Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarok szoptatni :-(
Torolt_felhasznalo_302972
Létrehozva: 2012. Április 3. 10:46
Sziasztok!
Ha volt már valaki hasonló helyzetben, ossza meg velem, kérem!
A héten lesz 3 hónapos a bébirépa
eddig csak anyatejet kapott, de már nagyon nyűgnek érzem a szoptatást.
- macerás
- 3-4 óránként az otthonhoz vagyok kötve
- ő is már elég nehéz, ráadásul egyfolytában ficánkol, nehéz tartani
- kényelmetlen és kellemetlen is
Próbáltam párszor tápszert adni, de nem nagyon ment. Tegnap délután sikerült, de a késő esti (10-11 órás) etetésnél, megint nem akarta. Pedig szeretném kipróbálni, hátha azzal végigaludná az éjszakát. Mert ott meg azt érzem visszafele fejlődik. Míg 1 hónapja már 5-6 órát is végigaludt, a napokban éjjel 2 körül ébreszt. Kicsit fárasztó.
Van valami módszer amivel rá tudom szoktatni, hogy legalább napi 1-2x megigya a tápot?
Ha valakinek elfogyott a teje, hogy fogadta a tápszert a gyerek?
Esetleg egy jó módszer, hogy tartsam, hátha csak a szeretné evés közben érezni a közelséget?
Pedig igaza van. Gúnyolódás helyett célszerűbb lenne utánanézni. Nem szégyen a tanulás.
Az endorfinról van szó. Az szabadul fel a szülésnél is, a sportnál, szoptatásnál és még folytathatnám. Nem arról van szó, hogy orgazmust élünk át, hanem hogy ugyanaz a hormon szabadul fel. És nem csak az anyában, hanem a babában is.
ő most akkor buta, mert nem érzi az orgazmust?
és akkor most megmondod neki, mit kéne éreznie? Lehet, hogy akkor már holnaptól érezni fogja
Akkor ennek mentén mindannyiunk ugyanolyan orgazmust él át a szeretkezések alkalmával?
Ugyanúgy érzünk mindannyian nők, ha jobb oldalt böknek és ugyanúgy, ha balon?
...de akkor lehet, azt is meg kellene neki mondanod, hogy milyen típusú orgazmus félére kell majd holnaptól hasonlítania a szoptatásnak, hiszen Te már tapasztaltad! Adj már neki egy kis támpontot...legalább jó irányba filózzon
Pedig butácsla vagy kicsi anyuka . Szoptatáskor egy hormon termelődik az agyadban , aminek hatására a tejutak összehúzódnak és leadják a tejet. Most léby erős , ugyanau a hormos termelelődik az orgazmusnál is. Olvass el a
Nöi agy című remek könyvet
Érdemes lenne elovasnod az összes többi topikját is.
Nem olvastam végig az egész topikot, de az elején és a végén átfutottam többszáz hsz-t.
Csatlakoznék a harangockát védő anyákhoz, mert nem vagyunk egyformák, nem lehet mindenkire ráhúzni ugyanazt a sablont. 3-4 hónapig volt tejem, addig szoptattam, kizárólag otthon, mert nem tudtam volna elképzelni, hogy akár milyen diszkréten megoldva megetessem bárhol. A szoptatás nem okozott különösebb fájdamat, de élményt sem, kicsit kellemtlenül éreztem magam közben. Ahogy apadt a tej, adtam neki tápot, rögtön elfogadta, és nem volt még egészen 4 hónapos (1 hét híjján) amikor elkezdtem neki gyümölcsöt adni, majd fokozatosan főzelékeket, stb...
14 hónapos kora óta jár bőlcsödébe, mert dolgoznom kell, 9 hónapig járt folyamatosan, addig nem volt beteg, utána 2*1 hétig volt otthon. Testvért mi sem tervezünk, mert neki szeretnénk mindent megadni. Most 2 éves, kiegyensúlyozott, boldog kisgyerek.
Szerintem nincs egyenes összefüggés az anyatej és az egészséges gyerek között. Van a bölcsiben olyan gyerek aki még mindig szopik, és havonta egy hetet megy csak, mert mindig beteg.
