Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya, te lúzer vagy!
Torolt_felhasznalo_586479
Létrehozva: 2011. szeptember 28. 10:52
Tegnap jó nagy csetepaté volt nálunk otthon. 21 éves főiskolás lányom bejelentette, hogy ő jövőre külföldi egyetemen szeretne tanulni angol nyelven mint a barátnője. És kitalálta, hogy ha nem sikerül ösztöndíjat kapni, vagy csak a tandíjra, akkor a többi pénzt fizessük mi. Férjemmel gyorsan kiszámoltuk, hogy ez 1,5-3 millió forint összeget jelentene.
Mondtam neki, hogy 6 milliós svájci frank alapú jelzálog van a házunkon. Van két testvére. Én most tanárként dolgozom, az apja fizetése meg erre nem elég.
Ugyan van egy zöldségtermelő kisvállalkozásunk is, de az hol bejön, hol nem.
Nem bírjuk már a lányom fizetős főiskoláját is fizetni, meg a két kisebb különóráit, stb.
Nagylányom elkezdett hisztizni, a végén közölte: "Anya, te egy lúzer vagy!" Mert a barátnőinek a szülei sikeres vállalkozók, Ausztriában síelnek, valami egzotikus helyre mennek nyáron, a lányok a ruhatárat csak Párizsból és Milánóból veszik, stb. és most mehetnek külföldre tanulni. Ő meg nem.
Kiszámoltam neki, hogy 21 évesen mennyibe kerül nekünk tandíjjal, kajával, ruhatárral, telefonszámláival stb. együtt. Ez olyan kb. 110 000 forint. (Másnak egy havi nettó fizetése ennyi).
Olyan csúnya veszekedés lett belőle a végén, hogy felszólítottam Őnagyságát, hogy fel is út, meg le is út, most boldoguljon egyedül. Vegyen fel diákhitelt, dolgozzon és menjen el levelezőre, mert én többé egy fillért sem adok neki, aztán nézze meg, hogy ő maga mire megy, ha már as "lúzer" anyja nem vitte semmire.
Pedig nem élünk rosszul Síelni nem megyünk, de minden nyáron 10 napra vagy Balaton, vagy valamelyik tengerpart, a gyerekek Nike, Adidas, Puma és egyéb sportcuccokat kapnak, és minőségi ruhákat. Még hála Istennek soha nem volt gond, hogy elmenjenek fagyizni, mozizni, bulizni, osztálykirándulásra. De ennyit bírunk, többet nem. Luxusra nem telik.
A férjem próbál csitítgatni, de nem fogok hajlani. Igaz, a lányom sem kért bocsánatot.
Hát most kedves Kivi39 én igencsak meglepődtem. Azt nem kétlem, hogy mind a mai napig sajnálatosan nagy számmal vannak házasságon belül elnyomott nők, de nemhogy 22 éve, de még 45 éve se volt muszáj nyelni a férjtől, az tuti. Nemcsak az én, a szüleim (anyósomék), de még a nagyszüleim házassága sem arról szólt, hogy a feleségek nyeljenek, és ne lehessen szavuk sem, átmenjenek háztartási robotba.
Nagyon lényeges a párválasztás, azért kb. tudni lehet azt, hogy a másik milyen ember, mi várható tőle nagyjából. Nem kellene agresszív (ezt a férfiasság jeleként értelmezi sok nő, pedig nem az), nagyivó, rosszmodorú, magát ellátni nem akaró, önző, szexuálisan igénytelen emberhez hozzámenni és gyermeket/gyermekeket szülni neki, hidd el kevesebb nő kerülne megalázó helyzetbe. Aki meg mégis belekerül (olyan is van, hogy önhibáján kívül, mert az illető csak megjátszotta a normális, szerető pasast), az ő döntése, hogy tűr, vagy megpróbál mindent, hogy kikecmeregjen abból a helyzetből akár együttmaradás, akár a kapcsolat végetvetése útján.
Szeretem a férjem, és nagyon rendes, szerető férj amaga módján. Csak arra akartam utalni, hogy nem voltam szerelmes belé soha. lehet, hogy ez gond volt.
Túl engedékeny apa, az én kontómra. Persze szeretem benne, hogy ennyire odavan a gyerekeiért, de néha örülnék, ha elismerne engem a feleségeként, hogy legyen szavam a családban.
