Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gömbölyű nők tetszenek a férfiaknak
Létrehozva: 2012. január 11. 12:44
Most már tudományosan is bizonyított: a férfiak a gömbölyűbb nőkre buknak. Soma különvéleménye.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
csatlakozom, kedves Sorstárs!
velem is megutáltatták az általánosban a sportot, mint olyat, mert félős kislány voltam, ezért féltem a gerendán, a szekrényt átugrani, kötélre mászni
mivel állandóan a lecseszést, nevetségessé tevést kaptam, ezért leírtam magamban minden mozgásformát, pedig a gimiben legalább békén hagytak...
aztán az egyetemen válaazthattunk sportot, én úszást, télen meg (nyitott medence volt csak) egyszerű aerobicot, és ezen keresztül megszerettem a mozgást, mert jól esett a sok szellemi igénybevétel mellett
fiatal felnőttként aztán lefutottam a félmaratont, máig át szoktam úszni a Balatont, az életem része a mozgás, pedig ztúl sok szabadidőm nincs a meló+2 gyerek mellett.
Ha az általános isk. tanáromon múlik, ma nem csinálnék semmit.
sztem mvtek sem kéne gimiben:))))
mert nem tehetek róla,h hüle eszem van hozzá
és nem is veszem hvsznát,mert mióta leérettségiztem,fejben nem atdam össze két számot,van mobilon szgépem:))))
exponceniális lópikulát meg főleg nem végeztem:)))
Aztán mikor már nem volt muszáj, rájottem, hogy igenis vannak olyan sportágak, amelyeket szívesen csinálok sôt tulajdonképpen mindent szívesen kipróbálok, ha a magam szintjén, a magam tempójában kóstolhatok bele és nem leosztályoznak.
nolátod,Te is sportolsz mégis
ember nem fogvt mindent a kölökkoráa
pl én kölökkoromal simán frigidnek kéne lennem:)
Teljesen egyetértek Veled.
Számomra az iskolai testnevelés kínlódás volt, mert se ügyes, se gyors nem voltam.
Utáltam emiatt mindenfajta sportot kábé 18-20 éves koromig.
Aztán mikor már nem volt muszáj, rájottem, hogy igenis vannak olyan sportágak, amelyeket szívesen csinálok sôt tulajdonképpen mindent szívesen kipróbálok, ha a magam szintjén, a magam tempójában kóstolhatok bele és nem leosztályoznak.
Így derült ki, hogy az állóképességem fejleszthetô, izmaimmal sincs gond és tulképp egész jó a mozgáskoordinációm.
Csak kitartás és türelem kell hozzá meg ugye nem erôltetem azokat a dolgokat, amelyekben soha nem leszek jó (nekem az ugrálások voltak a halálaim, szekrényt így-úgy átugrani, baromira féltem).
De az iskolai testnevelés a sportolásban engem csak visszavetett. Pedig pont az ilyen gyerekeknek, mint én, akiknek van egy kis lemaradásuk a mozgásfejlôdésben, kellene segíteni.
Nem lealázni ôket nyilvánosan a többiek elôtt.
"Tegnap este beszélgettem a férjemmel a topicról, és meséltem a kislabda dobásodat, hát fetrengtünk a röhögéstől. Szerinte már az is gáz, ha ezt nyilvánosan bevallja valaki, és teljesen egyetértek vele. Jóhogy már nem dicsekvésként írod, hogy nem tudsz egy labdát eldobni magadtól néhány méterre..."
Habár ezt trivialnak írtad, de Te meg a férjed komolyan attól vagytok elszállva, hogy gyerekkorotokban messzire dobtátok a kislabdát?:))) A jó ég áldjon meg, mi abban a gáz, ha valaki felnőttként bevallja, hogy egyik másik sportágban nem jeleskedett? Nem az oviban vagyunk (remélem)
Na, a hozzászólásom többi része viszont elszállt.
