Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mégis jó 40 felett szülni?
Létrehozva: 2012. május 23. 17:53
Most egyenesen azt állítják a tudósok, hogy Halle Berry is jól tette, hogy 41 évesen szült, mert a későn érkezett gyerekeknek nagyobb a szókincsük és ritkábban kerülnek kórházba.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Mi direkt így terveztük, és ez volt az egyik oka annak is, hogy kis korkülönbséggel vállaltuk a gyerekeket, mondván, hogy tudjuk le egy szuszra a pelenkázást-szoptatást, amikor még úgyis benne vagyunk. Tudván, hogy két-három évtized, és megint eljön a mi időnk.
De másnak más a jó. Húgomék az esküvő után még nem akartak rögtön babát, és rengeteg helyen voltak például nyaralni, telelni, hegyet mászni, wellnessezni, síelni. Koncertekre járnak és rengeteg ilyen hobbijuk van. Azt mondják, hogy még ráérnek babázni. Nekik így a jó.
De Nikita hsz-a most elgondolkoztatott, mert ha később becsúszik egy baba, hát persze hogy megtartanánk őt is!
Érdekes,erről olyan kevés szó esik,hogy milyen jó még nem teljesen öreg házaspárként,de mégis újra kettesben,újra kicsit egymásnak élni.
A fiatalon szülés egyik előnye.
Ezen most kicsit elgondolkoztam, hogy milyen lehet az, amikor a meglévő gyerekek mellé becsúszik a kicsi. Mi mind a hármat terveztük (26, 28 és 30 évesen szültem), körülbelül tudtuk, mivel jár a gyereknevelés, mennyi mindenről kell lemondanunk jónéhány évre. Hat éve buzgón éjszakázunk és pelenkázunk, de már látszik a fény az alagút végén - a legkisebb kétéves múlt, szeptembertől óvodába megy, szóval most már csak könnyebb lesz lassan a kezdeti fizikai strapa. A nehezebb napokon arról szoktunk álmodozni a férjemmel, hogy 20-25 év múlva a gyerekek már a saját életüket fogják élni, mi pedig utazhatunk, szórakozhatunk kedvünkre. Nos, ha mondjuk 10 év múlva minden óvintézkedés ellenére becsúszna egy negyedik és előről kellene kezdeni mindent, hááát...
Így van,mint ahogy öltözködésben egy 40 éves nőnek nem kell úgy öltözködnie,mint egy öregasszonynak,de úgy sem,mint egy 20 évesnek.
Ma nagyon nyomják ezt az örök fiatalság dumát,de a lényeg a lényeg,egy 40 éves nem 20 éves.
És egy 40 éves vidéki átlag magyar nő nem vethető össze egy amerikai sztárral.
Lehet ezügyben fejet a homokba dugni...
De nem értem mire jó....
Egy negyvenes nő még nem öreg... de nem is huszonéves.. bármennyire is szeretné ezt hinni magáról.
Persze, hogy egyedi eset. És arra a szintén egyedi esetre reagálva írtam, amit a 34. hsz-odban említettél, hogy egy 65 éves pasi gyereket akar, de még nője sincs...
Nem tudom egyébként, hány éves a barátnőm anyja. Nem éppen tisztelettel beszél róla, ami jelen esetben érthető...
Nos, tőlem aztán minden nő akkor vállal gyereket, amikor akar, feltéve, hogy utána tisztességesen felneveli és boldog gyerekkort biztosít neki. Amíg ez így van, addig mindenkinek a magánügye, hány éves korára érik meg az anyaságra, illetve mikorra lesznek a gyerekvállaláshoz megfelelőek a körülményei (partner, lakhatás, munkahely, piszkos anyagiak stb.).
Szoval te azt sajnalod egesz eletedeben, hogy mondjuk nem tom, tegyuk fel, 6 gyereked van es miert nem 7-et szultel
Nem én sajnálkoztam,hanem azok,akik nem szültek,vagy csak egyet.
Ők mondták,hogy hááát,befért volna még egy és kár,hogy nem.
a nagymamám is máég velünk van, jó géneket örököltem, nagyon remélem, hogy fogok még unokázni.. mivel a nagyim épp 100-ra gyúr, nem adom alább 110-nél :-) és jó erpben, ép elmével, mert úgy az igazi... akkor a 40 csak az első harmad körül van... az nem kor!
