Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya, te lúzer vagy!
Torolt_felhasznalo_586479
Létrehozva: 2011. szeptember 28. 10:52
Tegnap jó nagy csetepaté volt nálunk otthon. 21 éves főiskolás lányom bejelentette, hogy ő jövőre külföldi egyetemen szeretne tanulni angol nyelven mint a barátnője. És kitalálta, hogy ha nem sikerül ösztöndíjat kapni, vagy csak a tandíjra, akkor a többi pénzt fizessük mi. Férjemmel gyorsan kiszámoltuk, hogy ez 1,5-3 millió forint összeget jelentene.
Mondtam neki, hogy 6 milliós svájci frank alapú jelzálog van a házunkon. Van két testvére. Én most tanárként dolgozom, az apja fizetése meg erre nem elég.
Ugyan van egy zöldségtermelő kisvállalkozásunk is, de az hol bejön, hol nem.
Nem bírjuk már a lányom fizetős főiskoláját is fizetni, meg a két kisebb különóráit, stb.
Nagylányom elkezdett hisztizni, a végén közölte: "Anya, te egy lúzer vagy!" Mert a barátnőinek a szülei sikeres vállalkozók, Ausztriában síelnek, valami egzotikus helyre mennek nyáron, a lányok a ruhatárat csak Párizsból és Milánóból veszik, stb. és most mehetnek külföldre tanulni. Ő meg nem.
Kiszámoltam neki, hogy 21 évesen mennyibe kerül nekünk tandíjjal, kajával, ruhatárral, telefonszámláival stb. együtt. Ez olyan kb. 110 000 forint. (Másnak egy havi nettó fizetése ennyi).
Olyan csúnya veszekedés lett belőle a végén, hogy felszólítottam Őnagyságát, hogy fel is út, meg le is út, most boldoguljon egyedül. Vegyen fel diákhitelt, dolgozzon és menjen el levelezőre, mert én többé egy fillért sem adok neki, aztán nézze meg, hogy ő maga mire megy, ha már as "lúzer" anyja nem vitte semmire.
Pedig nem élünk rosszul Síelni nem megyünk, de minden nyáron 10 napra vagy Balaton, vagy valamelyik tengerpart, a gyerekek Nike, Adidas, Puma és egyéb sportcuccokat kapnak, és minőségi ruhákat. Még hála Istennek soha nem volt gond, hogy elmenjenek fagyizni, mozizni, bulizni, osztálykirándulásra. De ennyit bírunk, többet nem. Luxusra nem telik.
A férjem próbál csitítgatni, de nem fogok hajlani. Igaz, a lányom sem kért bocsánatot.
Ezzel nem értek egyet.
A leírtak alapján azt gondolom, hogy valami miatt hozzáment a férjéhez, akit nem szeretett, ezt kompenzálandó az elejétől fogva úgy táncol, ahogy ő fütyül.
Hogy úgy is táncol, ahogy a lányai fütyülnek? Persze, mert a nevelés tekintetében is úgy táncolt, ahogy a férje fütyült. A gyerekek meg ezt a mintát szívták magukba. Ennyi.
A férjét mostmár szerintem utálja, ha így folytatódnak a dolgok, akkor a lányait is utálni fogja és belekapszkodik a fiába (már most is), ami a gyerekre nézve szintén nagyon káros. Hibát-hibára halmoz.
Régóta (talán kezdetektől fogva) szenved, és most robbant a bomba.
Tényleg az volna a legegészségesebb döntés a kicsi gyereke miatt, ha elválnának, még akkor is, ha ez a lépés menekülés a maga által okozott problémák elől, amivel 3 másik embert is a kakiban hagy.
