Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya, te lúzer vagy!
Torolt_felhasznalo_586479
Létrehozva: 2011. szeptember 28. 10:52
Tegnap jó nagy csetepaté volt nálunk otthon. 21 éves főiskolás lányom bejelentette, hogy ő jövőre külföldi egyetemen szeretne tanulni angol nyelven mint a barátnője. És kitalálta, hogy ha nem sikerül ösztöndíjat kapni, vagy csak a tandíjra, akkor a többi pénzt fizessük mi. Férjemmel gyorsan kiszámoltuk, hogy ez 1,5-3 millió forint összeget jelentene.
Mondtam neki, hogy 6 milliós svájci frank alapú jelzálog van a házunkon. Van két testvére. Én most tanárként dolgozom, az apja fizetése meg erre nem elég.
Ugyan van egy zöldségtermelő kisvállalkozásunk is, de az hol bejön, hol nem.
Nem bírjuk már a lányom fizetős főiskoláját is fizetni, meg a két kisebb különóráit, stb.
Nagylányom elkezdett hisztizni, a végén közölte: "Anya, te egy lúzer vagy!" Mert a barátnőinek a szülei sikeres vállalkozók, Ausztriában síelnek, valami egzotikus helyre mennek nyáron, a lányok a ruhatárat csak Párizsból és Milánóból veszik, stb. és most mehetnek külföldre tanulni. Ő meg nem.
Kiszámoltam neki, hogy 21 évesen mennyibe kerül nekünk tandíjjal, kajával, ruhatárral, telefonszámláival stb. együtt. Ez olyan kb. 110 000 forint. (Másnak egy havi nettó fizetése ennyi).
Olyan csúnya veszekedés lett belőle a végén, hogy felszólítottam Őnagyságát, hogy fel is út, meg le is út, most boldoguljon egyedül. Vegyen fel diákhitelt, dolgozzon és menjen el levelezőre, mert én többé egy fillért sem adok neki, aztán nézze meg, hogy ő maga mire megy, ha már as "lúzer" anyja nem vitte semmire.
Pedig nem élünk rosszul Síelni nem megyünk, de minden nyáron 10 napra vagy Balaton, vagy valamelyik tengerpart, a gyerekek Nike, Adidas, Puma és egyéb sportcuccokat kapnak, és minőségi ruhákat. Még hála Istennek soha nem volt gond, hogy elmenjenek fagyizni, mozizni, bulizni, osztálykirándulásra. De ennyit bírunk, többet nem. Luxusra nem telik.
A férjem próbál csitítgatni, de nem fogok hajlani. Igaz, a lányom sem kért bocsánatot.
Hat akkor igy jartam. Ha igy lesz, akkor megbuktam mint szulo. Eddig meg nem lattam jelet, bar mar 23 es 21 evesek a nagyok, de lehet, hogy egyszer megbolondulnak, vagy talalnak egy olyan part aki rossz utra tereli oket. De nem lathatjuk a jovot, es csak azert mert ilyen mar megtortent masokkal, nem fogok valtoztatni.
Na azert apr jo szot csak szolnal ha idejonnek nyavalyogni:
Na jo, tisztaban vagyok az NLC-vel. Visszakeresnek a hozzaszolasokat, es a fejemhez vagna mindenki, hogy most egyem meg amit foztem:) Persze ez kivetelesen jogos is lenne:))
Meglepett a válaszod - kellemesen -.
A szitura visszatérve: azt gondolom, ugyanilyen elkeseredett volnék és megbántott, mint te, s nagyjából erre a megoldásra jutnék. (Nálunk a férjem szintén.)
Légy következetes, és ne hidd azt, hogy ezzel kevésbé szereted a lányod. Sőt...az ő érdeke volna mindez.
Sok sikert!!!
Ez nem csak ruha. Tandíj, könyvek, mozi, ruha, zsebpénz, stb.
Lúzer azért lehetek, mert nekünk nincs töb lakásunk, házunk, vitorlásunk, szuper autónk. Nem járunk menő külföldi helyekre.
