Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A nagy lélektárs-teszt
Létrehozva: 2012. március 5. 11:50
A szerelmed a lélektársad, vagy vele csak később találkozol majd? Tesztünk segít eldönteni, hogy hányadán álltok egymással. Kattints a képre!
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Lélektárs nem létezik.
Max emberek, akik rövid vagy hosszú távon - ezernyi kompromisszumot kötve - kibírják valahogyan egymás mellett. Vagy megszokásból vagy szeretetből vagy érdekből, vagyezek kombinációjából.
Persze,ezt másképp látja aki átéli,és másképp aki csak gondolkodik felőle.
Épp ezért,én nem is szeretnék senkit meggyőzni arról hogy létező jelenség,tapasztalat hiányában a kétkedés felüti a fejét az emberekben.
De láthattad,nem is azt írtam hűű,tökéletesen minden szuper.Nem.Ugyanúgy emberek vagyunk a hisztinkkel,követeléseinkkel együtt.
Ezt az egészet talán a valláshoz lehetne igen durván hasonlítani.
Ha egy ateistát megkérdezel,az is hisz valamiben,amiről tudja pontosan hogy van,noha nem látta,fizikailag nem érezte,csak tudja hogy van.
Nem tudja meghatározni,amíg nem lesz vallásos.
Mondom,durva hasonlat,sántít is,de nem tudok jobbat,ami fizikailag nem létezik,mégis van.
Én a magam részéről megtapasztaltam ezt azt, de most már azt mondom, hogy ilyen meghatározás nincs.
Jó példát hoztál az ikrekkel. Ha valakinek erre van szüksége az életében, akkor ikerpár egyik felének születik.
Minden más, az bennünk lévő érzés, feladatok sora, amit meg kell oldani, és úgy egyáltalán, ami az egyéni élethez szükségeltetik.
Én ezt most így látom.
Na épp ez az,én meg sem néztem a tesztet.
Annyira mások vagyunk,hogy azokon kívül akik mindkettőnket jól ismert,mindenki kételkedett a kapcsolatunk akár rövidtávon való működésében is.
És az is lehet,hogy "holnap" külön élünk,mivel hiába vagyunk társak,az együü élést sok külső tényező is befolyásolja.De(!) ha külön élnénk,ez az érzés akkor sem szűnne meg,biztos hogy nem haraggal válnánk el egymástól.
Igen,jól írod,a lélektárs lehet rokon is.Ezt én is írtam.
És valóban nem fél emberek,a fél ember még önmagát keresi.
Ez olyan kapcsolat,amikor két egész ember,egy harmadik egységet hoz létre,ahol teljesen önmaguk lehetnek,nem kell szerepet játszani.
Angyalka ha minden igaz,még csak 26 éves.
Amit írt,biztos hogy utána olvasásból ered,de az is biztos hogy megnézte mi az amit éreznek.Itt most jelzem,ezt nem csak a nő,vagy csak a férfi érzi,hanem mindketten.
Fiatal még.Amikor ennyi idős voltam,már megismertem a lélek társamat,el is szakadtunk egymástól,de akkor még nem tudtam hogy mi ez az érzés.
Hogy mindegy hogy hol van,kivel van,mit csinál,csak éljen.
Látod,én sokáig nem örültem,mert nem tudtam ezzel az érzéssel mit kezdeni.
Más az,ha valaki barát,fel lehet sorolni hogy miért kedveled,miért bízol meg benne.Ha pedig ellened tesz,akkor megszakítod vele a kapcsolatot.
Szerintem már éreztél hasonlót,amikor azt érzed hogy valakit teljesen ismersz,de még csak akkor találkoztatok.És nem is biztos hogy szimpatikus az illető,ha a külseje,modora taszít,attól még lehet a lélektársad,de nem vállalod azt a kapcsolatot.
A kétkedéssel semmi gond nincs,akik nem a lélektársukkal élnek,azoktól az emberektől természetesnek vesszük a kétkedést.Attól még az ő kapcsolataik is lehetnek tökéletesek,csak épp más érzésekkel.Ami talán megkülönböztet minket,az a kompromisszum.Mi nem kötünk kompromisszumot,hiszen nincs miért,szinte ugyanazok az érzéseink.
És valahogy jobban látjuk hogy a többiek hol hibáznak esetleg a párkapcsolataikban,de segíteni nehéz nekik.Meg kell alkudniuk a másik gyengeségeivel,kompenzálják egymást,ez az amikor a szerelem(kémia) átalakul szeretetté.Nálunk nincs kompenzáció,egy lélek két testben.