Szerintem nem a házaságot akarja felrugni hanem rendbe tenni és ez nagy külőmbség !!!És ezt kell elérni mert van 3 gyerek !!! Nem megalázni kell a pasit enyi év után hanem rá kell vezetni hogy értékelje a feleségét a gyerekekel eggyütt...És ha nem lesz kiszolgálva mindig , ha nem lesz az asztalon csak egy tál étel és nem lesznek körbeugrálva majd leesik a pasinak is hogy mit is kapot eddig. Én is hagynám az apukát hadd fizesse a nagylány tanitatását de ugyanakkor fizesse a töbiek külőn óráit is ...vajon képes lesz rá egymaga ? Nem megmérgezni kell a családi életet hanem mindenkit ráélbreszteni arra hogy neki is segiteni kell az édasanyának...
Hat lehet ha anyagilag meg tudnam tenni akkor a helyeben a kisfiuval szepen elkoltoznek es hagynam apukaval a ket lanyt.
Lehet hogy villamgyorsan eszhezternenek.
Vagy B rajonne hogy erdemes volt es meg mindig elhet egy boldog teljes eletet ahol nem cseled lesz belole halalaig.
A masik ami meg eszembe jutott.
Ha ilyen a kapcsolatuk milyen eletuk lesz ha a gyerekek elmennek es ketten maradnak? lattam mar ilyet, hideg aztan egy ido utan mar gyulolkodo lett a legkor, a vegen meg mar egy kanal vizben is megfojtottak volna egymast.
Ez meg mar nagyon kemeny amikor 60 evesen akarsz ujra indulni, vagy valtoztatni.
Egyaltalan nem felteteleztem, hogy egycsapasra. En is ugyanugy gondolom, ahogy te, lepesrol lepesre. Nem feltetelezem, engem magamat is oriasira meglepett, hogy az, amit azelott elkepzelni sem tudtam, sokal jobban bejott, mint amit valaha is elkepzelni tudtam. Nalunk sem egyik naprol a masikra kovetkezett ez be. Kerdezte,megcsinalod, mondtam, nem. Rengetegszer,s szamtalanszor kerdezte, a valasz mindig nem volt. Eleinte biztos nem hitte, de aztan fogta o es o csinalta. Na nem mindent, persze, nekem is fokozatosan hagyott ki az agyam, ami a kozos teendok csupan reszemrol valo elvegzeset jelentette.
Egyaltalan nem sugalltam B-nek, hogy szakitson vegleg a ferjevel. Rabiztam, ha vetted eszre, mivel ez az o maganugye, csak tisztaban kell lennie magaval. Semmi kozom hozza. Csak neki.
Lehet, hogy te sem hiszed, de bizony nevelheto az egesz "banda", ha hiszed, ha nem. Pl en foztem, az asztalt le se szedem, ha masnap reggel is ott van, hat ott van, kit zavar? Ugye, senkit, akkor engem sem. Masnap direkt jo keson jovok haza. (Csak apro pelda.)
Nekem ez a szo sem tetszik, mi az, hogy segit? Ki segit valakinek a sajat piszkat eltakaritani? Tegye azt maga, vagy ha a mienk, csinaljuk kozosen, ki mikor mennyire kepes.
B-nek most nincs valasztasa, valamit elkezdett, ha nem akar meg nevetsegesebbe valni, vagy teljesen lesullyedni nepes csaladja szemeben, akkor nagyon kemenyen ki kell tartania. Meg fogja talalni a modjat, meg az egyensulyt kicsi gyakorlat utan. (Pl lanyom most ezta dolgot rad bizom, en nem tudom most megcsinalni, aztan egyre tobb ilyen lesz. )En hiszek benne, plane, szamomra is meglepo a tapasztalatom, ami a hitemet alatamasztja. Lassu viz partot mos,a viz nem hatral meg.
Mindazok ismereteben amit itt par nap alatt leirtal es foleg ennek az utolsonak a hallatan en ha lehet 110 % ig megertelek es igazat adok neked ha gyokeres valtozast akarsz.
Tulajdonkeppen azt is megertem ha csak "lakcimszeruleg" maradsz a ferjeddel es minden masban valtoztatsz.
