Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beleszólsz?
Létrehozva: 2012. Április 27. 08:15
Kedves fórumozók!
Kiváncsi lennék, Ti beleszóltok rokonotok, barátotok életébe, ha az rossz irányba halad?
Ha olyat tesznek nap, mint nap, ami nemcsak a saját, de a környezete életére is hatással lehet?
Vagy a felnőtt ember tettei a saját felelőssége? Senkinek semmi köze hozzá?
Általában a férfiak inkább nem szólnak, a nőkben hamarabb felébred a cselekedni kéne ösztön.
Ti hogy gondoljátok? Volt már hasonló helyzet az életetekben?
Nem véresszájú vitafórumot akarok, csak kíváncsi vagyok, ki/mit gondol a témáról.
Köszönöm a válaszokat.
na tessek, sokkal jobban orultem volna ha azt irod hogy tevedek, es hogy alapbol vagy ilyen ratarti!:-)
kivanom hogy kalapald ossze magad minel hamarabb!:)
"tudni kene a hozzank kozel allokat is elfogadni a hibaikkal egyutt" - Tökéletesen egyetértek, és remélem, megy is (a visszajelzések erről tanúskodnak).
"meg vagy sertodve kozelalloidra, hogy azok megsertodnek, ha Te beszolni mersz." - Jól látod. Azonban nem beszólogatásról van szó, legalábbis részemről igyekszem nem ilyen formában tenni. Hanem inkább arról van szó, hogy ha beszélgetek vkivel, akkor engedtessék meg az, hogy kifejezzem egyet nem értésemet. Ha kultúrált hangnemben teszek egy észrevételt, amely nem feltétlenül egyezik a beszélő nézőpontjával, akkor miért kell neki azonnal felkapnia a vizet? Kéretlenül azért nem osztogatom a nézeteimet, de ha már beszélgetünk, bizony elmondom a véleményemet. Még akkor is, ha azzal nem a beszélőt igazolom. Ha én képes vagyok normálisan fogadni az enyémekkel nem egyező meglátásokat, akkor elvárhatom ezt mástól is.
Ha csak bólogatnék az olyan gondolatokra, amelyek nem egyeznek, sőt, egyenesen ellenkeznek az enyémekkel, akkor csak egy szőrmentén mozgó bólogató jános volnék. Elárulnám saját magam. És a másikat is. (Persze ha az illető nem áll közel hozzám, avagy nem létkérdésről van szó, én is csak bólogatok és hagyom annyiban.) De ha hozzám közel álló személyről van szó, én bizony elmondom, amit gondolok. És tessék azt higgadt kultúráltásggal fogadni. (Főleg ha a másik - amint már leírtam - hosszú ideig, néha évekig minősíthetelen hangnemben kritizál a legkisebb hülyeség miatt is.
Na jó, cizellálhatnám ezt még sokáig, de azt gondolom, ismét egy olyan interakciós kérdésről van szó, amely alapvetésként kellene működjön a 21. szd-i emberi kultúrákban. Mint ahogyan nem működik. Pedig "csak" elfogadás és a bizalom. Az elfogadásról feljebb már volt szó. Bizalom pedig annyiban, hogy megbízunk abban, hogy a másik NEM rosszindulatból észrevételez dolgokat.
na, pontosan ezert hulyeseg a masik baxtatasa, mert ez a pelda is tukrozi, hogy mennyire nem vagyunk egyformak, hogy mennyire elteroek a turokepessegeink. most akkor alljak oda csesztetni valakit, hogy legyen olyan mentalitasu, gondoldolkozzon, eljen ugy mint en? az en nezopontom szerint?
semmifele kapcsolatban sem mukodik,- es mukodhet ez az erolkodes, sem sem rokoni, sem barati kotelekben es foleg hazassagban nem...
Nem soha csak ha O is ugy iteli meg hogy helyzete labilis es segitseget ker.
Idegegeneknek ha hozzamfordulnak problemaikkkal nem tanacsot adok hanem kerdeseket teszek fel amivel szembesithetik onmagukat.
egyetertek!:)
igy van, a jelenen mindig bekotott szemel haladunk at, visszanezve pedig mar konnyu okoskodni!:) olyan, hogy "jo valasztas" nincs a jelenben, csak olyan valasztas van, ami jonak tunik. majd idovel, a megeles utjan dol el...
en amugy is azon velemenyen acsorgok, hogy inkabb azt banjam meg hogy megleptem valamit, mint azon bankodjak orokke, hogy meg kellett volna lepnem...
