Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együtt alvás a babával
Létrehozva: 2012. február 10. 10:13
A héten megfulladt egy amerikai ikerpár az édesanyja ágyában. A szülők véleménye megoszlik, ám az általunk megkérdezett orvos szerint jobb az óvatosság.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Sajnálom én is, hidd el, a szívem belefájdul. De akkor is hagynom kell. Mikor már hallom, hogy nagyon odavan, nem csak amolyan hiszis sírást rendez, akkor megyek és megnyugtatom. Amíg viszont csak 'nyekereg' és ha közelítek a szoba felé és a lépteimre alábbhagy, na akkor tudom, hogy csak nyafog. Ilyenkor nem rohanok be egyből.
De általában, itt van mellettem a mózesében a nappaliban. Ha nagyon bealszik, néha visszateszem a kiságyába.
Komolyan tele azzal a hócipőm, hogy a héten naponta alig egy órácskára tudok benézni a fórumra, és állandóan ezekbe az együtt-külön alvás topikokba botlom!
Tényleg ez az életben a legnagyobb probléma?!
Azt meg külön durvának tartom, hogy itt kell megtudnom, hogy lélektelen és szívtelen anya vagyok, és komoly kötődési problémánk van a gyerekemmel, mert soha egy percig nem aludt az ágyunkban, hanem a saját "sötét és rideg" szobájában, külön ágyban. Sőt, az ajtót is rá szoktuk csukni, ha mi még nem megyünk aludni...(bébiőr segítségével hallunk mindent, illetve, mivel már 3 éves, kijön a szobájából, ha bármi gondja van).
Ja, a fentieket nem sírnihagyással, ridegtartással és okos neveléssel értem el, hanem egyszerűen mázlim volt, mindig is jó alvó volt a gyerekem (csecsemőként gyakorlatilag csak kajálni kelt fel) és csak nyugiban tud elaludni, utálja, ha tutujgatják, simogatják altató gyanánt.
Kicsit kezdem azt érezni, hogy a rossz alvó gyerekek szülei irigységből ridegezik le a jó alvók szüleit!
En kispárnat hasznalok...a paromnal bejött,.horkolasra.
De, nyilván van valami oka, hogy felébred. Számos oka lehet, kiindulva onnan, hogy szimplán csak egy rosszabb alvókával rendelkező, gyengébb idegrendszerű baba, a sor folytatható.
3 gyerekemből egy, a középső álom- csecsemő volt, aki szinte soha nem sírt, sokat aludt, egyedül aludt el, a saját ágyában. Mondhatnám, megy ez, mint a karikacsapás, csak éppen nem ilyen egyszerű a helyzet, legalábbis esetemben. Mert van mellette két másik, különösen a legidősebb, aki borzalmas alvó, a mai napig (9 és fél éves, saját szobájában alszik sok év óta, de nehezen alszik el, keveset is alszik ), aki élete első fél évét végig ordította (erősen hasfájós volt, meg kicsit amúgy is érzékenyebb), éjjel max. úgy és akkor aludt 1-2 órát egybefüggően, ha bealudt szoptatás közben, amit én fekve csináltam éjjel, főleg miután alig álltam a lábamon. Ilyenkor eszemben sem volt kivenni az ágyból, hanem mellette próbáltam én is pihenni.
Amikor már nagyobb volt, nem sokkal lett egyszerűbb a helyzet, a hasa már nem fájt, de átlagosan 10 alkalommal ébredt éjszakánként, így egy idő után a második látogatásomkor a hónom alá csaptam és vittem magunkhoz. Amikor meg már önállóan közlekedett, magától jött át. És nálnuk viszonylag jól aludt, így én is tudtam pihenni, mindenképpen jóval többet, mintha az éjszakát a járkálosok miatt ébren töltöm.
Senkit nem akarok győzködni a magam igazáról, meg hogy mindenkinek ez a jó, rábeszéli sem fogok senkit, nekünk az együttalvás életmentő volt. Nem túlzok.
Ez szerintem nem "jog" kérdése. Egyébként meg úgy teszel, mintha azt a gyereket napközben se dédelgetnék és ha nem ugranának az első nyöszörgésére....
Az még véletlenül se jut eszedbe, hogy anyuka esetleg aggódósabb fajta és nem tudna jól aludni mert félne hogy ráfekszik a babára vagy lelöki? Esetleg apuka is tart ettől?