Ebben a kapcsolatban te valoban messzemenoen nem szamitasz. Szomoruan mondom de talan a lanyaidnak sem, nemcsak a ferjednek.
En is kulonvalasztanam az eletemet es nem elnek 45 eves koromtol halalomig ingyencseledkent a tovabbiakban.
Ha nem akarsz elvalni talan jol teszed az anyagiak tekinteteben, de ha a valas mellett dontenel akkor is igazad lenne.
Egy valamit azert en a te helyedben fontolora vennek. Nekem ugy tunik a ferjed nagyon elgaloppirozta magat minden tekintetben.
Nem durvan, de hatarozottan a tudtara adnam hogy a reszedrol szerelemrol soha nem volt szo. Az elbizakodott ferfiak ettol iszonyan meg tudnak rendulni. Es ez nem artana a te ferjednek.
Nagyon úgy tűnik, hogy úgy mentél férjhez, hogy fogalmad sem volt róla, kivel kötöd össze az életed. A te esetedben még azt sem mondhatjuk, hogy elvakított a szerelem.
Mi motivált, hogy hozzámenj ehhez az emberhez? A pénz?
Vagy olyan mintát hoztál otthonról, hogy az asszonynak kuss, és tessék maximálisan kiszolgálni mindenkit, kielégíteni az igényeket?
Mindegy, szerintem két lehetőséged van.
1. tojsz a lányaidra és a férjedre és otthagysz csapot-papot
2. megeszed, amit főztél.
Húú:(( Nekem ez volt az egyik ok, ami miatt 8 év alatt egyszer sem akartam gyereket szülni az exférjemnek; nálunk ugyanez lett volna, őt ugyanígy nevelték: hagy kapjon meg mindent. Igaz, az ő szülei egyetértettek ebben, konfliktus nem volt:P
Nekem nincs gyerekem, de olvasmányaimból és a magam körül látottak alapján egyvalamiben biztos vagyok: a gyerek személyiségének sokat árt, ha a szülei nincsenek egy hullámhosszon nevelési kérdésekben és általuk tudottan aláássák egymás döntéseit:( Lehet, kellene kérned szakmai segítséget a helyzet rendezéséhez?
Közben eszembe jutott valami.
Ha a férjed ilyen baromi engedékeny, akkor meg kéne mondanod a lányodnak, hogy "kislányom úgy gondolom, hogy mégis menjél arra külföldre egyetemre. apa majd kifizeti, ne aggódj". Kíváncsi lennék erre a férjed mit lépne.
Ezek szerint legnagyobb hibás a kedves apuka mert ahelyet hogy szájba vágta volna a nagylányt hogy miért beszél így veled még lovat ad alá kifizeti a tandijat ...Ezért is mert így beszélni veled a nagylány ...csak azt nem tudom ha majd apuka nem tud adni akkor mit szól ha ő is ezt kapja?
Igazad van !!! Ne legyél házi cseléd !!! Többet érdemelsz a gyerekeidtől és a férjedtől ennél... és ha apa ajnározza a nagylányt majd később is számoljon vele hogy soha nem tud a maga lábára állni....
Húúúú, ez tényleg nagy baj!
Hiszen így belekényszerültél a szigorú, fegyelmező szülő szerepébe, a férjed meg minden tilalmadat megkontrázta.
Ezzel pedig a gyerekeid megtanulták, hogy egymás ellen kijátszhatók vagytok, továbbá elveszítetted tekintélyedet a gyerekek előtt.
Még ha nem is értetek valamiben egyet, először meg kelett volna beszélni és utána a gyerekek előtt egységes álláspontot képviselni. De hát ez most már eső utána köpönyeg.
Vacsora közben is előfordult, hogy megkérdezték a lányok, hogy az X számú étel mellé miért nem csinálok még grillcsirkét is? Mondtam azért, mert van elég étel. Mire a férjem. Ugyan már. Megveszed a csirkét, befűszerezed és beteszed a grillsütőbe. Ennyi.
