Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvő-vendég szemmel
Létrehozva: 2012. február 17. 11:06
Ez egy olyan esküvői topic, ahol elsősorban vendég oldalról közelítenénk meg a témát.
Kíváncsi lennék jó és rossz tapasztalatokra.
Miért maradt meg emlékezetesnek egy egy esküvő, akár kellemes, akár kellemetlen élmények miatt?
Mi volt az amit szívesen átvennétek ha lesz vagy lenne még saját esküvőtök, és mi volt az amit akkor sem csinálnátok ha fizetnének érte?
Már miért ne tudnál? Nálunk svédasztal volt, bárki kolbászolhatott, amerre akart.
Egy nem körasztalos asztalnál sem fogsz oda ordibálni a tízzel arrébb lévő vendégnek, ha beszélgetni szeretnél vele.
Nekem nem jön be (nekünk éppen ezért nem is volt): vőfély. De zavarni nem zavar. Bunkó vagy részeg vőféllyel még nem találkoztam, és sokszor tényleg hasznos, hogy az embernek van kihez fordulnia a kérdéseivel (most mi jön, mikor lesz a vacsora stb.). Önállóbb és kisebb vendégsereg esetén egyelőre kiosztott program is megteszi. Mi e-mailben küldtük szét a programot valamint a szertartás és a lagzi helyszínét térképpel, de bevallom nem tudom, ez kinek mekkora segítség volt, és most már nem is fog kiderülni.
Fizetős rövidital: belefér, de csak ha előre szólnak róla (pl. rajta van a menükártyán, hogy mi included és mi nem).
Nagyon zavar: tolakodó fotós és videós. Voltam már olyan esküvőn, ahol a szertartás alatt végig a fotós és a videós hátát néztük, semmi mást nem láttunk. Értem én, hogy őket azért fizetik, hogy mindent megörökítsenek, de talán egy kicsit a vendégekre is tekintettel lehetnének.
Bugyuta játékok: eleget kell inni és akkor még élvezed is
Gyerekek: nehéz ügy, főleg nagy lagzinál. Az ember csak abban bízhat, hogy a kedves szülőkbe szorult annyi józan ész és tapintat, hogy kezeljék a helyzetet. Barátok esetében szerintem tiszta ügy, olyannal úgyse barátkozik az ember, aki annyira bunkó, hogy nem vinné ki a síró gyerekét a szertartásról vagy hagyná az étteremben sültkrumplit dobálni, rokonok esetében ez nem ennyire egyértelmű. Bunkó sógornők, unokatestvérek stb ellen nincs orvosság. A vőfélyt/CM-et nem lehet megkérni, hogy ha a szertartás alatt gáz van, rendezze el ahogy tudja?
A mini állófogadás kedves figyelmesség, szerintem jó ötlet.
A több napos esküvő agyrém. Meg lehet próbálni, de ne sértődjenek meg, ha sokan nem mennek el vagy csak az egyik napra. Praktikus lenne jelezni a meghívóban, hogy melyik a fő szertartás és melyik a futottak még, szigorúan csak elszántaknak kategória
Köszönőajándéknak praktikus valami ehetőt adni
az később nem válik porfogóvá mint pl egy gyertyatartó. Nálunk a mostanában divatos cukrozott mandula volt (pontosabban fehércsokiba mártott), sk csomagoltuk itthon, a csomagocskákra kötöttünk egy kártyácskát, az egyik oldalán a köszönő szöveggel, a másikon pedig egy mondatban összefoglaltuk, miért éppen mandula. Voltam már olyan esküvőn, ahol egy szem konyakmeggy volt szépen becsomagolva, ezt különösen díjaztam, mert a férjem nem szereti úgyhogy nekem kettő jutott 
Az üdvözlőkártya nálunk siker volt, egy csomóan írtak. A vendégkönyv se rossz, de inkább nagy esküvőre való, nálunk kb 30 vendég volt, pár oldal telt volna be, a nagyrésze üresen marad. Így fénykép méretű kártyákat vágtam ki műszaki rajzlapból amiket később betettünk a fotóalbum hátuljába.