De nekem így is jó. Viszont nevelésileg valamit nagyon elrontottam vele. És ez az én hibám IS.
Ettől függetlenül ez őt mint felnőttet nem menti fel semmi alól.
Élje. Az ő élete. Én ennyit tudtam neki adni. Hálát nem várok, köszönetet igen.
Neki ez nyilvánvalóan nem elég. Lehet, hogy sokkal többre viszi mint én. Kívánom neki. Nekem viszont van még két gyerekem, akik 16 és 8 évesek. Ők alig-alig kerültek pénzbe, mert Őnagysága levetett holmijaiba jár a 16 éves húga, a 8 éves kisöccse pedig az anyjához és az apjához hasonlóan imádja a kertet meg az állatokat.
A nagy havi kb. 110 000 forintot kap a "lúzer" anyjától meg az apjától. Hát ezentúl nem kap, félretesszük a pénzt a két kisebbnek.
Okay, ertelek. Most esett le, mit ertetek el a kimelessel.
Van egy olyan elmelet, miszerint az elkenyeztetett gyerekeknek rosszabb.
Azert en ezt nem latom olyan feketen, mit egyesek. Nincs veszve minden, en nem erzem azt hogy elindult a lejtön, ahogy elöttem irtak. Kegyetlen dolog, de tanitanak minket a gyerekeink. Tanulunk tölük, de csak ha okosak vagyunk. Most talan eszrevetted hova vezet a szel elleni ovas. Kinyalod a feneket, ö meg azt akarja hogy meg melyebben nyald.
A szülönek az is a feladata, hogy neha ellenszenves legyen a gyerek szamara. Ugyan, nem olyan szörnyü a helyzet, igenis idöben törtent. Meg csak 21 eves. Ideje most felnönie.
Szerintem eleve a főiskola-egyetem finanszírozása már nem a szülő dolga.
A szülő, ha szeretné, támogatja a gyerekét, akinek ezt meg kell köszönnie.
Számomra a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy érettségi után elmentem dolgozni, majd mellette tanultam. A szüleim meg támogattak, amikor tudtak, meg amiben tudtak. Nagyon szépen megköszöntem és örültem neki.
Az a baj, hogy egyik pillanatról a másikra ennek nem vethetsz véget, mert ha egy gyereket ennyire nem neveltek önnállóságra, no meg arra, hogy képes legyen felnőtt korában felnőtt módjára gondolkodni, akkor az nagy hülyeségekre képes, ami miatt esetleg szarul fogod érezni magad.
Fokozatosan kell helyrehozni, mert ez a ti hibátok. Szerintem mondjál nemet a kérésre és ennyi.
A továbbiakban meg fokozatosan vond meg tőle a dolgokat. Pl. mobil nélkül lehet létezni, fel lehet ülni egy buszra, ha el akar menni a suliba, mozi nélkül is kíválóan megvan stb.
Vagy menjen dolgozni és keresse meg rá a pénz.
hajrá!
Régi indiai mondás:
"Bármit adsz a gyerekednek, ne várj érte semmit. De ha valamire nemet mondasz neki, soha ne kérdezhesse meg, miért?"
Ne is nyavalyogj, úgy sem segítene senki
Egyébként nem akarlak elkeseríteni, de éppen a hozzád hasonló "mindent a gyerek érdekében" szülők gyerekei hajlamosak kibilleni felnőtt korban.
Azta, megnéztem az említett topikot én is. Milyen más így az egész!
Az alma nem esett messze a fájától...
Koszi:) Ha meg megis, akkor igerem, nem jovok ide topik nyitni es nyavajogni (ezt most tenyleg nem tudom, hogy pontos j vagy LY:)))
Tudod ahol az anyagiak melle szeret is jar, ott azert kicsi az eselye. De majd az elet megmutatja.
Sajnos az élet sok sok példát hoz, én is ismerek olyat a környzetembe, hogy az anyját eladná 5 forintért.
