Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszéljetek le
Létrehozva: 2012. június 26. 20:32
Biztosan fogok hideget meleget kapni.
POntosan ez a célom.
Megismerkedtem valakivel, iszonyatosan vonz/zuk egymást.
Nős, közös gyerek nincs.
Nem vagyunk már fiatalok. Én elváltam, tehát nálam tiszta a terep.
Nem voltam soha szerető-és mivel szóba került közöttünk a kapcsolat lehetősége, neki is elmondtam ezt, és hogy nem akarom ÍGY ezt a kapcsolatot.
Hív, jön, beszélünk mindennap, sokszor találkozunk is, ez így megy egy ideje. Én meg egyre "gyengébbnek" érzem magam és szívem szerint belevetném magam az egészbe...de......
Szóval mondjátok.....
Mi is lett velem?
Igen valóban azért nyitottam ezt a topikot, hogy véleményt kapjak olyanoktól, kik ezt átélték. Emellet az volt a nem titkolt szándékom, hogy azt a nem kevés hajlandóságomat elltüntessem ami volt.
A döntés megszülettett pár napja, ahogy azt le is írtam. Sőt, közölve is lett. Ahogy jelen pillanatban elnézem azonban ezzel felgyorsítottam az eseményeket. Volt ugye a csók...aztán rájöttem, hogy várom, hogy hívjon. Hívott, "véletlenül" összefutott velem és én pedig sajna egyre inkább úgy érzem, kellene....ha csak rövid időre, ha jövő nélkül akkor is....
Ez a szomorú helyzet.
Szia,
olvasgattam és kíváncsi vagyok, hogy azóta mi is lett Veled!
Egyébként sokan sokfélét írnak, hogy tedd /ne tedd. Azt gondolom azokra érdemes hallgatni, akik már jártak hasonló cipőben és megoldották az élet feladatát.
Aki nem, annak csak elképzelése lehet arról, hogy ő hogyan cselekedne.
Amikor viszont konkrét szituációhoz érkezünk, lehet, hogy az elveinket feladva döntünk, mert pillanatnyilag az a jó számunkra. Nagyon színes egy ilyen kapcsolat és mi nem tudhatjuk/érezhetjük a mondatokon át azt a sok kis árnyalatot, amit a történetíró viszont igen.
Remélem jól vagy.
Üdv,
S.
Ma már nyugodtan beszélhetek, mert nekem nem kell ilyen döntéseket hozni, ami egyben azt is jelenti, hogy tárgyilagos tudok lenni.
Nem látok abban semmi rosszat, ha két ember egymásra talál, és annak testi kapcsolat a vége. De lehet akár a kezdete is.
Az mindenképpen kerülendő, ha valaki egy éjszaka után jogot formál a többre. Mármint kapcsolat szintjén.
Amennyiben valaki eldönti, hogy igen, nekem ez az egy éjszaka rendben van, akkor nem visz bele annál több érzelmet, mint ami ehhez éppen szükséges.
tényleg úgy döntöttem, hogy nem , jól érzékelted a nemleges döntésem megerősítését vártam:)
Viszont mások hiteles tudását szívesen fogadom, így Boccaccioét is:)
DE: /csak felmerült bennem/ Mi van olyankor ha a nő tudatosan bevállal egy éjszakát, aztán többet nem és vége?
Hmmm:) Nem biztos, hogy Boccaccio élete mintakép lehet :) Irodalom és történeti szempontból mondjuk kiváló:)
Éééés, valaki hozta ezt az idézetet.
Elég illetékes az írója e témában. 
"Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg"(Giovanni Boccaccio)
Még hívhat.
A cím ötlött a szemembe és egy újabb gondolat.
Amikor valaki tanácstalan, akkor azzal érkezik, hogy majd mások döntenek helyette.
De ez ugye tudjuk, hogy sehová sem vezet.
A cím ebben az esetben nekem azt mondja, hogy én tudom, hogy nem akarom, csak kérek rá megerősítést.
Mennyivel másként hangzana, hogy Beszéljetek rá...