Ha nem szólna le a gyerekek előtt. Ha felbodnánk a közös életünket, ha nem csak "anya" és "apa" lennénk... Mostanában az is idegesít, hogy nem szólít a keresztnevemen, amióta a gyerekek megszülettek.
Azelőtt, amikor a gyerekek kicsik voltak, ez nem zavart, sőt örültem neki. "Anyának" szólított. De most szeretnék már néha inkább feleség lenni. Ha lenne újra intim közös életünk is a gyerekek mellett.
Ha a szexuális életünk sem abból állna, hogy lerendezi magát 5 perc alatt és kész.
Breydelle, esély/remény mindig van, szándék/akarat és tett kell/ene részedről. Csak van szerethető a férjedben, különben nem bírtad volna vele ennyi ideig vele, max. nem láttad/látod (még) meg. A nagy lányaidról már nem is beszélve. Ott érzem könnyebbnek egyébként az anya-lányai kapcsolatrendezést. Neked is jobb lenne, ha szerető anyjuk tudnál lenni, meg nekik is természetesen. Amikor valakit megszeretünk, időt áldozunk az időnkból, hogy megismerjük, így felfedezzük bennük a jót, és elfogadhatjuk az esendő emberi részt is.
Érdemben több időt kellene a családtagjaidra szánnod, és nekik is rád. Legyél rájuk kíváncsi, ismerd meg jobban, mélyebben őket, ha képes vagy nyitni, ők is kitárulhatnak feléd. Ezt még mindig jobb megpróbálni azonnali borítás helyett (szerintem), mint a könnyebbnek tűnő utat: új pasi stb., mert neked akkor is megmarad a három(!) gyermeked és a fél életed emlékei, ha eldobod őket férjestül magadtól egy új élet reményében, ami vagy bejön vagy nem - annyira -.
Nem tudom, hogy mennyire összehozható esetünkben ez a boldog családos dolog.
Ennyi év után nem tudom van-e esélye meg alapja a dolognak...
Mindenestre nagy részben az én hibám is, hogy így alakultak a dolgok. Meg kell próbálnom.
Ne haraudj meg azért, amít írni fogok, de ez a véleményem: a lányod kicsit hálátlan. Inkább örülne annak, ami jelenleg van és annak, hogy a szülwi mindent megdnak neki. Ha meg külföldi suliba akar menni, keresse meg rá a pénzt. A szülők nem mehetnek tönkre a saját gyerekeik hóbortjai miatt.
Sokan azt hiszik, hogy a szülők fejőstehenek, akiket ész nélkül lehet pumpolni.
Mielőtt bárki elhord mindennek: mi nem voltunk soha gazdagok. Nem tellett Nike, Adidas stb. ruhákra és drága utazásokra. DE!!!! A szüleim szeretetben neveltek fel, éjt nappallá téve dolgoztak azért, hogy nekem és a hugomnak a lehetőségekhez képest mindene meglegyen.
Persze, hogy a szülő mindent megtesz a gyerekéért amit tud.
De nem azon az áron, hogy a saját egészsége, ép elméje, stb tönkremenjen.
Az én anyám igenis megmondta, ha valamire nem futotta, azt is, hogy mennyit keresnek és mennyibe kerül a ház fenntartása, az iskoláztatás stb. Természetesen az életkorunknak megfelelően.
Azt is megtanította, hogy mi az, amire az embernek feltétlenül szüksége van, mi az, amiről le is lehet mondani akár, mi az, ami kidobott pénz stb.
Szerintem az nagyon nem normális, hogy egy gyerek gondol egyet, hogy ez kell, vagy az kell, és bármennyire is irreális a kívánalom, a szülő azonnal előteremti azt.
"Ne mond nekem hogy a te anyukád nem fözött, mosot , vasalt othon munka után , nem rohant veled iskolába , napközibe stb ...nem mondott le ruhárol, cipöröl hogy neked mindened meglegyen ?"
21 éves koromban baromira nem mosott-vasalt rám, főzni sem főzőtt rám, de bármikor ehettem abból, amit főzött (nagy különbség).
19 éves koromban külföldön nyaraltam 2 hétig. Nem kellett anyukámnak lemondania cipőről, ruháról ezért. A pofámról lesült volna a bőr, ha azért nem vesz magának cipőt, mert a 19 éves lánya nyaralni akar!
Dolgoztam kérlek szépen, mellette tanultam és a félrerakott pénzemből elmentem nyaralni.
