Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Társasház, megőrülök :(:(
Létrehozva: 2011. szeptember 4. 10:19
Társasházi jogász, vagy közösképviselők segítségére lenne szükségem.
Az lenne a kérdésem, hogy egy társasházi lakás belső udvara, lényegében parkolója használható e arra, hogy a kisgyerekes családok játszótérnek használják.
A parkolóhelyeket 400 ezer forinttért értékesítették amikor megvettük a lakást(Új) . Egyes családok, kb 5 család a gyerekeket a parkolóba viszik le játszani, biciklizni.A kocsik között szaladgálnak, botokkal, biciklivel stb...
Ami igazán felháborított, az utóbbi időben nagy lavórt, plédeket, matracokat hordanak le a garázsok elé és mintha strandon lennének szórakoznak.Ezt mind a közlekedésre fenntartott úton.
Szóltam a közös képviselőnek, aki egy papírt rakott ki a lépcsőházba, ezt összerajzolták-karmolták, aztán következő nap le is tépték.
A legnagyobb bajkeverő hölgy fennhangon minősít az ablakom alatt, meg jelzi, hogy ő még a közös képviselőt is jól kiosztotta, mert ő nem azért vette a lakást, hogy ne használja.Nos, igen nem egy vadállat a közös képviselőnk, szóval a rend fenntartása nem tartozik az erősségei közé.Továbbá jeleztem a k.k-nek azt is, hogy a legnagyobb melegben kirakják a kukát, a kakis pelussal, meg háztartási maradékokkal a lépcsőházba.Kinyitom az ajtót és mindkét oldalról ott bűzlik .
Természetesen ez sem tetszett a hölgynek, ezen is fel van háborodva, hogy miért nem lehet?Visszatérve a parkolóra:
Én úgy gondolom, hogy a közös helyiségek nem az övé, tehát nem használhatja úgy ahogyan kedve tartja.
Az lenne a kérdésem, hogy törvényes úton, hogyan lehetséges ezeket a családokat kötelezni arra, hogy a parkolót parkolásra használják, mivel félő, hogy a kocsikat is megrongálják, továbbá elég balesetveszélyes is mikor egy 3 éves gyerek kis biciklin rohangál az autóbejáróban.
előre is köszönöm a választ
Azért ha a szomszéd bejön az udvarodra mikor nem vagy otthon, az rendesen betörés, és amit csinálnak, az zaklatás. Igazából te most abban a cipőben vagy, mint akikről a topic nyitódott. te vagy a kisgyerekes család, aki valaki szerint nem tud úgy élni, viselkedni, hogy az a szomszéd számára elviselhető legyen. Végigolvasva a topicot azt látom, hogy azok a kisgyerekesek egyszerűen nem is tudnak olyat csinálni, hogy az ne okozna felháborodást, mindenki más itt "bezzeg én", "bezzeg az anyám". Három gyerekem van, és tudom, hogy egy gyerek hol ilyen,, hol olyan. Olyan gyerek nincs, aki mindig minden helyzetben kifogástalanul viselkedne. Ha jellemzően nem hangoskodtak a lépcsőházakban, azért előfordult. Ha valaki éppen akkor látott minket, akkor elkönyvelhetett minket ilyennek, holott máskor éppen hogy nem erről szólt a lépcsőházi viselkedés. Bezzeg gyerek sincs szerintem, mert a gyerekek is olyanok, hogy az egyik tulajdonságuk ilyen, a másik meg olyan.. Elkönyvelni valakit, bedobozolni, leírni, főleg kisgyerek esetében számomra egyet jelent az ostobasággal.
Ti most megéltétek, hogy ez milyen érzés. És igazából tehetetlen vagy, pedig biztos vagyok benne, és írtad is, hogy nyitott lennél arra, hogy rendezzétek az egészet. Csakhogy valaki (a szomszédod) már eleve úgy állított be benneteket, mint valami elviselhetetlen, kiálhatatlan embereket, így aztán az esélyét is elvette tőletek, hogy rendezzétek az egészet.