Egy dolog,hogy az ember kösz,jól vagyok 60 évesen,úgy magamban,vagy kettecskén a férjemmel és más az,hogy napi szinten kamaszpanaszokkal szembesülni.68 vagyok,a férjem 73, mi is jól elvagyunk,imádom az unokáim,jöjjenek amikor akarnak,de olyan jó utána kettesben-nyugiban lenni.
Az meg,hogy a nagymama meddig él,abból nem nagyon lehet következtetést levonni,nekem is van ismerősöm,akinek a szülei 90 felett haltak meg bőven,ő meg 65 évesen rákos lett ,nem iszik,nem dohányzik,nyugdíjasként is öregfiúk-focizott, mindig kiegyensúlyozott anyagiak között éltek, házi termesztésű zöldséget evett sokáig ( az apja nagyon sokáig élt és ő termelte,még 90 évesen is kertészkedett a papa) és mégis,a fiuk meg 65 évesen rákos lett.
És akkor most mire vagy példa?
34 évesen szülted az elsőt,ami közel sem 40.
Még a másodiknál sem voltál 40 és nagy különbség van mellesleg a 40 évesen első szülő és 40 évesen harmadikat szülő között orvosilag is.
És igen,abban is,hogy más,ha már egy 41 évesen 3-at szülő nő mellett ott van egy 12 meg egy 14 éves is.
A kisgyerek strapa:a terhesség,a szülés, a babagondozás.
És az ember fiatalon jobban bírja,nem véletlen az élsportolók is tizen-huszon-max 30 évesek szoktak lenni és nem 40+ évesek.
És persze:régen is szültek 45 évesen.
Egyrészt nem volt megfelelő fogamzásgátlás,másrészt,akkor már egy 45 évesnek ez a nyolcadik gyereke volt és volt 27,25,23,20 éves gyereke is.(És akkoriban a felnőttség nem 26 éves kor felett kezdődött)
nem vagyunk egyformák
már többször leírtam, én is, a férjem is gyerekek voltunk 20-on évesen. 30 évesen találkoztunk, összeházasodtunk és nagyon tudatosan csak kettesnben, egymásnak éltünk pár évig, mert tudtuk, hogy a gyerekvállalás alaposan próbára teszi az életünket
miután beteltünk egymással, 34 évesen szültem az elsőt, 4 évvel később a másodikat, mert közben szerettem volna visszamenni dolgozni... tehát majdnem 40 évesen szültem, sőt, aklkor még terveztünk harmadikat is, ha anyagilag másképp alakul, lett is volna..
az én férjem már elég érett volt ahhoz, hogy le kell mondania egy ideig az igényeiről, mert apuka lett.. és én is elég érett voltam ehhez... tudtuk, hogy mivel jár a gyereknevelés, épp ezért éltük ki utzazási,szabadidős igényeinket előtte, mert tudtuk, hogy pár évre ez háttérbe szorul... de persze nem örökre, mert a gyerekkel is sok mindent meg lehet tenni, a 4 hónapos fiammal felültem a reülőre és kiufrottam Rómába a férjemhez, a 6 hetes kilányommal lementem a Balatonra, amikor végre vízbe mehettem, hogy úszhassak egyet...
én sem készülök még se öregek otthonába, se a másvilágra, még mindig a gyerekeimnek kell igyekezniük, hogy felvegyék velem a tempót és nem fordítva.. a fiam kezd belépni a kiskamaszkorba, hát, néha nem könnyű vele, bár inkább az apját kóstolgatja, de hodd el, ennél nehezebb dolgokal ios megbírkóztam már az életben... a sok nehézség, amin átmentem, a sok tapasztalat csak megerősít és bölcsebbé tesz
nagymamaság: a nagymamám is máég velünk van, jó géneket örököltem, nagyon remélem, hogy fogok még unokázni.. mivel a nagyim épp 100-ra gyúr, nem adom alább 110-nél :-) és jó erpben, ép elmével, mert úgy az igazi... akkor a 40 csak az első harmad körül van... az nem kor!
Normális esetben az ember tízen, huszonévest nevel. Nem kisgyerekek, akikkel el lehet babázni. Kőkemény nevelést, útmutatást igényelnek. És mire önállóak lesznek, az ember örül hogy lélegzethez jut. Az átlagéletkor 70-80 év. Az utolsó 20 évet az ember szeretné nyugalomban, és nem állandó készenlétben tölteni. Biztosan van, aki fordítva működik.