És megköszöntem a szüleimnek, mert tisztában voltam vele, ha nem lakhatok otthon és nem csak annyi rezsipénzt kell leadnom amennyit le kellett, akkor nem tehettem volna meg ezt.
Te komolyan azt gondolod, hogy tök normális az, amit a topikindító felvázolt?
Család, igen, de nem mindegy, hogy milyen. Ok okozati összefüggés, vegyük már észre. Nem szerelmi házasság a feleség részéről, akinek eddig a válságig tartott "hálából" (ő tudja, hogy ez mit takar), és szeretetből (ő tudja, hogy ez mennyire mély, ha egyáltalán nem a megszokást keveri össze vele) a cérnája. Ebben az esetben már az alapoknál nagy gond volt (szerelem, mély érzelmek nélküli házasságkötés és háromszoros gyermekvállalás). Ez a szituáció nem jött volna létre Breydelle nélkül, akit még azzal sem mentegethetünk ez esetben, hogy nem látott a nagy szerelemtől, azért vált lehetségessé, hogy (előbb) a férje (majd a két nagyobb gyermeke) által házicseléddé vált, pontosabban nem tette meg sokkal előbb ez ellen a lépéseket.
Jó szöveg "az így hozta az élet", csakhogy az embernek van olykor választási lehetősége. Ez esetben nem volt muszáj férjhez mennie egy emberhez, aki iránt nem érezett (különösebb) vonzalmat. Nem volt muszáj évtizedekig kiégetnie magát az erőn felül vállalt terhekkel stb.. Rosszul döntött - komoly dolgokban és többször is -, és most haragszik a férjére és a két nagyobb lányára, mert olyanok (lettek) amilyenek. Pedig a két gyermeke esetében a passzivitásával (hogy hagyta apukának a full kényeztetést, szólt, de tenni nem tett ellene stb.) maga is társ"tettessé" vált ennek az életszituációnak a kialakulásában.
Én hiszek abban, hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat. Ebből a helyzetből is természetesen. Kérdés, hogy Breydelle mit akar valójában. Nekem továbbra is az az érzésem, hogy valójában nem megoldásra törekszik, igazából nem bánná a családrobbanást, hiszen négy személyből max. egyet, a kisfiát szereti igazából, a többiek csak kötik egy olyan helyzethez, ami számára sohasem a boldogságról, inkább a csak a csupasz kötelezettségről szólt.
Szeretet nélkül egy kalap végterméket sem ér az együttélés, a családi élet pedig sivár marad akkor is, ha a jövőben a változatosság kedvéért Breydelle-nek a kisujját sem kellene mozdítani. Amennyiben a témaindító fel tudja éleszteni magában a szeretet érzését (ha volt ilyen egyáltalán benne) a férje és a nagyobb gyermekei iránt, akkor van esélyük normális, sőt boldog családdá válni, ha nem, akkor megette a fene az egészet, és kínlódás, de minimum szürke és unalmas, nem kívánatos lesz számára minden nap, amit a családtagokkal - kivéve a 8 évest - kell töltenie.
Szia!
Nagyon rossz tanács, hogy mondja el a férjének, hogy ifjú lányként hozzáment és nem szerette a férjét.
Gondolj bele, hányszor és milyen gyakran alázná meg ezután őt a férje.
Szerintem- mondom szerintem- családjogászként azt tanácsolom, hogy erről mélyen hallgasson. Felesleges most még a férje lelkivilágát is teljesen sárba tiporni a sajátja mellé.A férjének az lenne az 1. dolga,hogy elmondja az anyjának, meg nagylánynak.
Kinek hiányzik 1 anyós rosszindulatúvá tétele, meg gyerekek ellene fordulása.
Nekünk nőknek a legnagyobb hibánk, hogy nem tudjuk befogni a szánkat és olyat is elmondunk, ami kifejezetten ártalmas nekünk.Saját magunk ellen dolgozunk, vágjuk magunk altt a fát és még csak észre sem vesszük.
Hogy akarná rendezni a családi viszonyokat, ha még rátesz a bajra néhány lapáttal?
Azért gondolom így, mert szerintem az nem jelzés, hogy mondok valamit a páromnak, ő le se sz@rja, erre én nyelek egyet és csinálom tovább, ahogy eddig.
A férj mindig is ilyen volt? Ezt tudta a topikindító? Vagy ilyenné vált? ha igen, miért?