Ettől mondjuk totál kiakadtam. A "más f...ával csalánt csapdosni" tipikus esete. Nem mondtad neki, hogy ha ilyen jól tudja mondani, ezentúl mindig ő főzzön?
Szia:) Itt olvasgattam csak eddig a topikodat, meg amiket mások írtak - nagyon tanulságos.
Igazából már mindeni leírta neked a lényeget: szeretetteli kommunikációval kísért, nyugodt lépésenként történő változások nyilván szükségesek lesznek, ha te és a családod jól szeretnétek magatokat érezni a bőrötökben és egymással, mindenféle buta és felesleges frusztrációk nélkül:) Sztem azért mindenképpen nagy dolog egy 20onxéve jól működő kapcsolat és család, ha valami nem működik benne, érdemes működőképessé tenni, sokkal inkább, mint végérvényesen szétzúzni az egészet.
Még valamin gondolkoztam a topikod kapcsán: nem lehet, hogy azért sem tudod objektívebben és higgadtabban kezelni a helyzeted, mert a lányod olyat vágott a fejedhez, amivel pedagógusként nap mint nap szembesülsz a világtól és túl sok volt, hogy még tőle is? Tanárok a szüleim, pontosan tudom, min mennek keresztül a pedagógusok nap mint nap, micsoda elvárásoknak kell megfelelniük úgy, hogy közben mindenki lesajnálja őket. Ne higgy a téged lelúzerezőknek, tudd, hogy milyen értékes vagy és az amit csinálsz, hidd el magadnak először, és ezután már mások sem merik ezt megkérdőjelezni többé, vagy ha igen, helyén fogod tudni kezelni:)
Az igaz, hogy ez tényleg gáz. Azt hiszem, hogy nekem itt megállt a tudományom. Csak kívánni tudom, hogy jól másszál ki ebből a helyzetből!
Nem tudom, hogy miért nekem teszed fel ezeket a kérdéseket. Fogalmam sincs, hogy az apuka hogy gondolkodik én csak próbáltam magyarázatot adni arra, hogy miért adta oda a lánynak a tandíjat.
A nagylányt pedig - ahogy a topicindító is említette már - rossz társaság hatására "elkapta a gépszíj". Nincs ebben semmi különös az ő helyzetében, nem ő az első, akivel ez megtörténik. Azt is említette a topicindító, hogy eddig nem volt vele különösebben gond.
A lányaim már kiskorukban is az apjukon csüggtek, mert megkaptak tőle mindent, amit tőlem nem. Már kiskorukban ha meglátták az apjukat, tépték ki magukat a kezemből és puszit apának. Ha rászóltam valamelyikre, vagy valamit nem vettem meg, apa azonnal vígasztalta őket és megvette nekik a dolgokat. Ha büntetésben voltak, mondjuk 15 perc szobafogság, akkor ha hazajött mindjárt nekik adott igazat, nem nekem. SOHASEM nekem. Majd megkérdezte, miután az ovis és általános iskolás lányaim előtt porig rombolta az önbecsülésemet, hogy akkor mi van vacsorára?
Tudom mi jár a fejetekben. Hogy miért nem beszéltem meg ezt vele. Megbeszéltem, többször is. A válasz mindig az volt, hogy jaj gyerekek, nem kell őket szigorúan fogni. Vagy jaj, miért nem vetted meg a tizennyolcadik babát is. Van pénzünk. Hát igen. Az volt. De a babákat én pakoltam el utánuk. Megmondtam, hogy nem lesz új baba, ha nem pakolnak el maguk után. nem is vettem meg nekik.
Férjem másnap bement, és megvette. Hát így zajlottak a dolgok minálunk.
