Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pótnagyszülő(ke)t keresünk
Létrehozva: 2012. március 22. 16:10
20 hónapos gyönyörű pici fiammal és férjemmel kiegyensúlyozott, normális családi életet élünk viszonylagos anyagi biztonságban, rendezett körülmények között, munkával, célokkal, álmokkal.
Sajnos az én szüleim már nem élhették meg, hogy unokájuk született, a férjem pedig egy másik kontinensről, több ezer kilométeres távolságból jött Magyarországra és itt alapított családot.
Bár élnek a szülei, olyan messze vannak, hogy igazából nem számíthatunk rájuk érzelmileg a mindennapokban.
Én magam sem élhettem meg igazán, hogy milyen egy kedves nagymama vagy nagypapa jelenléte egy gyermek életében, mert a nagyszüleim már azelőtt meghaltak, ahogy én világra jöttem. Felnőttként is nagyon hiányzik ez nekem és talán ezért is kedvelem az időseket.
Leghőbb vágyam, hogy kicsi fiam az anyai-apai szeretet mellett, a kis család melegségén kívül megtapasztalhassa, hogy milyen egy igaz nagyszülő megengedő szeretete, bölcs nyugalma.
Budapesten a 15. kerületben, Rákospalotán élünk és olyan idős, de még testileg-szellemileg aktív, kedves, pozitív gondolkodású nagyszülő korú idős embert keresünk, akinek épp egy pici gyerek vidámsága hiányzik az életéből.
Természetesen NEM bébiszittert keresünk, nem várunk el napi kötelezettséggel járó segítséget, tehát nem akarjunk a leendő pótnagyszülő nyakába zúdítani rendszeres gyerekfelügyeletet vagy óvodába-iskolába kísérést. Ez a mi feladatunk és úgy hiszem, hogy nekünk kell megszervezni, megoldani ezeket- eddig is örömmel tettük.
Szívesen látjuk viszont egy hétvégi ebédre vagy délutáni sétára, közös kis kirándulásra, állatkerti látogatásra, nyáron hajókirándulásra vagy egyszerűen csak együtt lenni, beszélgetni, közösen játszani- mint egy család.
Mi magunk sem pénzre, sem örökségre vagy más anyagi javakra nem pályázunk, ez nem fér bele az értékrendünkbe, nem ezért keresünk pótnagyszülőt. Ám alkalom adtán például szívesen segítünk cipekedni a nagybevásárlásban vagy ha messzebbre autóval kell utazni valahová, esetleg a hivatalos ügyintézésben vagy egy kisebb házkörüli javításban- természetesen nem várnánk érte fizetséget. Gondozói feladatokat, napi ellátást viszont nem szeretnénk vállalni.
Olyan kedves idős embert/házaspárt fogadnánk nagy szeretettel, aki(k):
- örömmel venne részt a családunk életében, szívesen tartozna hozzánk, ünnepelné velünk együtt a jeles napokat
- hetente néhány órára biztosan lenne ideje a kis pótunokájára, szívesen látná, ahogy növekszik, okosodik- és észrevétlenül válna a kisfiam számára igaz, szerethető nagyivá vagy nagypapává
- érdeklődő és megértő egy távoli világ kultúrája és értékrendje iránt, ahonnan a férjem származik- így büszke lehetne a mosolygós, göndör fürtös, tejeskávé színű félvér kis unokájára és a családunk nyelvi, kulturális különbségeiben is az izgalmas sokszínűséget látná
- aki szereti a jó kávét, teát, friss házi süteményt, amivel szívesen kínálnám, örül a jó könyveknek és tele van történetekkel, szívesen mesél, beszélget, velünk van
- nem az élete összes problémáinak megoldását várja tőlünk, hanem egy új barátságot, szeretetet a magányos órák helyett
Remélem, hogy valahol van legalább egy olyan idős ember, aki pont arra vágyik, amit mi tudunk adni és megtaláljuk egymást.
Szívesen veszem mindazok építő jellegű hozzászólását is, akik hasonló helyzetben vannak vagy voltak vagy bármilyen ötletet, tapasztalatot megosztanának velem.
