Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"...Bóbita, Bóbita álmos.... vagy pl.- Angliába kell utaznom ###description### -->
A válasz egy verssor
Torolt_felhasznalo_299177
Létrehozva: 2011. szeptember 29. 08:49
Üdv!
Itt egy újabb "agyalós" játék. (..régen indítottam már....
)
Feladat: egy tényközlés, téma felvetésére ismert verssorral reagálni.
Lehet bármilyen dalszövegből, népdalból, operettből, ismert versből idézni.
Példa:
- keveset aludtam --> "...Bóbita, Bóbita álmos....
vagy pl.
- Angliába kell utaznom --> "...Londonban, sej, van számos útca.... "
Kezdő téma legyen, mondjuk: hidegek a reggelek
Jó szórakozást! 
hmmm
biztos "legend", de elterjedt volt felénk egy mondás, jellemezve a mai (tegnapi) oktatás színvonalát:
Magyarórán elhangzik a vers, mire egy diák megjegyzi: "azt nem tudom ki volt József Attila, de ez HOBO"
én mindkettőt szeretem:-)
Ott a völgyben, hegyek között szól a tilinkó,
Pásztorfiú fújja dalát, oly szépen szól!
Kéklő hegyek néznek le rá, ők hallgatják árva dalát,
Zengő hangú kis furulyát: oly szépen szól!...
Koncz Zsuzsa : Tilinkó
Juhászbojtár
A gyöngy, a drága gyöngy
Ott fekszik lenn a tengeren.
Leszáll a gyöngyhalász
És vége már, ha nem vigyáz
Egy gyöngyszem ott a lét,
Így küzdi át az életét.
Nincs sírkereszt, csak néma gyász,
Ha örökre elmerül a gyöngyhalász...
dal (Pártos Jenő szövege)
sűrű éjen
"A mozgó Wertheim-kassza fut,
amerre megy, arany az út.
Ujjonganak a városok,
hiznak a hájas gyárosok.
Gurul - nem látja senki se -
a yankeek új kriszkindlije.
Egy könny... egy élet... mennyit ér?...
Egy pennyt ér... két pennyt ér..."
Kosztolányi Dezső: Aranyvonat
a drága gyöngy
Alma a fa alatt, nyári piros alma.
Engem gyaláz a szeretőm édesanyja.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem hagyom el soha.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem tehetek róla.
népdal
hájas gyárosok
Nosztalgia
Én a régi piacra gondolok.
Nem feledem
a nyári alma illatát,
a hevenyészve tákolt bódékat
összevissza,
a kofák víg szavát,
földre dobált rekeszeket,
a talponállót, ahol
"forralt bor kapható",
a pletykáló öregeket,
nyüzsgést, pezsgést,
hangzavart, perlést,
ez a hangulat,
ez a természetesség
nem utánozható!
Építsenek bár több száz
vasbeton kalitkát:
én mégis
a régi piacra gondolok.
(Láng Zsófia)
alma
"Tudod, hogy nincs bocsanat, hiaba, hat a banat .
Legy , ami lennel :ferfi. A fu kino utanad
A bun nem lesz konnyebb, hiaba hull a konnyed.
Hogy bizonysag vagy erre, leagalabb azt koszonjed "
Jozsef A.
Rolls Frakció : Adj helyet magad mellett
Adj helyet magad mellett
Az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam
Engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem,
Hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt
Magamfajta többet mit kívánhat
Mint a félelem a színpadon,
Ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak,
Még maradjak, megmaradjak
Mint kínomban a színpadon,
Fejem a lábam közt, ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám
Szép vagyok, mosolygok rám
Adj helyet magad mellett
Az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam
Engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem,
Hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt
Magamfajta többet mit kívánhat
(nosztalgia)
Petőfi Sándor: Szemek, mindenható szemek!
Szemek, mindenható szemek!
Ne nézzetek, ne nézzetek
Reám oly hidegen, oly hidegen;
Megöltök, ez halál nekem,
Halál nekem!
Vagy, oh mindenható szemek!
Csak öljetek meg, öljetek;
Aztán mosolygjatok, mosolygjatok,
s én újolag föltámadok,
Föltámadok!
Somlyó Zoltán : A kertek most már álmosak...
Szalad a koraőszi szél
a burgonyaföldeken át.
Viszi az élet illatát.
Viszi a mély, fanyar szagot,
az üdvösséget és a bút...
Ez a kanyargós, örök út...
A kertek most már álmosak;
már kéken andalg a sövény
hűs réseiben a kökény.
Ő lesz az úr maholnap itt:
a csípős, meggondolt, a bölcs,
a szerény kései gyümölcs..
mosolyg
Kastély Máté (capslok): Felejtő
Kéjes álmok
Után járok
Vak homály alatt.
Kóbor varjak
Vágva rágják
Vézna vállamat.
Színpatak
A mámor
S csak apad, apad.
S nem marad
A mából
(a múltnak)
Egy kósza pillanat.
(kora-ősz)
Kell nekem egy szebb világ is,
hogy ne érjen csalódás,
az élet... az nem majális,
ez így már nem is mókás...