Egy gyerek meg azt tekinti normálisnak, amilyen mintát a szüleitől látott.
A topikindító, annak ellenére, hogy pontosan tudta, hogy nem jó, amit az apja képvisel, hagyta, hogy megtörténjen.
Igen, nekem is lassan ez kezd lenni a bajom a topic indítóval. Nem hiszem el, hogy az elmúlt több, mint 20 évben soha nem kapott egy szerető szót egy ölelést vagy egy anyáknapi/születésnapi/"csak úgy" ajándékot a lányaitól. Egy házasság és egy család az adok-kapok sokasága. Nyilván mindenkiben vannak sérelmek (gyerekekben, felnőttekben egyaránt), de az összképet kell nézni. Nekem az jött le összképként, hogy ez egy jól működő család, ahol anyuka most nagyon megbántódott (jogosan) és erre felbugyog belőle sok sérelem. Meg hergeli magát tovább hülyeségekkel.
Túl kéne lépni a történteken és az eddig rosszul működött dolgokon változtatni. Nem könnyű, de még mindig jobb megoldás, mint válni 45 évesen 3 gyerekkel. De tudom, ma ez a trendi. Én viszont nem vagyok az, remélem B. sem.
Szerintem minden normális családban a szülők mindent megtesznek azért hogy a gyereküknek mindenük meg legyen , külőnősen az anyák ...Ne mond nekem hogy a te anyukád nem fözött, mosot , vasalt othon munka után , nem rohant veled iskolába , napközibe stb ...nem mondott le ruhárol, cipöröl hogy neked mindened meglegyen ? Mert szerintem mindanyian megtetük , én is , azért mert van gyerek 1-2 vagy 3 az már mindegy...Mert egy nő nem azért dolgozik anyit hogy a férje legyen megelégedve első sorban hanem azért mert a gyereket válalta !!! És hidd el minden anya köteleségének érzi azt hogy mindent megtegyen a gyerekért ,hogy anak jobb-könyebb legyen... És gondolom ezzel a te anyukád is így volt...
Tehát nem a topik inditot kell szidni enyi év után hogy miért ment férjhez ...mert így hozta az élet...talán segiteni kelene neki hogy megerösödjőn és rendbe tudja tenni az életét ,életüket mert hidd el bármenyire megbántotta a nagy lány ők 1 családd és szükségük van egymásra ...
Szia!
Az nlc.fórumon sok tanácsot osztogatnak.Én egyet fogadtam meg - valahol Valaki azt írta : a férj/gyerek otthon nem segít ,hanem MEGCSINÁLJA a RÉSZÉT !
Ne segítséget kérj,hanem küldj neki bevásárlólistát,hazafele intézze el! Vagy reggel add a kezébe a legszebb mosolyod kiséretében.Ha nagyon merev a férjed akkor először csak kenyér,tej vásárlás....azokra még azt sem mondhatja,h túl bonyolult neki
.
Annyira becsülnek meg amennyire Te becsülöd magad.Kapard össze az önérzetedet,belső tartásodat. Az önérzet erőt ad,és ezt megérzi a környezeted.Garantáltan nem fognak ugráltatni! Tudatosan ugy intézd,hogy mire észbekapnak,mindenki be legyen fogva...ha ehhez sakkoznod kell,hát tedd meg. Nagyon-nagyon erősnek,következetesnek kell lenne,mert ezt a változást kezdetben nem veszik komolyan,az ő szemükben "köhög a bolha" lesze. Fogd fel úgy mint egy szép pedagógiai kihívás!!!!
Néha adj magadnak szabadnapot,és lelkiismeretfurdalás nélkül tedd eléjük a szendvics ebédet/vacsorát (még jobb ha csak a hozzávalókat pakolod ki,a többit intézze mindenki a saját szája íze szerint
).
Ettől nem kevesebb leszel a szemükben,hanem több,és talán kivesznek a házicseléd skatulyából....
Drukkolok
Tudod, én valamiért azt várom, hogy előbb-utóbb leírja a topiknyitó, hogy igazából van már valaki más a férje helyett...
Szerintem egy olyan valamit nem akar senki tűzön-vizen át rendbehozni, ami igazán soha nem adott örömet, boldogságot, soha nem működött jól.
Honnét tudod, hogy nem adott?
Amikor a harmadik gyerekét szülte, az első már 13 éves volt! Mit gondolsz, megszülte volna a harmadikat, ha házassága első 13 évében soha nem kapott volna örömet, boldogságot, a házasság soha nem működött volna jól???
