Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beleszólsz?
Létrehozva: 2012. Április 27. 08:15
Kedves fórumozók!
Kiváncsi lennék, Ti beleszóltok rokonotok, barátotok életébe, ha az rossz irányba halad?
Ha olyat tesznek nap, mint nap, ami nemcsak a saját, de a környezete életére is hatással lehet?
Vagy a felnőtt ember tettei a saját felelőssége? Senkinek semmi köze hozzá?
Általában a férfiak inkább nem szólnak, a nőkben hamarabb felébred a cselekedni kéne ösztön.
Ti hogy gondoljátok? Volt már hasonló helyzet az életetekben?
Nem véresszájú vitafórumot akarok, csak kíváncsi vagyok, ki/mit gondol a témáról.
Köszönöm a válaszokat.
A cigzés nem egy komoly dolog. Nem ilyenre gondoltam. Az, hogy ki cigizik, pont nem érdekel. Tegye, ő dolga.
De mondjuk barátnőd elmegy kurválkodni és azt látod egyre jobban belesüllyed abba az életbe, megpróbálsz szólni neki??
mehet a börtönbe.
És?
Mivel felnőtt ember lévén, mindenről meg van a magam véleménye, ha megkérdez nyilván elmondom. Ha nagyon közeli a rokon - mondjuk a gyerekem- akkor lehet hogy szólok (az enyémek már függetlenek).
Ha szenvedélybeteg , - alkoholista, drogos, - szinte teljesen felesleges, legfeljebb közlöm vele, hogy bocsika de az én baráti körömbe nem férsz bele ezért és ezért.
Ugyanis, a szenvedélybetegségből csak azok gyógyulnak ki igazán, akik már nagyon-nagyon megmerítkeztek és annyira lecsúsztak, hogy hirtelen megvilágosodnak és nem akarják tovább csinálni. Vagy végük. Szövegeléssel - pláne, hogy nem szakavatott szakember vagyok - nem sokra megyek, már próbáltam anno egyszer, de semmi értelme nem volt.
Én úgy gondolom, hogy például egy felnőtt emvernek aki cigizik, nem fogok előadást tartani a dohányzás egészségre ártalmas veszélyeiről.
Felnőtt ember, tájékozódhat.Sok lehetőség van utána nézni mi ahelyzet.
Ugyanez vonatkozik egyéb dolgokra is.
( Csak példa, mert nálunk senki nem cigizik, és a tetvéreimnél sem,és a férjem családjában sem)
"..............biztosítom a magam számára azt az előnyt, hogy a másik fölé magasodok............."
en ilyen mondatokat nem tudok ertelmezni
Nem mindenkinek tudsz segíteni...
Mosolykának igaza van. Ha szólsz neki, de mintha a falnak beszélnél, akkor értelmetlen, mit tudnál továbbiakban tenni?
Ismerősöm erősen fű-függő.
Tudja, hogy értelmetlen, tudja, hogy nem ez a jó út, mégsem tudja letenni.
Amikor együtt voltunk, akkor visszafogta magát, nem szívott, ha találkoztunk. Szétmentünk lassan egy éve, és még mélyebbre süllyedt.
Pontosan mire is gondolsz?
Ha a rossz út alkohol, drog, szerencsejátét stb. ahhoz nagyon kevés vagyok, hogy szólok, és majd az én kedvemért mindjárt le is áll valaki a szenvedélyéről.
Első körben elküld az anyámba, második körben elkerül, nehogy szóljak neki.
A következőkben meg arra is ügyel, hogy hírt se halljak felőle.
Nehéz eset.
Mi az hogy rossz irányban halad?
Lehet hogy neki csak az az egy irány van és az jó neki.
Esetleg ha én úgy vélem hogy ő rossz irányban halad?
És ha a külső szemlélő téved és ő nem tudja rendezni melyik a rossz irány?
Nehéz dolog.
Esetleg ha kérdez, akkor igen.
De a felnőtt embereknek akkora az egojuk és önérzetük, hogy ismeretlenül nem avatkoznék bele semmibe.
Családban meg szokás a tájékozódás.
