek a nagyi.
Azért én nem esnék a ló túlsó oldalára egy olyan véleménnyel, hogy minden gyerek tökéletes lenne, ha a nagyszülőről venné a példát.
Elég szomorúnak találom, amikor ilyen véleménnyel van valaki, hogy akkor el is tiltanák az unokát, ha tóla vennének mintát.
Erről azt gondolom, hogy mindenkinek az előnyére válik, ha megismer más szokásokat, más embereket, egy más mintát, mint ami otthon van.
Így hallani olyan véleménykeet, hogy mindenki éli a maga világát, nem törődve másokkal.
Persze, hogy nem törődik másokkal, hiszen már gyerekként elszigetili a szülő, ha csak az lehet, amit ő megenged.
nem bénák. csak divat lett ők nem szólnak rá semmiért . pedig meg kell huzni a határokat a gyereknek, és még igy is feszegetik rendesen.
Most vigyázok egész szünidő alatt az unokámra , de a lányom megmondta neki nem szórakoztató személyzet vagyok és nekem is szót kell fogadnia.
Sütünk együtt, vagy babázunk, de legjobban sütni szeret vagy daráltkekszből édességet gyártani amit már abszolut egyedül is tud .
teljes mértékben igazad van. Én vigyáztam egy ismerős 6 éves fiára kb 2 óraq hosszat . Azt hittem ez az idő örökkévalóság . ugy nevelték hogy nem szólunk rá semmiért. felmászott a könyvespolcra , lesöpört két polcról minden könyvet, aztán fel az asztal tetejére, aztán a fotelra, . na jó akkor menjünk ki az udvarra. Ott pillanatok alatt felmászott a hinta vas állványára , mikor leimádkoztam , akkor beült a hintába de csakis fejjel lefelé lógaszkodva .
kevés hijján megőszültem
Soha többé nem vállaltam
Olvasgattam a topikot s valahogy úgy érzem, a mai fiatal szülők úgy képzelik a gyerekvállalást, hogy lesz egy gyerekük, de az életük egyáltalán nem változik, minden marad a régiben. Ők majd babusgatják a gyereket, ha van hozzá kedvük és idejük, ha meg nincs, illetve úgy gondolják, hogy most kapcsolatot ápolunk, akkor ott a nagyszülő, akinek kutya kötelessége vigyázni a gyerekre.
Én még nem vagyok nagyszülő, bár nagyon szeretnék az lenni. De sokszor elgondolkodom azon, hogy tudnék-e jó nagyi lenni? Tudnék-e, akarnék-e akkor vigyázni a gyerekre, amikor a szülők úógy döntenek? Tudnék-e, akarnék-e ÚGY vigyázni a gyerekre, ahogy a szülők akarják? Manapság a szülők annyira gúzsba kötik a nagyszülőket, hogy nekem bizony nem lenne kedvem a gyerekre vigyázni ennyi kötelesség, elvárás mellett. Ezt csináljon, azt csináljon, ekkor csinálja, akkor csinálja, ezt egyen, azt ne egyen... Valaki írta, hogy ha a gyerek a nagyinál van, akkor a gyerek a nagyi felelőssége. Lehet főbb vonalakban vázolni, hogy mit szeretnének a szülők (pl. ha a gyerek mondjuk tejérzékeny, akkor természetesen jogos elvárás, hogy a gyerek ne kapjon reggelire kakaót, akármennyire is szereti. De ha otthon a szülő nem ad a gyereknek csokit, a nagyi pedig ebéd után ad egy szeletet, akkor ne kapjon hisztériás rohamot ettől, stb...), de engedjék a nagyit szabadon.
És a másik: tudomásul kell venni, hogy a gyereket a szülők akarták, a gyereket a szülők kötelessége felnevelni, a nagyinak nem kötelessége állandóan a gyereket pátyolgatni, hogy a szülőknek könnyebb legyen. A nyári szünetről: egészen kis községek kivételével, ahol egyetlen ovi van csak, az óvódák felváltva vannak zárva, az éppen nyitva lévőbe lehet vinni a gyerekeket. Az iskolák kötelesek a nyárra napközis tábort szervezni, ami annyiba kerül, mint az év közbeni napközi. Tehát meg lehet oldani, ha akarják. Nekem is voltak nagyszüleim, imádtam náluk lenni, de én is, az öcsém is sokat voltunk az ügyeletes oviban, mert egész nyárra nem vállaltak bennünket. Később voltunk otthon kettesben is, már 9-10 évesen vigyáztam a 4-5 éves tesómra. Nem hinném, hogy ettől a nagyszüleim rosszak lettek volna. De igen, idősek voltak, fáradtak voltak, nem az ő dolguk volt minket ellátni egész nyáron.