Idegen nyelvet tanítok, a nyelvtan azért fontos, mert nem abban a nyelvi közegben élünk, ahol ezt a nyelvet napi szinten használhatnák. Tapasztalatom szerint nem annyira a nyelv szerkezetének elsajátítása okoz gondot, hanem inkább a szavak megtanulása, bár a biflázáson kívül már erre is vannak jobb módszerek (idegen nyelvű filmek nézése, akár feliratozva, vagy könnyűzene hallgatása, fordítása, csetelés külföldiekkel, stb...csak úgy "ragadnak" rájuk a szavak)
A magyar nyelvtan azért fontos, mert ismeretével helyesen használhatod az anyanyelvedet, mind szóban, mind pedig írásban, és ezt az élet szinte minden területén kamatoztathatod. A bunkón üvöltöző testneveléstanár viszont jellemzően soha nem indokolja meg, hogy mi miért történik az órán, ő csak követel, a gyerekeket nem tekinti partnernek.
Ha jól értem, úgy véled, a poroszos testnevelésóra kitartásra és önfegyelemre neveli a gyerekeket. Én azt gondolom, egy gyerek akkor válik kitartóvá bármilyen területen, ha úgy érzi, hogy a fáradozása megtérül. Ehhez nem csak negatív ingerekre van szükség, hanem pozitív megerősítésre is, hiszen ha mindig azzal szembesül (tételezzünk fel egy jószándékú diákot), hogy bármennyire is igyekszik, sosem tud megfelelni az elvárásoknak, előbb-utóbb biztosan feladja. Ehhez hozzájárul még, hogy nem is minden gyerek jószándékú, van akit baromira nem érdekel az egész, esze ágában sincs megcsinálni a feladatokat, őket is valahogyan rá kell venni, hogy közreműködjenek az órán, hiszen ugyanúgy rád vannak bízva, mint a szolíd jótanulók...
A poroszos testnevelésóra viszonylag újkeletű dolog, és nem is került bevezetésre a világ minden szegmensében, kitartó és önfegyelemmel rendelkező emberek, vagy kimagasló sportteljesítményt nyújtók azonban a világ minden területén vannak, és nincs okunk feltételezni, hogy korábban ne lettek volna.
Ahogy evlija is írja, nyilván vannak gyerekek, akiknek ez a módszer megfelel, és vannak, akiknek nem. Szerencsére ma már többféle opció van, nem csak egy lehetőség közül lehet választani.
Mind a két fél állításaiban vannak igazak és vannak szélsőségek...
Hálisten, ma már van, ha nem is több de kettő biztosan, van lehetőség az alternatív iskolákba elhelyezésre, szépen szaporodnak...Minden szülőnek ismernie kell a gyermekét, hogy tudja melyik a legmegfelelőbb a gyermeke számára.
Nyilván a régi rendszerben is volt akinek nagyon bejött és izgalmasnak talált egy-egy órát, tananyag elsajátítását, és volt olyan akinek ugyanaz, cseppet sem volt izgalmas sőőt, unalmas.
Emlékszem, volt egy magyar tanárunk.../egy legutóbbi osztálytalálkozón kuncogtunk, visszaemlékeztünk, mindenféle lelki sérülés nélkül../ nem volt sűrű, de bizony a pecsétgyűrűjével olyan kokikat nyomot, ha másért nem is, azért megjegyeztük amit tanított, hogy több kokit ne kapjunk...sztem. álmunkból felriadva így 25-30 év után is szóról szóra tudnánk mondani...
. Na persze nem kívánom én ezt most vissza, csak elmeséltem.
A testnevelés sem esett rosszul a nagy többségnek...de azt hiszem volt egy lány osztálytársam akinek, emlékeim szerint nehezebben ment és nem is igazán szerette, de nem vitte el a dolgot magában a lelki sérülésig...
Bár kívülről igazán én ezt nem tudhatom...