Én is ismerek 40 feletti kisgyerekes anyukákat. Próbálják eljátszani, hogy hű de jó, miközben azt hiszik, észrevehetetlen az amikor már kifáradnak.
És ne érts félre, nem arról beszélek, amikor a már meglévő gyerek(ek) mellé becsúszik a kicsi. Ott a nagyobb gyerekek óriási terhet vesznek le a szülőről, még akkor is ha csak néha figyelnek a kicsire. Az elsőterhes 40 felettiekről beszélek, akiknek fogalmuk sincs arról hogy mire vállalkoznak. Van egy megszokott, bejáratott kis életük, ami 180-as fordulatot vesz. Akinek már van gyereke, tudja mire vállalkozik. És vedd figyelembe azt is, a legtöbb 40 feletti túlfélti a gyerekét. Át tud adni sok mindent a tudásából, de nem képesek megfelelően nevelni a féltés miatt. Ha összehasonlítasz 3 anyukát, 20, 30 és 40 felettit, akinek a gyereke vérzik, tisztán látod a különbséget. És az apákról nem esik szó. Oké, örülnek ha gyerekük születik, 45 körül az első. Hiszen ez azt bizonyítja hogy férfiak. De vajon örülnek-e annak, hogy heteken át képtelenek nyugodtan aludni? Hogy szinte minden téma a gyerek körül forog? Biztosan.
A nők pedig ráfoghatják a férj kilengéseit a kapuzárási pánikra.
Sok minden magánügy, de ha egy kisgyereknek gutaütést kapnak az idős szülei, az már közügy. Ha nem képesek lépést tartani vele és elkanászodik, az már közügy. Nem véletlen, hogy egyre több a lelki nyomorék fiatal. Az idősebb szülők nem merik keményen fogni, nevelni a gyerekeiket. Ennek az ellenkezője is igaz. Ha a gyerek példás magatartású, mindig meg akar felelni az idős szüleinek, az is épp akkora baj.
És egy 20 éves lánynak a 60 feletti anyuka nem partner. bőven elfelejtette milyen 20 évesnek lenni.
Hajdanán szégyen volt 40 felett szülni, most dicsőség. Miért is? Megmutatják a világnak, hogy igen, 40 felett is képes vagyok egy első gyereket felnevelni. Nem az a dicsőség ha ezt megteszik, hanem az, ha lemondanak róla. Akik nem képesek felmérni hogy a 40 évnyi különbség mivel jár, azok csupán önmaguk számára, önzésből szülnek.
Meg azon csodalkozom, hogy a huszonevesek azert szulnek, (sokan irjak) hogy az anyjuk unokazhasson. Erdekes, az anyjuk nem aggastyan a 40 -es eveiben, csupan ok lennenek azok?
Pontosan. En 25 evesen szultem, nagyon jo gyermekem volt, van. Nekem oszinten szolva halvany lila gozom sincs, mi az, hogy gyerek utan rohangalni?
O,nem volt sarokban ulo halovany palanta. Egeszseges, eletrevalo gyermek volt. De ha rohangasznom kellett volna, 40 evesen, meg atugrottam volna meg a keritest is. 
A mai 40 evesek mar aggastyanok? 
Szoval te azt sajnalod egesz eletedeben, hogy mondjuk nem tom, tegyuk fel, 6 gyereked van es miert nem 7-et szultel. En nem azt sajnalom, ami nincs, hanem annak orulok, amim van. Nem vagyunk egyformak. En szultem volna meg akar idosebb koromban is, nem ugy jott ossze. Orulok annak a gyermekemnek, aki van.
Mindenki akkor szul, amikor neki ugy alakulnak a korulmenyei. Hogy kinek miert hogyan jott ossze, vagy nem jott ossze, egyeni dolog es maganugy. Ha valaki szandekosan elszurta, o viseli akovetkezmenyeit, masnak nincs rajta mit rini valoja. Tegyuk fel, egy ismerosom kereken 42 eves koraban szult. Megis mi kozom hozza? Egy masik meg 22 evesen. Ahhoz is mi kozom? Ha nekik igy a jo? Vagy eljek ugy az eletuket, ahogy nekem jo?
