Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarok szoptatni :-(
Torolt_felhasznalo_302972
Létrehozva: 2012. Április 3. 10:46
Sziasztok!
Ha volt már valaki hasonló helyzetben, ossza meg velem, kérem!
A héten lesz 3 hónapos a bébirépa
eddig csak anyatejet kapott, de már nagyon nyűgnek érzem a szoptatást.
- macerás
- 3-4 óránként az otthonhoz vagyok kötve
- ő is már elég nehéz, ráadásul egyfolytában ficánkol, nehéz tartani
- kényelmetlen és kellemetlen is
Próbáltam párszor tápszert adni, de nem nagyon ment. Tegnap délután sikerült, de a késő esti (10-11 órás) etetésnél, megint nem akarta. Pedig szeretném kipróbálni, hátha azzal végigaludná az éjszakát. Mert ott meg azt érzem visszafele fejlődik. Míg 1 hónapja már 5-6 órát is végigaludt, a napokban éjjel 2 körül ébreszt. Kicsit fárasztó.
Van valami módszer amivel rá tudom szoktatni, hogy legalább napi 1-2x megigya a tápot?
Ha valakinek elfogyott a teje, hogy fogadta a tápszert a gyerek?
Esetleg egy jó módszer, hogy tartsam, hátha csak a szeretné evés közben érezni a közelséget?
Egyetértek veled. Amit Harangocka mond, az is csak erősíti a problémáját annak, aki úgy dönt, hogy szoptatni szeretne. Persze lehet úgy is dönteni, mint Harangocka, de nem lehet elvitatni attól sem, aki meg máshogy!
Úgyhogy ez nem problémázás! Egyszerúen ha valaki nagyon akar valamit, akkor megtesz érte mindent. Én is falra másztam a"tápszerrel is már sok gyerek felnőtt"szövegtől!
Az pedig nem vitatéma szerintem, hogy a tápszernél értékesebb táplálék egy ideig a babának az anyatej. Persze nem mindenáron! Ezerszer megfordult a fejemben, hogy ez nekem nem jó és ha nekem nem jó, akkor hogy a fenébe lenne jó a babának! De én úgy gondoltam, hogy kitartok még egy hétig, aztán még 3 napig, aztán még amíg elmegyünk a doki bácsihoz stb. És szép lassan könnyebb lett!
És az már csak habitus kérdése, hogy valaki elfogadja, hogy "ha nem megy, hát nem megy" vagy pedig kitartóan próbálkozik. Ami persze lehet sikertelen is, de ott van a tudat, hogy mindent megpróbáltam és megtettem, ami tőlem telik.
Akkor már csak egy kérdésem marad: mi a szentsz@rt kell ezen problémázni?
Akarok, akarok, akarok....folyon ezt írod. Basszus én is akarok csomó mindent, de azért még nem leszek depressziós, mert nem vált valóra egy álmom. Ami nem megy, nem kell erőltetni, mert csak belebetegszik az ember, testileg, lelkileg.
Akkor ne nevezd batoritasnak, ha ez a szo nem tetszik. A lenyeg, hogy sztem ilyesmit amit itt irsz vagy irtal ne irj, mert nem segit, sot akar karos is lehet. Nekem pl egnek allt a hajam anno amikor ezeket kaptam mero joszandekbol, sot sztem nalam nagyban elosegitettek az ehhez hasonlok a depresszio kialakulasat is.....Amikor valaki szoptatni akar es kuszkodik, akkor az "aaaa nem leszel szaranya ha tapszerezel"tol ugyanugy idegbajt kap, mint a "szoptatasnak siman kene menni" dologtol, mert a kuszkodo szamara mindketto veglet ugyanazt jelenti: nem vesznek tudomast a valos problemarol, vagyis maradhatsz magadnak a problemaddal......
Bonzsur,
Maximalisan egyutterzek, ugyanez volt a tapasztalatom, es megmondom oszinten az elso gyerekemnel nekem nem is sikerult rendezni a problemakat, sajnos a megoldas tul keson erkezett, szakmai segitseg a kb nullaval volt egyenlo, felkeszites ugyszinten semmi. Nagyon rosszul eltem meg, kudarckent, ugyhogy a masodik gyerekemnel a szoptatasra mar nagyon tudatosan keszultem, minden lehetot elolvastam, alaposan felkeszitettem magam. Es szerintem ennek volt koszonheto, hogy a masodik gyerekemmel tenyleg alom volt a szoptatas, abszolut flottul es problemamentesen ment, mint a vilag legegyszerubb es legtermeszetesebb dolga, meg fajni sem fajt sosem, egy csomo kellemetlenseg eleve fel sem utotte a fejet. Ezzel tudlak tehat biztatni, hogy a masodik majd meglatod sokkal konnyebb lesz es problemamentes a kezdetektol biztos neked is! Es le a kalapom, hogy Te mar most az elsonel is meg tudtad oldani a problemakat sajat magad!
szia Bonzsúr! sajnálom, hogy nem tudtad mi vár rád. nálunk nagyon jó szülésfelkészítő volt, külön előadás a szoptatásról én tudtam mi vár rám, hamar is ment minden, csa 3 hónap után már fárasztó és kényelmetlen lett. meg ugye fogalmam se volt soha, h mennyit eszik.
azért meg tök ne érezd rossz anyának magad, mert tápot adtál. én egyáltalán nem éltem meg rosszul azt sem, h elapadtam, az6t se, h tápozni kell a bébit. azt tettem, amit jónak láttam és jónak is éreztem.
