Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya, te lúzer vagy!
Torolt_felhasznalo_586479
Létrehozva: 2011. szeptember 28. 10:52
Tegnap jó nagy csetepaté volt nálunk otthon. 21 éves főiskolás lányom bejelentette, hogy ő jövőre külföldi egyetemen szeretne tanulni angol nyelven mint a barátnője. És kitalálta, hogy ha nem sikerül ösztöndíjat kapni, vagy csak a tandíjra, akkor a többi pénzt fizessük mi. Férjemmel gyorsan kiszámoltuk, hogy ez 1,5-3 millió forint összeget jelentene.
Mondtam neki, hogy 6 milliós svájci frank alapú jelzálog van a házunkon. Van két testvére. Én most tanárként dolgozom, az apja fizetése meg erre nem elég.
Ugyan van egy zöldségtermelő kisvállalkozásunk is, de az hol bejön, hol nem.
Nem bírjuk már a lányom fizetős főiskoláját is fizetni, meg a két kisebb különóráit, stb.
Nagylányom elkezdett hisztizni, a végén közölte: "Anya, te egy lúzer vagy!" Mert a barátnőinek a szülei sikeres vállalkozók, Ausztriában síelnek, valami egzotikus helyre mennek nyáron, a lányok a ruhatárat csak Párizsból és Milánóból veszik, stb. és most mehetnek külföldre tanulni. Ő meg nem.
Kiszámoltam neki, hogy 21 évesen mennyibe kerül nekünk tandíjjal, kajával, ruhatárral, telefonszámláival stb. együtt. Ez olyan kb. 110 000 forint. (Másnak egy havi nettó fizetése ennyi).
Olyan csúnya veszekedés lett belőle a végén, hogy felszólítottam Őnagyságát, hogy fel is út, meg le is út, most boldoguljon egyedül. Vegyen fel diákhitelt, dolgozzon és menjen el levelezőre, mert én többé egy fillért sem adok neki, aztán nézze meg, hogy ő maga mire megy, ha már as "lúzer" anyja nem vitte semmire.
Pedig nem élünk rosszul Síelni nem megyünk, de minden nyáron 10 napra vagy Balaton, vagy valamelyik tengerpart, a gyerekek Nike, Adidas, Puma és egyéb sportcuccokat kapnak, és minőségi ruhákat. Még hála Istennek soha nem volt gond, hogy elmenjenek fagyizni, mozizni, bulizni, osztálykirándulásra. De ennyit bírunk, többet nem. Luxusra nem telik.
A férjem próbál csitítgatni, de nem fogok hajlani. Igaz, a lányom sem kért bocsánatot.
Nem mindegy, milyen kép sejlik fel előtted? A szemednek se hinnél... :-DDDD
Nem gondolom, hogy gondolkodok :-DDDD
Van egy alapvető szabály. Akció-reakció. Reakció (szülői viselkedés) nem lehet akció (gyerek viselkedés) nélkül... Tehát nem kell legyen lelkiismeret furdalása a szülőnek...
Sokat látok. Aszülők 90%-a lelkiismeret furdalások közepette "nevel". Úgy meg nem megy (sokat dolgozik-keveset van a gyerekkel, nem kapta meg-meg akarja adni, stb...)
Egy viszont tuti. Nem érdemes belemennünk nevelési kérdésekben. Velem még élő ember nem értett egyet. Majd 40 év múlva eldől, ki mennyit hibázott... addig meg úgyis csak tippelgetünk... :-DDDD
"Akkor ha már nem tudom ellátni magam, bemegyek az idősek otthonába, a nyugdíjam 80%-át kifizetem és ezért kapok meleg szobát, ruhát, ha nincs, kosztot napi 3 szor és gyógyszert, valamint rendszeres orvosi ellátást. A gyerekem meg majd ha akar meglátogat."
Kivéve, ha akkora mire észbe kapsz, nem terheli le a nyugdíjad a gyereked hitellel.
Ugyanis akkor legfeljebb a hajléktalan szállóra mehetsz, mert az idősek otthonába nagyon sok pénz kell ám!!! Eleve több millió a belépéshez!
