Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya, te lúzer vagy!
Torolt_felhasznalo_586479
Létrehozva: 2011. szeptember 28. 10:52
Tegnap jó nagy csetepaté volt nálunk otthon. 21 éves főiskolás lányom bejelentette, hogy ő jövőre külföldi egyetemen szeretne tanulni angol nyelven mint a barátnője. És kitalálta, hogy ha nem sikerül ösztöndíjat kapni, vagy csak a tandíjra, akkor a többi pénzt fizessük mi. Férjemmel gyorsan kiszámoltuk, hogy ez 1,5-3 millió forint összeget jelentene.
Mondtam neki, hogy 6 milliós svájci frank alapú jelzálog van a házunkon. Van két testvére. Én most tanárként dolgozom, az apja fizetése meg erre nem elég.
Ugyan van egy zöldségtermelő kisvállalkozásunk is, de az hol bejön, hol nem.
Nem bírjuk már a lányom fizetős főiskoláját is fizetni, meg a két kisebb különóráit, stb.
Nagylányom elkezdett hisztizni, a végén közölte: "Anya, te egy lúzer vagy!" Mert a barátnőinek a szülei sikeres vállalkozók, Ausztriában síelnek, valami egzotikus helyre mennek nyáron, a lányok a ruhatárat csak Párizsból és Milánóból veszik, stb. és most mehetnek külföldre tanulni. Ő meg nem.
Kiszámoltam neki, hogy 21 évesen mennyibe kerül nekünk tandíjjal, kajával, ruhatárral, telefonszámláival stb. együtt. Ez olyan kb. 110 000 forint. (Másnak egy havi nettó fizetése ennyi).
Olyan csúnya veszekedés lett belőle a végén, hogy felszólítottam Őnagyságát, hogy fel is út, meg le is út, most boldoguljon egyedül. Vegyen fel diákhitelt, dolgozzon és menjen el levelezőre, mert én többé egy fillért sem adok neki, aztán nézze meg, hogy ő maga mire megy, ha már as "lúzer" anyja nem vitte semmire.
Pedig nem élünk rosszul Síelni nem megyünk, de minden nyáron 10 napra vagy Balaton, vagy valamelyik tengerpart, a gyerekek Nike, Adidas, Puma és egyéb sportcuccokat kapnak, és minőségi ruhákat. Még hála Istennek soha nem volt gond, hogy elmenjenek fagyizni, mozizni, bulizni, osztálykirándulásra. De ennyit bírunk, többet nem. Luxusra nem telik.
A férjem próbál csitítgatni, de nem fogok hajlani. Igaz, a lányom sem kért bocsánatot.
Breydelle: Elkényeztettétek őnagyságát. Anyuék anno minket is úgy neveltek, h güriztek, h mindenünk meglegyen, pedig nekem nem a cuccok hiányoztak (sőt, csak azért is szakadt farmerben, pólóban sportcipőben jártam), hanem az, h ők is lazítsanak, pihenjenek néha.
19 évesen halasztottam az egyetemen, és kimentem külföldre dolgozni - többet tanultam azalatt az egy év alatt, mint addig bárhol. Főleg azt, h egy felnőtt nem a szüleitől vár el mindent. Attól kezdve a suli mellett mindig dolgoztam, dolgozgattam.
A gyerekeimmel hasonló környéken élünk, mint a lányod barátnői, de nagyon remélem, h őket azért időben sikerül megtanítani arra, h mi, mibe kerül, mert mi sem bírjuk a luxust.
A bátyám olyan volt, mint a nagylányod, neki az élet elég durván meg is mutatta, merre, hány méter.
Ti is hibáztatok, mert királykisasszonyt neveltetek, de ő sem tudja, merre, hány méter. Higgadjatok le, és mutassa meg, h ő mennyire győztes típus - tanuljon jobban, menjen dolgozni, a barátnői meg hadd menjenek, amerre látnak, az ő szüleik fizetik.
Pontosan. Azert nem feltetlenül termeszetes, hogy a szülök fizetik az egyetemet meg minden sz..t. A leanyzo nem tanulta meg, hogy a sikerert, s mindenert meg kell dolgozni, s nagyon keves embernek adatik meg ennek az ellenkezöje.
Mit tanulnak a reklamokbol: mert megerdemlem !!