A hozzátáplálás pedig tökjó élvezetes! Kábé 3 hete kezdtem el, azóta már csomófélét eszik, üvegeset is és olyat is amit én gyártok. ja meg tejpépet. a tápot próbálom minél jobban kiszorítani. még a reggelibe és a vacsira adott tápszerhez is 2/3 arányban tejpépet keverek.
Hát igen! Anyukám, anyósom is ilyenekről számol be. Én három hónappig szoptam, húgom már hatig kihúzta.
Jó unokázást neked!
Persze. :-)) Azóta van még egy egészen friss unoka. Szerencséje van, szülés is, szoptatás is könnyen ment-megy.
Na most képzeld el, annak idejében a védőnő (vagyis az akkor uralkodó nézetek) miatt szokott le a lányom az anyatejről. Ment a szöveg, hogy elmúlt kéthónapos, és még nem kap főzeléket? Abba is hagyta a lányom a szopást 5 hónaposan:-(
Kitartást és egészséget kívánok.
Hááát nálunk is lesz egy küzdelem a hozzátáplálásnál. Én eltökéltem, hogy ameddig van tej és azzal jóllakik, addig csak tej. De már most furán néznek rám némely okosok, hogy tea meg víz azért csak kellene, meg hát négy hónapos korától azért már adjak egy kis almalevet, mert az kell... Lesz egy meccs!
De azért kitartott lányod?
Igen, mindenhol ez van. Már kezdve azzal, ha valaki felszed egy kis súlyt terhesség alatt, már tolja le a védőnő minden egyes alkalommal, folytatva az "igazi" szülés-császár, majd a szoptatás meg az összes többi.
Lányomnak mondtam mindig, tojja le ezeket magasról, sose kezdjen magyarázkodni semmiről, stb. Persze ilyen fiatalon még nehezebben megy ez:-) Őt meg azért izélgették többen, hogy minek szoptat a gyerek egyéves korában még mindig. Soha nem jó semmi valakiknek.
Az a jó, ha van legalább egy ember, aki az ember mellett áll.
Mondd kisanyám, te normális vagy? vagy az agyadat is kiszívta a gyerek szoptatás közben??
Sajnálom, hogy neked nehezen ment.
De beledögleni tényleg nem kell, még majdnem sem. Szerintem.
Sziasztok!
Ez a téma nekem most vesszőparipám lett. Bár a fórumindító tényleg elég fura hozzálllású, tény a mi tény, kimondott olyat, ami nekem is megfordult már párszor a fejemben.
Irigyekedem arra, akinek rohadt egyszerű a szoptatás! Nekem sajnos eddig nem volt az.
Ami visszatartott a tápizástól az az volt, hogy beleszagoltam egyszer a tápis cumisüvegbe és megcsapott a szaga. Olyan büdös volt, hogy úgy döntöttem, hogy ha beledöglök is szoptatnoi fogok. Hát majdnem bebeldöglöttem!
Első gyerekkel vagyok itthon és pillanatnyilag csak szoptatok. Kisfiam három hónapos. Eddig 3 alkalommal kapott egyáltalán tápit egy hónaposan, na azóta nem.
A felháborító az volt nekem az egészben, hogy elsőgyerekesként, túl a szülésfelkészítőn meg védőnői tanécsadásokon, egyáltalán nem voltam felkészítve, felkészülve arra, mi várt rám!
A szülés nekem kismiska volt a szoptatáshoz képest.
1. A szoptatás fáj-nem mondta senki, mintahogy azt sem, hogy kitartás, elmúlik!
2. Mit csináljak, ha túltelítődik, hogyan masszírozzam, mivel segítsem.
3. Hogy igenis kell mellszívó a kórházba, legalább vész esetére!
4. Csöpögni fog mindenhol.
5. A gyereket nagyon-nagyon-nagyon sokszor kell szoptatni!!! Ezzel majdnem minden problémát meg lehet oldani, azaz összerszorítani a fogat, mert másnapra elmúlik, enyhül a fájdalom, a szorítás stb...
6. A hangulatomtól függően is változhat a tej és pluszban vigyázni kell a huzattal.
És még ezer dolog!!!
Irigylem azokat, akiknek simán ment, mert én jelenleg próbálom túltenni magam az eslő hónap sokkjain. Sikerült, mert lassan már örömmel szoptatom a kisfiamat, de ez egy nagyon rögös út és nem kell kifikázni azt, aki hasonlóan érez....