Ültetőkártya: vendégként nagy segítség, főleg ha nem ismersz senkit. Csöppentünk már olyan esküvőre, ahol én ismertem a menyasszonyt (csoporttársak voltunk a főiskolán) és ennyi. Meg lettünk volna lőve ülésrend nélkül.
Akik meg másik asztaloknál ülnek azokkal egyáltalán nem tudsz beszélgetni.
Voltam egy eskuvon, borzalmas volt a zene. Elrontotta az egeszet, egyszeruen lehetetlen volt, hogy a vendegek jol erezzek magukat, de a par is csak kinlodott miatta.
Voltam olyan eskuvon, ahol szornyu volt az etel, viszont annyira jo volt a zene, hogy a kutya nem foglalkozott vele, hajnalig ment a buli, akarmerre neztem, mindenhol neveto embereket lattam, az nagyon jo volt.
Voltam olyan eskuvon, ahol 3 orat kellett varni az etterembe erkezestol a vacsoraig, ugyanis a part addig fotoztak. Olni tudtam volna, mire megjottek vegre.
Voltam olyan eskuvon (igen, rengeteg eskuvon voltam), ahol abszolut nem a par stilusa volt az egesz lakodalom, nem tancoltak, nem ereztek jol magukat a sajat eskuvojukon.
Nem mentem el olyan eskuvore, ahova elvartak, hogy elmenjunk, de eszukbe nem jutott szallast biztositani, viszont olyan helyen tartottak, hogy ha ott foglalunk szallast, annyiba kerult volna, amennyibol kijott volna Gorogorszag last minute-ban. Fejenkent. Amiert nem mentem el, annak az volt az oka, hogy par evvel azelott az en eskuvom egy hasonlo helyen volt, pentektol vasarnapig mi gondoskodtunk a messzirol erkezo vendegek elszallasolasarol es etkezeserol. Reszukrol mar nem mukodott ugyanez.
Voltam olyan eskuvon, ahol a vofely ronggya egette az ifju part tobbszorosen, nem maradt ki belole nehany vendeg sem.
Voltam olyan eskuvon, ami eleg gaz helyen volt, idiota pincerekkel, pocsek kajaval, viszont akkora buli kerekedett belole, hogy mai napig mosolygok, ha eszembejut.
Voltam olyan eskuvon (sajatom), ahol a ceremoniamesterrel valo elso talalkozaskor kikotottuk, hogy egyetlen jatek sem lehet, az o szerepe a koordinalas. Bazi halasak voltak a vendegek, tobben elkertek az elerhetoseget.
Voltam olyan eskuvon, ahol a ferjem kikezdett a menyasszony koszoruslany hugaval. Ez annyira nem volt jo, de ketsegtelenul nem a par hibaja :)
A legjobb eskuvo, amin voltam:
7 fo, csutortok delutan 5 orakor, utana vacsora a kedvenc ettermunkben. Senki nem idegeskedett, kapkodott (min?), jokat nevettunk, finomat ettunk, 8 orakor otthon voltunk es az udvaron nevetgeltunk. Ez volt a masodik eskuvom :)
Világos. Tehát ha nem kötelező jelleggel lenne, hanem alternatívaként, akkor tetszene.
Na, örülök. Már megérte ez a topic, erre az igen kényes kérédre legalább már van megoldási javaslat.
Nekem nagyon szimpi ez a megoldás, szerintem ez egy segítség, és magukat is kímélik a nyekergő gyerekektől, de ezt én nem úgy értelmezem, hogy nem jöhet be a gyerek.
Ha úgy jönne le, akkor megkérdezném előre, hogy a gyerekek teljes csendben részt vehetnek-e a szertartáson, vagy úgy értették, hogy nem.
Azt nem tudom elképzelni, hogy a gyerekeim boldogan veténk magukat egy idegen karjaiba rögtön az érkezés után.