Itt a házak előtt nincs kerítés, a házak utcafrontja nyitott, ha van is kis előkert, az teljesen szabadon van. Mindenhol van hátsó kert is, mégis rendszeresen látom, hogy elöl ücsörögnek kint az emberek, azaz nyitnak kifelé. Ha jön a "kedves" szomszéd akkor szóba elegyednek, ha a másik, akkor nem.. Amikor én gyerek voltam, lakótelepen laktunk állandóan, mi első laktunk közvetlenül két olyan szomszéddal, ahol sok-sok gyerek volt, állandóan ki-be rohangáltunk hol ide, hol oda. Olyan volt az egész, mint az akkori gyerekfilmekben, ami a panelban lakó gyerekekről szólt. Volt játszótér, de a fiúk rendszeresen azt játszották, hogy a ház alatti garázsajtókhoz rugdosták a labdát. Igazából soha nem volt probléma, pedig egy újonnan épült lakótelepen mindig sok gyerek lakott, kicsik, nagyobbak.. Ott is volt aki döngette a zenét, voltak hangosabb, meg csendesebb szomszédok, voltak idősebbek, betegebbek, de ilyen dolgokat, és egyáltalán ilyen hozzáállást soha, sehol nem olvastam, láttam, hallottam.
Én nem szeretek a ház előtt ücsörögni, de nem zavar, ha más teszi. Én jobban szeretem, ha a saját hátsó udvarunkon van lehetőségem kicsit magam lenni, vagy ott BBQ-t sütni a barátokkal, de mindettől függetlenül még csak kérdésként sem merül fel bennem, hogy más meg miért a ház elé teszi ki a székeket, asztalt, miért oda teríti ki a plédet, és a gyerekei miért a parkolóban bicajoznak. Egyszerűen eszembe sem jutott. Pedig -mint írtam már - volt már, hogy akadályozták a szabad ki, be járkálást, de soha eszembe nem jutott kétségbe vonni, hogy miért ne lehetne oka vagy joga éppen ott játszani. Mikor bekanyarodunk a mi utcánkba, eleve nagyon lassan kell, - próbálnánk csak meg gyorsan, mert lehet, hogy a 4 éves ott tanul bicajozni, de az sem lenne ildomos, ha a szomszéd 4 macskájából ütnénk el egyet, pedig az itteni macskák nem valami idegbeteg jószágok, néha még vakarózik egy keveset mielőtt elmenne a kocsi mögül, vagy ki kell rimánkodni a kocsi alól. A közvetlen szomszédunk hónapokig képtelen volt rájönni, hogy kicsit slégen kellene beparkolnia, akkor mi is be tudnánk állni a saját parkolónkba. Nem volt kedvünk ezen vitázni, a hátsó parkoló a hó miatt hónapokig megközelíthetetlen volt, így hát arrébb kellett mennünk valahol keresni üres helyet. Tavasszal a párom mikor vágta a füvet, levágta a szomszéd előtt is, aztán egyszer egy este bekopogott a szomszéd csaj, hogy hogyan is kellene csinálnunk, hogy mindketten elférjünk, és akkor a férjem elkérte a kocsikulcsát, és beparkolt neki slégen, mikor is leesett a csajnak hogy izé... jé. Mikor az ember hazajön a munkából, és lát valamit ami nem tetszik neki, az az ésszerű megoldás, ha nem felhúzza magát rajta agyilag, hanem próbálja a napja megmaradt részét úgy eltölteni, hogy a jobb dolgokra fókuszál. Ezel csak példák voltak, mindenkinek más-más zavaró dolgok adódnak, de most őszintén: nem elég a nehézségekből a munkában?
Volt régen az Égig érő fű, amiben az egyik nő állandóan dühös volt, elégedetlen, mígnem úgy alakult az élete, hogy az azelőtt mindent megszóló, undok nőből kedves, mosolygós nő lett aki nem a problémára fókuszált, hanem ugyanazon dolgonak a jó oldalára.
Én nem tudom elékpzelni, hogy egy kisgyerek ennyire rossz lenne, hogyha valaki ránéz, akkor más se jusson az eszébe, mint lehülyézni a családját... Én komolyan nem értem, hogy miért nem lehet valakire úgy tekinteni, mint egy másik emberre, akinek úgyanúgy akadnak problémái, nehézségei mint nekünk.Én még kevés olyan emberrel találkoztam az életemben, akikre ezeket a jelzőket egyértelműen rá lehetne írni, amiket itt olvastam az anyákról akik kint ülnek a gyerekeikkel. Ott pedig összeköltözöttt egy rakással???
