Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együtt alvás a babával
Létrehozva: 2012. február 10. 10:13
A héten megfulladt egy amerikai ikerpár az édesanyja ágyában. A szülők véleménye megoszlik, ám az általunk megkérdezett orvos szerint jobb az óvatosság.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Sajnálom, hogy nálatok is gond van a kajával, de mégis jó érzés, hogy nem vagyok egyedül:)
Alkalomadtán írok privit, ha nem bánod.
Ezek a gyapjúdolgok tudnak valamit. :-))
Első gyerekem nyári, így nála nem jött szóba a gyapjú, de a két lányom azon élte elete első pár hónapját. Nem gyapjútakaró ugyan, hanem egy darab mosható báránybunda.
Nem is kiságyba tettem, hanem egy nagy, mély babakocsiba, és ha kivettem őket, akkor a földre terítettem és rá a babákat.
Nagyon-nagyon szerették.
Nagyobbik lányom sokszor úgy alszik el, hogy a fejéhez teszi és nekitolja a kis fejét, szinte belebújik, pedig már 4 éves.
Nálunk a mázlifaktor apósom :) Akármilyen nyűgös is volt a kislányom, apósom karbavette, két dalt elénekelt neki, sétált vele, és már úgy aludt, mint a bunda (mármint nem apósom...) Nem hiába 5 gyereket nevelt fel. Rengeteg apró trükköt lestem el tőle, amiktől sokkal könnyebb lett az életünk.
Ja, meg másik topicban már írtam, hogy nálunk az volt a vízválasztó, amikor egy gyapjútakarót betettünk a kiságyba babuci alá.
Hát ez egy hosszú történet, bárcsak ennyi lenne a gond, hogy nem eszik a bölcsiben...
Igazából nagyon rossz evő, de hozzátartozik, hogy 1 kilóval született, sokáig szondát táplálták. Vele minden étkezés egy kín, mert semmiféle örömérzete nem társul az evéshez, számára egy kényszer.
Na mindegy, épp most keresek a neten egy gyerekpszichológust, mert most, 3 éves korában már muszáj kimondanunk, hogy bizony táplákozási zavara van.
Remélem a szakember tud segíteni, mert mi már nem tudunk mit kitalálni.
Én is irigy vagyok! :)
Mint írtam mi is megpróbáltuk, sajnos nem jött össze.És ne megy éjszaka próbálkozás utána mondtam azt, hogy jó akkor mindkettőnkenk jobb,ha velem alszik. Mindenki úgy csinálja, amúgy ahogy neki a legjobb.
Én meg a jó evő gyerekek szüleit irigylem:)
Épp ma reggel hívtak be minket a bölcsis gondozónénik a gyerekem evési problémái kapcsán, utána kb. egy órán keresztül bőgtem:(
Én is tisztában vagyok a mázlifaktorral, nekem ugyan nincs összehasonlítási alapom, de minden több gyerekestől azt hallom, hogy a tesók általában ég és föld természetűek...az enyém rám üthetett, én is extra szuper alvó voltam/vagyok.
Utolsó bekezdésed: szerintem ez pusztán intelligencia kérdése. Buta, korlátolt emberekkel meg nem érdemes eszmét cserélni, nem igaz?!
Nézd, ennyi erővel én is az vagyok, hiszen a kislányom végig egyedül aludt saját ágyában. :)) Mivel nála kezdettől sima ügy volt az alvás, nem szoktattam be magunkhoz, csak azért, hogy ő is velünk aludjon.
Sapiro 54-es hozzászólása tökéletesen leírja a lényeget és ahogy én is gondolom.
Igen, ez teljesen érthető.
De szerintem ugyanennyire érthető az is - a másik oldalról - ha engem (ill. másokat) lelelketleneznek és azt gondolják rólunk, hogy sírni hagytuk a babánkat csak azért, mert nem egy ágyban alszunk vele.
Ha ezt a 6. hsz-ed korrekciójaként írtad, akkor maximálisan elfogadom és egyetértek.
Természetesen én is a gyerekem igényeihez alkalmazkodtam, én voltam a legjobban meglepve, hogy vele ilyen sima ügy az alvás, mert arra készültem, milyen fárasztó és rettenetes lesz az első otthon töltött pár hónap. (Persze nem dicsekvésnek szánom, hiszen nem is az én érdemem, és persze vannak, voltak nem kis gondok a gyerekemmel, de az alvás speciel mindig sima ügy volt.)
Azt azért lásd be, a 6-os hsz-ed nem kicsit veri ki a biztosítékot a hozzám hasonló szülőkben.
Ne húzd fel magad, szerintem csak ufó a gyermeked, ahogy az enyém is (10 hónapos), hiszen újszülöttkora óta a saját ágyában, koromsötétben és 17 fokban szeret aludni. 2,5 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, 10 órát egyhuzamban, most már 12-t. Biztos ufók.
Igen, kicsit irigy voltam azokra, akiknek a babája szépen nyugiban aludt.:))
Amit még kiemelnék a hozzászólásodból: te azt írod, mázlid volt, hogy ilyen babát fogtál ki és én ezzel nagyjából egyet is értek. Mivel volt olyan gyerekem is, aki kiválóan aludt, úgy gondolom, ez leginkább nem a nevelésen múlik.
Engem csak az bosszant, hogy az ezen megoldást választó családok kapcsán rögtön a lustaság, a rossz nevelés, a férj és ezzel együtt a házasélet totális háttérbe szorítása jut sokak eszébe.
Én ridegtartásnak azt nevezem, amikor nem a gyerek igényeinek megfelelően bánnak vele, hanem át akarják nevelni, idomítani akarják.
Vannak kicsik, akik jó alvók, egyedül alszanak el, nem igénylik annyira a szülői segitséget. Ilyen esetben egyedül kell hagyni a babát úgy,ahogy szereti.
De vannak kicsik, akik nyűgösek, nyugtalanul alszanak, igénylik a szülő szoros testközelségét. Ilyenkor egyedül hagyni lélektelenség. (ismétlem: az én véleményem szerint)