Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarok szoptatni :-(
Torolt_felhasznalo_302972
Létrehozva: 2012. Április 3. 10:46
Sziasztok!
Ha volt már valaki hasonló helyzetben, ossza meg velem, kérem!
A héten lesz 3 hónapos a bébirépa
eddig csak anyatejet kapott, de már nagyon nyűgnek érzem a szoptatást.
- macerás
- 3-4 óránként az otthonhoz vagyok kötve
- ő is már elég nehéz, ráadásul egyfolytában ficánkol, nehéz tartani
- kényelmetlen és kellemetlen is
Próbáltam párszor tápszert adni, de nem nagyon ment. Tegnap délután sikerült, de a késő esti (10-11 órás) etetésnél, megint nem akarta. Pedig szeretném kipróbálni, hátha azzal végigaludná az éjszakát. Mert ott meg azt érzem visszafele fejlődik. Míg 1 hónapja már 5-6 órát is végigaludt, a napokban éjjel 2 körül ébreszt. Kicsit fárasztó.
Van valami módszer amivel rá tudom szoktatni, hogy legalább napi 1-2x megigya a tápot?
Ha valakinek elfogyott a teje, hogy fogadta a tápszert a gyerek?
Esetleg egy jó módszer, hogy tartsam, hátha csak a szeretné evés közben érezni a közelséget?
Kerima, az, hogy nem robban tűzijáték a topikindító számára minden szoptatásnál, az azt jelenti,hogy nyűg neki a gyereke?Hol olvastad ezt?
Megfordítom: aki szptat, az már ettől az egy dolgotól eleve szentté lesz?
Nem, mert az anyaság nem szoptatás pusztán.Ha csak az lenne, akkor bizony nemigen különböznénk az állatvilágtól, ha a szoptatásban merülne ki az anyaság.
Én nagyon nem szerettem a szoptatást, borzasztóan frusztrált, semmi kellemes nem volt benne számomra.Most akkor érezzem magam rossz anyának, akinek csak nyűg a gyereke?
Nem,nem vagyok az.Jó anyja vagyok, imádom,ő az életem, de vállalom, hogy nem szerettem a szoptatást.
Számomra egy olyan aktus volt,amit meg kellett tennem, de számomra rossz érzés volt.
Mondjuk ha csak ennyi kellett a boldogságukhoz? A lényeg a kiegyensúlyozottság és a felhőtlen boldogság. Nem igaz?
"és bizony szépen gyarapszik annak ellenére,hogy nem szoptatja anyukája 24 órából 6-8 alkalommal"
Ezt muszáj volt hozzátenni, ugye?
Miért ne gyarapodna szépen?
És ki a ... izé akarná, hogy ne gyarapodjon szépen?
Hányinger ez az egész...
Szerintem Harangocka nem hirtelen mérgében inditotta a topikot, hanem valos problémával ami létezö jelenség, csak sokan nem vallják be.
Harang fia köszöni szépen jól van,kiegyensulyozott és egészséges baba (a másik topikjában irni szokott rola) és bizony szépen gyarapszik annak ellenére,hogy nem szoptatja anyukája 24 órából 6-8 alkalommal. Kapja a korának megfelelö hozzátáplálást,mellette tápszert és anyatejet is.
Azt hiszem csak hirtelen mérgedben , fáradtságodban indítottad a topikot.
Keresd meg azt a kényelmes helyzetet, melyben nyugodtan tudsz szoptatni. Nálam ez egy olcsó, de kényelmes karosszékben történt. Ebben szoptatott mindkét menyem is. így sokat utazott ide-oda . A lábad alá tegyél sámlit, , hogy ne kelljen előre hajolnod. Jó, ha meg tudod támasztani a könyöködet. Szoptatás közben úgy nézd picidet, hogy ilyen szépet és aranyosat még nem láttál, és amit adsz, azt csak Te tudod adni. Legyen emléked erről, mert , amikor megnőnek a gyerekek és elmennek a családi otthonból , ezek az emléktöredékek adnak erőt betölteni az űrt.