A bankban a múlt héten mikor vártam a soromra, egy kisgyerek, kb.2-2,5 éves lehetett, elkezdte az anyja pólóját húzni, anyuka próbálta elterelni a figyelmét, de a gyerek a végén már őrjöngve toporzékolta, hogy: CICIZNI AKAROOK! Na, ez szerintem az anyának is kellemetlen volt, nem csak a bankban lévő másik 20 embernek. Természetesen nem ez az általános, nem csinálja ezt minden gyerek akit sokáig szoptatnak, de ilyenkor mégsem az fut át az ember agyán, hogy de hisz EZ természetes! És az anyja a legjobbat adja neki....
Szóval Harangocka! Csak így tovább! Nem kell mindenkinek beállni a sorba, én sem teszem
"Biztos fusztrált mert neki nem sikerült a szoptatás, vagy egyéb a szoptatással kapcsolatos fusztrációi vannak/voltak."
Frusztrált? Basszus, fogadd már el, hogy a gyereknevelésnek nem a szoptatás az alfája és az omegája. Legalábbis nem mindenkinek. Azt is, hogy nem mindenki volt szomorú és csalódott, mint te, ha nem tudott szoptatni.
Irigy voltál? Hát én nem! Márcsak azért sem, mert nem foglalkoztam másokkal. Meg a természetem sem olyan, hogy másokkal hasonlítgassam össze magam. Megaztán én baromira megkönnyebbültem, hogy vége a szoptatásnak. Nix frusztráció.
"Ha egy 4 hónapos ordítva cupppog és tök egyértelmű mit szeretne az nem undorító?"
Nem, az nem. Mert az 4 hónapos alaptápláléka az anyatej, vagy a tápszer. Így intézte a természet. Az a gyerek, amelyik jár, beszél, a kezében egy fél alma, és rángatja anyu blúzát....ha nem is undorító, nekem visszatetsző.
Őszintén szólva, nem fogadom el. Mivel nem ismertem olyan nőt, aki fájdalommentesen szült. És nem fogadom el, hogy a fájdalom "felemelo es csodas". Hacsak nem mazochista az illető.
Azt inkább, hogy az eredmény --- a gyerek --- feledteti a fájdalmat. Ha nem így lenne, szerintem sose vállalkoznának az asszonyok egy második, harmadik, sokadik gyerekre. Talán így vagyunk kódolva. De nem mindannyian. Jó néhány anyát ismertem, akik azért nem vállalkoztak a második/többedik gyerekre, mert nem tudták elfelejteni a szülés nyomorúságát.
Nem gondoltam, hogy még él ez a topic. Részemről: az elején senki nem azért ítélte el Harankockát, mert nem akar szoptatni, hanem azért, mert őt az zavarta, hogy a gyerekkel törődni kell. Hogy megváltozatatja addigi életét. Ezt az előző oldalaknál sajnos deklarálta.
Mellesleg saját tapasztalatomból kiindulva, az erőszakos, alkoholista, vagy k. szülőkhöz is ragaszkodnak a gyerekek. Egyszerűen ezt a mintát kapták. Legföljebb írigylik a szerencsésebb szomszéd gyereket.
Összefoglalva: szerintem a legfontosabb, hogy szeressük a gyereket.
Hagyd, ha a világ legtermészetesebb dolga neki undorító, hát legyen neki az. Ez az ő szegénységi bizonyítványa, nem az enyém:-( Biztos fusztrált mert neki nem sikerült a szoptatás, vagy egyéb a szoptatással kapcsolatos fusztrációi vannak/voltak. (Voltak itt, akik még a saját anyjuk előtt sem szoptatnak.) Én akkor sem fikáztam senkit, azt sem aki 3 évig szoptat, amikor az első gyerekem születése után szomorú voltam, csalódott mert nem tudtam 6 hónapig kizátólagosan szoptatni és tápszert kapott. Irigy voltam azokra akiknek sikerült, de eszembe nem jutott volna senkit arról győzködni, hogy ne szoptasson, meg fúúúj így meg fúúúj úgy.
Miért meglepő, hogy egy egyéves már nem sírással fejezi ki, hogy szopizni akar? Ha egy 4 hónapos ordítva cupppog és tök egyértelmű mit szeretne az nem undorító?
Miért találod undorítónak?
Otthon teszi a saját lakásában, a saját anyjával.
Cumizó, ujját szopó négyéves elfogadott, aztán a mindenféle orális kielégülést kereső felnőttek sem keltenek visszatetszést (pl. cigi).
Csak az a kis totyogó, az ő dolgait nem lehet elfogadni, igaz?
