Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Okos a gyerekem!!!
Létrehozva: 2011. szeptember 28. 15:03
Nagyon sok szülőtől lehet hallani,hogy az én gyerekem milyen okos?!
Mégis miben nyilvánul ez meg,hogy okos a gyerek?
Ismerek olyan gyereket,aki 4-5 tanuló,tehát eszerint besorolható az okos kategóriába,de pl.azt nem tudja mikro van a születésnapja, hol lakik pontosan, stb.
4-5 tanuló,
Szerinted ez mit jelent?
Kinek mondja, hogy okos? A gyereknek, vagy a többi szülőnek? Nekem az lenne a fura, ha arról beszélnének az anyukák, hogy mit nem tud a gyerek. Nyilván pozitívan értékelik, ha valami újat, vagy jót, kiemelkedőt csinál a gyerekük(ez lehet, hogy csak a gyerekhez mérten nagy dolog, ezért kívülállónak fura lehet, erre gondoltál?).
Nem hiszem, hogy nem lennének tisztában a hiányosságokkal a normális szülők. Engem az érdekelne, hogy mitől lesz olyan sok hibás önértékelésű ember, mint pl. a tehetségkutatók válogatásán? Vajon az ok nélküli dicsérgetésnek lehet ilyen következménye?
Most biztos nem fogok nekiülni, úgyhogy kiváncsian várom,hogy te mit mondasz?!
Miért is jó, ha állandóan ajnározzuk a gyereket,és becsapjuk?Vagy elhitetjük vele,hogy valamiben nagyon jó,amiben valójában nem az?
Én nem azt mondom, hogy a gyereknek azt kell mondani,hogy :"olyan hülye vagy fiam mint a tök"!Ha valamibe nem olyan jó,akkor bíztatni kell, segíteni neki, de nem elhitetni vele,hogy hú milyen okos vagy!És pláne nem hangoztatni a külvilág felé mikor más úgyis látja,hogy a gyerek valójában okos vagy kevésbé az.
Vagy hogy kell ezt csinálni a szakirodalmo szerint?
szakirodalom.
szerintem meg Bowlby es Ainsworth ( kötödes) is beszelnek rola.
attól függ, hogy adják elő... és persze attól is adott anyuka mennyire határozott saját magát illetően. Sajnos a magyar anyukák nagy része szerintem nem az, köszönhetően a sok, felesleges paráztatásnak, ami itt a gyereknevelést körülveszi (pl. aki nem szoptat, aki császárral szül, aki nem ad meg mindent anyagilag a gyerekének, aki elvált, aki stbstb az itt már valami bolygó hollandinak számít
... és igen, annak, hogy sokan nem őszinték pont a gyerekükre nézve.
Valóban az egészséges gyerekek 99%a teljesen átlagos képességű, mindeki jó valamiben, másban meg nem annyira. Amiben jó, abban kell erősíteni. Amiben lemaradt, abban segíteni és fontos megkérni másokat is pl. a vele foglalkozó pedagógusokat, hogy ebben segítsék Ők is a gyereket, szerintem az Ő munkájukat is támogatja a szülő, ha ezzel is tisztában van és erről is őszintén beszél Velük. Legalábbis én mindenhol elmondom, hogy a fiammal milyen problémák adódnak, azokat mi, hogy kezeljük itthon, illetve azt is, amiben jó, ami nem jelent nála gondot.
Én eddig ha jól emlékszem két nem átlagos, hanem tényleg okos gyereket ismertem, de Ők pl. már az iskolában több osztályt átugrottak, 16 évesen már egyetemre jártak. Nem is akárhová, az ország legjobb egytemeire:-)
Ami tök érdekes, hogy a szülők nagyon normális, egyszerű, vidéki emberek voltak, akik aztán nem foaglakoztak ilyesmivel+nem is nevelték Őket zseninek. Iskolában derült ki róluk, milyen okosak, mert sokkal gyorsabban haladtak a többi gyereknél.
Ebből az a tanulság számomra, hogy a tehetség ha tényleg van, az előbb-utóbb megmutatkozik, persze figyelni kell rá, hogy akkor ne vesszen el és meg kell adni a gyereknek a lehetőséget arra, hogy fejlődhessen, tanulhasson.
