Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszéljetek le
Létrehozva: 2012. június 26. 20:32
Biztosan fogok hideget meleget kapni.
POntosan ez a célom.
Megismerkedtem valakivel, iszonyatosan vonz/zuk egymást.
Nős, közös gyerek nincs.
Nem vagyunk már fiatalok. Én elváltam, tehát nálam tiszta a terep.
Nem voltam soha szerető-és mivel szóba került közöttünk a kapcsolat lehetősége, neki is elmondtam ezt, és hogy nem akarom ÍGY ezt a kapcsolatot.
Hív, jön, beszélünk mindennap, sokszor találkozunk is, ez így megy egy ideje. Én meg egyre "gyengébbnek" érzem magam és szívem szerint belevetném magam az egészbe...de......
Szóval mondjátok.....
Nos, én tök őszintén nem tudom, hogy mit gondoljak. Olyan végtelenül őszintén hangzott el - állítólag - a fickó szájából, hogy nincs semmi közötte és a felesége között, hogy ............. nos a barátnőmet meggyőzte.
Engem meg még soha senki nem akart meggyőzni erről (hogy ti. nincs otthon szex).
Ha ez az "utána a józan ész" azt jelenti, hogy belevágsz....
Ehhez csak azt mondom, nem bántam meg semmit, ugyanígy csinálnám újra.
Ez az esetek 95 %-ban mindig így van. Nálam is, és a barátaimnál is.
Azaz sosem a 3. belépése volt az ok, az ok már előbb létezett, a 3. az csak felgyorsította az eseményeket vagy/és megmutatta a lehetőségeket, jobban kikristályosodott, hogy mi is a javíthatatlan.
Jaj nekem, elképzelni sem tudod, hogy mekkorára duzzadt most az egom.
De nagyon örülök, hogy hozzásegíthettelek a döntésedhez.
Nekem volt olyan kapcsolatom, ahol a férj miattam ugyan nem vált el, de aztán később mégis vége lett a házasságnak.
De ismerősnél is hasonlóan végződött. Szóval ha vége kell lennie, akkor vége lesz. Ehhez csak ok kell.
"Hogy felszabadul-e a lila köd?
Nem, nem szabadul fel.
De ezt is csak akkor tudja meg valaki, ha hagyja magát megélni valami által.
Viszont a józan ész aztán is rendelkezésre áll.
Előtte a józan ész : mi lett volna, ha mégis megteszem?
Utána a józan ész: örülök, hogy képes vagyok megoldani a kialakult érzelmi bonyadalmat." -1-
Ezt Írta nekem -1- a 292 hszben.
Mivel annyit gyötrődtem és az első megoldással nem boldogultam, akkor sem, ha nagyon erős volt az akaratom.
Ezért az "utána józan ész" mellett döntöttem.
Ez is nehéz, de valahogy sokkal-sokkal jobban kezelem.... és nem estem vissza....
A barátnőd magának hazudik leginkább....magának magyarázza, hogy te értetted félre. Pedig tudjuk, hogy a valóság nem ez, ő azt akarta hinni, hogy a férj otthon elmondta, a pasi szépelgett, aztán kiderült, hogy dehogy szólt otthon.
Csak priviben kérdeztek rá a többiek, hogy mi a kis csavar?
Áruld el, lécci lécci.
És hogy ez mennyire így van (a titkolózás): barátnőm egy házas férfivel kavar, akinek ugye ugye már semmilyen intim kapcsolata nincs a feleségével.
Múltkor a barátnőm mondta, hogy végre a pasi kinyögte otthon, hogy van valakije és el fog költözni.
Pár napja ismét erről esett szó, kiderült, hogy teljesen félreértettem, SZÓ NINCS ARRÓL, hogy a pasi bevallotta volna, hogy van valakije, csak annyit mondott, hogy "szeretne csajozni" és majd el fog költözni.
Ugye érezzük, hogy a "szeretnék csajozni" és az "x hónapja csajom van" között van egy kis különbség?