Most hogy öregek alig várják már hogy föld alatt legyenek, valamelyik bevágta elfekvőbe az anyját , hogy ne legyen rá gondja.
Nincs rá garancia, hogy ha most mindent megad valaki a gyerekének az majd meghálálja. Csak abban lehet bízni, hogy a szeretet a nevelés hatott rá.
Anyukámék szomszédja földönfutó lett a 90 -es évekbe. Két szintű csodás házukat ráíratta az imádott fiára, hogy ne kelljen adóznia majd a gyereknek. Ráíratta a fiára , 30 éves elkényeztett kölökre, aki a falu menő fiúja volt mert tízenévesen már motor autó tulajdonosa volt, szuper márkás ruhákat hordott, menő italt ivott a discoba-
.Ráíratták a házat az meg pár hónap múlva kivágta az apját a saját házából. Eladta. Felköltözött pestre. A bácsi alkoholista lett, rokonoknál tengődik.
A 21 éves lányodnak a mai napig minden egyes kiadását ti fedezitek?
Tényleg lúzer vagy ne haragudj.
Úgy tünik, hogy ennek akkor már elözményei voltak, és nem csak a sértö megjegyzés bánt, hanem az egész hozzáállása. Így nem valószínü, hogy bocsánatot kér, hiszen ez az értékrendje. Igazad van, hogy így nem akarod tovább támogatni, hiszen nem értékeli. Remélem a férjed melletted áll és következetesek tudtok lenni az ügyben.
Remélem rendezödnek a dolgaitok!
Könnyen lehet, hogy a lányod egy pénzes pasi után néz gyorsan és éli majd az életet, amire vágyik. (Ezt nem bántásnak szánom!)
Nem fejteném ki részleteiben, miért mondtam...
Ha annyi 5000-esem lenne, ahány "jó" sőt "kiváló" szülővel beszéltem és foglalkoztam az "óóókos" gyerekével, akkor értenéd... Mindíg az óvónő, a dadus, a atanító, a tanárnő a hülye... (én nem vagyok az, csak melegszem a tűznél :-D)... A legkisebbre most az óvónő csak annyit mondott: "Ha minden gyerek ilyen lenne...."
És a jó neveltetésnek mi a jutalma? Böliben nem foglalkoztak vele, mert túl jó volt, szófogadó, nem volt vele baj... most az óvodában a 2 évvel idősebbekkel foglalkoznak, mert ő jó, szófogadó és nincs vele baj... Tőlem meg megkérdezi, vele miért nem foglalkoznak? Tán nem szeretik?
Na ilyenkor tudnám pofánvágni a világot, hogy "ébőőőősze!" :-DDD
Maradok hülyének és elmagyarázom a gyerekemnek...
"ha meg kesobb megszivom, akkor csak magamat okolhatom."
Kívánom, ne kerüljön rá sor!
Elég érdekesen jártam ezzel a topikkal...
Nekem is van két gyerekem, a nagyobbik lányom rövidesen bekerül/het/ a felsőoktatásba. Rögtön lecsaptam a témádra, anyagi helyzetünk nagyjából hasonló, bár kicsit szerényebben láttuk el őket "márkás" holmival akkor is, ha megtehettük volna. Szóval lecsaptam a topikra, a nyitódat a 17 éves lányomnak is megmutattam (kommentálta a sztorit, szerinte fel kellett volna pofoznod a lányod), és olvasgattam a hsz-kat, nagyjából egyet is értettem velük. Aztán valaki említette a másik topikodat, belenéztem.
Lehet, nem kellett volna. Középkorú tanárnő vagy, és azoknak a hozzászólóknak, akiknek mondandója nem tetszett neked, könnyen odavágtad, hogy 1./nézzen tükörbe, a helyében te ki sem mernél menni az utcára 2/debil . S ehhez hasonlókat...(ja, és rólad természetesen nincs kép a bemeden, úgy egyébként, nehogy mások mesérthessenek, gondolom.)
Kitől is tanulta a lányod a stílusát?