Köszönöm szépen:
Zsuzsa”
ui: Nagyon nagy tisztelettel kérem szépen, hogy aki kioktatni, kárörvendeni, gyalázkodni akar vagy pénzért kínál szolgáltatásokat, az kíméljen meg a hozzászólásától. Köszönöm.
Teljesen egyet tudok veled érteni és köszönöm szépena mai értékes hozzászólásaidat.
Remélem, még "látlak" itt, neked is hasonló jókat kívánok:
Időben vagy, így talán nem kell majd látnod, hogy azon szomorkodik, hogy érte csak a szülők mennek, és nem a nagyszülők, mint pár társáért. Mi ezt megéltük, addig fel sem merült bennem, hogy ezt szeretné, ez hiányzik neki.
Tudod, két gyengém van: a gyermekek, és az állatok.
Őket nem tudják szeretet szinleléssel becsapni.
Míg a felnőttek egymást bizony gyakran, és könnyen.
Ezért írtam, hagyd, keressen magának!
Elköszönök, további szép estét, szia.
Kedves Zsuzsa.
Remélem nektek sikerül nagyon régóta szeretnék én is hasonló okokból ,és szintén ilyen feltételekkel "pótnagyszülőt" .Szinházba elvinni,kirándulni vagy önzetlenül segiteni bevásárlás,kert és egyéb téren ahogy irtad is.De sajnos bizalmatlanok lettek az emberek lehet ,hogy vidéken könnyebb de pesten elég nehéz ,én probáltam a háziorvosnál is érdeklődni de évek óta semmi,pedig sok magányos idős embert látok akik alig várják hogy pár szót váltsanak velük nem beszélve egy teázás,vagy sütizés már micsoda örömöt okoz nekik.
Sok sikert neked,hogy megtaláld !
Igen, nagyon igazad van- az ideális az lenne, ha valami sugallat vagy jótündér hatására egyszer cask ott teremne a két kedvenc parkunk egyikében egy idős néni vagy bácsi.
Olyan, aki nem morogna, hogy miért zörög egy gyerek már megint az úton :), hanem egy olyan, aki kedvesen rámosolyogna...
...azért én attól is boldog lennék, ha valakivel itt akadnánk össze, hiszen nem az számít, hogy hogyan találkozunk.
A házasságban sem az első randi a lényeg :)
Nem, tényleg nem szeretném erőltetni és elég sok idő volt, mire arra is rászántuk magunkat, hogy akkor itt megpróbáljuk.
Attól valóban tartok, hogy a kisfiam anélkül nő fel, hogy megtudná, milyen érzés, hogy valakinek van nagyszülője. Úgy gondolom, hogy valami nagyon értékes és fontos maradna ki az életéből.
...persze hogy mindent igyekszem megtenni, amivel elérhetném, hogy ne kelljen ezt megélnie.
Kicsi fiam közben idejött és nagy érdeklődéssel tanulmányozza a smile-kat, amiknek mozog a szeme a keretben- a másik kezével pedig szorgalmasan dobálgatja az apja felé az építőkockákat.
Kedves MákTündér,
neked is nagyon köszönöm a kedves szavakat.
Szerencsések a barátnőd gyerekei is veled. Gratulálok.
Nálunk nincs túl széles baráti kör, de akik vannak azok fontosak és megbízhatóak, ám pont úgy alakult, hogy senkinek nincs gyereke közülük és hasonló korúak vagyunk.
Fontosak a barátságok is, és egy idős ember jelenléte is az lenne... az egyik nem helyettesíti a másikat.
Jó lenne kapcsolatokban is gazdagnak lenni.
Úgy gondolod, hogy adjak fel egy hirdetést a "papír" újságban?
A hirdetésnek- ahogy tudom- elég kevés karakterbe bele kell férnie.
Nekem még az jutott eszembe, hogy itt láttam a szerkesztők elérhetőségét és esetleg nekik is elküldöm. Mit szóltok?
Remélem, nem tűnök túlságosan naívnak, de szeretném hinni, hogy azok is igenis vágynak a családra, akik nincsenek kibékülve a sajátjukkal... de ha mindig csak arra várunk, hogy a másik tegye meg az első lépést, akkor abból nem nagyon lesz semmi.
Azt nagyon nehezen tudnám elképzelni, hogy ha még élnének a szüleim, akkor ne tisztelném, segíteném és szeretném őket.
