Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarok szoptatni :-(
Torolt_felhasznalo_302972
Létrehozva: 2012. Április 3. 10:46
Sziasztok!
Ha volt már valaki hasonló helyzetben, ossza meg velem, kérem!
A héten lesz 3 hónapos a bébirépa
eddig csak anyatejet kapott, de már nagyon nyűgnek érzem a szoptatást.
- macerás
- 3-4 óránként az otthonhoz vagyok kötve
- ő is már elég nehéz, ráadásul egyfolytában ficánkol, nehéz tartani
- kényelmetlen és kellemetlen is
Próbáltam párszor tápszert adni, de nem nagyon ment. Tegnap délután sikerült, de a késő esti (10-11 órás) etetésnél, megint nem akarta. Pedig szeretném kipróbálni, hátha azzal végigaludná az éjszakát. Mert ott meg azt érzem visszafele fejlődik. Míg 1 hónapja már 5-6 órát is végigaludt, a napokban éjjel 2 körül ébreszt. Kicsit fárasztó.
Van valami módszer amivel rá tudom szoktatni, hogy legalább napi 1-2x megigya a tápot?
Ha valakinek elfogyott a teje, hogy fogadta a tápszert a gyerek?
Esetleg egy jó módszer, hogy tartsam, hátha csak a szeretné evés közben érezni a közelséget?
tudod milyen edes egy pici cica vagy nyuszi amikor cumizik az uvegbol?
az en nagy joszagom most mar 8,5 kg amikor kaptam 12 napos volt es 375 gramm.
En szoptattam
Wiskas tejjel. Ugyhogy imadok szoptatni
Amikor még nem indul be a tej, nem is jó hagyni sokáig, hogy szopjon, mert a bimbó kisebesedhet.
A lányommal így jártam, azt mondták a nővérkék, tegyem mellre attól hamarabb beindul a tej.A lányom olyan vehemensen szopott, hogy véresre szívta a bimbót, másnap belövellt a tej, nem tudtam szoptatni, annyira fájt.Csak fekni tudtam, mert a kínok kínja volt a sebek miatt a szoptatás.
Nem vagyunk egyformák.
Férjem mindenben segített, de k.zsinórt nem vágott. Attól félt.
Én is vártam, hogy odaadják, de tacsakosan csak egy ujjal hozzáértem, és montam vigyék mosdatni.
Utána 1 órát gyönyörködtünk benne.
De akkor még nem tettem mellre. Akkor még nem is indult be, csak kb 20 óra múlva.
én meg alig vártam hogy megkapjam, magzatmázasan véresen és magamhoz szorítsam hogy érezze, megvan anya
úgy vágta el a férjem a köldökzsinórt, hogy a pici rajtam pihent és igen szopizott!
a másfél évesem meg csak itthon kap anyatejet, kizárólag a származási helyéről! és imádok vele összebújni, akármekkora is a "pici"
ez nekünk jó és ez a lényeg, férjemet kérdeztem, nem zavarja-e. "ez a kettőnk dolga az anyáé és a gyereké" - ennyi.
Anitácska, nemcsak hogy legenda, de ráadásul egy iszonyatosan kártékony és veszélyes legenda. Mert van, akinek felemelő és csodás, és van, akinek nem. Sőt: az anyai szeretet sem jön mindenkinek automatikusan, az első napokban. Sokaknak (pl. nekem is) elsőre annyira sokkoló, hogy hirtelen ott a baba (aki bizony nem olyan dundi, rózsaszín és mosolygós, mint a filmekben), meg hogy belecseppenünk a huszonnégy órás műszakba, fáradtan, kialvatlanul, esetleg sebekkel, varratokkal, nem sorolom, hogy az igazi katarzis heteket várat magára. Én imádom a lányomat és úgy érzem, nem csinálom túl rosszul a dolgokat, ennek ellenére az első három hónapban teljesen magam alatt voltam, nem találtam a helyem, a kicsit rendesen elláttam, de ha valaki megkérdezte, hogy "na, milyen érzés anyának lenni?" arra nem tudtam mit mondani. Teljesen új terep, nagyon nehéz, és amíg az ember megtalálja benne a helyét, addig általában sokkal inkább jellemző a teljes káosz és kétségbeesés, mint a rózsaszín köd. Biztos nem mindenkinél van így, de nagyon sok elsőgyerekesnél igen, és ha mellette még azzal is sokkolják őket, hogy rossz anyák, mert nem éreznek a szülés pillanatától kezdve földöntúli boldogságot, attól csak még depressziósabbak lesznek. Én legalábbis így voltam.
