Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszéljetek le
Létrehozva: 2012. június 26. 20:32
Biztosan fogok hideget meleget kapni.
POntosan ez a célom.
Megismerkedtem valakivel, iszonyatosan vonz/zuk egymást.
Nős, közös gyerek nincs.
Nem vagyunk már fiatalok. Én elváltam, tehát nálam tiszta a terep.
Nem voltam soha szerető-és mivel szóba került közöttünk a kapcsolat lehetősége, neki is elmondtam ezt, és hogy nem akarom ÍGY ezt a kapcsolatot.
Hív, jön, beszélünk mindennap, sokszor találkozunk is, ez így megy egy ideje. Én meg egyre "gyengébbnek" érzem magam és szívem szerint belevetném magam az egészbe...de......
Szóval mondjátok.....
Ha lesz egy lányom, táncra fogom járatni pici korától! :)
Úgy értettem, hogy esélyt sem adtam arra, hogy jobban megismerjem, mint férfit, mint embert, mert akkor már megkezdődik a kötődés....
Ha csevegtünk, emaileztünk, akkor szexről beszéltünk... általában. meg nagy általánosságokról.
Amikor találkoztunk, szeretkeztünk...
Viszont, ha elkezdtem volna ismerkedni vele, normálisan...., akkor igen, jöttek volna az érzelmek, és igen, talán beleszerettem volna... de mivel ezt el szerettem volna kerülni, így kimaradt a normál ismerkedés...
Eldöntöttem, szexről szól, így is maradt.
Amikor szakítottam vele, mert jött egy független srác, akivel láttam abban fantáziát, hogy egy pár lehessünk, ő bevallotta az érzelmeit. És hogy szeretett volna jobban megismerni, mert vonzódott hozzám, mint még senkihez. (A leveleket a mai napig megtartottam) :)
C'est la vie.... Én nem kértem, hogy szakítson, ő nem mondta, hogy elhagyná a párját, csak a végén, mikor már nem volt visszaút. De az is lehet, csak megijedt, és azért hozta fel a témát. Nem tudom, mert utána én nem is kerestem, nem reagáltam a megkereséseire.
Szerintem agyban el lehet dönteni, hogy mit várok el, mit tudok tenni az ügy érdekében, legalábbis nálam eddig az esetek nagy részében teljesen működött.
Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, de azzal is tisztában kell lenni, milyen sérüléseket okozhatunk magunknak, ha belemegyünk bármilyen kapcsolatba.
És lehet, hogy mazochista vagyok, mert szerelmi dolgok után nagyon tudok szenvedni, sokszor magam generálta problémák miatt (gondolok itt arra, hogy agyban újra és újra átélek helyzeteket, amelyek összetörnek minden alkalommal), de egy kapcsolat elején tudok döntést hozni. Kell vagy nem ez a kapcsolat, ebben és ebben a helyzetben...
Így szokás igazságosnak érezni.
Még ez sem feltétlenül igaz. Nem rohanhatunk fejjel a falnak. Pillanatnyi érzelmek nem dönthetik el a sorsunkat. Persze most még ott az izgalom, a lángolás, az illúzió... aztán jön a valóság. Együtt élni nem ugyanaz. A jelenlegi társa lehet már nem hozza tűzbe annyira, cserében viszont már ismeri, megszokta, hozzáidomult, illetve már megszokták egymást. Egy új kapcsolatban jönnek az új problémák, nem mellékesen adódnak a régivel is az új helyzet miatt, szóval csak az lép, aki már egyébként is elkívánkozik otthonról, mert már annyira rossz.
Érzelmeket távoltarani csak úgy lehet, ha nincsenek.
Olyat még senkitől nem hallottam, hogy az érzelem megkérdezte volna bárkitől is, hogy kérem szépen én kapok helyet az éltedben?
A tévedés ezek szerint kizárva, hogy tudod hogy működsz?
Elhiszem. Sokan vannak így, ahogy te. Mivel másként gondolkodok, így elképzelni sem tudom miért van ez nálatok, de elfogadom.
Volt olyan ismerősöm, aki tisztában volt vele, hogy ő is ilyen és inkább elköszönt, mintsem belegabajodjon az érzelmeibe. Ő úgy döntött. Lemondott valamiről, valamiért. Eldöntötte melyik számára a fontosabb. Ezt kéne neked is. Vagy lezárni a kapcsolatot, vagy elfogadni, hogy ez csak ennyi és nem több. Ha ilyen a szíved, akkor valamiről le kell tudni mondani.
rőlNézd, életemben egyszer voltam szerető.
Nagyon bejött a pasi, mint külsőleg, mind belsőleg. De neki barátnője volt. Tudtam, hogy ebből több nem lehet.
Nem is kerestem annál többet, mint hogy a tüzet életben tartsuk.
Ha pedig találkoztunk, együtt töltöttünk 2-3 órát, hetente kétszer-háromszor, ami a szexről, ölelésről szólt.
Tudatosan távol tartottam magam tőle, nem akartam érzelmi dolgokba keveredni, mert ott volt a barátnője.
Lehet, hogy van mit tanulnom az életről, ezt nem tagadom... De azzal tisztában vagyok, hogy működöm... :)
"Mit kell ezen ennyit agyalni? Független ember vagy, azt teszel, ami neked jólesik. Ha vonz, akkor vonzzon, de ne várj semmit, csak fogadd el amit kapsz. Minek beleélni magadat bármibe is? Nős. Ez az alap, úgyhogy ne reménykedj, csak élvezd a társaságát, amennyit kapsz belőle.
