Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"...Bóbita, Bóbita álmos.... vagy pl.- Angliába kell utaznom ###description### -->
A válasz egy verssor
Torolt_felhasznalo_299177
Létrehozva: 2011. szeptember 29. 08:49
Üdv!
Itt egy újabb "agyalós" játék. (..régen indítottam már....
)
Feladat: egy tényközlés, téma felvetésére ismert verssorral reagálni.
Lehet bármilyen dalszövegből, népdalból, operettből, ismert versből idézni.
Példa:
- keveset aludtam --> "...Bóbita, Bóbita álmos....
vagy pl.
- Angliába kell utaznom --> "...Londonban, sej, van számos útca.... "
Kezdő téma legyen, mondjuk: hidegek a reggelek
Jó szórakozást! 
szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára
Kányádi Sándor: Szelíd fohász
gáláns regények
Hideg szél fúj, édesanyám,
hozza ki a kendőm.
Még az éjjel felkeresem
a régi szeretőm..... -
--lehet, nem pontos, de van valami ilyen népdal, úgy rémlik
szelid fohász
"Kényszer, Érdek, Ösztönélet
Három Nagy Fekete Fabábú
Döntsd le őket, menj el Délnek
Bérelj szobát, fess a falára egy képet"
Kispál és a Borz
hideg szél fúj
"Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom."
Petőfi Sándor: Az alföld
kényszer
Miért mondtad hogy minden rendben van
csak rád néztem és már mindent tudtam
Óh, mond miért mikor épp most tombol a nyár
Akkor is szép ha csak ennyi volt csupán.
Edda: Tombol a nyár
szabadult sas
"Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retyerutya,
Din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Leröpül a retyerutya,
Din don diridongó.
Weöres Sándor: Bóbita
tombol
"Elborította arcomat
a pír,
lángra gyúlt volna, hogyha az
papír.
Kisimította az Úr rajtam
a bőrt,
nem látszik mára, mi tegnap
meggyötört."
Hajdan Valéria: Égi pír
robog
"S én arra gondolok, - ha egy nap
Nem vón álarc az arcokon:
Vajjon megismerné- e egymást
A jó barát, testvér, rokon?"
(Gyóni Géza)
pír
"Régi óra halkan jár,
belsejében táncospár.
Mindig táncot jár, és
folyton arra vár, hogy
álljon meg az óra végre már."
/dalszöveg/
álarc
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
(József Attila: Mama)
táncospár
Repülve jön egy madár, szárnya hozta, s integet.
Levelet hoz a csőrében, s anyádtól üdvözletet.
Édesanyád küldi néked, kis barátnő levelét,
És azt mondja, hogy szeretné látni kedves gyermekét.
Repülj vissza, kis madárka, s mondd anyámnak, csókolom,
Én már többet nem jöhetek, nemsokára meghalok.
Dal
nyikorgó kosár
"Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani,
Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!"
/Petőfi S.: A gyáva faj....részlet/
repülve jön
"Ó, az i
kelleme,
ó, az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona"
Kosztolányi Dezső: Ilona
elem
Szépen fekszel a havon,
Fest a jég alakodon,
nincs pára az ajkadon,
Meghalt az alkalom.
Szemedet gondolom,
Mosolyod gondolom,
Csontszínű liliom,
Leomló hajadon.
Erősödik január,
Leesik a madár,
Szépen fekszik a havon,
Kezednek odaadom.
......
/dalszöveg, Ghymes: Január/
ballada
„Szellő szárnyán szállj velem, repülj velem
Erdők mély vadonán kószáljunk szerelmesen
Dús fű selyme legyen nászágyunk
És senki ne tudja, ne sejtse hol járunk”
Lili bárónő -operett
erősödik január
Ülök a szobámban búsan, egyedül
És a régi múltra gondolok....
Homokóra tácdal (de fejből írtam)
Erdők mély vadonán....
Naná, hogy az van "Iluska".
"Tündérországban csak híre sincs a télnek,
Ott örökös tavasz pompájában élnek;
S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,
Örökös hajnalnak játszik pirossága."
/Petőfi S.: János vitéz, (részlet XXIV-ból)/
Itt is Tündérország" van, vettétek észre???
búsan, egyedül
Alszom ám!
Erdő, erdő, de magas a teteje....
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
(Vörösmarty)
örökös tavasz
Nem jut eszembe a népdal első versszaka... most hogy alszom el?
Mert odafenn a szemeit kisírta.
Árva madár a búzakalász árnyában
Rágondol a régi első párjára.
/magyar népdal, több szövegváltozata van/
ábránd
Eget kémlelek néma fellegrésen
és szúnyoghadként körülzummolyog
ravasz talányom: célom, születésem.
DSIDA JENŐ:ÖSSZEFONT TENYÉRREL
pacsirta
"A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat;
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hűs forrás tövében.”
Vörösmarty Mihály: Szép IlonkafellegrésenHogy a telet m’ért szeretem?
szánkón siklom, ha tehetem,
hogyha - amint télhez méltó -
leesik a puha, mély hó,
meg csúszkálok kinn, a jégen
- hol korcsolyán, hol fenéken -,
s körbe-körbe hömbölögve
legurulok, le, a völgybe,
(Mentovics Éva)
vadász
"De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten."
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség /részlet/
korcsolya