Van egy unokanővérem, akinek 4 gyermeke van, Óvónő és Waldorf óvodában Ő úttörője volt ennek a tanítási rendszernek, együtt kezdett az elsőkkel, mondhatni igaz hívője.../volt/ most is az, csak kénytelen lett kicsit másként látnia...a 4 gyermeke közül az egyiknek egyszerűen nem jött be a Waldorf, nem tudott tovább lépni...neki a hagyományos tanítási elvek szerint volt sikeres a fejlődése...bár az első gyermeke is a hagyományosba járt, mert akkor még nem indult a waldorf, de neki sincsenek problémái. A lényeg, hogy 4 gyermekből kettőnek a hagyományos, másik kettőnek pedig az alternatív.
De bármelyik rendszert is válasszuk, benne van a szóban, hogy rendszer...valamelyest be kell tartanunk, azért minden egyes gyerekre külön-külön nem lehet rendszert írni, alkotni...hacsak nem magán tanuló, de az más tészta.
És az is igaz, hogy a mai fiatalok bepunnyadtak, /nyilván van kivétel/ többet kellene sportolniuk és ezt nem csak a dinnye tanárokra lehet fogni, hogy nem teszik, hanem a dinnye szülőkre is..!
A helyzet az, hogy jeleztem a tanárnak, aki szerint túl kell élni.. ennyi. gyakorlatilag semmit se tett.
Amúgy 8-12 évesen sok mindent nem tesz egy gyerek egyedül.
S ha már akkor megutálja az egészet, akkor mindegy utána már.
A szüleim a lehetőségeikhez képest szuperul neveltek. De nem voltak túl tájékozottak ilyen dolgokban.
két kiváló minősítésű egyetemi diplomám van, szóval nem gondoltam, hogy az iskola cirkusz. Ennek ellenére vallom, hogy az a tudás marad meg tartósan, amit az emberrel átél és örömmel szerez meg.
És azt is, hogy a stílus maga az ember. Én kiszálltam a veled való beszélgetésből, mert méltatlannak érzem, és feleslegesnek is. Egy háromévesnek sem kezdek el kiselőadást tartani a szociolingvisztikáról, mert nem az ő szintje, nem értené meg. Ilyen megfontolásból be kell látnom, veled sem fog sikerülni megértetni dolgokat. Jó éjt!
Mi is azokat az órákat dolgoztuk végig patakokban folyó izzadásig, amiket ránk bíztak. :) Gimis tesitanárnőnk pl. megengedte, hogy minden hónapban egy órát egymásnak tartsunk, hát iszonyúan élveztük, nevettünk sokat, de sokkal jobban elfáradtunk, mint a tanár által vezényelten, mert örömből csináltuk. Tévhit, hogy csak a szenvedés nemesít vagy edz.
Tanulni is csak örömből lehet. Mindenki arra tud visszaemlékezni, abból őriz meg tudást, amihez valami öröme kötődött. Bírta a tanárt, vagy nagyon érdekesnek tartotta az előadásait, vagy saját magának jelentett valami élvezetet az a bizonyos tárgy. A többit csak bebiflázza valahogy, de el is felejti teljesen. Akkor melyiknek van több értelme? Én a fizika általánosban tapasztalt törvényeire - humán érdeklődésű létemre - a mai napig emlékszem, mert a fizikatanár élményszerűen és kísérletekkel tanított, a végső szabályt pedig mi alkothattuk meg a látottak alapján. A gimis fizikából egyetlen nyikkra nem emlékszem már, csak arra, hogy a tanár mindig írt valami képleteket meg számításokat a táblára, mi meg másoltuk. Általánosban imádtam a fizikát, középsuliban elviseltem, néha szenvedtem tőle. Mostanra vajon melyikre emlékszem? és vajon miért?
Higgyük már el végre! Tanulás nem egyenlő szenvedés, kiképzőtábor, ostorcsattogás, magolás! Lehet ugyan úgy is, de hogy egy éven belül garantáltan elfelejted az így "tanultakat" (tesi órákat sajnos nem tudod), az is biztos.