Szerintem ez a házasság megmenthető és meg is kéne menteni. Nemcsak a 3 gyerek miatt, hanem a feleség (!!!) miatt is. Neki eddig az volt az élete, hogy rengeteget dolgozott a családjáért. Ha most őket eldobja magától, ez olyan, mintha valaki felgyújtaná azt a házat, amit a két kezével épített sok-sok éven át. Ne feledjük: élete kb. felét velük élte. Rengeteg jó és rossz élmény köti őket össze. Ha elválik, akkor marad a nagy-nagy üresség és a magány. Ne képzelje senki, hogy 45 évesen, gyerekekkel (vagy akár azok nélkül) könnyű egy nőnek párt találnia! Pláne egy 5000 fős kisvárosban! Legföljebb nős férfiak szeretője lehet, ha belemegy, de ez csak taszítani fog az önbecsülésén.
És megfordítva: azt hiszitek, ezalatt a huszonvalahány év alatt nem voltak örömei a családjában? Hát akkor nem lenne 3 gyerek, meg ennyi együtt töltött év!
Most nyilván kibukott belőle az, ami sok év óta bántja. De nem ez az objektív kép az elmúlt 20-25 évéről, ebben biztos vagyok.
Csakhogy itt házasságról nincs szó. Hanem valami hálaféle, szeretetféle érzés miatt kötetett életközösség.
Szerintem egy olyan valamit nem akar senki tűzön-vizen át rendbehozni, ami igazán soha nem adott örömet, boldogságot, soha nem működött jól.
A gond csak ott van hogy ez a ferfi nem fog semmire sem raebredni.
O lesz megsertve es az eg vilagon semmin nem fog valtoztatni, foleg ugy hogy a ket lany az o partjan van.
Ha eddig nem ertekelte es millioszor megbeszeltek a dolgot semmi nem valtozott akkor most mi valtozna? Leirta hogy hanyszor megbeszeltek, a ferje le se bagozta hogy mit mondott. Vegighallgatta aztan megkerdezte mi lesz vacsorara.
Egy ilyen ferfi soha nem fog megvaltozni.
carbon
valahol a kozepe fele irta mar nem emlekszem hogy hol hogy volt egy masik kapcsolata amibol nem lett semmi mert a pasi nos volt. Utana jott ez a ferfi aki normalisnak latszott, hozzament es ennyi volt a tortenet.
Nem hiszem hogy kompenzalni akart volna barmit.
Nem tudom te hany eves vagy, de meg B idejeben is foleg videken volt egy kor olyan 22 utan amikor mar illet csaladot alapitani mert kulonben leneztek hogy "venlany" maradtal. Ez is indok volt.
En pl. tobbek kozt ezert is mentem eloszor ferjhez mar 18 evesen.
Én csak megpróbálok segíteni neki, hogy felderítse a probléma gyökereit.
Ha ehhez vissza kell menni a gyerekkorig, akkor legyen az.
A megoldást csak akkor találjuk meg, ha ismerjük a probléma gyökerét.
110%, hogy az alpprobléma nem az, hogy adott egy szemtelen "kamasz"lány...
Nem is fogom megtudni, mert nem lesznek gyerekeim. DE! Én magam gyerek vagyok, van anyám, apám, családban nevelkedtem, azért némi fogalmam van szülő-gyerek viszonyról.
Nem az a lenyeg hogy kivel hogyan fog beszelni a gyereke.
Mondjuk ebbe belejatszik hogy a gyerekek apja az anyjuknak soha nem adott igazat es letaposta a tekintelyet amiota a vilagon vannak a gyerekek.
B. meg az egesz eletet mindenet beleadta ebbe a kapcsolatba a gyerekeiert a vilagon mindent megtett.
Ha velem beszelt volna igy a lanyom en szajon csaptam volna es kivagtam volna mint a macskat carni, de ez en vagyok, nem vagyunk egyformak.
A lenyeg hogy B nek valtoztatni kell mert ha minden marad igy akkor boldogtalan lesz amig el.
Ebbol a topicbol valahogy megint az jon le nekem hogy egyaltalan nem "jo uzlet" maximalisan jo felesegnek , es szuperul onzetlen anyanak lenni.
Nem becsulik meg hanem kihasznaljak aki ilyen. Es nem o az elso ilyen pelda akit latok.