Az egyikről tudom, hogy Német o.ban lett elismert kutató. Szívből örülök Neki, mert legalább nem veszett el a tehetsége:-) bár kár, hogy ehhez ki kellett mennie:-(
Én is egyet. Másfél éves korában mondatokban kezdett el rögtön beszélni, 3 nyelven tanult rögtön (ennyit használ a közvetlen környezete), 4 évesen megtanult írni magyarul, most 5 éves lesz novemberben, s már arabul is ismeri a betűket . (A 4. nyelvet nemsokára kezdi) . Matekból többet tud, mint a nagycsoportosok. (100-ig elszámol, 10 alatt összead, kivon. 2 nyelven.) Paleontológus akar lenni vagy állatorvos, ill. sok más dolog is az eszébe jut gyakran. Az összes dinoszaurusz minden paraméterét ismeri...
Rajzolni, festeni szeret nagyon, gyöngyöt fűzni, rohangálni a játszótéren, kockákból építeni, pónifigurákat gyűjteni, Minimax-meséket nézni, szgépen játékokat stb., szóval amúgy meg átlagos gyerek.
Most középsős, de "emelt szinten", mert nagyon kevés volt neki tavaly a kiscsoport: gyakran nem értették meg a csoporttársai ...
Tudsz valamit a kisfiúról? Milyen iskolába íratták?
Na akkor tisztázzuk! :)
Mi oda járunk 2. éve, ők valszeg most kezdték.nem a lány jár,hanem a kisöcsikéje (aki szintén zseni).
Nem én voltam ott,hanem a párom, úgyhogy valszeg nem az én pofámat nem bírhatta,egyébként meg egy olyan kislámyról van szó,aki állandóan csacsog, bárkivel leáll beszélgetni,tehát nem "hagyjál békén" nem tudom volt.
Ha az egész pici gyereküket dicsérik a szülők, akkor csak úgy rámondják, ha valamit ügyesen megcsinált, megtanult pl. bilizni, egyedül felvenni a nadrágját, vagy rájött valamire, milyen okos, hogy már ezt is tudja, azt is tudja, csak a fejlődésének örülnek, és szeretnék, ha a környezetük is, akiknek mindezt elmesélik, ujjongana meg ájuldozna.
Ha nagyobbacska gyerekről mesélik, akkor meg csak szeretnék megvédeni a gyereküket tudat alatt, a nagy, elnyomó, gonosz felnőttektől, hiszen ő még kicsi, ezért közlik mindenkivel, próbálják felépíteni, hogy másképp nézzenek rá, ne egy buta kölyökre. Ezzel az erejüket akarják demonstrálni, persze nem tudatosan, hogy ne merjetek csúnyán bánni vele, rosszat gondolni róla, mert látjátok, hogy megvédem, kiállok mellette, lesz nemulass, ha csúnyán néztek rá.
Ismerek olyan gyereket,aki 4-5 tanuló,tehát eszerint besorolható az okos kategóriába,de pl.azt nem tudja mikro van a születésnapja, hol lakik pontosan, stb.
Hányadikos korában nem tudja a születésnapját?
Elsőben vagy nyolcadikban?
Mert azért csak nem mindegy, nem ?
Ja, azt megértem...
Nekem a kedvenc dicsekvéseim még az én gyerekkoromból, 80-as évek (osztálytársaim szüleitől... :DDD):
"Zsuzska nagyon okos, rengeteg nyelven beszél, magyarul, németül, bézikül, paszkálul"
"Mikike NYUGATnémetül tanul"
"Számomra meglepő ha valaki szerint a szuperanyukaság mértéke a gyerek ilyen-olyan képessége."
Nem ez a mértéke, hanem az ahogy az anyuka előadja magát. Nem feltétlen van ahhoz a gyereknek kiemelkedő képessége, hogy 'szuperanyuvá' váljon valaki de ezt már leírták előttem.
Akár*sziget*-et is idézhetném az 56. hsz-ben, dehát az öndicséret büdös ugyebár, ezért kérkednek, dicsekednek a gyerek vélt vagy valós tudásával. Nem az zavar, hogy a tudomásomra hozza, hanem ahogy mondja.
Gondolom, iskolai eredmények adnak legtöbb alapot arra, hogy ilyennek anyukák örüljenek. Meg elismerések. Meg esetleg maga is észreveszi ebből-abból, hogy valamiben tényleg jó a gyerek. És ennek örülnek az anyukák, ez természetes...nem?
Nem kéne örülni ilyesminek? (persze hogy kell....ez az egy normális reakció lehet)
Akkor én is szuperanyuka vagyok szerinted... :DDD
Az én lányom még nincs kétéves, de fél éve helyesen ragoz, összetett mondatokban beszél.