Bár az is igaz, hogy sok szülő és nagyszülő is önző... pont ma olvastam bele egy ilyen témájú fórumba.
Hosszú évekkel ezelőtt, amikor még nem volt családom és édesanyám nagyon beteg volt, nem sokkal a halála előtt beszélgettünk a gyerekkoromról.
Most is úgy érzem, hogy képtelenség egy jó szülőnek viszonozni azt a sok szeretetet és törődést, amivel felnevel.
Tudjátok mit mondott erre?
Hogy azt a szeretetet, amit nem tudok neki visszaadni, adjam majd a gyerekeimnek, ha lesznek. Akkor nem értettem, ma már sokkal jobban.
Nagy kár, hogy már nem tudom elmondani neki.
:)
Ezek olyan szép dolgok, ugye?
Igen, amikor csak tehetem (és nem dolgozom), akkor megyünk mindenfelé. Itt a környéken sok kisgyermekes család él, a játszótéren, itt-ott össze lehet velük találkozni. Érdekes, hogy időseket keveset látok sétálni. Akit mégis, az általában családdal vagy épp kisunokával jön.
Nagyon sok és egyre több az idős ember, biztosan sok köztük a magányos is és szeretném hinni, hogy döntő többségük nem azért van egyedül, mert megromlott a kapcsolata a vár szerinti családjával.
Van a szomszéd utcában egy nagyon kedves idős néni, aki szokott a férjemmel "beszélgetni", aranyosak, ahogy elbeszélnek egymás mellett (a férjem nagyon igyekszik, de viccesen beszél magyarul, a néni pedig valószínűleg nagyot hall egy picit), a kisfiam is mindig nagyon figyel, bár őt még jobban érdekli a néni cicája.
Pont mesélte a férjem tegnap, hogy éppen délután megint találkoztak, a néni adott két kék kis várágot a picinek ami szerintem nagyon szép dolog. Olyan jó nézni, amikor nagyon idősek és angyon fiatalok megtalálják a közös "nyelvet".
Aztán megérkezett a néni családja, unokái (együtt élhetnek) és a kicsi meg az apukája még álltak és nézték őket a kerítésnél, ahogy megpuszilják egymást...
...olyan jó lenne egy nagyi!
Szia, csodálatosan leírtad, és nagyon korrekt amit szeretnél!
Nálunk az a néni lett a pótnagyi, aki vigyázott rá, és utána is maradt a kapcsolat.
Kitavaszodott, az idősek is szivesen napfürdőznek a parkok padjain.
Biztosan van valami kis bicaja, autója, amivel Ti is elviszitek rendszeresen sétálni. Kicsit engedjétek előre, és hagyjátok kapcsolatot teremteni valamelyik idősebb emberrel. Az az igazi, ha ők találnak egymásra.
Csodaszép kisfiú lehet, és biztosan nagyon nyított, így hamarosan megtalálja majd magának, akit szeretnél neki.
Ne eröltessed, ne Te akard neki előteremteni ezt is, majd ő megtalálja magának, és az lesz az igazi kapocs, igazibb, mint az "elrendezett":)
Sok boldogságot-, és sikert a terved megvalósulásához!
Bátor vagy de bátraké a világ!
Nekem is ma jutott eszembem hogy az egyszem nagyink mellé de jó lenne egy nagypapa is... de vajon hol keressem?? 
Az Idősek Otthona jó ötletnek tűnik, illetve a Családsegítőben tudnak még az idős emberekről egészen biztosan..
Boldog, sok-sok évig kitartó egymásra találást kívőnok nektek!
Jót nevettem magamon az előbb.
Hívott a barátnőm, hogy későn jönnek holnap, mert a férjének du tárgyalása van, ő megy a gyerekért oviba, majd hozza a csapatot, és nagy adag tiramisut.
Engem nagyivá tettek, és észre sem vettem !
Ez a barátnő 35 éves, barátunk öccsének a második felesége, 5 éves fiúcskával. A lánynak nincs anyuja. Társaságban jöttünk össze, és 5 éve havonta találkozunk, egymásnál alszunk, együtt utazunk hétvégékre. A nagy, hasonló korú gyerekeimmel kedves viszonyban vannak, a kicsi, ha itthon van a barátjával, együtt társasozunk, beszélgetünk velük hajnalig.