Harangocka, ismered Libby Purves könyvét: Hogyan NE legyünk tökéletes anyák? Nagyon jó, ajánlom!
Elhiszem, hogy az idő megszépíti az emlékeket.Azok a szerencsések mondják, hogy a szülés csodálatos és felemelő, akiknél működik a törlés, ami elég gyakori, sok nő szerencséjére.
Mondjuk én 28 év után is tökéletesen fel tudom idézni azt az érzést, ami miatt azt mondtam, ezt soha többé nem akarom átélni.
A tökéletes kiszolgáltatottság és a fájdalom olyan foka, aminél rosszabbat nem tudok elképzelni.Pedig nagyon gyors, komplikációmentes szülésem volt, de ez nekem épp elég rossz volt így is.
A szobatársam órákig üvöltött a szülőszobán, majd másnap amikor beszélgettünk, azt mondta könnyű, csodálatos szülése volt.Én nem úgy hallottam, még a férjét is elég csúnyán emlegette közben.
Nála működött a törlés.
Most is azt mondom, amit szülés közben éreztem, akkor se fájhatott volna jobban, ha úgy, ahogy vagyok érzéstelenítés nélkül megcsászároztak volna.Mi ebben a csodálatos, vagy felemelő???
Lehet, hogy tévedésben vagyok, de szerintem amikor egy gyerek már járni meg beszélni tud, akkorra azért azt is meg lehet értetni vele, hogy anya cicijéből CSAK otthon eszünk. Vagy ha nem megértetni, rászoktatni. Mert egy egy év körüli gyerek már annyi mindent eszik anyatejen kívül, ha házon kívül megéhezik, kaphat egy banánt, joghurtot, mit tudom én. Mondjuk az egyetemen meg táncpróbán találkoztam olyan anyukákkal, akik a másfél év körüli gyereket a folyosón vagy a nézőtéren szoptatták, legalábbis azt hiszem, hogy szoptatták, mert annyira diszkréten zajlott a dolog, hogy a mai napig nem vagyok biztos abban, hogy a kicsi tényleg szopizott, vagy csak odabújt. Nem volt zavaró, lehet ezt diszkréten is csinálni... de ha valaki nem akarja, nem muszáj. Én pl. a következőnél, amennyire lehet, meghagyom otthonra az ilyesmit
Más dolog, hogy nyáron fog születni, a hároméves nővére is itt lesz, sokat járunk majd a játszótérre. Nagy eséllyel lesz olyan, hogy a kicsi éhes-szomjas, de még korán lenne hazaindulni... én még soha nem szoptattam nyilvános helyen (az egyetemi ruhatárat nem számítva, de ott el lehetett bújni - megjegyzem, egy baba-mama szobának jobban örültem volna), de lehet, hogy meg kell tanulnom, hogy lehet ezt minél kevésbé feltűnően megoldani
Kedves Heö!
Eddig én is csak olvastam a topikot, de 100%-ig egyet értek azzal amit írtál. Nagyon nem jó egyik véglet sem. Mindenkinek azt kell csinálni, ami Neki és a Babájának jó, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Akinek kellemes a szoptatás, csinálja, akinek meg nem az ne. Ennyi és nem több. Senki nem lesz ettől jobb vagy rosszabb anyuka. Ugyanez érvényes a császár-term. szülés vitára is.
Kedves Harangocka!
Nem olvastam teljesen végig a topikodat, de néhány hozzászólást látva lenne egy-két megjegyzésem. Az ökörségekkel (bocsánat) ellentétben: NEM ártassz semmit a gyerekednek azzal, hogyha tápszert adsz neki, nem pedig anyatejet. Aki ezzel ellenkezik, nyisson ki egy élettan tankönyvet! Elárulom, sehol nincs ilyen konkrétan leírva, klinikai vizsgálatok eredményeivel alátámasztva! Csak azt csináld, ami Neked és a Babádnak jól esik. Ha a szoptatás mellett döntessz akkor azt, ha pedig a tápszeres megoldás mellett, az is ugyanolyan jó. A lényeg: Neked és a Babádnak kényelmes és praktikus legyen. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Anya-gyerek közti kapcsolatot pedig mással is lehet erősíteni, sőt... Hallgass a szívedre!