Mióta függ össze a fenékméret és a szülés? Attól, mert valaki kövér, nem fogja könnyebben kipottyantani a gyereket, sőt, gyakran sehogy sem.
Ismerek nőket, akik pikk-pakk szültek, aztán vasággyal együtt nem többek 40 kilónál.
Tágulékonyság, kötőszöveti rugalmasság, talán inkább ez számít.
Amikor az első gyerekekmet vártam, jártam kismama tornára.
Volt egy anyuka, aki már a másodikkal volt várandós és elmesélte az első szülését.
Nem most történt, hanem már másfél évtizede, de még ma is emlékszem a szavaira, a lendületére, a lelkességére.
Természetesen ő is fájdalommal szült, ez óhatatlan és kivédhetetlen, de csodaként maradt meg benne és így is mesélte el.
Egy gyermek születése csoda és misztérium. Van, akiben ez marad meg inkább, mint a fájdalom.
Jesszum. Mutogat az egyévesed, hogy szopizni akar?
Ez elég undorító
Mert miért is az? Mert olyan fájdalmakat élsz át, amitől teljesen kifordulsz magadból? Mert ki kell "taposni" a gyereket?
Lehet, hogy neked akkora az alfeled, hogy hipp-hopp csoda történt, kipottyant egy gyerek belőled, a többség viszont megküzd és nem a csodát látja, hanem az iszonyatos szenvedést.
Pago,
de azert remelem elfogadod, hogy masok szamara viszont a szules lehet egy "felemelo es csodas" elmeny meg annak ellenre is, hogy szamodra nem volt az.......
A gond az, hogy sztem nem lehet ilyet kijelenteni, hogy "urban legend" a csodas szules, csak azert mert egyeseknek nem az.......egy ilyen kijelentesre valahol jogosak lehetnek az anitacskaehoz hasonlo reakciok, nem?
"A szules valoban felemelo es csodas dolog.
Nem urban legend, hanem valosag.
Nekem mindegyik az volt.
Neked nem?"
Habár nem tőlem kérdezted, de engedd meg, hogy válaszoljak. Én, mint nő, mint anya.
Nem, nem volt egy felemelő és csodás dolog. Fájdalmas volt....megalázó, mert ordítanom kellett volna, de nem tettem, mert úgy neveltek, hogy nem illik mások elött ordítani...úgy éreztem, szétszakadok...úgy éreztem, jobb volna meghalni. És megalázó volt, mert tök idegen emberek szemlélték a szenvedésem, mert kiszolgáltatottnak éreztem magam...mert nem hiszem, hogy a fájdalom és kiszolgáltatottság csodás dolog volna.
Amit én írtam, az is úgy kezdődött, hogy én.... Nem vetted észre?
Amiért neked rossz tapasztalataid voltak a gyerekeddel, nem jelenti azt, hogy az általános....nem kellene riogatni másokat. Nem fair.
És akkor mi van, ha nyit még egy aktuális topikot? Elfér az is!
Ja, hogy te aranyosnak tartod, ha az egyévesed felhúzza a blúzodat? Társaságban is? Én nem tartom aranyosnak. Engem a hideg kiráz tőle.
Azért javasoltad, hogy nem érdemes feladni a szoptatást, mert neked ez egy élmény? És akinek nem élmény? Hanem úgy van vele mint én?
Aranyos vagy.
Még aranyosabb lennél, ha elfogadnád, hogy a te érzelmeid a tieid, és nem feltétlenül azonosak a más érzelmeivel.
Az én gyerekem nem igazán volt a "kettőnk dolga" , mivelhogy volt egy apja is, aki valahogy a képben volt az első perctől kezdve.
Vagy azok a szerencsések, akiknek tényleg nem fájt nagyon.
Szülés után rögtön mondtam, jöhet a következő:-) Az más kérdés, hogy más okból nem lett több.
Szóval nem csak a megszépítő emlékezet.
En a szulesnel csak egy fajdalmat ereztem nagyobbat eletemben, amikor mehenkivulim volt es szetment a petevezeto es belso verzesem volt.
De a szules iszonyuan fajt. Akkor meg csak hanyatt fekve lehetett szulni, nem akartak inni adni, borzaszto volt. 16 oran at vajudtam a vegen meg a vagas ellenere szanaszet repedtem.
hat minden volt csak felemelo nem.
Viszont akkoriban elvittek a babakat es csak szoptatni hoztak oket. Jo volt mert lehetett pihenni a babakat meg ellattak a noverek szepen.