Nagyobbik fiam szoptatása alatt tanultam és közben főztem a pelenkákat, mert nem volt mosógépem. Jól szopott. Mikor az etetés ideje közeledett , már lesett az ajtó felé, ( én a kulcslukon lestem vissza ) Mikor nyugtalan lett b, beléptem. Színes szoptatóruhám láttán már cuppogott
Kisebbiknek az volt a szokása . hogy pici kezével az oldalam simogatta fel-le.
Csiklandós vagyok !
Ha nyomott a kedvem, ma is visszatérnek ezek a pillanatok, és erőt adnak.
javaslom így gondolj erre a nehéz, de visszatérhetetlenül szép időszakra ! Akkor sokkal könnyebb lesz
Ohh, köszönöm
nem igazán kívántam a témához hozzászólni, mert utálom az oda-vissza sárdobálást.
Meg igazából értem Harang problémáját, nem is okozott ez nekem fennakadást, pláne nem kívántam volna ez alapján megítélni.
De egy-két kekec és hisztis hsz-től eldurrant az agyam, igazából én azokra reagáltam.
Ugyanis attól, hogy valaki akar és tud is szoptatni, még nem szuperanya, akinek nincsenek nehézségei. Attól, mert valakiből nem dől a panasz állandóan, nem azt jelenti, hogy soha nem fáradt és nem nyűg néha a gyerek.
Ügyes vagy.
Azt az időszakot, amelyik valakinek, (bárkinek) terhes, általában az ember nem is kívánja vissza. Túllép rajta, elmúlik, lesznek szebb idők. Nem minden embernek ugyanaz a periódus az élete legszebb része.
Kerima, te egy okos csaj vagy. Remek vitapartner, élmény veled beszélgetni a fórumon. De most nem értelek.
Ha valakinek nyűg a szoptatás, nem azt jelenti, hogy nyűg a gyerek. Szerintem senki nem azért vállal gyereket, mert de jó szoptatni. Azért vállal, hogy legyen gyereke.
Könnyű úgy lobbizni a szoptatás mellett, ha az a bizonyos boldogsághormon (endorfin) működik. Akkkor anyu boldog, a gyerek boldog, mindenki boldog. És ha nem működik? Akkor az egyik boldog, és rosszallóan csóválja a fejét, hogy a másiknak miért nyűg? Mert a nagykönyv aszondja, hogy mindenki boldog kell legyen tőle?
Nekem nem volt különösebb nyűg a szoptatás, de istenbizony boldog sem voltam tőle. És amikor vége lett....6 hónapos korában...határozottan megkönnyebbültem. És mégis, különösebb problemák nélkül végigcsináltuk a gyerekkort, a tinikort....nem igazán kérdezte, mennyi ideig szopott.
Megéltem az anyaságot, mindkét gyermekemet örömmel szoptattam. Én is besokalltam néha a kialvatlanságtól.Nagyobbik mellett államvizsga szigorlatokra készültem. Azóta megéltem hatszor a nagyanyaságot. segítettem menyeimnek, hogy legyen néha 1-1 éjszakájuk.
Nem szóltam le a topikindítót.Olvasd el figyelmesen amit írtam.
Az az időszak, amit most neki terhes sohasem jön vissza többé. Ezért övom attól. hogy ezt negatívan élje meg.
A keresztet nem mi nyomjuk a homlokára hanem az élet . Akkor, ha nem látja meg a szépet , a soha vissza nem térőt ezekben a pillanatokban
Pedig annyira egyszerű a képlet, nem kell gyermeket vállalni, ha csak nyűg. Nem hízik meg az ember, nem nő meg a hasa, nem kell fájdalmasan szülni, nem kell a szoptatással szenvedni....
Minek ez az egész tortúra. Lehet aludni, meg kirándulgatni.
Most ő diktál, nincs kedve, nem szoptat, azt csinál a gyerekkel, amit akar, nem csak ő, bárki, aztán ez a felállás az évek számával fordítottan változik. Csak akkor más problémák jelentkeznek, amiktől esetleg szintén nem tud aludni, de az nem oldódik meg egy üveg tápszertől.
Igen, szoptatja, ameddig, de ez valóban az ő dolga.