Teljesen felreertettel. En nem is varom el, hogy eltartson, ezt itt olvasom sokszor, hogy a fiatalok nem segitenek az idosebb szuleiken es ez milyen gonosz dolog.
En nem azert adok penzt es veszek dolgokat a gyerekemnek mert barmit is elvarok, hanem mert ez nekem jo erzes, es szivesen adom.
Ha mar a miert szulunk gyereket teme felmerult. nem is azert szulunk, hogy 18 evesen kirugjuk es boldoguljon egyedul. A gyerek eletunk vegeig a gyerekunk marad, miert kene barmit is X korban megvaltoztatni?
Nem kicsit szomorodtam el azon a történeten, amit leírtál, mert úgy érzem, hogy tényleg errefelé halad a világ....
Én egyszem gyerek vagyok, egy picivel jobban is éltünk anno, mint az átlag, és elvileg minden elérhető volt - szóval mindent megkaphattam volna, ha - de nem úgy neveltek. Szerencsére minden berzenkedés nélkül teljesen természetes volt, hogy középiskolai szünetekben is melózzak egy hónapot, és emlékszem még azokra a dolgokra, amiért ÉN dolgoztam meg és az ezért kapott SAJÁT pénzből vásároltam.....
Igen, a mai "kölykök"-nek (már sokuknak, mert szerencsére azért van kivétel) gőzük nincs mi az, hogy valamiért meg kell dolgozni, és valamit úgy kell elérni, és nem készen hull az ölükbe.
És őszintén - nem tudom, miért van így. Ugyanis mi szülők - én úgy látom - legtöbben próbáljuk NORMÁLIS értékek szerint nevelni őket.
Nekem nyolcéves a lányom, és most kaptam észhez, hogy "ez a szegény gyerek" nem érti, hogy mi az: elég, nem lehet stb. Most érzem azt, hogyha nem igazítom helyes irányba, akkor baromi követelődzővé is válhat, szóval ez valahol az én felelősségem is. Persze, azt azért ne felejtsük el, hogy rohadt nehéz úgy egyensúlyozni a saját helyesnek tartott nevelési elveinkkel, ha közben a társadalom másik fele teljesen más normák szerint él - és mi van, ha pont ezek a vonzóak? na, és ilyenkor vagyunk mi a "lúzerszülők".
Visszatérve a topicindítóhoz: innentől kezdve a "plusszdolgokat" én is befagyasztanám. Kaja, lakhatás, egy biztos pont: az Otthon az jár, a többivel pedig próbálkozzon maga. De ezt le kell ülni megbeszélni - miután lehiggadtatok. És lehet, hogy neked kellene kezdeményezni, természetesen nem úgy, hogy a kisasszony érezze magát nyeregben....
Én kíváncsi vagyok,hogyan fog alakulni a dolog, úgyhogy légyszíves majd számolj be róla, jó?
"De ilyen alapon hogyan varjuk azt toluk, hogy majd oreg korunkban, ha nem lesz eleg a nyugdij (vagy mar nem is lesz) akkor ok tamogassanak minket?"
Ezért itt téged szétcincálnak! Hogyan képzelsz olyat, hogy a gyereked majd támogasson?
Mindjárt megkapod, hogy szégyelld el magad, ha azért neveltél gyereket, hogy öregségedre legyen aki támogasson.
Jaj! Ilyen még csak eszedbe se jusson!
Valahogy igyekeztünk megadni mindent ami saját erőnkből tellett. De ezzel szerintem minden szülő így van.
Belelátott a nagymenők világába és elkapta a gépszíj. Hogy akkor ma délben vége az óráknak, ugorjunk már ki Bécsbe egy kis shoppingolásra. Csakhogy mi nem erre vagyunk kalibrálva. Nem mintha Pest mondjuk olcsóbb lenne.
