Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan változott meg az álláskeresés technikája?
Létrehozva: 2011. november 7. 09:49
Az álláskeresés embert próbáló tevékenység, hiszen állandó elutasításokkal szembesülünk, de van valami, ami még a nemleges válasznál is rosszabb; ha egyáltalán nem kapunk választ a pályázatunkra. Kinek a hibája ez? Mi a megoldás?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Szerintem az álláskeresés legbiztosabb módja, ha nem adunk be pályázatot.
Szól egy ismerős, hogy elkelne még valaki az adott helyre, nekem pont passzolna is. Aztán összehoz a főnökkel, leülünk, megbeszéljük, ha megegyezünk jó, ha nem, akkor nem.
Ez persze multiknál nemigen működik, de ki mondta, hogy multin kívül nincs élet?
Húsz éve, olvastam egy hírdetést, besétáltam a munkáltatóhoz, a személyzetissel beszéltem kb. 10 percet, megnézte a bizonyítványomat majd elküldött a leendő főnökömhőz, átmentem beszélgettünk kb. fél órát, a beszélgetés végén mondta, hogy úgy néz ki, megfelelek az elvárásoknak, ha nekem is tetszik akkor bármikor kezdhetek. Kitöltött egy formanyomtatványt, bevitt a nagy főnökhőz, bemutatott s vele is aláíratta a papírt amivel visszamentem a személyzetishez, s a megérkezésemhez képest kb. két óra múlva kisétáltam és volt munkám.
Öt éve sok-sok helyre elküldtem az önéletrajzom motivációs levéllel, töredékére válaszoltak levélben, elvétve telefonon be is hívtak: első körben HR-essel beszélgetés néhol teszt, 1-2 héten belül telefon, második körben közvetlen főnök + szakmai teszt (néhol próbamunka), 1-2 héten belül telefon, hogy még sem engem választottak, vagy volt ahol harmadik körben még valakivel beszélgetés, s 1-2 hét múlva döntöttek. A levél elküldése és a döntés között eltelt 1-2 hónap, néhol több. Végül úgy találtam meg a mostani állásomat, hogy felhívtak, hogy kb. egy éve voltam náluk akkor végzettségem meg volt, de gyakorlatom nem azon a területen, s akkor nem engem választottak, de az önéletrajzom benne maradt a rendszerben és most egy rám szabott pozició van, sűrgősen, érdekel-e, érdekelt. De így is első kör HR-es, második kör főnök + teszt, s néhány nap múlva telefon, végül így hogy sűrgős volt, azt hiszem két hét alatt futottam le a köröket.
Kb. ugyanarról a pozicióról beszélünk! Nagyot változott a világ! Ma nem az első megfelelő embert választják, hanem gyűjtögetnek, majd több szinten rostálnak. Mit tehetünk, lelkileg felkészülünk arra, hogy ez van, s hogy néha megesik, hogy nem minket választanak akkor sem, ha azt az állást ránk szabták. Élni kell és olyan munkát is bevállalunk, amit nem ránk szabtak, ezzel kiütünk olyat, akire rászabták volna, s ilyenkor előfordul az is, hogy az új munkaerő pár hónap múlva lelép..., s sok helyen folyamatos jövés - menés van, de ez nem a munkavállaló hibája, hanem a munkáltatóé. Sarkított példa lesz: ha a takarítónőnek olyat választanak, aki végzettsége alapján takarításhoz ért és meg is fizetnék, akkor nem nézelődne máshol, hanem örülne, hogy van munkája. De ehelyett sokszor felvesznek egy túlképzett ember, mert megtehetik, aztán csodálkoznak hogy lelép mert se a pénz sem a pozició nem elég neki.