Vagy esetleg akkora nagy "önző" a két szülő, hogy legalább arra a pár órára szeretnének egy kis meghittséget, kettesben eltöltött időt, mert egyébként 0-24-ben a gyerek rendelkezésére állnak?
Aztán meg nyílnak a topikok, hogy jaj, az 5 éves gyerekemet nem tudom kirakni a szülői ágyból mert soha nem aludt még külön....
Akkor nem annyiszor.
Mindkét gyerekem szar alvó voolt. Próbáltam őket külön ágyban kicsinek is nagyobbak is.
Mindkettő kb. 2 éves volt, hogy a saját ágyában aludt el. A nagy valamivel hamarabb. Bár ő a nappaliban aludt el, aztán bevittem a helyére.
Amúgy meg miért ne lehetne hagyni kicsit sírni az a gyereket?
Hidd el a kórházban is azt csinálták a nővérek. Ha az örzőben vannak a kölykök, akkor senki nem ugrál percenként hozzájuk.
Én szoktam hagyni. Nem éjjel, mert akkor nem sír, hanem alszik két etetés között. De napközben, míg például lefürdök, nem is hallom, hogy sír. Vagy ha reggelizek, nem szaladok be hozzá rögtön. Ha 8-10 percnél tovább üvölt, akkor bemegyek, megfordítom, cumit adok neki, megsimogatom. Vagy átteszem a szűkebb hordozóba. De 2-3 percnél többet nincs kézben.
Na ezt te honnan tudod? Az én kislányom nagyon viszonylag jó alvó, de emlékszem az öcsémre (18 voltam, mikor született), aki igen sokat volt fent éjszaka minden nap, kb. 4 éves koráig, anyukám soha, de soha nem hagyta sírni, különben mi is felébredtünk volna, mégse aludt vele egy ágyban. Tehát fogadd el, hogy aki nem egy ágyban alszik vele, az se hagyja sírni a gyerekét általában, bár tudom, hogy akad egy-két szélsőséges eset, de nem ez az általános.
Ha nektek ez jött be hát jó, de nem kellene kinyilvánítanod mindenkiről általános és egyetemes igazságként, hogy aki nem alszik együtt a babával, az hagyja sírni! Akkor se, ha nem alussza át rögtön az éjszakát!
Egyébként most, hogy belegondolok, eleinte mi is sokat fent voltunk, mert kevés volt a tejem, csak ezt akkor még nem tudtuk, akkor se hagytam sírni sose, akárhogyis nem egy ágyban aludtunk.
Nem. Ha a baba simán alszik, mindenféle "harc" nélkül akkor nem az. :)
Ma a szentség van, nem volt még elég veszekedés ebben a témában?!
Ti meg akik megint ölitek egymást; egyiknek így a jó, a másiknak úgy. az "el nem tudnám képzelni" kezdetű mondatok olyan feleslegesek. Hagyjátok már élni egymást, miért kell megszólni azt, aki kiságyazik és miért azt, aki nem? Nagyon unalmas már egész héten a ridegtartás vagy nem ridegtartás, meg ősanyázás, csak mert vele alszik a gyereke. Velem is velem aludt, mikor leírtam meddig, megbotránkoztak egyesek, mert hát az apjának reggel merevedése van. (Mert mikor a kislány kisbaba volt, akkor nem volt neki?!) Azt ugyan nem értem, miből gondolják, hogy a gyerek érzékeli, de ők biztosan tudják. Annál is inkább, mert reggelente úgy 100 km választja el az apjától, de hétvégén sem egy időben kelnek. A kislány még két órát alszik miután az apja felkel. Mindezt úgy, hogy a minimális infoval sem rendelkeznek a családi viszonyokról, de jellemes módon egy másik topikban kibeszélve, persze találgatva, kérdést nem nekem feltéve.
Tehát nem lehetne, hogy egymás nevelési elveit tiszteletben tartva csakis a tárgyra szorítkozva és nem a másikat minősítve csócsálja a csontot, aki még nem unja?
A másikban is leírtuk jópáran, hogy megpróbáltuk a babát a saját ágyába tenni.
van akine kszeerncséje van, és aludt 4-5 órát egyhuzamban.ha az enyém olyan lett volna, akkor ő se aludt volna velem elhiheted!
De ha 20 perc múlva fent volt, me gegy éjszaka felkelt 15ször,akkor a számára és szomomra is jobb megoldást válaszottam.
És nem, nem hagytam a pár hetes csecsemőt sírni, hogy tanulja meg a büdös kölke, hogy hol a helye.