A kisfiam mindig is hozzám kötődött jobban. A férjem mellesleg sohasem csinált titkot abból, hogy a családban a végső szó az övé, az enyém gyakorlatilag nem számít.
Vacsora közben is előfordult, hogy megkérdezték a lányok, hogy az X számú étel mellé miért nem csinálok még grillcsirkét is? Mondtam azért, mert van elég étel. Mire a férjem. Ugyan már. Megveszed a csirkét, befűszerezed és beteszed a grillsütőbe. Ennyi.
És ez ment éveken át.
Lehet, hogy elhidegültem. Tulajdonképpen elegem van az egészből. A lányaim és a férjem cselédje vagyok. Csak a kisfiam szokta azt mondani nekem, hogy várj anya, majd segítek.
Biztos valami szövegértési gondod van, de én írtam, hogy változtatni kell. De ennek nem az a módja, hogy pokrócként viselkedem, hanem az, hogy megbeszélem a családdal, hogy "köszönöm kedves lányom, hogy felvilágosítottál, hogy lúzer vagyok. igazad van, éppen ezért szeretnék változtatni rajta, de ebben neked is segítened kell" Meg már korábban is írtam, hogy nagy hiba volt, hogy elkapatta családját és állítsanak fel új szabályokat.
Olyan baromságot viszont nem tanácsoltam, hogy ossza el a családi költségvetést és csak a saját részét fizesse. Nem csodálom hogy olyan embertől, aki ilyen tanácsot ad, a volt férje elmenekült. Csak egyet tudok érteni vele.
A szerelem házasságról meg csak annyit, hogy ki ilyen, ki olyan. Van akinek kell a folyamatos lángolás. Szerencsés az olyan ember, aki megtalálja azt a párt, akivel ez megvan, szerencsétlen az olyan gyerek, akinek az anyját Gregor Bernadettnek hívják...... meg még sorolhatnám a neveket. Van, aki viszont egy "csendesebb", "racionálisabb" kapcsolatra vágyik, amiben nincsenek érzelmi hullámok. Az ilyen ember pedig akkor szerencsés, ha talál egy ugyanilyet. Nem vagyunk egyformák párkapcsolati igény terén sem.
Azt hitte, hogy ha a lánya továbbra is jár a főiskolára, a felesége is lenyugszik előbb-utóbb
Félretéve a sértő megjegyzést, őt nem zavarja, hogy a lánya ilyen irreálisan gondolkodik? Aki azt sem tudja, mennyi munkában van az ő tandíjának előteremtése, az hogyan fog boldogulni az életben? Ha a lánya nem is őt, hanem a feleségét nevezte lúzernek, őt önérzetileg nem bántja a dolog? Hiszen ők vagyonközösségben élnek! Ő valóban azt képzelte, hogy a "lúzer" megjegyzés neki egyáltalán nem szólt????!!!
És ha apuka olyan sikeres lenne anyagilag, akkor tökmindegy lenne, hogy anyuka mennyit keres, meg a zöldséges vállalkozás mennyit hoz be. Akkor nem lenne téma a svájci hitel meg a másik két gyerek taníttatása.
A nagylány pedig hibát követett el, ami szerintem nem olyan baromi nagy, hogy emiatt szétessen egy család.
Szét ne essen, ezzel egyetértek. De attól nem kell szétesnie, ha a költségtérítéses gyerek ezentúl maga szedi össze a tandíjra valót. Egyébként én úgy gondolom, a nagylány nem egyszerűen hibát követett el, hanem felszínre jött, az, ami lassan kialakult: a nagylány teljesen abszurd módon gondolkodik az életről és fogalma sincs a munka és a pénz viszonyáról. Biztos vagyok benne, hogy kisebb előjelek már eddig is volt, csak ezek miatt nem indított topicot a feleség. Ha pedig már ennyire el van szállva a lány a realitásoktól, akkor valahogy segíteni kell neki, hogy saját bőrén tapasztalja meg, hogy működik a világ.