A nagy turost, semmit sem erdemelnek meg. Nyilvanvalo, hogy egy normalis szülö a legjobbat akarja a gyerekenek, nem azt, hogy latastol mikulasig gürcöljön. De a topicindito mar igy is az erejen felül teljesit, hogy a lanyanak könnyebb elete legyen.
S azt viszont elfelejtette tovabbadni, hogy az egyetemnek, cipönek, nyaralasnak ara van, s annak, aki ezert gürcöl, halaval kell tartozni.
30 éves, és Te fizeted a nyelvvizsgáját?
aztamindenit! Tisztában van azzal, milyen királyi élete van?
Nos, én is 21 éves vagyok, de ha ilyet mondanék az édesanyámnak az én képemről sülne le a bőr...
Igaz, már 19 éves korom óta nem lakom otthon, én is egyetemre járok, nappalira, és közben dolgozom, magamat tartom el, mivel amikor felvettek, én úgy döntöttem, albérletbe akarok menni. Nyilván nem várhattam el anyukámtól, hogy ezt fizesse, most már két éve teljesen önálló vagyok, és büszke is vagyok rá.
Sokat változott anyukámmal a kapcsoltam, mindent megbeszélünk továbbra is egymással, de márnem úgy tekint rám, mintha "csak" a gyereke lennék, és ez nagyon jó érzés.
A Te lányodnak is talán meg kellene tanulnia, milyen az, ha nem várhat segítséget otthonról, ha neki kell azokat a feladatokat ellátnia, mint Neked, ezek után sokkal jobban értékelné azt, amit az elmult 21 évben érte tettél. És itt nem feltétlenül cska az anyagi javakra gondolok, hiszen az önálló élet nem csak ebből áll, a napi feladatok ellátása és a felelősség az ami szerintem felnőtté tesz egy embert.
21 évesen már minden jogrendszer szerint is felnőtt embernek számít, felnőtt ember pedig nem viselkedhet felelőtlenül, és nem hisztizhet.
Hat, tudom manapsag mar bortonbe viszik az embert az ilyesmi miatt, de azert en lehet lekevertem volna egy nevelo szandeku fulest a lanyomnak, ha ilyet mond es igy viselkedik.
Jajj, úgy tünik, valamit nagyon nem úgy fogalmaztam, ahogy akartam!
Csak azt akartam mondani, hogy ha a lány bocsánatot akar kérni és helyre akarja hozni a hülyeségét, akkor engedje neki a közeledést. Nem azt, hogy az anya hozza helyre!
Maximálisan az anya mellett állok, és el tudom képzelni, milyen fájó lehetett ezt hallani.
Jajj, persze, nem is úgy értettem, hogy ugyanaz a szitu. Csak ez jutott eszmbe arról, hogy ha a topikindító lánya ilyen bátran mondd ennyire sértö dolgot a saját anyjának, akkor ugyanilyen bátran vállalja a következményeit.
Abszolút igazad van, egy 21 évestöl joggal vár el az ember több érettséget.
Azért a két szitu nem ugyanaz. Gina ott kb 16-17 éves volt, háborúban totál egyedül egy szigorú lányneveldében és az apját, az egyetlen embert, aki közelállt hozzá, hónapok óta nem látta.
Itt viszont egy 21 éves, szemmel láthatóan normális, stabil érzelmi háttérrel rendelkező szerető családban élő lányról van szó.
Huh, hát ez necces..... Mindig ilyen követelőző volt és meg is kapta amit akart? Mármint hozzá van szokva, hogy amit kigondol azt meg is kapja? Az apja beszélt vele, vagy csak a háttérből figyelte az eseményeket.
Nem lehet hogy most szembesült először azzal, hogy valamit nem kap meg és nem tudja kezelni a helyzetet? Nem a lányt akarom védeni, de valami nagyon félre ment nála, mert valamiért úgy gondolja, hogy az a normális ahogy ő gondolja. Viszont ha eddig mindene megvolt, akkor "jogosan" kérdezheti azt magától hogy akkor most meg miért nem.
Szerintem mielőbb meg kellene ezt higgadtan (!!!!) beszélnetek, hármasban. Hagyni, hogy elmondja a gondolatait, hogy ő miért érzi úgy, hogy neki lenne igaza, ill. ti is elmagyarázhatnátok neki hogy a világ nem úgy működik mint ahogy ő azt gondolja. De semmiképpen ne hagyjátok annyiban ezt a dolgot, mert nagy kárt szenvedhet a kapcsolatotok, ha már ilyen kenyértörésre került sor.