Soha nem volt ilyen életem, nem tudom, hogy jó vagy nem jó. Csak tudom, hogy én mindenért megdolgoztam az életben. Hogy boldog vagyok, amikor egy tanítványomat felveszik a fősulira agy egyetemre, vagy egyáltalán 10 év múlva két gyereket tol az utcán, és kicsattan a boldogságtól. Boldog vagyok, amikor fóliázás közben látom, hogy cseperednek a növények a kezem munkája alatt. Hogy milyen jó a frissen levett friss paradicsomba beleharapni, vagy megenni egy szem epret. Rácsodálkozni a természet csodáira, ahogy egy kis magból, sok-sok munkával kinő a növény.
Fájt a "lúzer". Talán mert én is érzem, hogy egyesekhez képest nem vittem sokra az életben. És lehet, hogy mások szemében egy nulla vagyok.
De fáj, hogy a lányom, akinek erőn felül adtunk, mondja ezt. De mi rontottuk el. Azt hittem jót teszünk ha megkíméljük, de így rosszat tettünk, mert nem edzettük a való világra.
Jelentem a Föld nevű bolygó X pontjáról, ahol a korombeliek többsége nyögi a felnőtt gyermeke jóllétének árát.
Naponta újabb és újabb áldozattal találkozom. Gyűlnek szép számmal.
Van olyan is, aki ötvenakárhány évesen nem lát kiutat, öngyilkosságon töri a fejét.
A keservesen megszerzett nyugdíjából alig kap, elviszi a gyereke túlköltekezéseire felvett hitel törlesztése.
A harmincas, egészséges fiatal gyereke pedig párjával együtt költségtérítéses diplomát szerez, kirándulgat, bulizgat, stb.
Ha egy-két esetet ismernék, azt mondanám, rosszul lettek nevelve ezek a fiatalok, a szülők megbuktak ebben a szerepükben.
Ezt nem mondhatom. A szülők tisztességre, becsületre nevelték.
Valahol, valahogy, valami befolyásolt állapot viszi őket erre a becstelen útra.
"Azért, mert valaki szabad akaratából letette a lécet a földre, attól nekem még maradhat fent, ugye? :-DD"
Értem, hogy mit akarsz mondani, de még mindig az a kép sejlik fel előttem...
"Tudod a tévhittel ellentétben a szigor és a kemény szabályok nem ártalmasak az egészségre... a nagy szabadság viszont az"
Végletekben gondolkodsz. Én sem azt mondtam, hogy mindenkinek mindent szabad, kötelességek, felelősségvállalás nélkül.
Mellesleg, de, a szigornak is van olyan szintje, amely már káros, mert - lelkialkattól függően - önállótlan, saját elképzelés nélküli embert nevelhet a gyerekből, azaz kontraproduktív.
Ismétlem: nem a másik végletben hiszek én sem.
Még az is eszembe jutott, hogy gyerekkoromban, meg igazából soha nem igényeltem márkás-extra dolgokat, viszont rettenetesen hiányoztak a szüleim, mert csak este láttam őket, holtfáradtan. Anyának szombatonként én csináltam meg a reggelit - ha sikerült előtte felkelnem:) - nem győztem kedvére tenni, segíteni neki. És most is, ha csak tehetem, vele töltöm az időmet, hiszen annyi mindenért hálás vagyok neki.
Levágnám a nyelvem, ha lelúzerezném. Pedig nem taníttatott külföldön, nem vett nekem adidas cipőt, meg mobiltelefont.
Ha a lányom (vagy fiam) így viselkedne - el ugyan nem küldeném, de nem finanszíroznék neki semmit. Se telefont, se ruházkodást, se iskolát. Keresnék neki munkát valahol, ennyiben segíteném a felnőtté válásban.
21 évesen...pofám leszakad.
Hat nem vagyunk egyformak. En az utolso filleremet is nekik adnam inkabb.
De ilyen alapon hogyan varjuk azt toluk, hogy majd oreg korunkban, ha nem lesz eleg a nyugdij (vagy mar nem is lesz) akkor ok tamogassanak minket?
Akkor mondjuk, hogy nem talált? :-DDD
Ne nekem feleljen meg. Magának. Nem tőlem lesz boldog...