A kint tartott pelenka veszélyes, mint minden szemét, ez teljesen más tészta, a szemét tárolására gondolom megvan a megfelelő hely, az ügyben lépni kell, de azt sem hiszem, hogy az ajtajára kenés lenne a megfelelő. Olyan dühöt, hajleszedést, izomból reagálást olvas itt ezen a fóürumon sokszor az ember, hogy a haja az égnek áll... hogy ez mire jó?? Egyáltalán segít???? Most őszintén: valaki szerint ez megoldás?
Igazából leírtad a lényeget. A gyerekek szeretnek közvetlenül ott játszani, ahol laknak, ez sok esetben az utca, sokszor a ház melletti kis udvar. A gyerekek már csak ilyenek. Mi is ilyenek voltunk. Gondolom, az lehet az oka, hogy a kis barátok különböző időpontokban mennek ki, és mindig van valami amit ki akarnak hozni, valamiért be kell menni, szomjasak, fáznak, melegük van... sok-sok oka lehet.
Lottoznod kellene...
Valoban ott elek, annak is a keleti reszen, egy nagyobb köhajitasnyira Berlintöl.
Kedves encsilaci78!
Dehogy bíztatunk, csak leírjuk, amiket átéltünk.Ezek saját különbejáratú tapasztalatok.Társasháziak.Meg erőt adunk neked a mindennapok könnyebb elviseléséhez.Így jobban tetszik? Ha ezt olvasod ugye már emelt fővel ki mersz menni? Talán könnyebb neked is, ha tudod, más is volt kevésbé jó helyzetben.Nem vagy ezzel egyedül, hidd el.És ha eltervezed a költözést,elérhetővé válik, már nem is fog annyira érdeklni ez a sok jóakaró szomszédod. Meg fogsz könnyebbülni.Mint írtam a társasházi tárház igen széles...
eszterlili
Tudod ez a felháborító, hogy ki sem mersz menni a saját kertedbe!!!!
Nehogy már te húzd meg magad, a saját lakásodban!
az egyik ismerősöm volt ilyen helyzetben, elment az ügyvédjükhöz aki küldött a szomszédnak egy hivatalos figyelmeztetést, hogy kimerítik a zaklatás körét a kedves szomszédok !
Már aznap barackos sütivel, pezsgővel és egy nagy bocsánatkéréssel ment át az egész pereputty, még az is aki nem ott lakott de közeli családhoz tartozott, hogy kezdjenek új életet.
Azt hiszem 5000 ft volt az ügyvédi költség.
En neha ki sem merek menni a kertbe, mert felek a szomszedainktol.
Gözöm nincs, hogyan oldjuk meg a problemakat. Ha tudnam, mivel okoztuk, akkor talan sikerülne, de igy..?
Neha mar azon gondolkodom, hogy elköltözünk, kiveszünk egy lakast, a hazat pedig kiadjuk egy nepes arab vagy török csaladnak, akiknek jo nagy rokonsaga van, s minden vasarnap megjelennenek a kertben imadni Allahot.
Lehet, hogy terden allva könyörögnenek, hogy költözzünk vissza.
csutak, volt egy idöszak, amikor azt mondtam a paromnak, hogy hivjuk meg öket kavezni, nagyon finom sütemenyeket tduok sütni, ök idös emberek, hatha meglagyitjuk azt a kerges szivüket.
De miutan elmentek a parom munkahelyere panaszkodni ( a lejaratason kivül nem tudom, mit akartak elerni), mar nincs közeledes.
A masik szomszed miatt is telefonaltak mar egy csomoszor, feljelentettek öket, ott ahol csak lehetett. A birosag arra itelte öket, hogy egy apacaracs-szerü falat huzzanak a telekhatarra, hogy minel kisebb legyen a konfrontacios lehetöseg.
Tudod, en nem utalom öket. Egyszerüen csak szanom, hogy ilyen megkeseredett, öreg emberek. Eddig egyszer vettem eszre, hogy latogatojuk erkezett, akkor is bennünket targyaltak ki, mert tudtak, hogy mi is kint ülünk a napsütesben...
Neha szeretnem megkerdezni, hogy mivel valtottuk ki ennyire a gyülöletüket? talan azzal, hogy fiatalok vagyunk, egeszsegesek, szep es jolnevelt gyerekeink vannak ( szubjektiv megjegyzes, a többi szomszed velemenye, akiknek a haza elött szinten jatszanak es kerekparoznak) es szeretjük egymast?