Na jó, sem le sem rábeszélni nem szeretnék, ugyanakkor mégis azt kell mondjam, hogy tán át lehet gondolni, és tán lehet korlátokat is döntögetni.
Hasomló szituban élt a bátyám. Házasság már rég nem volt házasság, csak egy lakásban élés.
Új barátnő megnézte, hogy jó lesz-e neki párnak, és amikor úgy döntött, hogy igen, akkor ultimátumot adott.
Bátyám lépett, lett pár éve, amit kellemesebben töltött el, mint amit addig, viszont azt tudom mondani, hogy barátnőnek tényleg csak barátnő maradt az új, valahogy nem éreztem azt a bizonyos összekötő szálat.
Ki tudja, hogy kinek melyik és milyen tapasztalásra van szüksége?
De ha nem lépek semmit, amiről azt vélem, hogy ezzel vétek bárkinek is magamat beleértve, akkor elmegy mellettem az élet.
Mellettem sok minden elment, most pedig már a sajnálat nem segít.
Maradjunk annyiban, hogy totál hülyének gondolom magam, mert persze várom, hogy hívjon. De miért is hívna, amikor nagyon keményen mondtam neki, hogy ne is hívjon, mert úgysem veszem fel...
De legalább próbálkozhatna-gondolom én.... na ugye:
az ember már csak röhögni tud magán:)
Amikor ilyen véleménnyel vagyok magamról, akkor szoktam magamnak mondani, hogy sajnos.
Az én elgondolásomban ez annyit tesz, hogy képtelen vagyok feloldódni valamiben, ragaszkodom azokhoz az elvekhez, amik a szememben csak korlátok, és képtelen vagyok túllépni az ostoba elvárásokon.
A gondolat, hogy mit tennék ha ez meg ez történne, csak gondolat.
Amíg valaki nincs olyan helyzetben, hogy döntsön valami mellett vagy ellen, addig csak feltételezi, hogy ő mit tenne.
A feltételezés pedig abból indul ki, hogy azt képzeli, hogy ismeri a maga mozgató rugóit, pedig nem.
Ráadásul még azt is gondolja, hogy a mozgató rugói az ő maga. Mármint hogy amit gondol magáról.
Én csak nagyon ideális állapotként tudom látni azt, hogy két ember oly tökéletes párt alkosson, hogy mindkét félnek csakis a másik jelenti az intim pillanatokat.
Nálam az intim pillanatok nem a szex jelenlétét jelenti egyébként, hanem egy olyan képet, ahol valóban intimitás van két ember között mindenkor.
És ha ez van, akkor ott nem lehet mással intim pillanat, csak szex.
Persze, ahány ember annyi igazság...Mindenki ragaszkodik a sajátjához, de nem is kell egyetérteni, nem erről szól a fórumozás, hanem a véleménycseréről......számomra.
Bármi történt Veled gyerekkorodban, az nem egy hiba miatt történhetett, hanem mert akinek/ akiknek vigyáznia kellett volna arra,hogy ne sérülj, az nem jól tette.....gondolkozz el rajta...Mindig az ember maga a hibás, ha nem jól kezel egy helyzetet. Persze a legtöbb nem jól kezeli. Egy gyereknek nem lenne szabad sérülnie a szülők hibájából, de egy szülőnek sem szabadna feláldoznia az életét a gyereke miatt.. Nem ez a megoldása a rossz házasságoknak...Így aztán tényleg senki sem boldog.
Ez természetesen nem a Te esetedről szól, hiszen nem ismerem, csak általánosságban írtam a lehetséges példádból kiindulva.
dehogy -pont, hogy nem vagyok erős, csak nem szeretnék a "nem jelentett semmit" vagy egyéjszakás kategóriába tartozni
"Gyarló az ember", igen, lehet hibázni, lehet eleinte úgy gondolni, hogy tűzön-vízen át hűséges leszek, aztán múlik az élet, változik az ember, kísértések érik, gondok vannak a házasságában, netán félrelép...
Csak ne haragudj, nekem nagyon "álszent" vagy "hazug" dumának tűnik, hogy "senkinek semmi kárt nem okoztam, sőt".