Számodra saját igazságod az igaz, számomra pedig szintén a saját igazságom az igaz.
Például ez a kijelentés is hogy hangzik? Degradáló a másikra nézve, hiszen a másik egy olyan meglátással bír, ami nekem nem tetszik, ezért leszólom, hogy már-pediglen neked nincs igazad.
Nos ez egy olyan lesújtó vélemény, ami nem tartozik ahhoz a kategóriához, hogy elmondom a véleményem, hanem ahhoz a kategóriához tartozik, hogy biztosítom a magam számára azt az előnyt, hogy a másik fölé magasodok.
A véleménye mindenkinek a maga igazságát takarja még akkor is, ha az másoknak nem tetsző véleményt nyilvánít ki.
"Ha valaki elindult a lejtőn, gyakorlatilag az Isten sem tudja megállítani."
Ezt tényleg így gondolod?? Azért szerintem ez nem így van. Ha így lenne, akkor sokkal több ember lenne a temetőben/börtönben/utcán/elvonón...
Én szoktam szólni. De nem mindig.
Feltétlenül figyelmeztetném a következményekre, annek ellenére, hogy tudom, nem sok értelme van.
Annyit ér el vele a figyelmeztető, hogy ő lesz a xar, mert észre merészelte venni.
Ha valaki elindult a lejtőn, gyakorlatilag az Isten sem tudja megállítani.
Annak, akivel olyan viszonyban vagyok, szólok, illetve szóltam. Egy kettesben eltöltött alkalommal elmondtam neki, hogy jól jegyezze meg: szeretem s emiatt kötelességem az ő érdekében elmondani, hogy én már látom a szakadékot, ami felé rohan.
Segítek, ha nem akar belezuhanni-mindezt kertelés és köntörfalazás nélkül. Többször hangsúlyoztam, hogy szeretem, az aggodalom vezérel, nem a bántó szándék és erre vannak a barátok, érte vagyok dühös, nem ellene.
Ez nem igaz.
Persze , azt mondhatod , hogy log a bugyid , vagy valadek van a szemed sarkaban , zold szinu a nyers disznohus ...
Es kozbe kell lepni gyerekvereskor , verekedeskor es ilyenfele esemenyekkor...
Azt nem mondhatod , hogy : rosszul neveled a gyereket , tul kover vagy , megcsal a ferjed , hulye az anyosod , dobd ki a rajtad eloskodo lanyodat stb .... ott mar az intim szfera fele tapizol es abba meg a szeretet jogan sincs senkinek beleszolasa
Pletykas , minden leben kanal alszenteskedik ilyen szoveggel , hogy : szeretlek es Te nem lattad , hogy.... kotelessegem stb
Ezek elég nehezen megközelíthatő témák, ritkán tudjuk a helyes utat megtalálni.
Egyrészt at képzeljük, hogy nekünk KELL megoldani a másik gondját, problémáját, másrészt pedig elvárjuk a másiktól, hogy képes legyen a szenvedélyén változtatni, miután felhívtuk rá a figyelmét.
Sajnos ez nem így működik.
Egyetlen dolgot lehet tenni, mégpedig azt, hogy hagyni, hogy ő jöjjön rá, hogy az, amit tesz, nem vezet sehová.
Vagy ha igen, az nem az, ahová bárki is el akarna jutni.
A mai kor embere egy kissé leegyszerűsíti ezt a fogalmat.
Mit jelent az, hogy beleszólni valaki életébe, vagy éppen felhívni a figyelmet arra, amit a másik meglát?
Úgy vélem, hogy az emberi természet elég sunyi módon tudja kijátszani a szeretet fogalmát.
Mert ha szeretek, akkor elmondhatok bármit annak, akit szeretek.
A kérdés ott van, hogy a fogadó fél is annyira szeret-e, hogy képes elfogadni a meglátásaimat, vagy éppen előveszi önző kis énjét, és arra hallgat inkább?
Ha senki nem mer senkinek elmondani semmit, akkor mindenki arról van meggyőződve, hogy vele minden rendben van. Pedig nem.