Vekerdy Tamás ismert és elismert gyerekpszichológus idézte a saját egyik legjobb professzora mondását egyik előadásán: ahol untatnak, onnan menekülj! nem lehet unalomból tanulni, nem is érdemes. Kiegészíteném a téma kapcsán azzal: ahol szenvedtetnek, onnan menekülj! A mozgás öröm, a tanulás is az. Aki mást mond, az sajnos nem tapasztalta még valószínűleg az örömből végzett tanulás katarzisát, a tudásvágyat, a valódi megismerés, felfedezés örömét. Vagy szándékosan rosszat akar másnak, de ezt mondjuk nem hiszem.
Általános iskolában emlékeim szerint három tesitanárt volt szerencsém megismerni. Egy elhivatott pályakezdő pasit, egy náci középkorú nőt és egy idősebb fickót, aki kb. le se szarta, mit csináltunk egész órán. Találgassatok, melyiknek köszönhetem, hogy megtanultam, a mozgás öröm lehet, és elkezdtem kézilabda edzésekre járni!
Az utolsónak.
Ugyanis ő közénk dobta a (mikor milyen) labdát, és játszhattunk.
Az összes többi emlékem rémálomba illő. És nem, felnőttként sem fogom elhinni, hogy az egészségem és állóképességeme fejlődését szolgálta pl. a szekrényugrás (többször volt baleset belőle), a kötélen történő bőrlenyúzás (dresszben az igazi, hogy a combod is fájjon), a gerendán történő bukfencezés (!), illetve a dohos, penészes "futófolyosón" (pince) lebonyolított gátfutás (ami ráadául olyan alacsony belmagasságú volt, hogy a magasabb diákok, mint én, simán beverték a fejüket, ha megugrották az akadályt).
Szóval Peti bácsinak köszönet, a többi illetékes meg nyalja ki a s.ggem a szép emlékekért.
Az én kedvenc "érvem" az volt tőle, hogy olvassam a gyerekorvosok szakvéleményét. Van szakvéleményük a szadisztikus testnevelés óra jótékony hatásairól a gyermekre? Örömmel olvasom, ha kapom a linket. :))) Én nyitott vagyok a számomra új dolgokra. :)))
Ha megkérdeznél 100 gyereket, hogy szerinte mi a szadisztikusabb, a tesi órán a hosszútáv futás, vagy a többismeretlenes egyenletek hetekig tartó megoldása, és elemzése, akkor valószinűsíthető, hogy az utóbbira szavaznának. Mivel én nagyon fontosank tartom a matematikát, így a következő érvvel nem értek egyet, de egy átlagember biztosan több érvet tud felhozni a futás hasznosságával kapcsolatban a felnőtt életre vetítve, mint a többismeretlenes egyenletek megoldásával kapcsolatban.
Ha gyerekorvos véleményére vagy kíváncsi, aki nagyon is sokat tud a sokszor iszonyú megterhelő (szerinted szadisztikus) követelményekről a sport terén, akkor ajánlom figyelmedbe Dr. Gyarmati Andrea életútját.
Tegnap este beszélgettem a férjemmel a topicról, és meséltem a kislabda dobásodat, hát fetrengtünk a röhögéstől. Szerinte már az is gáz, ha ezt nyilvánosan bevallja valaki, és teljesen egyetértek vele. Jóhogy már nem dicsekvésként írod, hogy nem tudsz egy labdát eldobni magadtól néhány méterre... És szerinted ez a normális, egy egészséges gyereknél.
Kis off: nomen est omen
"Tőled eddig egyetlen érvet sem hallottam, hogy miért jó a régi rendszerű testnevelésóra.
Én azt szeretném tőled megkérdezni, hogy (mivel mint írtad nyelvész vagy) fontosnak tartod-e az anyanyelv ismeretét? Fontosnak tartod-e a nyelvtan megtanulását, és szerinted a nyelvtanban vannak-e száraz részek, szabályok, amelyeket be kell biflázni, és néha órákon át tartó intenzív gyakorlást követel a gyerekektől? Azaz meg tudod-e nekem magyarázni, hogy miért jó a nyelvtani szabályok ismerete? Szerinted van-e értelme annak, hogy egy szabályt egy gyerek esetleg ismételgetve tanuljon meg, még akkor is, ha a háta közepére sem kívánja, ha unja, ha egyenesen úgy gondolja, hogy ez már kínzás?