A kismanót ilyenkor dajkálom, kényeztetem. Most kap pingvin mamuszt.
Apai oldalon van egy 80 éves, aranyos nagyi.
Lehet, hogy nem barátnő, hanem mama pótlék vagyok?
http://jol-let.com/friss-hirek/potnagyi-kerestetik/
Esze mbe jutott, hogy láttam régebben egy ilyen, pótnagyi-kereső oldalt.
De végigböngészheted a többi linket is:
http://www.google.hu/search?q=p%C3%B3tnagyi&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a
Nagyon szépen megfogalmaztad!
Ahol megpróbálhatnád esetleg, az még a Nők Lapja, mármint az újság.
Többszor olvastam ott hasonlókat, hátha sikerrel jársz.
Drukkolok, hogy sikerüljön!
Köszönöm szépen a megerősítést.
A kerületünkben van egy idősek otthona.
Felmerült bennem, hogy esetleg ott megkeresem a főnővért vagy a szociális munkást személyesen vagy emailben vagy telefonon és megkérdezem, hogy van-e olyan idős ember vagy pár, akikről úgy gondolják, hogy örülnének nekünk.
Igazad van, az önkormányzatnál van családsegítő szolgálat is- vajon jó néven vesznek egy ilyen megkeresést?
(attól azért tartok, hogy "hivatalként" elhajtanak, hogy nincs idejük iylenekre, mikor másoknak sokkal komolyabb családi és szociális problémáik vannak...)
...ez nagyon jól hangzik, egy ilyen hölygnek vagy néninek vagy papának vagy házaspárnak is nagyon örülnénk.
Neked is nagyon szépen köszönöm a bíztatást.
Nagyon-nagyon várom a hozzászólásokat.
Tudom, hogy nem a legjobb, legszemélyesebb módja ez az ismerkedésnek, barátkozásnak, de jobbat nem tudunk.
Van esetleg valami ötletetek, hogy hogyan lehetne még?
Természetesen nem akarunk "nyomulni", mert nem ez a cél, de olyan sokat gondolkodtunk már azon is, mire erre elszántuk magunkat...
Én is úgy gondolom, szükséges a több generáció a csemeték fejlődéséhez.Én szörnyű nagyi hiányban nőttem fel, de beszerveztem a fél utcát, így volt 4 db is! :)
A nagy gyerekeim élvezhették a nagyszülők szeretetét, de a kicsi túl korán veszítette el a mamákat, a sokáig élő papa pedig beteg volt évekig.
A lányom igazi pót nagyit nem talált, de egy hosszabb küldöldi úton összebarátkoztunk egy nálam 9 évvel idősebb hölggyel, akiben vmi pótmamit látott. (én sem túl fiatal vok) Mindketten élvezték a kapcsolatunkat. Elhívtuk családi ünnepekre (neki is volt lánya, unokája, akikhez járt rendszeresen, de belefértünk), ott volt a ballagáson, eljött szülinapokra,...
Remélem nekem sok unokám lesz, és hozzák is a gyerekek őket. Bár már a koruk alapján lehetnének unokáim, de
Drukkolok Nektek, meg a nagyiknak is, hogy egymásra találjatok!
Nagyon szépen írtad le, amit szeretnél!
Nem hinném, hogy akad majd, aki ezeket olvasva, kioktat/kárörvend meg stb, de ha mégis, lépd át, ne válaszolj neki semmit.
Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen. Nektek hogyan sikerült megoldani? Nekünk azért fontos ez a kapcsolatkeresés, mert tényleg hiszünk abban, hogy kell a -nagy- család, a sok generáció sokszínűsége.
Annyira aranyos vagy!
Én sok évvel ezelőtt hasonló cipőben jártam, így tudom , mit érzel.
A kicsi lányom amikor elveszítette a nagyiját, minden idősödő emberhez odament beszélgetni, és ha magányosat látott, egyszerűen haza akarta hozni !
Akkoriban 11 éves volt. Én is nagyon szerettem volna találni egy kedves hölgyet, aki mesél neki, és néha együtt sütögethetnek.