Ne gondold, hogy senki sem ért veled egyet, bár szerintem úgy sincs erre szükséged. csak egy mondatot ragadnék ki abból, amit leírtál, számomra ez a lényeg:
Majd 40 év múlva eldől, ki mennyit hibázott... addig meg úgyis csak tippelgetünk... :
Eppen most irtam az elozo hsz.-emben hogy nem varom el, szerencsere nem leszek raszorulva. De ne is varja el senki ha o nem tett meg minden amikor neki kellett volna.
en akkor sem vagyok hajlando lemondani a gyerekemrol 20 eves koraban csak azert mert mar idosebb. Egyszeruen jol esik adni, imadom mindharmat, es ezt tudjak is. Es biztos vagyok benne, hogy ha majd lesz munkajuk akkor nem fogjak kerni, de akkor nyitok nekik egy szamlat amire idonkent teszek penz, mert a mai vilagban kiszamithatatlan, hogy meddig dolgozol, hisz egyik pillanatrol a masikra elvesztheti valaki a munkahelyet.
En a fogantatasuk pillnataban megfogadtam, hogy ez egy eleten at tarto anya-gyerek kapcsolat lesz, ami megnyilvanul a szeretben, tanittatasban, anyagi tamogatasban.
Nem baj ha valaki maskepp gondolja, emi eszerint elunk, es eddig bevalt. ha meg kesobb megszivom, akkor csak magamat okolhatom.
".Na, te valóban egy igazi loser vagy...
"
Ha nem egy teljesen logikátlan hozzászólások gazdája írná, akkor folytatnám a vitát. De a te gondolatmeneted meg sem próbálom követni, hisz totál értelmetlen.
Mi a csodáért akar a férjed csitítgatni?
Egyszerű a megoldás, és Te RÁTALÁLTÁL.
Hogy jön ahhoz egy kölök, hogy ilyet mondjon az édesanyjának, a szüleinek, ráadásul azoknak, akik szinte a fenekét fényesre nyalják, hogy neki jó legyen?
Megérdemelné azt, hogy a bőröndjeit az ajtó előtt találja, aztán menjen kollégiumba, albérletbe, ahova akar… és ha enni, tanulni akar, akkor menjen, keressen valami munkát, és dolgozzon.
Ezt azonban kevés szülő tenné meg, no meg egy kissé több kell egy ilyen kemény lépés megtételéhez… DE ha én gyerekemről lenne szó, tuti, hogy ezután egy fillért sem kapna.
Miért tartják természetesnek azt a huszonévesek, hogy a szüleik nyakán élősködhetnek?
Tapasztalatom szerint pont az ilyen gyermekek szarnak nagy ivben a szulok fejere, amikor eljonne annak az ideje, hogy ok is segitsenek. Mert egyszeruen annyira megszoktak, hogy nekik JAR minden, hogy amikor mar sajat maguk teremtik meg, azt felejtik el leghamarabb, hogy annak is jarna, akitol anno megkoveteltek.
Tudod en sosem vettem hulyere a szuleimet, nem pumpoltam oket. 19 eves voltam, amikor azt mondtak (fel ev utan otthagytam a nappali fosulit, mert utaltam), hogy jol van edes lanyom, akkor mi idaig finansziroztuk a dolgaidat, innentol oldd meg magad. A leheto legjobb dolgot cselekedtek velem! 30 eves vagyok, megtehetem, megtehetjuk, hogy ha ugy adodik a helyzet, akkor kisegitsuk oket. Szamomra ez a minimum, a szemem sulne ki, ha ugy ereznek, hogy meg engem kell tamogatniuk.
Túl nagyok a különbségek az emberek között, az a baj. Túl sokan vannak fent, meg sokan lenn.
Ha a Te életed neked teljességet hoz, meg boldoggá tesz, akkor nem nézegetsz semerre sem. Ne érezd magad egy percig sem lúzernek.
Ha kicsit is okos a lányod, akkor bocsánatot kér. Ha nem.... akkor elég nagy csalódás....