De ez nem mindig irigylésre méltó,kínok kínját éljük át a tárd elvesztésével.Biztosan hallottál olyan esetről,amikor az egyik meghal,és röviddel utána megy a másik is.
Nézd,nehéz ezt definiálni,olyan mint az ikrek esete,az egyiket műtik például,és a másik,noha távol élnek egymástól,nem tud a műtétről,neki is pokolian fáj az a testrésze.
Igen, talán ebben az olvasatban igen.. csak én itt párkapcsolatra gondoltam... és az nagyon más, vagy ha nem is párkapcsolat, akkor a bizalommal kapcsolatos kételkedés...
de jó, értem mit mondasz és mi a lényege...
De más a filozófikus kételkedés és más az amikor emberek áldozatául esnek saját kételkedésüknek. Akkor ennyiben nyugtázzuk...
Általában azzal sosincs bajom, hogy értem-e a másikat?
Ha nem ragaszkodsz ahhoz, hogy márpediglen ez a szó neked nem azt jelenti, máris megérted, hogy ennél jobb szót nem igazán lehet erre a jelenségre találni.
Kételkedni abban, hogy biztosan jól tudom, amit tudok?
Talán ha kovácstűzbe lógatjuk, akkor könnyebben munkálható.
Érdekes-érdekes.. Lehet, hogy hamarosan nicknevet váltok?
Ok, ezt így értem és rendben... szal. leesett
De a kételkedés helyett más szót használnék... csak ez miatt nem értettem, mert azt én szószerint veszem...
Az az, tökéletes amit leírtál és így értem... nem is kell mást írni, csak kihagyni a kételkedés szót... mert mindaz amit leírtál kételkedés nélkül is tudható és véghez vihető...
Jaj, remélem értesz...
A kardok is ebből az anyagből készülnek, tehát munkálható, igaz kemény munkával és hosszú időn keresztül készülnek az igazi kardok.
Tán Damaszkusz erről a leghíresebb, ha jól tudom.
Nem rugalmas, csak munkálható. Mindig is kemény marad.
Talán akkor másként. A dolgok nap mint nap változnak. Tehát ha én valamihez körömszakadtáig ragaszkodok, akkor az rendben van?
Erre mondom azt, hogy semmit nem kell úgy venni, hogy az be van betonozva, és erre mondom azt, hogy kételkedni kell, mert amit ma vélek igaznak, tán a következő percben megdől.
Ettől azért még vannak olyan dolgok, amiken már valaki keresztül ment, és vannak tapasztalatai, de még azokról a tapasztalatokról is változhat a levont tanulság.
És ezt éppen a férjem élete, majd halála, és az azóta eltelt idő is igazolja számomra.
:)
Nem, azt a mondatot igazából csak magamnak ismételtem meg, olyan ízlelgetésféleképp. Hozott nekem egy kis felismerést bizonyos dolgaimat tekintve.
Egyébként ez a mostani is érdekes, mert az acélból rengeteg mindent ki lehet hozni, de nem tudom mennyire könnyen (rugalmasan!) munkálható anyag.
Gondolom minőség függvénye is.
Ennek utána járok.
Nem, nem képzelgés és nem feltételezés. Magamból indultam ki..
Persze attól még lehet, hogy félreétettem valamit amit írtál... de attól még ez igaz lehet és az is amit Te írsz... igen olyan is van aki kettétörik eg yugyanilyen helyzetből... De létezik a másik is..ha van olyan amit Te írtál, akkor annak létezik a másik változata és oldala is.
Ennyiben remélem megegyezhetünk.. ?
Mivel ugye nem vagyunk egyformák...
De megint visszajutunk az önismerethez, hiszen minden abból indul ki... mindenkinek ismernie kéne magát, ahhoz, hogy tudja..mi tartja fent, meg, el és mi az amitől tudja, hogy neki jobb ha kételkedik és amikor bekövetkezik, ketté törik, avagy csak keservesen átjut rajta... vagy nem kételkedik, addig szép amíg szép... aztán könnyen jut túl...
Aki annyira szilárd mindenben, az könnyen törik.
Hm.
Ez az egyik sarkalatos pontja az egész társaviszonynak.
Csak két egész ember képes egy egész párt alkotni.
Ezt én egészen másként gondolom.
Amit te írsz, az a feltételezések, a képzelgések. Egészen másról írtam.
Aki annyira szilárd mindenben, az könnyen törik.
Az is szilárdul, ami nemkívánatos.
Te is egy kicsit elvont dolgokat fogalmazol meg, nem valóságosak.