Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elváltan 2 kisgyerekkel
Létrehozva: 2012. július 3. 19:04
Sziasztok!
Próbáltam futó "elvált nők klubját" keresni, de nem találtam.
13 év együttlét, 6 év házasság és két kisóvodás gyermek után a férjem lassan 4 hete elköltözött. El fogunk válni, bár nekem ez sose volt benne a tervben (mégha a pakliban benne is van), én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam.
Az okokba nem is szeretnék belemenni, azt hiszem kezdek az elfogadás fázisába érkezni (nem tudom reális e 4 hét után ezt gondolni).
Csak sorstársak véleményét szeretném hallani, hogy sikerült a gyerekeknek nap mint nap megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az anyagi és fizikai része most nem nagyon aggaszt. Meg amitől félek az a viág sajnálata, mégcsak a legközelebbi ismerősök, közvetlen család tudja.
Bár fogytam avgy 8 kg-t és nem hordom a jegygyűrűt, szerintem van aki már kiszúrta a munkahelyemen.
Szóval beszélgessünk.
Igen a következő jobb lesz , persze csak akkor ha tanul a nő a hibájából ,,, ha nem tanult akkor ismétlődik a dolog és lehet jajgatni hogy minden pasi ilyen és neki mindig ilyen jut.
Az a baj velünk nőkkel hogy önfeláldozóak vagyunk ( néha mártirok) és ez unalmas a férfinak egy idő után
De tudod, az ilyen férfiakért nem is kár, menjenek csak nyugodtan. Az ilyenre később sem tudsz számítani, amikor igazán szükséged lenne rá..
Magadnak is add meg az esélyt, hátha jön egy normálisabb.
Egyetértek!
De sajnos az eddigi kapcsolatainkat már nem tudjuk megmásítani.
Max. majd a következőbe ezzel a tudattal kezdünk bele.
http://bezzeganya.postr.hu/elhagynam-a-csaladom
Na gyon érdekes poszt, a hozzászólások főleg.
Jó lenne h a férjem is egyszer elolvasna egy ilyet.
Pontosan, odaégett rántás szintű kifogások voltak!!!! És tudtam, hogy csak önigazolást keres és hárít.
Kicsit igazságtalannak érzem, hogy nekünk mindenben tökéleteset kell nyújtanunk, különben másfelé nézhet, míg a férfinak az is elegendő, ha nagyjából időben hazaslattyog a munkahelyéről.. :-((
Valahogy olyan könnyen lépnek, ha felbukkan valami probléma, holott valahogy úgy szól a fogadalom, hogy jóban-rosszban..
De én észrevette, tényleg nagyon fáradt voltam sokszor. De ez nehogymá elég ok legyen? Nem voltam fásult, vagy unott, szeretem a munkámat, imádtam a családom, szerettem a férejm, jobban nézek ki mint valaha.
Van aki szerint túl jó voltam. Csináltam egyedül a háztartást, hagytam neki szabadidőt, még azt is a szememre vetette a férjem, hogy sose mondom neki, hogy ne menjen el sörözni.
Azért ez már a van sapkája, nincs sapkája kategória.
Igen. Azt hiszem, a legnagyobb baj a kommunikáció hiánya. Ha van valami problémánk, nem beszéljük meg a másikkal, csak nyelünk, nyelünk, aztán egyszer csak robban a feszültség.
Másik oldalról nézve: ha valami gondja van, nem tetszik valami, miért nem szól? Akkor lehetne változtatni esetleg. De visszajelzések hiányában miért is érezné az ember, hogy valami nem stimmel vele?
A másik, hogy egy kapcsolat elején még nagyon teperünk, a másik kedvében járunk, esetleg másnak (szebbnek, jobbnak) mutatjuk magunkat, nem olyannak, mint amilyenek valójában vagyunk, hanem amiről úgy véljük, hogy a másiknak tetszene.
Aztán az idő múltával ezek feledésbe merülnek, és joggal mondja a másik: én nem ilyen lovat akartam (ismertem meg). Ez mindkét oldalra igaz.
Jogos a kérdés, de a férfiak többnyire mindent ki tudnak magyarázni..
(tévedés volt blabla)
És a nők nagy része hajlamos is a megbocsátásra, főleg ha még a családi nyomás is nagy.
A gyerekek meg boldogok, hiszen ismét teljes a család..
Más dolog, hogy szerintem egy ilyen tüskét (cserbenhagyás) a feleség a férj visszatérésének ellenére sem fog tudni feldolgozni, és végül tényleg felbomlik a házasság.
Tisztelet a kivételnek persze. Olyat is ismerek.
Igen, csak tudod, Pancimanci, a felnőttek ezt még úgy-ahogy megértik, de a gyerekek (főleg a kicsik) nehezen..
És azt is nehéz elfogadni a nőnek, ha a férfi egy szó nélkül, hirtelen lép le, mert talán még menthető lett volna a kapcsolat.
Bár ilyenkor mondják a férfiak (pontosabban a lelépők), hogy már nem lehetett volna helyrehozni, na de hogy jelenthet ki ilyet, ha a másikat nem kérdezte, nem szólt neki, akkor az a másik joggal érzi, hogy a feje fölött döntöttek, az ő tudta nélkül.
Összeköltözni is úgy költöztek, hogy ketten, együtt egyeztek meg benne, egyetértésben. Akkor szétváláskor miért nem kérdezi meg egyik a másiktól? Mert így, a kész helyzet elé állítás szerintem nem takarja a közös megegyezés fogalmát.