Én úgy értelmeztem, hogy te szülők beleszólásáról írsz, Tintahal pedig párkapcsolati megmondósdiról.
Egyébként saschamoranak igaza van, utólag lesz okos az ember, van a családban példa arra is, hogy verte a fejét a falba az egyik fél, hogy miért házasodott, miért nem hallgatott a szülőkre és az ismerősökre. Ott nem végződött szerencsésen a dolog.
Mondjuk ott nem is azért ellenezték, mert nem tetszett a másik, hanem mert hamar kiderültek a két fél közti különbségek, amik végül csak váláshoz vezettek.
hehe, ha jol sikerult megkoszonjuk (mint most Te), ha rosszul, akkor bankodunk hogy nem hallgattunk az into szora|:-)))
nemcdsak a szulok szoktak jol latni a dolgokat, hanem altalaban a legtobb kivulallo, -noha a maguk eleteben ok sem annyira okosak, mert baromi konnyu tanacsot adni -kivulallokent- ugy, hogy sem erzelmileg, sem fizikailag nem eli a szituaciot. ilyenkor a tanacsado elokapja a tarsadalmi klisek tarhazabol az oda megfelelot, es beilleszit, azaz eldaralja. nincs ebben semmi tudomany, semmi okossag, semmi bolcsesseg. mindenki tudja az agya hatso reszevel hogyan kene, de az elobb emlitett erzelmi/fizikai/anyagi/tarsadalmi/stb. tenyezok hatalmas gatlo eroket kepesek generalni.
en ezert meg vagyok gyozodve, hogy tanacsadasnak/beleszologatasnak tul.keppen semmi ertelme...foleg ha arra iranyul, hogy a magunk izlese/szuksege szerint valtoztasson magan az a szemely...en meg ilyen csodat nem lattam...max. atmenetileg, aztan minden visszatert a regi mederbe...
Igen, én is észrevettem, hogy két malomban őrlünk, ezért is nem folytattam a hsz-emet :-)
Anyukámnak szoktam mondani: nyugodtan szóljon bele az életembe (szokott), de azt megfelelő formában tegye, ne ledorongolósan. Akkor hajlandó vagyok meghallgatni és elbeszélgetni vele az adott dologról. Egyébként jó meglátásai vannak, csak túl keményen adja őket elő. Ha szólok emiatt, azt meg szokta érteni és változtat a hangnemén. Jéé, csak nem nőből van ő is?! :-))
S csak egy megjegyzés: már bánom, hogy 14 évvel ezelőtt nem avattam be minden dolgomba. Nem mintha hallgattam volna rá, ismerem magam, úgyis azt tettem volna, amit a szívem diktál. De aminek ma iszom a levét, nagyon keményen! De legalább elgondolkodtam volna ott és akkor... hogy tán nem is olyan fasza az az illető, s talán nem kéne belemennem az adott szituba...
Úgyhogy sztem az anyukák/apukák elég jól szokták látni a gyermekeik dolgait. Legalább végighallgatásra érdemesek, és nem kell velük összeveszni, hanem elgondolkodni a szavaikon.
én azt szoktam mondani, az adjon tanácsot, aki kalácsot.
Helyes.
sztem ti két külön malomban öröltök. :))
te inkább párkapcsolati dolgokról írsz, fiúkkal való szembesítésről, kivi pedig arról, hogy kívülállók, élén a szülőkkel bele kívántak szólni az életébe.
azt, hogy minek ki issza meg a levét, kérdés, mert sokszor van(nak) gyerek(ek), a jószándékú beleszólók erre hivatkoznak.
én azt szoktam mondani, az adjon tanácsot, aki kalácsot.
Amit írtál, abban igazad van, értem és megértem. Ha és amennyiben senki nem itta meg a levét annak, amit és ahogyan tettél. Mert addig, amíg mást nem veszélyeztetsz a tetteiddel, szíved joga úgy cselekdeni, ahogyan jónak látod.
... elkezdtem írni vmit, de nem fórumtéma, majd talán priviben.