Rosszabb olyan anyákkal összefutni, akik a 3 hónapos mellett már 100 %-osan a régi feelinget keresik, a régi életet, ritmust. Mert abba nem fér bele a gyerek, meg a vele való törődés. Csak az én számít, az ÉÉÉÉN.
És mi van, ha valaki besokall? Igen, előfordul Kipiheni magát, aztán teszi tovább a dolgát. De ha nem muszáj, az ember nem hoz rossz döntést a gyermek szempontjából.
Egy csomó butaságot összehordasz, mintha attól dicsőülne meg egy anya, mert meri vállalni, hogy nem szoptat vagy csak kevesebbet. Mintha a másik tábor azt állítaná, hogy a gyerek csupa öröm.
Ezt senki nem is írta, ezt honna szedted?
Egyáltalán nem mindegy, hogy felszabadul-e az a hormon vagy sem. Fáj, persze, hogy fáj, ezt senki nem tagadta, mégis vállalkozunk rá, néha többször is.
A szülés fáj, de utána sokan fölkelnek és teszik a dolgukat, ellátják a babát, még akár császár után is 6-8 órával. Egy, a császárral egyenértékű hasi műtét után mikor járkálnak a nők fél nap elmúltával?
A tudomány nem előírja, hanem leírja. Aki kivételnek érzi magát, járjon utána, nála ez miért nem működik. Ha akar, ha pedig nem, akkor ne.
Ezért lebutuskázni bárkit sem rosszabb, mint azért fujjogni, mert egyéves gyerekét még szoptatja.
sztem a topicindítónak tök mindegy. Magamtól kitalálom, egyiket sem élvezi.
Aztán meg magának az embernek is tök mindegy, ha vmi nem jó, akkor az nem jó, de fussatok versenyt, ki tájékozottabb.
(segítek: Gugli!!
)
igen, babáért áldozunk.
Szoptatja is, nem mondta, h nem.
Azt írta, hogy nem élvezi.
Azért van az úgy, hogy anyácskának eccer csak elege lesz, attól még nem hordanám le mindenfélének.
Az anyák néha besokallnak. Még a jobb félék is.
Aztán összejönnek olyan anyákkal, akiknek szintén sok és akkor rájönnek, hogy az élet már csak ilyen.
Aztán vannak anyák, akik azt állítják a gyerek csak és kizárólag csupa csupa öröm. Na az ilyen anyáktól nem kérnék segítséget, mert hülyeség megy elég a tévében is.
Ha vki őszinte, rögtön keresztet nyomnánk a homlokára.
Látod, kedves, ez már rögtön másképp hat.
Tán mégsem annyira butuska az anyácska?
Lehet,hogy nem is az agyával van a baj, hanem a receptoraival.
Thx.
más tétel, hogy a babának szükséges, de azt, hogy az egyes ember mit él át, nem lehet leszűkíteni, kategorikusan kijelenteni, hogy ez márpedig jó.
Hiába szabadul fel a szülésnél ugyanaz a hormon, mint orgazmusnál, ha a szülés fájdalmas. Hormonok ide, hormonok oda.
A gúnyoldósást a helyén kezeld. Ha nem értesz, ne egyszerűsítsd le a képletet, nem bölcs dolog.
De van egy jó hírem: mától megpróbálom úgy értékelni a dolgokat, ahogy azt a tudomány előírja s ahogy nők -úgy tűnik rajtam, ostoba barmon kívül - ezrei érzik...ha erőltetve is, de megélik!
A zöldet sem szeretem, hiába nyugtat a pszichológia szerint. Akkor most mi van?
Mindegy, ne menjünk bele, csak azt hittem, az érzések mindenki számára szabadok...ma lebutuskáznak bárkit, mert az élet bizonyos aspekutasit másképp éli meg, mint a mindenttudó bölcs ősanyák.
Tőlem egészen nyugodtan utálhat bárki szoptatni és bárki élvezheti a szülést. Függetlenül attól, hogy helyes-e a feeling vagy sem.
A tanulás néha veszélyes...
Befogadni módjával érdemes.
Főleg, ha csak szó szerint tudjuk egybenyelni.
Nota bene.