Drága, honnan tudod, hogy nem járok elmeorvoshoz?
235-ös hozzászólás:
"Aki gyilkosságot követ el, az feltehetőleg ugyanúgy titkolni akarja a dolgot, mint az, aki félrelép."
Nem tett egyenlőségjelet:))))))
Sarkított:) Te ne tedd:))))
szerintem itt az ideje annak, hogy elmenj egy elmeorvoshoz.
abberált gondolkodás ami egynelőség jelet tesz egy félredugás és egy gyilkosság közt.
Köszönöm szépen mindeki segítő szándékát!
A kérdés megoldva, kis csavarral.
Remélem, hogy amiket itt leírtunk, másnak is segíthet.
Kellemes meglepetéssel szolgált a topik, mostanában nem tapasztalt emberi hangnemben zajlottak a dolgok.
Nekem az a véleményem, hogy az ő párkapcsolatáért ő a felelős. Ha te szabad vagy és szeretnéd őt, akkor azt kell eldöntened, megfelel-e, amit nyújtani tud. Ha nem, hagyjad. Ha igen, akkor hajrá! :)
(Persze, ha az én férjemről van szó, akkor lehetőség szerint menekülj! :D)
Nagyon szívesen hoznék rá példát, de ez ebben az értelemben nem lehetséges.
Egyrészt nekem erről elég kevés az ismeretem, hogy úgy tudjak beszélni róla, mint aki valóban benne van, másrészt minden embernél más és más lenyomatok működnek akár hasonló helyzetekben is.
Mindenki tudja, hogy az érzelmi sérülések mennyire tudnak fájni.
Csak azt nem tudjuk, hogy ezek az érzelmi sérülések egy korábbi érzelmi lenyomatok.
Amikor félünk valamit megélni, akkor attól az érzelemtől félünk, amivel valamikor blokkoltuk magunkat.
Ha engedjük megélni újra a feltétlezett érzelmet, akkor képesek vagyunk azt feloldani.
Így haladunk és megyünk szép sorba végig minden berögzült érzelmi mintán.
csak annyit tennék még hozzá, hogy amikor egy kapcsolatba belép egy harmadik, általában nem Ő a hibás, Ő már csak egy következmény. Mégpedig azért, mert egy kapcsolat, ha jól működik és szeretik egymást, akkor nincs az az ember, aki közéjük állhat.
Amikor szeretek valakit, nem látom meg azokat, akik indulnak felém. Akkor sem, ha a problémán dolgozom, mert akkor az foglal le, hogy megoldjam.
Nálam ez így működik.
ez a dolog nem ilyen egyszerű, a pasi házas kapcsolatában ketten vannak és a kettőjük kapcsolata vezetett odáig, hogy a pasi ezt tette.
Lehet naiv vagyok, de hiszek abban, hogy mindenki mást hoz ki a másikból. Lehet, hogy náluk ez fel sem merülne.
Jó esetben, ha egy kapcsolat rögös utakon jár, akkor nem kifelé kell segítségért/boldogságért kezet nyújtani, hanem meg kell beszélni. Akkor is ha az kellemetlen és ha nincs megoldás vagy csak az egyik akarja, akkor ki kell mondani, hogy nem megy együtt.
Az a baj, hogy sok ember fél, nem beszélnek a problémáról és azután meg tágranyílt szemekkel, meglepődve veszik észre, hogy a másik már nincs ott vagy éppen társuk becsapja.Vajon csak a másik csapta be? Ő ne, amikor nem beszélt a problémáról, nem dolgozott a megoldáson. Sokaknak könnyű a másikra mutogatni, pedig önmaguk és éppen olyan hibásak.
Mindennek van előjele, egy kapcsolaton dolgozni kell, egészen addig , amíg tart. Ha figyelsz és szereted a másikat akkor megérzed a hangjából, a tekintetéből észreveszed és a tetteiből, hogy vmi változik.