Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbánta, hogy későn szült
Létrehozva: 2011. november 8. 19:43
Utólag igazat ad kritikusainak az a nyugdíjas nő, aki túl a hatvanon egyedül neveli négyéves kislányát.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
kekeckedszkifogásolod egy szónak a használatát, ami nem szépen, magyarosan (uramistensegítsmeg) lett leírva?eletkori sajatossag 60 folott a gyerekszules, ha besikerul, akkor annyi, eroltetni valoban nem kellene mesterseges uton.
Nem tudom! szerinted?
Már megbocsáss, miért tart valakit az fiatalon, ha éjszakánként ugrálnia kell egy kisgyerekhez öregasszony létére, és a fájós lábával futni a gyerek után.Szerintem egy idős nő ebben kipurcan.
Anyukám se vállalna már kicsi gyereket, pedig még jól tartja magát.De idegileg belefárad már.68 éves.
Okos nőci,megszülte Sját ápolónéjét
Előrelátó
Hát....nem lepődtem meg. Nem habostorta a gyereknevelés, és legyél fitt, fiatal.
Én 30 alatt vagyok még, de még 2-3 nap is eléggé kifáraszt , ha a nővérem lányait bevállalom. Hogy még este 10 után friss legyek, miután mindnek mesét olvastam, énekeltem, langyos teát vittem, ja de mégis kakaó, vagyis víz....a párkapcsolatnak erős próbája a gyerek, ezt megtanultam ennyiből is. Bezúgok az ágyba, és már a párnáraérés előtt alszom.
Persze, csak neki a munkájából adódóan több dologgal kellett volna tisztában lenni, mint egy átlagembernek, aki akkor lát gyereket, ha véletlenül közös buszra száll egy kiránduló osztállyal;)
Meg vélhetően nem is ad hoc vágott bele, 57 évesen azért végiggondolhatta volna (gyerek nélkül is) azt, hogy
1. az idő telik
2. ha most szülök, a többi szülő 20-25 évvel fiatalabb lesz
Azért ezeknél nagyobb tragédia lett volna, ha a baba mondjuk betegen születik.
Azt pedig, hogy ki meddig lehet együtt a gyerekével, csak a Jóisten tudja. Néhány év szeretetteljes kapcsolat is sokat ér, sok deviáns családban nevelkedett vagy otthonba került gyerek egyetértene ezzel.
Teljesen mindegy, hogy valaki mennyi idős, mi a foglalkozása, amíg nincs gyereke nem tudja, hogy mivel jár egy gyerek. Ebbe nagyon sok minden beletartozik, nem csak az éjszakai kelés, meg a "nem tudom miért sír", stb. kérdéskör.
Egyébként aranyos a kislány, helyes, de maximálisan megértem az Anyukáját. És azért azt tudjuk, hogy mert ezt ilyen őszintén elmondta, még nem jelenti azt, hogy nem szereti azt a kislányt szíve minden szeretetével.
A szemétséget arra értettem, hogy gondolhatja valaki azt, hogy nekem nyűg volt Anyámat is és a családomat is ellátni egyszerre. Nehéz volt, nem nyűg.
Nem 24 órás ápolásról beszélek, csak arról a stádiumról, amikor az idős szülő még önellátó, de már nem tud elmenni a piacra, vagy tacskóba, vagy otp-be, mert ahhoz már nem elég erős. Nem kell 24 órázni mellette, de hetente 2-3 alkalommal el kell menni. Egyébként általában ezek az idős (70+) emberek már egyre inkább mennek át kisgyerekbe. Az én önálló, erős Anyám 77 évesen már igényelte a tutujgatást, ugyan úgy álltam hozzá, mint az akkor 6 éves gyerekemhez:-) Hiába gondolta ő 55 évesen, hogy nem akar terhünkre lenne, megy majd otthonba .... mégsem ment, amit meg is értek. Idős volt, ragaszkodott a megszokott otthonához. Nyilván, ha eljött volna az, hogy 24 órás felügyelet kell, akkor maradt volna az otthon. De ezt szerencsére nem élte meg. Anyu sem akart a terhünkre lenni, sosem kérte, hogy menjek, sőt mindig küldött, hogy siessek haza, meg ne jöjjek sűrűn. Nem volt ám egyszerű időszak (bár tartana még):-(
Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy mennyivel jobb lett volna, ha mindezt nem 35-38 évesen, hanem inkább 55 évesen kellett volna csinálnom, amikor már nem kellett volna háromfelé szakadnom egyszerre, elég lett volna egyfelé koncentrálni.
Köszönöm, hogy részletesen kiegészítetted gondolataimat.
Egyetlen nagyszülőmet sem ismerhettem .mert nem éltek születésemkor. Amit a szüleiddel való kapcsolatodról írsz rám is igaz.
Én 48 éves voltam, mikor édesanyám itthagyott, de az űrt a mai napig érzem. Ő megérte, hogy az unokája megnősült, de azt nem , hogy dédunokája legyen. Szép kort ért meg ,86 elmúlt, mikor "elment".
Ez 1999 karácsony napján történ, de a mai napig minden hét végén kimegyek a sírjukhoz. A kertemben olyan virágok vannak,ami jó vázába, a
nárcisztól a krizantínig. A legtöbb osztálytársamnak az egyik szülője még él. Nekem is az egyetlen , igazi bizalmasom az édesanyám volt, neki mindent elmondhattam és mindig bölcs tanácsot kaptam.
Az általa hagyott űrt részben betöltötte a kisunokám, aki néhány évvel később született, de az emlékét soha, semmi nem feledteti velem.
Jó lett volna több időt együtt tölteni, de nekünk ennyi adatott.
Akkor válunk teljesen felnőtté, amikor már nincs szülőnk, akárhány évesek is vagyunk. Én is így érzem. Jó volt olvasni a véleményed, köszönöm.
Ebben semmi szemétség nincs, sőt neked lehetett a legnehezebb, hogy mind a két helyen a lehető legjobban megfelelj.
Ennek elkerülésére vannak, akik eldöntik, hogy ők nem akarnak a gyerek terhére lenni és ha eljön az idő, akkor inkább bevonulnak otthonba. Szerintem a későn szülő nők esetében nem lenne rossz megoldás, ha ezt már előre bekalkulálnák. Persze nyilván rossz lehet kiszakadni a megszokott környezetből, de pl. egy 20-on évesre sem jó napi 24 órás ápolás terhét tenni. Neki is meg kell adni a lehetőséget, hogy élje az életét.