A szülés témaköréhez: egyforma jó mind a császár, mind a term. szülés, kinek mi jön be... Akit jobban érdekel a téma: dr. Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia című könyvet ajánlom, nézze meg a hasüreg tájékai című fejezetben a szüléshez kapcsolódó részeket, így rájön hogy mi hol történik ill. mikkel, és arra, hogy mindkét fajta szülésnek van előnye és hátránya is. Lehet youtubeon is pl. jó videókat találni, azt kell beírni hogy sectio ceasarea. Anya-gyerek kapcsolatot pedig nem befolyásolja, hogy természetesen vagy császárral jött világra a kisbaba. A kötődés NEM ezen múlik.
hát persze :)) de ez nem hiszem, hogy másképp szokás.
én megúsztam stoppolást, de azért így is fájt baromira.
"kár lenne tagadni a szülés az fáj, egyáltalán nem csodálatos érzés, utána viszont tényleg felemelő érzés,amikor 'megkapod' a kiscsomagodat,egészségesen, tökéletesen"
....és tisztán.
Én meg is beszéltem előre a szülésznővel, hogy előbb mossák le és utána adják kézbe. Így is lett. De előbb apája kapta meg, mert engem épp stoppoltak, akkor már nagyon kész voltam, csak arra vártam legyen vége.
Te jo eg ez a topic meg mindig megvan?
En imadok szoptatni:
kiscicat, kisnyulat esetleg kiskutyat cumisuvegbol.
Ja , kisbocit is.
szoptatok is mindig ha alkalmam van ra.
A sajat mellembol nem, abbol csak 3 hetig csinaltam az eppen eleg volt.
kár lenne tagadni a szülés az fáj, egyáltalán nem csodálatos érzés, utána viszont tényleg felemelő érzés,amikor 'megkapod' a kiscsomagodat,egészségesen, tökéletesen.
a szoptatás is tud fájni,meg főleg kellemetlen lenni, szakmai ajánlás,hogy lehetőleg 6hónapig kizárólag anyatejjel kéne táplálni a kisbabát, utána hozzátáplálni, de ez is ugye egyedi lehet,kinek hogy sikerül.
Egyetértek!
Remélem azért érezted az iróniát is a mondatomban.
Én a hsz-eket olvasgatva inkább a szoptatást nyűgnek érző véleményekkel kapcsolatban olvastam szélsőséges és szaranyázó megjegyzéseket.
Ja és a ne pofázz bele, mert nincs gyereked hozzászólásokat ne is említsem.
hogy nem éltél t orgazmust a szülés alatt?? és ezt még meg is osztod velünk az nlc-n?? Ott ahol ilyen témában a somamamagésa is osztja az észt...??
Hát nem semmi bátor csaj vagy Te.
Nem félsz, hogy somamamagésa megvuduzik téged??
Hát amikor nekem szétrepedt a hüvelyfalam egy 2 órás gyors szülést követöen és még 2 órát stoppoltak, nekem se volt felemelő és csodás érzés.
Nem is tudom,hogy mi felemelő a fájdalomba.
Nem egyszer szültem,de mindegyik szülésnél örültem amikor a kezembe kaptam a gyereket,mert tudtam hogy megszünt minden fájdalom. Volt helyette zsibbadás,remegés,szomjuság,de ezek nekem nem felemelö érzések voltak.
Azt hiszem, a szélsőséges nézetet vallókban kellene legyen egy kicsivel több empátia és tolerancia...
Nem nagyon ertem miert kell mindent erre a "szaranyazasra" kihegyezni..?
Mindket tabor atesett erösen a lo tuloldalara-igen,a nemszoptatok tabora is,amikor szaftosan lehet szapulni azokat,aki szoptatnak,akik szeretnek szoptatni,akar nyilvanosan is,de nem mellkidobassal,akik szerint szep is lehet egy szüles (attol mert faj,meg lehet elmeny).Igen,van ilyen,ettöl nem lesz senki jobb vagy rosszabb,csupan ilyen is van.
Ahogy bele-beleolvasgatok nagyritkan a topikba,kinyilik a bicska a zsebemben...azert is,amiert Harangocka sorait kiforgatjak es azert is,mert mint szoptato enya,kikerem magamnak a primitiv,hozza nem ertö,dilettans megbelyegzeseket.
Lehet sportot üzni a szaranyazasbol es az ösanyazasbol,csak nem nagyon ertem,hogy ez melyik felnek jo....?