Azért, mert valaki szabad akaratából letette a lécet a földre, attól nekem még maradhat fent, ugye? :-DDD
Viszont a neveletlenséget nem tűröm. Nem tilos, csak nálunk. Ajtón kívül szabadon...
Sajnos kicsit eltévedt a világ... ma már ahhoz, hogy vadászengedélyed legyen alapkövetelmény, hogy nyúl legyél :-DDDD
Tudod a tévhittel ellentétben a szigor és a kemény szabályok nem ártalmasak az egészségre... a nagy szabadság viszont az :-DDD
Szerintem csak hirtelen felindulasbol mondta ezt. Elhiszem, hogy rosszul esett, de neha mi is mondunk olyat amit kesobb nagyon megbanunk.
Sokan irjak, hogy regen boldogok voltunk akkor is ha nem kaptunk meg ennyi mindent. Hat n nem voltam, csak nem volt meg NLC ahol panaszkodni tudtam volna:(
Nem arra torekszik minden szulo, hogy az o gyerekenek mar jobb legyen? En legalabb is szeretnem addig tamogatni oket amig csak erombol telik. Kinek adjam a penzem ha nem a gyerekemnek? Rakjama parnam ala?
Persze eron felul senki sem tud adni, megertem, ha nem telik ra, es azt a gyereknek is meg kell ertenie, de csak azert meg 20 eves elmult, meg nem vonnam meg tole a tamogatasomat.
Es ez a tamogatas ugy ertendo, hogy amennyi csalad erejebeol telik.
Egyik sem, bár apámnak voltak amolyan "én majd megmondom, mi a jó neked" megmozdulásai, amelyek korán belémvésték, hogy az autoriter nevelés ostoba és káros. Pedig nem volt vészes a helyzet, általában hagytak nekem szabadságot, csak amikor néha rájött a majdénmegmondom, akkor megéreztem, hogy állandóan ebben élni milyen borzasztó lehet.
Na meg láttam másokat görnyedezni ennek súlya alatt.
Ha valós történet, akkor adj hálát a sorsnak, hogy a lányod időben jelezte mennyit értek számára.
A mai trend szerint ettől sokkal rosszabb helyzetben szokás elhagyni a szülőket.
Eleve ameddig totál ki nem fosztják a családot, addig nem nyilvánítanak ilyen drasztikus véleményt.
Amikor már nem látnak reményt sem arra, hogy tovább is pumpolhatók a szülők, akkor dobbantanak és egyre ocsmányabb módszereket alkalmaznak a kapcsolat megszakítására.
Amit leírtál, viszonylag szerencsés eset.
Talán még korrigálható is mindaddig, amíg anyagilag véglegesen padlóra nem küld benneteket.
Aztán már csak egy irányba tudtok haladni... lefelé a lejtőn...
:-DDDD
Azon érdemes elgondolkodnod, miért hoztam Rád a frászt.
Szerintem és szigorúan csak szerintem két oka lehet:
1. Teljesítménykényszerben nőttél fel.
2. Nem érzed úgy, hogy a környezeted elismer és értékel.
Néhány irányelv nálunk:
- Szabadkezet kap a gyerek. Nem fogom ráeröltetni, hogy kosarazzon, csak nem mutatok meg más labdát neki :-DDDD
- Ha szemetes lesz, és azt profin csinálja és ezáltal bolgod lesz, akkor az elismerésem az övé.Nem az számít, mit csinálsz, hanem az, hogyan!
- Amit szabad Jupiternek...
- Nincs olyan, amit nem lehet megbeszélni
- A duma helyett inkább a tettek beszéljenek
És a legfontosabb szabály:
- Ne adjon a véleményemre semmiben, mert csak egy emberszerű képződmény vagyok és nem isten... a tapasztalásaival többre megy.
- stb.
És igen, egyébként szigorú vagyok. A mai gyakorlathoz képest meg igencsak. A gyereket viszont meg lehet nézni... Nem csak úgy néz ki jó messziről, mint egy ember... úgy is viselkedik. :-DDD
tényleg félreértettelek úh bocsánat!
és így már egyetértünk..