Azt már inkább, hogy a lagziban, némi oldódás után már ott maradnának valami játszószobában a bébiszitterrel.
Én vendégként nem tartom jónak az ültetést.
Ahol eddig voltam... elég sok esküvő, nem is nagyon volt.
A közeli családtagok úgyis egy kupacra ülnek le. Szóval a mennyasszony családja és a vőlegény családja is egy kupacra. és a még meghivott barátok is.
Persze ez az U alakban elrendezett asztaloknál igaz.
Voltunk olyanon, ahol sok kör asztal volt. Nekem nem tetszett. Viszont itt minden asztalra rá volt írva, hogy kié.... A mi asztalunknál pl csak heten ültünk. De volt olyan ahol csak öten, vagy éppen kilencen. Itt jó volt az ültetés
Én úúútálom az ültetősdit.
Mi csak a mi asztalunkhoz tettünk kártyát, a többi vendég választhatott. Nagyon jó kis asztaltársaságok jöttek össze.
Egyszer egy pécsi esküvőn nagy volt a távolság az anyakönyvvezető meg a Székesegyház meg a lagzi helye között. Állandóan kocsiban ültünk.. A székesegyházi ceremónia vagy egy órás volt, halálra untuk magunkat.
A tesóméké romantikus volt, egy gyönyörűen rendezett parkban egy kétszáz éves gesztenyefa alatt adták őket össze. Pár lépés a vendéglő, ugyanennyi a szállás (szinte egy udvarban minden).
De hallottam olyat is, hogy a Balcsin a vízre építettek egy stéget, szolidan kidíszítették, ott adták össze a párt. Kockás abrosz mellett (de igényesen) fogyasztották a bográcsgulyást és jó kis zenekar játszott táncolható zenét. Hangulatos.
Voltam olyanban, ahol dj szolgáltatta a zenét, szerintem az katasztrófa. A menyasszony állítólagos többszázezres ruhája elszakadt a templomajtóban, ott varrogatták. Viszont a malacsült meg a hideg libamáj az finom volt.
Tavaly nyáron meg a négyezer fokban senki nem maradt meg a vacsoraasztalnál, mindenki kimenekült a hűvösbe, persze mikor már hűvösödött valamelyest.
Ja, és természetesen én nem sértődöm meg ezen, mert az ő döntésük, hogy kit szeretnének ott látni és kit nem.
Nem azokra gondoltam amit a pár a szülőknek ad, hanem arra amit a vendégeknek köszönetként, hogy eljöttek.
Nem is igazán értem ezt egyébként. A vacsora nem ezért van?
Szerintem nem rossz, ha megvan az ülésrend, legalább nincs variálás és nem fordulhat elö, hogy egy nagyobb családnak pl. több részletben kell leülnie, mert már csak itt-ott maradt egy-egy hely.
Ha nem is ismerem a "szomszédokat", egy vacsora erejéig azért mindenkivel el lehet beszélgetni, késöbb meg úgyis lehet mászkálni.
Következő konkrét kérdésem: ültetőkártya.Szigorúan csak vendégként nézve.
Szeretitek, hogy szervezés van, vagy inkább bosszantó/sértő, hogy azt is megmondják kivel kell egy asztalnál vacsorázni?
Mi hagyományos, de mégis egyedi esküvőt akartunk.
Nálunk a szülőköszöntés a lagzin volt.
Megbeszéltem a fotóssal, hogy csinál egy montázst, amin rajta voltunk külön külön a szüleinkkel gyerekként, majd alatta egy aznap készült fotó volt. Ezt kinyomtatta a fotós és beletettük egy képkeretbe, azt adtuk a szülőknek.
Férjem nagymamájának annyira tetszett, hogy nem akarta visszaadni anyósomnak, így készítettünk még egyet később. :))
Én nem várom el, és mi sem adtunk.
Ha adnak, jól esik, de igazán nem emlék a vitrinben XY esküvői izékécskéje.