Egyetértesz-e abban, hogy az agynak folyamatos edzésre van szüksége, még akkor is, ha ez időnként fárasztónak tűnik, ha unalmasnak, ha megtehelőnek? Egyetértesz-e azzal, hogy a legoptimálisabb az egy gyereknek ha mind fizikálisan, mint mentálisan teljesen egészséges?
Nos innen következik, hogy ameddig a hosszan tartó intenzív tanulás után is az ember sokszor szinte fizikai tüneteket produkálva érzi magát rosszul, mégis folytatni kell, mert máskülönben nem lesz eredmény. A test dettó ugyanígy működik, a terhelés hatására nem feltétlenül olyan érzésünk van, hogy jajj még, még , mert ez isteni! Ha ez normálsi a szellemi megterhelésnél, és belefér abba, amit elfogadhatónak tartasz, akkor mia probléma ugyanezen reakciókkal a fizikai megterhelésnél??
Azaz mért jelent problémát az, ha egy gyerek azzal találja szemben magát, hogy bizonyos dolgok eléréséhez az életben túl kell lépnie a kellemetlenségeken, az esetleges fájdalmom, mert utána okosabb, vagy egészségesebb lesz, vagy elér egy általa kitűzött célt?
holott lehet ki kellett volna vizsgálni miért homályosul el a világ futás után. :-( ez maradt meg testnevelésóra = rosszullét :-( nem értettem más gyerek miért örül neki? Utáltam futni, ma sem tudok, biztosan rossz a technikám.
Orvosról hallottál már? A kivizsgálás az ő dolga lett volna. Mellesleg igen, valószinűsíthető, hogy rossz volt a technikád. Minden futó ismeri a hányingert, sőt bármilyen erősebb terhelés okozhatja. Gondolom nem ettél előtte, üres gyomorral álltál a tesi órák elé. Zsírsavakat kezdett bontani a szervezeted, és a bomlástermék belekerült a vérbe.
De az nem fér a fejembe, hogy ezt miért nem voltál képes megbeszélni a szüleiddel, akik vagy elmondták volna, vagy elvittek volna orvoshoz, aki elmondta volna? Inkább köpködöd a testnevelést, ami (nálad egyértelműen mutatja), hogy hatékonyan dolgozta le rólad a zsírt.
Ráadásul, ha szeretted a labdajátékokat, ahhoz elengedhetetlen a futás, minden labdajátéknál kiegészíti az edzést a futás, mivel egy-egy meccset végig kell tudni játszani teljes erőbedobással.
"Tőled eddig egyetlen érvet sem hallottam, hogy miért jó a régi rendszerű testnevelésóra. Ellenben megtudtam, hogy mimózalelkű vagyok, nyápic, alacsony (?), idegbeteg, nyávogós, önértékelési zavarral küzdök, néha nagy a mellem, néha kicsi, és miért nem ülök tolószékbe. Öröm az ilyen vitapartner, tényleg:)))"
Én szintúgy ezeket tudtam meg Kisslinától. Mégsem gondolom, hogy magamról vagy rólad, én ugyanis hiszek abban, hogy mindenki csak saját magáról tud beszélni, még akkor is, ha éppen mást minősít. :)) Egyrészt a saját stílusával, másrészt azzal, hogy milyen létező vagy nemlétező dolgokat emel ki a másikból minősítés címén. :)
Az én kedvenc "érvem" az volt tőle, hogy olvassam a gyerekorvosok szakvéleményét. Van szakvéleményük a szadisztikus testnevelés óra jótékony hatásairól a gyermekre? Örömmel olvasom, ha kapom a linket. :))) Én nyitott vagyok a számomra új dolgokra. :)))