"Azt hiszem Popper Péter irta , a kicsi gyerek nehezen érti apa, anya válását . Ugy kéne elmagyarázni , apa és anya amikor szerelmesek lettek közöttük kinőtt a szerelem virága , és azt gondozták, ápolták hogy szép legyen, de utóbb apa is és anya is elfelejtette ápolni , gondozni és ez a szerelem virág elszáradt .De attól ők még barátok maradtak mert szeretik egymást de már nincs meg a szerelem virága."
Látom, nagy az egyetértés abban, hogy apu ÉS anyu közösen felelősek a történtekért (éjszakás, félre ne érts, nem neked szól konkrétan a mondanivalóm). Én úgy látom, hogy két lehetőség van: (az egyszerűség kedvéért legyen apu az, aki elmegy, mert ez történik meg többször) a) apu lelép és anyu tökéletesen értetlenül áll: fogalma sem volt, hogy problémák vannak, ő jónak érezte a kapcsolatot, satöbbi Szerintem itt arról lehet szó (nyilván nem mindig), hogy kisebb-nagyobb változtatásokkal elfogadhatóvá, élhetővé lehetett volna tenni a kapcsolatot, de hogyan, ha apu lelépett? b) apu lelép, de anyu nem áll értetlenül, ti. nagyon is jól tudta, hogy problémák vannak és meg is beszélték, tudják mindketten, hogy a problémáikat nem tudják megoldani. Müller Péter Sziámi volt valamikor mostanában a nyomtatott nők lapjában és neki a hat gyereke úgy van, hogy az első három három anyukától van, a második három meg a negyedik anyukától, a mostani feleségétől. Ő mondott valami olyasmit (és ez számomra teljesen elfogadhatónak tűnt), hogy be kellett látnia, hogy jobb mindenki számára, ha elmegy, mint ha marad, de természetesen a gyerekekkel mindig tartotta-tartja a kapcsolatot.Az újdonság varázsa...
A hölgyhöz költözött a férjed?
Ő is elhagyta a családját?
Neki is van gyereke?
Talán nem lesz tartós a viszonyuk, talán ez a helyzet rádöbbenti a férjedet, hogy a családjával szeretne élni, de nem tudom, egy ilyen döntés és cselekedet után vissza lehet-e fordulni.
Nem tudom, hogy tud úgy boldog lenni, azzal a tudattal, hogy kisétál az életetekből, hátrahagyva két kisgyereket... nem értem.
Kedves szőlő!
Nagyon sajnálom, amin most keresztülmész, hidd el átérzem a fájdalmadat:(
Az én házasságom tavasszal majdnem zátonyra futott, de szerencsére sikerült megmentenünk.
Nagyon higgadt vagy, és okosan teszed, hogy a hatalmas döbbenet, a megbántottság, a harag és a csalódottság ellenére sem rendezel cirkuszokat, nem tervezel bosszút.
Tudom, hatalmas veszteség, a szeretett férfi elhagyott, és meg kell birkóznod azzal is, hogy a gyerekek életéből kisétál az apjuk, és a továbbiakban, csak részben lesz jelen, a mindennapokban TE leszel velük!
Amikor felbukkant a hölgy, és szeretett volna közelebb kerülni a férjemhez, bennem egy világ omlott össze. SOHA, nem gondoltam volna, hogy ez velünk megtörténhet, hogy a családunk széteshet, hogy a férjem elhagyhat engem, és a két kisgyerekünket, azért, hogy egy másik nővel legyen együtt!
Az az élet, amit közösen felépítettünk, összeomolhat, az együtt eltöltött évek, az emlékek, és a jövőnk, a gyerekeink, akiket egész családban szerettünk volna felnevelni...
Nem tudom, mi fájt jobban, az, hogy én elveszítem a szerelmét, vagy az, hogy a gyerekek elveszítik az apjukat.
Ha már nem tudsz változtatni a helyzeten, ha nem lehet visszafordítani, akkor talán tényleg az a legjobb, ha megpróbálod elfogadni, de ez nagyon nagyon nehéz!
Naponta felkelni, és mosolyogni a világra, miközben belül sírsz, hogy ne lássa mindenki a fájdalmadat...
Ne tartsd magadba, beszéld ki, oszd meg azokkal, akik közel állnak hozzád!
Nagyon sok erőt kívánok hozzá!
Én elhiszem, csak az enyémek nem értették meg. :-))
Hát az utóbbi pár hónapban keveset...igen, nem volt tökéletes, sose hittem, hogy az. Sok problémát átbeszéltünk, az utóbbi néhány hétben. Javíottnk is sokminden, minden rózsaszín lett újra...számomra, amíg egyer el nem felejtett hazajönni.
Nem tudom lesz e visszaút, egyrészt úgy érzem, megy előre mint a vak ló, és megpróbál egy pillanatig se hátragondolni (közös barátok ha keresik se reagál.) de ha még úgy is lenne. Egy megcsalást azt hiszem meg lehet bocsátani, de családelhagyást..........még csak 33 éves vagyok, szeretnék még tükörbe nézni.
Jaj, dehogyis kell bocsánatot kérni!!!!! :-)))
Csak gondoltam, hátha érdekel.. :-))
Én is együtt olvastam a két könyvet, azért nem tudom, melyikben írta, de nekem is nagyon megtetszett ez a virághasonlat, ezért ragadt meg a fejemben.