Sohasem értettem ezt a tipródást. Miért nem lehet örülni annak ami van, miért kell ragaszkodni a kizárólagossághoz?"
Mondjuk vegyük figyelembe azt is, hogy nem KÉT, hanem HÁROM emberről van szó?
Van a képben egy harmadik, érző lényről, aki a feleség?
Szerintem kicsit gondolkodj el azon, hogy NEM olyan egyszerű ez a dolog, mint amilyennek te hinni szeretnéd.
Alapjáraton igaza van. Mint mindenkinek. Alapjáraton.
Mióta van határa az érzelmeknek? Főleg egy emberek által felállított korlát szabhat határt bárminek is? Nem! Csak visszafojtottságot eredményezhet, ami mint tudjuk, akár betegséghez is vezethet, ha valaki csak azt gyakorolja.
Az ilyen kategorikus kijelentések nálam arra utalnak, hogy aki ilyeneket mond magának, annak még van mit tanulnia arról, hogy ő maga hogyan is működik?
Alapjáraton igaza van.
Nős a férfi, így ismerte meg. Tehát tudhatta, mivel jár.
Nős férfiak esetében a lehetőség: szeretőnek lenni, vagy elfelejteni, és akkor visszatérni rá, ha a férfi már újra szabad.
Vagy nem szabad beleszeretni.. ami persze egy nőnél nagyon nehéz.
Csak azt nem értem, ha tudta, hogy ez a helyzet, miért találkozgatott vele, miért épített köré egy érzelmi hálót, miért akar többet?!
A férfi részéről meg ez a gondolkodom a váláson, mióta téged megismertelek.. jó szöveg :)
Kellene neki a nő, mert otthon már nincs tűz, csak barátság, szeretet... itt meg egy jó lehetőség.
Ha tényleg beleszeretett a nőbe, akkor nem fog gondolkodni, hanem meglépi, amit kell, hogy a szeretett nővel legyen.
hidd el, könnyebb lenne az életem, ha így tudnék hozzáállni..
Sohasem értettem ezt a tipródást. Miért nem lehet örülni annak ami van, miért kell ragaszkodni a kizárólagossághoz?
Azért ezt nem kell ennyire leegyszerűsíteni.
Ha te ezt így éled meg, akkor neked ezzel nincs semmi gondod.
Így hát aki ezen tipródik, annak hagyd meg a tipródáshoz való jogát.
Mit kell ezen ennyit agyalni? Független ember vagy, azt teszel, ami neked jólesik. Ha vonz, akkor vonzzon, de ne várj semmit, csak fogadd el amit kapsz. Minek beleélni magadat bármibe is? Nős. Ez az alap, úgyhogy ne reménykedj, csak élvezd a társaságát, amennyit kapsz belőle.
Sohasem értettem ezt a tipródást. Miért nem lehet örülni annak ami van, miért kell ragaszkodni a kizárólagossághoz?
Nos, ezt megértem. Sőt, ismerem. Mármint a félelmet a saját érzéseimtől.
Remélem, hogy egyszer azt is megértem, hogy ez nem akadályozhat meg abban, hogy megéljem, amit érdemes megélni.
ezt értem, de milyen mértékű lehet egy megismerés. Tudom azt nekem kell eldönteni, hogy meddig vagyok hajlandó elmenni, de azért elég rég fordult velem elő, hogy egy pasastól remeg a lábam....:)
Végülis a döntés megszületett este. Lezárom, mert én baromira sérülnék....
A magam részéről azt hiszem nem tudnék kategórikus döntést hozni, pedig azt mondják rólam, hogy nagyon határozott vagyok.
Ha valaki vonz, akkor miért ne ismerjem meg ennek a vonzásnak a kellemes oldalát?
De azt előre nem lehet tudni, hogy nekem kell-e a másik, amikor már közelebbről megismertem?
Ezzel együtt a másik félnek is lehetnek hasonló felfedezései.
Ilyen értelemben feleslegesnek tartok minden olyan döntést, ami nem visz sehová.
Ha esélyt sem adok a megismerésre, akkor hogyan tudnék erről dönteni?
Amit én megnéznék az az, hogy ha esélyt adok magamnak, magunknak, akkor képes lennék-e egy nem kívatos eredmény kapcsán úgy kijönni az érzelmeimből, hogy azok építsenek engem?
Nem értem a problémát..
az írtad: "Én kérlek egy DÖNTŐ típus vagyok...:)"
hát nagyon nem...
Nem kell neked így a kapcsolat, hogy neki van felesége.. mégis találkozgattok, beszéltek, egy csomó időt együtt töltötök...
Akkor WTF?!
1, Döntsd el, hogy kell-e neked így! Ha igen, akkor legyél szerető, és fogadd el a helyzetet.
2, Ha pedig nem kell, hát zárj le vele mindent.
Ne gondolkozzon a váláson. Ha ő odáig meg vissza van érted, és a házasság már megszokás, ráadásul a gyerek is felnőtt, akkor semmi nem tartja vissza.
Ő viszont csak gondolkodik....
Hah...
Hidd el, az élet őt fogja igazolni.
Csak mint mindennek van egy másik oldala is. Ki az, aki nem akarja másikat?
Hinnye, ez igen!
A sértett hiúságból beszólunk példájának vagyunk részesei?