És igen, ezt okosságnak tartom, jó nyelvi készségnek. Önállóan kombinálja a szavakat, rengeteg szót ismer. A gazdag szókincsét tájékozottságnak tartom, de annak ilyen komibinálást ennyi idősen okosságnak.
Azt a gyereket, aki csak 3 évesen kezd beszélni, nem tartom butának, csak éppen annak az okossága nyilván másban mutatkozik meg.
A mászásbeli, mozgásbeli ügyesség ugyanúgy beszédfejlesztő hatású, mint a sok mese, mondóka, ének stb. Van amelyik gyerek nem kér az egyik tevékenységből, pótolja a másikkal.
Amelyik gyerek sose rajzol, de sokat legózik, ugyanúgy "fejleszti magát", ráadásul ugyanazon a területen (finommotorika), csak más tevékenységben nyilvánul meg az ügyessége.
Számomra meglepő ha valaki szerint a szuperanyukaság mértéke a gyerek ilyen-olyan képessége.
Mintha tehetne valaki arról úgy általában, hogy a gyereke milyen mozgásformát, tevékenységet mikor kezd csinálni.
Azt nem tartom bűnnek, ha valaki büszke arra, hogy a gyereke mit tud.
Azt szomorúnak tartom, ha valaki nem ismeri fel, miben kiemelkedő a gyereke, mi az, amire jó esetleg ráerősíteni, odafigyelni.
Azt meg elég nagy frusztráltságnak tartom, ha valaki attól szarul érzi magát, hogy a másiknak a gyereke mit tud. Sose értettem, hogy erre miért nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy "nahát, milyen ügyes", vagy bólintani, vagy nem szólni semmit - ehelyett sokan úgy veszik, hogy a másik gyereknek a bizonyos területen meglevő többletismerete az ő saját gyerekének a leszólása.
Nem akarom elbagatelizálni a problémát. Értem, hogy miről beszélsz. Azoknak az anyukáknak kell magukat megerősíteni, akikre egyelőre rá lehet hozni a frászt. Még azok az anyukák is elbizonytalanodnak néha, akik megkapják a szeretteiktől a számukra fontos visszajelzést, hogy ők jó anyák, a gyerek pedig, amennyiben nincs betegségre, fejlődés elmaradására valóban okot adó jel, a maga ritmusának megfelelően fejlődik - időnként úgy ahogy kisgyerek korában anyuka, egy másik szituációban ahogy apuka, az ingereknek, a figyelemnek, a számára elvárt szükségletek kielégítésének stb. megfelelően.
Nem minden esetben lehet tudni, hogy a "bezzeg-anyukák" miért örülnek annyira a gyerekük - szerintük - tökéletes fejlődésének. Gondoltál már arra, hogy ugyan nem beszél róla az anyuka, de volt/van a családban olyan leszármazott, akinél problémák voltak és fél, hogy ez az ő gyerekénél is bekövetkezhet?
Az öreg bácsi elmegy az urológushoz és kéri, hogy adjon neki vmi fickósítót, mert a szomszéd Józsi, aki idősebb tőle 3 évvel még hetente kettőször szerelmeskedik a feleségével. Kérdezi a bácsit a doki, hogy ezt honnan tudja. Öreg bácsi: hát a Józsi mondja. Doki válasza: hát mondja maga is!!!!
Azért ahhoz elég erős frusztráció kell, hogy valaki dicsekvésnek vegyen olyan dolgot, hogy mikor indult el először egy idegen gyerek (vagy aludta át aludta át az éjszakát ). Nehogymár rosszul kelljen magát éreznie adott szülőnek, mert jól alvó/jól evő gyereke van. Ráadásul ezekre a dolgokra talán még lehet is ráhatása - akár érezheti is magát jónak emiatt. De mit csinálsz, ha a gyereked 10 hónaposan indul el? Titkolod csak azért, nehogy valaki a játszótéren csúnyán nézzen rád?
Kétévesen betűket ismerni, összetett mondatokban (hibátlanul ragozva) beszélni okosság?
Én szoktam a negatív dolgokat is mondani zenebölcsiben pl, ahol összejönnek az anyukák. Fenti dolgokat ott dicsekedték a szuperanyukák. Az én lányom még nem beszél csak egyszerű mondatokban, de még csak kétéves, így tök átlagosan halad a fejlődésében, mivel van olyan gyerek, aki még így sem. Csomó mindent nem csinál önállóan csak segítséggel.