Baranyai László - Kell nekem!
Kósza képek
Falu Tamás: Lim-lom
Az élet sok lim-loma közöttOh mennyi kincset lelünk néha,
Ránk mosolyog egy elgurult szív,
Vagy felénk int egy kéz árnyéka.
Egy levél, melyet összetéptünk
Szívünkre hull vádló szöveggel.
Egy napon aztán nem lesz másunk
Csak az, amit eldobtunk egyszer.
évtizedek szükségesek - míg összegyűlnek
Jóna Dávid: A padlás
Fáradtan nyekereg a padlásajtó,
súlyos deszkái sóhajtanak,
majd átcsúszik a súlyponton,
s feltűnik egy homályos alak.
Száll a finom por, kavarogva játszik.
beszökik néhány fénysugár,
hol a cserép hiányzik,
s e birodalomban feltűnik egy szempár...
Óvatosan lépked, a félhomályt szokva.
Felfedez egy bölcsőt a közeli sarokba.
A múlt beszél,
egy galamb rebben,
megfakult fényképek törött keretben.
Ezüst pókfonál száll őrizve a kisemmizett
világot, a felesleges zászlókat,
melyeket a moly rég kirágott...
A fiú a kéményt kerülve,
régi játékokhoz némán leülve,
kicsinyke ládának keresi a zárát,
halkan teszi, ne zavarja a feledés álmát.
Galambfiók karmai susognak a cserépen,
levetett ruhák a fogason,
kopott lavór a kisszéken.
A távolban dühös kutyák robaja,
s a szellemek fogócskájának hűvös sóhaja.
Háromlábú asztal, s egy fáradt karosszék,
a szekrények sem kellenek – már rég kitették.
Kartondobozok alján néhány régi irat,
kifosztott sárgult lapok,
melyet a fiú maga elé kirak.
A színésznő kihívó a régi képeslapon,
márványtáblán már a neve vagy siratófalon.
Barnásszürke fotografált képek; a mozdulatok mesterkéltek, öregek, de szépek.
Hirtelen megrezzen,
belenyilal a jelen.
Úgy érzi, már kicsit övé a padlás titka.
Későbbiekben nem is ritka,
hogy emlékeivel felszalad a recsegős létrán,
s elbeszélget a csendben,
hogy ne érezze egyedül magát ott lenn a tömegben.
(lim-lom)
Lator László
JÓSÁG
Egyszerűen és átlátszóan
lebegünk a világ dolgai fölött,
mint a súlytalan madarak,
mint a levegő, mint a semmi.
Nem akarunk semmit, de éjszaka
vágyaink lila lánggal égnek,
s reggelre megszületnek bennünk
a föld, a nap és az állatok.
Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok,
a lassú folyók és a messze
hegyek hullámzó éneke,
határtalan alázat.
A földért és a fákért és az égért,
az állatokért és az emberekért vagyunk,
a kemény falakon áthatolnak
remegő sugaraink.
Megértésünkben felolvadnak a kövek,
az utak összefutnak,
szemeinkből a földre
a jóság szüntelen zuhogása árad.
Érezzük ereink lüktetését,
időtlenek, határtalanok vagyunk,
s magunkba oldjuk
az újuló és porladó világot.
évtizedek szükségesek
Mikor láthatlak újra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél újra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem újra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon....
Radnóti Miklós : Levél a hitveshez -részlet
súlytalan madarak
Érik a ropogós cseresznye,
Viszek a babámnak belőle,
Viszek a babámnak, csuhaj, belőle,
Ha beteg, gyógyuljon meg tőle!
Népdal
mint a zsoltár
Oly régen vártunk téged, hogy minden nyíljon itt
Ha dúsan hajt a rózsa, és ontja illatát
Mily vágyva szívom róla ott járva réten át.
A télben, lám, sok jó van, és mennyi szépet ád,
Ha járunk térdig hóban,és vívunk hócsatát
S ha jő az alkonyóra, benn épül kártya vár,
Majd szánkó hív nagy útra, és vélünk vígan száll.
Ó, bárcsak lenne végre az ég oly fényes kék,
Hogy jöjjön nyár a télre, sok gyermek szíve kér.
Szép május, hozd el nékem e drága csalogányt,
S mind víg lesz künn a réten az ifjú és a lány. A fordító ismeretlen.(Wolfgang Amadeus Mozart életének utolsó évében írta a Vágyódás a tavasz után című dalát, ) /én még így tanultam nagyon szerettem...
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák. ….
Reményik Sándor : Csendes csodák
május
Brutyó Balázs:
IN MEMORIAM 3.
ABBÁZIA
Abbáziában kezdted
írni a verseket
viharvert papírodon
ceruzád sercegett.
És örültél hogy végre
Ihlet kíván szólni
mert szíved szép dalait
le kívántad róni.
Le kívántad róni ott
szép Abbáziában
és elkezdtél rímelni
gyerekkorocskádban.
(József Attila születésnapja miatt)
csoda
Pedig azon a napon olyan hangulatom volt.