(Nekem egész egyszerűen gusztusom nem lenne úgy lefeküdni a partneremmel, hogy tudom, hogy mással is szokott szexelni. Undorodnék a dologtól, félnék a nemi betegségtől, felháborítana, hogy a legintimebb dolgot nem csak velem, hanem mással is csinálja, nem érteném, hogy miért kell más is, ha itt vagyok én... satöbbi. Ha meg nincs szex, vagy nem jó a szex, vagy nem elég a szex, akkor - úgy gondolom - megbeszélném és ha nem lehetne ezen változtatni és nekem nagyon fontos lenne, akkor elválnék. Ahogy a barátnőm tette.)
Blablabla.
Mindenki másként gondolja.
És mindenki - te is !!!!!!!! - ragaszkodsz a saját igazságodhoz.
Tök mindegy, hogy mit gondolok, amúgy.
Csak jól esett leírni.
"Végig gondolod amiket írsz, vagy kibicnek semmi sem drága alapon csak úgy jön belőled?"
Ahogy írtam, nekem az életem nagyon szomorú és nagyon rossz következményekkel járó gyerekkori élménye a megcsalás témához fűződik.
Pont erre gondoltam.... és még ezen kívül egy csomó mindenre..
Tudod, készakarva nem írtam véleményt a topikod témájával kapcsolatban,mivel nem akartalak elbizonytalanítani, ismerve a hozzáállásodat mindehhez....
...de annyit azért mégis, hogy nagyon erős vagy, ha ezek után megállod, hogy ne történjen semmi köztetek..
állítom, annak ellenére, hogy nem tettem még ilyesmit: Az egyéjszakás kalandokat NEM szabad bevallani! /persze nem arról beszélek, hogy heti 5* van egyéjszakása:)/
Az ember a saját hibás döntése következmnényeivel birkózzon meg maga.
Milyen dolog az, hogy hazamegyek, közlöm mással dugtam, bocs drágám, de bevallottam és élek tovább, mert milyen rendes is voltam, hogy bevallottam:))) ez az undorító álszentség. A másiknak meg fájjon, meg kinlódjon, amikor nem jelentett semmit a kilengés.
Ilyenkor szoktam ajánlani a "még egyszer érzéssel" című könyvet lehet tanulni belőle...
Persze...igazad van, szemet kell hunyni afelett, hogy az emberek nagy többsége bizony nem hűséges egy életen keresztül és teszi ezt úgy , hogy ne derüljön ki...
Ha nem beszélünk róla, akkor már nem is létezik ?
Ha nem lenne létjogosultsága ennek a témának, akkor valószínűleg nem erről szólna a szexes topikok 98 %-a...Úgyhogy nem itt páran hozzuk be ezt a véleményt, hanem maga az élet produkálja.....
Tudod Te , hogy mi történne a házasságok 90 % -ában ha a Te elméleted szerint mindenki bevallaná a másiknak a teljes igazságot, ha mindig mindenben abszolút őszinték lennénk ????? -és még csak nem is kell nagy dolgokra gondolni...... Na az lenne aztán szép !
Végig gondolod amiket írsz, vagy kibicnek semmi sem drága alapon csak úgy jön belőled ?
Mellesleg a hazugság is relatív...nem feltétlenül kell megtenni, elég nem beszélni valamiről.
Nem szakított, hisz el sem kezdte.
"Csak" érzései vannak, ami nagyon megnehezíti az ellenállást.
Persze, ez így van, ha mindkét fél szerelmes. Nálam is ezt jelenti, mert ha valakit szeretek, akkor csak ő kell, senki más, úgy ahogy van.
A kizárólagosság nem birtoklást jelent, sokan így értelmezik.
Hanem azt, amit korábban leírtam. Kölcsönösen, egyenrangúan, együtt, és legyen jövőnk.
Minek pazaroljak bárkire is energiát, időt, ha nincs meg a kölcsönösség ? (persze, ha az ember szerelmes lesz, akkor megette a fene, borul minden, akkor bivaly erősnek kell(ENE) lenni...tehát azt kell megakadályozni, hogy az ember szerelmes legyen olyanba, akibe "nem szabad")