A gyerekekben az a szép, hogy követik a mintát.
Tehát amilyen a minta, olyan a gyerek.
Ha a nagyi ad neki egy mintát, ha a nagyi ad neki egy biztonságot, és így tovább, akkor a gyerek pontosan tudja, hogy neki hogyan kell működnie, és nem használja a nagyszülőt, hanem együttműködik vele.
De ez nem a gyereken múlik, hogy hogy alakul kettejük kapcsolata.
Kedves Sophia!
Úgy látom igencsak félre lettem értve.
Nem azt mondtam, hogy sosem vigyáznék az unokámra, hanem próbáltam kifejteni, hogy attól még nem szar nagyszülő valaki, ha éppen nem ér rá, vagy nincs kedve, vagy fáj a dereka az elmúlt 30-40 év robotolása eredményeképpen, ne legyen már egy aljas mocsadék, aki akkor éppen nem válalja a gyerekfelügyeletet. És igen! Ha úgy hozza a sors, akkor menjen nyaralni, vagy mittudomén, üljön a tévé előtt, ha úgy tetszik. Aki azt mondja, hogy bármikor képes felelőségteljes elvárásoknak megfelelni, mint nagyi, az hazudik!
Imádom az unokám, napiszinten látom, rosszalkodunk, simliskedünk, stb. de ha programom van, akkor az a szülő feladata, hogy megoldja a felügyeletét. Ha tetszik, ha nem. Engem rohadtul nem kérdezett meg senki, hogy akarok e még egy szarost felnevelni, én tartottam a szüleit is, ennek ellenére vállalták. Akkor oldják meg a problémáikat. A nagyszülőségben pont az a szép, hogy kötetlen, szabad és tényleg csak az a dolgod, hogy szeretetet adj. Nem véletlenül szeretik az emberek jobban a nagyijukat, mint a saját szüleiket. Jobb, ha mindenki beletorődik, hogy a mai nagymamák sokkal jobban megvoltak "hajtva" , ezért lehet, hogy nem fogják körbenyalogatni a döntést, hogy szültetek. A mi időnkben ez nem volt kiváltság, nem voltunk különbek, mint mások, Természetes folyamat volt. A mai nagyik már élnék az életüket. Van aki él is a lehetőséggel, van aki mártír és a szomszédnak panaszkodik. Csak azt tudom még mindig mondani, hogy eleget vernyákoltál anyádnak, ne rakd oda neki még az utódodat is! ( gondolom ezért majd kapok itt a mintáktól)
Nos, attól, hogy úgy véled, hogy igazad van, még a stíluson lehetne javítani valamicskét.
Igyekszem megérteni az embereket, viszont azt is be kell vallanom, hogy nekem is nehezen megy.
Itt van egy olyan téma, ami sok embert érint különböző formában, és ahogy látom, sokunkat meg is érint valamilyen szinten.
A hsz-oknak az adna értelmet, ha magunkba néznénk, és a magunk ilyen olyan korlátait látnánk meg benne, és oldanánk fel mások bántása helyett.
Akik megsértődnek, azoknak kevesebb érzékenységre lenne szükségük, akik pedig magas lóról beszélnek másokkal, azoknak pedig több empátiára.
Szóval van még min dolgoznunk. Valamennyiünknek.
HONNAN veszed azt, hogy nagyszuloknek egy percig is "vigyazniuk kene" es barhogy is gondoskodniuk kene unokakrol?
Azert mert a TE nagyszuleid ezt tettek, az nem ok arra, hogy a Ti kettotok szulei is azt tegyek!!!
N E K T E K, ti ONZO kis butak, kellett volna arra gondolnotok, mar MIELOTT gyereket csinaltatok!!!!
Hanyagok vagytok a gyerekekkel kapsolatban es ell lettetek kenyeztetve.
PFUJ!!!!
Nem kellett efektív ápolnia, ha akart volna otthon maradhatott volna.
Egy héten 4 x 6 órát dolgozott, 2 is dolgozhatott volna, meg ottthonról is dolgozhatott volna.
8 meg 12 év? Bele is dilizett volna, azt a kicsit nem bírta ki...
Hidd el, hogy miután évekig egymás mellett volt az író asztalunk pontosan tudom, hogy mennyire volt beteg az anyukája és "hány" percig ápolta, eléggé beleláttunk mi az életébe, mert tett ő róla, hogy tudjunk róla.
A te 8 évedhez képest az ővé percek voltak.
A kiakadásom tárgy pedig az volt, hogy ő fenhangon mesélet, hogy az anyukája megvárta őt a halálával és nem kellett megszakítani a pihenését. Tudod ez a hozzáállás borzasztó, inkább hallgatott volna, akkor senki nem akadt volna fenn, de én pl. ezért csalódtam benne emberileg.