Amit pedig mondott, az tényleg nem volt szép, de én fenntartom a gyanút, hogy azt ő igazából nem gondolta komolyan. Ettől persze még illene bocsánatot kérnie.
A tisza cipőt ne emlegesd!
Én is mindíg azt mondtam, hogy a gyerekem nem fog nike-t kapni, majd csak ha megveszi a saját keresetéből. Jó lesz neki is a tisza...
De ma már drágább a tisza, mint a nike... :-DDDD
huh, ez tényleg dúrva lehetett.
Valószínű, én is így döntenék a helyedben, álljon csak a maga lábára, elvégre sokan ezt teszik- ahol a szülő nem tud/akar segíteni.
Majd ha Ő maga dolgozik azért a pénzért, amit aztán be kell osztania, akkor rádöbben, nem úgy megy az, ahogy eddíg hitte. (Eltartott gyerekként könnyű követelőzni. )
A másik pedig: 3 gyermeked van, velük szemben úgy fair, ha az egyik kap, ugyanazt a többiek is....de ennyi pénz a világon nincs- ahogy anyu mondaná.
Emlékszel erre a jelentre az Abigélböl? Zsuzsanna testvér mondja Ginának:
"Én megbocsátok tiszta szívből. De ami ez után következik, azt épp olyan bátran kell elviselned, mint amilyen bátran megsértetted a felnőtteket, akiknek az életéről nem tudsz semmit."
Lányod pont olyan éretlenül viselkedik, mint Gina...
Azért próbáljatok meg lehiggadva is beszélni a dologról. Ha rájön, hogy milyen igazságtalan dolgot mondott és bocsánatot kér, akkor ezzel a veszekedéssel szerintem még elörébb is juttok. Ha nem, akkor tényleg a saját lábára kell állítani.
Az ember fiatalon tud nagyon felszínes lenni és megbántani másokat, amit késöbb megbán. Adj neki esélyt, hogy helyrehozza, ha akarja.
Vagy halasszon félévet, és menjen el dolgozni.
Egyébként úgy tűnik, az ő szempontjából igencsak rosszkor jött ez a veszekedés. Úgy fogja érezni, hogy cserben hagytátok, sőt, hogy rosszat akartok neki. Iszonyúan sértődött lesz.
De minél előbb tanulja meg az ember, hogy az élet nem habostorta, annál kisebb a pofáraesés lehetősége és annál kevésbé fáj. És még szerintem nem vagytok elkésve.
Teljesen igazad van!
Mondjuk én a lányomat - akár 21 éves, akár nem - erre az "Anya te lúzer vagy!" kijelentésre úgy szájon vágtam volna, hogy a fal adja a másikat. És nem azért, mert engem lelúzerezett, hanem azért, hogy megtanulja, hogy ilyen tiszteletlenül nem beszélünk mással.
Egyébként lehet pályázni külföldi ösztöndíjakra, nem kell hozzá más, csak jó tanulmányi eredmény, valamint külföldön is el lehet menni dolgozni, nagyon sokan csinálják, itt sem gazdag minden diák szülője.
A férjemnek meg nekünk Tisza cipő volt a lábunkon, nem voltak márkás dolgaink, és nem is igazán vágytunk rá. 19 évesen mentem hozzá. Levelezőn végeztem az iskolát, közben jött a nagylányom, aztán gyorsan megálltunk a gyerekgyártással, mert gyerek mellett piszok nehéz tanulni.
Ezért is mondtam a tegnapi topikban, hogy 16 évesen abbahagyni a középiskolát, 17 évesen meg 2 gyerek anyjának lenni nem egy sétagalopp, mert gyerekek mellett minden nagyon nehéz. Persze nagy boldogságot is hoznak, de ha az ember tanulni akar mellettük, az piszok nehéz.
Szóval én levelezőn végeztem az egyetemet. Nem valamai fényesen, de meglett. Közben építkeztünk, fóliasátraztunk még a rendszerváltás idején. Aztán jött a másik két gyerek.
Amit tudtunk megadtunk nekik. Lehet, hogy tényleg lúzer vagyok. Mert nincs villlánk, nem New Yorkba járunk szilveszterezni, és nem shoppingolunk Rómában. De viszonylagos jólétet azért teremtettünk a gyerekeinknek.