Ez egyedi eset. En is mondok akkor egyet, fiatal anya szult 3 gyermeket, es mind aharmat megolte. Ilyesmivel akar peldalozni.
Igaz, mindennek megvan a maga ideje. De ha valakinek nem jon ugy ossze, ahogy a nagy konyvben meg van irva, hadd eljen mar o is, es foleg eljen ugy, ahogy neki es ne masnak megfelelo. Igazam van, vagy igazam van?
Mellesleg az anyarol nem is irsz, o hany eves. Nem beszelt senki 72 evesekrol, 40 even felulrol van szo.
Nem hinnem, hogy egy 40 eves no aggastyan es ne tudna egy gyermeket tisztessegesen felnevelni. Egy 40 eves no meg igenis ereje teljeben van. Hadd csinaljon mar azt, amit akar vagy tud. Masnak nem tetszik? Igy jart.
ne haragudj, de költői kérdéseid nem korfüggőek
gyereket nevelni fiatalon és 40 felett is nehéz és időtrabló, a házastársaknak fiatalon és idősebben is kevesebb idejük jut egymásra, a kamaszkor is mindig nehéz
az időskori szülés ellen egyedül az egészségügyi gondok szólhatnak, de ezt mindenki el tudja dönteni saját egészségének ismeretében, az orvosával konzultálva
innentől kezdve magánügy, ki, mikor szül kisbabát
Szuljetek!!! Hogy megszunjon a kiebbseg.
A nyugdij meglete vagy nem lete attol fugg, ki mikor szult? Azt hittem, azon mulik, hogy van-e meg ra penz az allamkasszaban.
Belenéztem a hozzászólásaidba, látom szeretnél a két éves lányodnak egy tesót.
Hát...hajrá, én támogatlak.
De fejet nem hajtok.
Nem azt kérdeztem hogy szeretsz-e kisgyerekes anyukának lenni. Aki leül az NLC elé, és egy olyan témához készül hozzászólni ami a kora miatt érzékenyen érinti, naná hogy azt mondja, csúcs dolog 40 felett anyukának lenni.
Ha most egy 40 feletti tanácsot kérne tőled, hogy vállaljon-e , persze hogy azt feleled, igen. De ha egy hétre hozzátok költözne, és végigélné a napjaitokat, akkor meggondolná többször is hogy vállaljon-e. Majd, amikor a lányodat óvodába hurcolászod, de többet van otthon mint ott a sorozatos betegségek miatt, akkor írj ide. És arra is kíváncsi vagyok, a férjeddel hogyan élitek meg a napjaitokat. Van-e szabadidőtök egymásra. És egyáltalán, ha a következő is császáros lesz, akkor mit teszel? Az egyik kicsi, a másik pici. 55 leszel mire a lányod tini. 75, mire ő esetleg szülne.
Neki normális állapot lesz, hogy az anyukája idős, de ne gondold hogy a többi gyerek anyukáját nem fogja veled összehasonlítani.
Próbáltam "elképzelni" (a te szavaddal élve írom), hogy nehéz volt az áldott állapot. De ahogy elnéztem, az elkövetkezendő időszak sem úgy alakult, ahogyan te "elképzelted". Erről miért nem írsz? Óh, tudom már, nincs időd. Nos, most pár évig nem is lesz.
Jo, hogy irsz. Mar kezdtem attol felni, hogy eccer csak kivagodik az ajto, jonnek az enelcesek es leolnek minden kisdedet, akiknek az anyja betoltotte a 40-et.
Már miért? Ki kellett volna készülnöm idegileg a gyerekemtől?
Nem mondod...
Dehogy tűnök én el.Képzeld, az "áldott állapotot" annyira nem élveztem. Kisgyerekes anya meg annál inkább szeretek lenni. Anyám is negyvenen túl volt kismama és mégis szuperül csinálta, nincs más dolgom, mint őt utánozni.
És eszem ágában sincs meghalni 60 évesen (anyám sem tette...)
Amúgy tényleg igazad van, nem veled foglalkozom. Nem azért mert nincs erőm, hanem, na találd ki vajon miért nem.
Meg hogy vidéken már a magyar kisiskolás van kisebbségben.
Így van.
Csak tudomásul kell venni a következményeket.
Pl nem kell 2 nap múlva sírni az nlc-n,hogy jaj,nem lesz nyugdíjunk,meg jajj,mire odajutok 70 lesz a kohatár