Ne legyen hálás nekem. Inkább majd legyen egy szép napon jó anyja a saját gyerekeinek. De miután éjt nappallá téve majd megfeszülünk az apjával, hogy kinyögjük a havi 100-120 000 forintot amibe Őnagysága kerül, azért a lúzer nagyon bántó sértés.
Nem vagyok köteles fizetni a tandíját. Sőt, ha jobban tanult volna, akkor most nem lenne költségtérítéses. És még neki áll feljebb.
Nem. nem higgadok le, és nem fizetek. Menjen szépen dolgozni. Elvileg a tandíját a fizetésemből kellene kifizetnem. Hát nem teszem. Ráülök a pénzre. Vegyen fel diákhitelt.
Ezt mondom en is :)
Én sem hajolnék, valóban boldoguljon egyedül, jobban.
Néha teljesen elképedek egyébként, hogy milyen követelőző gyerekek/ fiatalok vannak. Mondjuk úgy gondolom, hogy ez jórészt a mi felelősségünk, szülőké. Másrészt pedig azé az elkorcsosult világé, amiben élünk, ahol nem elég, ha az vagy aki, hanem annál sokkal többet kell mutatnod, hogy ne nézzenek le.
Nekem egyelőre mákom van, a gyerekem nem követelőzik, nagyjából fel tudja mérni (gimnazista), hogy mi mennyibe kerül, és nekünk kb mire telik, és mire nem.
Igen, igényli a márkás ruhát, án nem húzza ki a csihari a cosmosos gagyi felsőtől sem, sőt a használtan vett farmertól sem, és megérti, hogy évi 2 pár márkás cipő fér bele mondjuk a keretbe, a többi az noname.
De épp most szembesült vele, hogy a továbbtanulás sem terem az almafán, és bizony ahhoz, hogy "ingyen" tudjon egyetemre menni, ahhoz teljesíteni is kell.
Én a helyedben 'szemétkednék' kicsit a leányzóval. Vagyis úgy tennék, mintha mi sem történt volna. Rákérdezni biztos nem fog egy ideig, hanem enni fogja a penész, hogy most akkor mi van.
Aztán ha már lehiggadtak a kedélyek, akkor elbeszélgetnék vele felnőtt ember módjára, hogy nem az a rendjén való, hogy ti fizettek neki mindent. És hogy komolyan gondoltad amit mondtál: ha ez így neki nem megfelelő, akkor igyekezzen fenntartani magát. (és ha úgy döntene hogy mégiscsak megfelelő, akkor legalább a tandíjára való pénzt teremtse elő).
'De ennyit bírunk, többet nem. Luxusra nem telik. '
Sajnos manapság amiket felsoroltál luxus kategóriába tartozik. Ezt kellene megérteni a kislánynak (aki gondolom 21 éves érett nőnek képzeli magát) és baromi hálásnak kellene lennie nektek, hogy az van ami.
21 éves már nem gyerek. Ha magától nem esik le neki a húszfillér, akkor a szülő most hiába magyaráz(kodik). Majd leesik neki később, a saját kárán, ha majd kikerül az életbe.
Breydelle, ne izgasd magad!
Én erre csak azt tudom mondani, hogy egy bizonyos kor után már nem lehet a szülőre fogni a gyerek viselkedését. Elvileg a gyerekből is felnőtt lesz, tud gondolkodni, tudja mérlegelni a helyzetet stb. Ha hülye, akkor az egyáltalán nem biztos, hogy a szülő hibája.
Nálunk, a szüleim válása után,anyukám főleg anyagiakkal próbálta kompenzálni a dolgokat. El lettem kényeztetve? Bizonyos szempontból biztosan. DE megvan a magamhoz való eszem, amiket anyu biztositott nekem azokat nem elvártam, hanem megköszöntem, értékelem őket és van, hogy én beszélem már le bizonyos dolgokról, mert nem akarom, hogy rám költsön pluszban, mikor már én is megkeresem a pénzem. Szeretném, hogy ő is boldog legyen és ennyi.
Nem mellesleg pedig azt is tudom, hogy ha anyu és a párja nem segitenek annyit, amennyit, akkor nagyon nehéz helyzetben lennék...nem tudom, hogy hogyan lehetne a Te lányodat rávenni, hogy gondolkozzon már ezen el...lehet, hogy ha Te mondod neki, akkor az semmit sem fog érni...