Az elet szep, nem lenne szabad, hogy gyülölködessel elcsufitsuk ! Plane nem idös emberek altal, akiknek - valoszinüleg - sokkal kevesebb van mar hatra, mint nekünk.
Az ilyen mindent jobban gondolóktól lesz legelőször elég. Nekik ilyen kiállhatatlan emberekkel még nem volt dolguk, mert ha lett volna, nem szajkóznák állandóan azt, hogy szépen, szépen.Mert ez nem mindig működik, ha megfeszül az ember, akkor se.Több kísérlet is van ilyenre, mielőtt az ember kibukik, és más módszerhez folyamodik. És amikor egy fárasztó nap után hazamész, leülsz, hát nem az a vágyad, hogy szép szóval egyezkedj a nevelhetetlen szomszédaiddal.És be tud telni a pohár.
És ajánlom a halcsontot, több naposan, verhetetlen.Meg a halpucolás utáni maradványokat.... mármint a pelenkák miatt...
Topikindító szomszédai:
"Hat, nem irigyellek.
Normalis ember nem a parkoloba viszi le a gyereket jatszani,vagy pancsolni."
A Te szomszédaid:
"A kezdettöl fogva problemajuk van velünk, a legkülönbözöbb okoknal kifolyolag......
.....a gyerekek. Ha bicikliznek az utcan, ha tollasoznak, ha fociznak, ha ugraloiskolaznak - egyaltalan, ha letezni mernek, a szomszedunk folyamatosan terrorizalja öket."
De Te legalább látod, mi lehetne a megoldás:
"Pedig segithetnenk egymason. A hazaspar mar idös, a ferfi beteges, de a pletykara meg kellemetlenkedesre van ereje.
A nö nyir füvet, dolgozgatik a kertben. nekem tetszenek a viragok, s szivesen vennem, ha segitene benne, mit ültessek, hogy a különbözö evszakokban mindig legyenek nyilo viragaink.
Mi nyirnank nekik füvet, elinteznenk kisebb-nagyobb dolgokat,"
Igaz, hogy utána ez van:
"de igy?
mar összerandul a gyomrom, ha kint vagyunk, a gyerekeket ki sem merem engedni a kertbe, mert mar pikirten neznek, ha azok kint jatszanak.."
Próbáltál már ehhez a rossz szomszédhoz KÖZELEDNI???
Hat, nem irigyellek.
Normalis ember nem a parkoloba viszi le a gyereket jatszani,vagy pancsolni.
Nincs mas lehetöseg a jatszasra?
A büzölgö szemet az mar mas dolog, az merö bunkosag.
Ajanlok valamit: rakjal az ajtajuk ele egy kis büzölgö husmaradvanyt vagy csontot, nehany döglegypopulacioval. Kivancsi lennek, nekik az hoyan tetszene...
Vagy legyel hirtelen lagzi Lajcsi vagy a nemet Rammstein lelkes rajongoa, s hallgasd a zenet hangosan..
Egyebkent ne hidd, hogy csak tarsashazban vannak problemak.
Mi egy ikerhazban lakunk, zsbekendönyi telekkel. A varos közepe, közel a folyo, a ret, az erdö - es a posta, az üzletek, a hivatalok, a tartomany altal tamogatott, kiemelt epitesi övezet.
Egy helyi nagy epitesi ceg vette meg a volt kerteszetet, s egy mintaprojektet epitettek, sok hazzal.
A mi hazunk zsakutcaban van, sok gyerekkel, 9 hazzal, ebböl 5 ikerhaz.
Az ikerhazszomszedunk ( nevezzük A-nak), mar itt lakott, mielött mi ideköltöztünk. Csak egy direkt szomszedjuk van, akit nevezzünk B-nek, rajtunk kivül.
A kezdettöl fogva problemajuk van velünk, a legkülönbözöbb okoknal kifolyolag.
A macskank egy mezei egeret zsakmanyolt, s lerakta a bejarati ajtonk melle, ami keritessel, s telekresszel el van valasztva a szomszedunktol. Ö viszont követelte, hogy dobjuk a szemetbe, mert öt zavarja.
A következö a gyerekek. Ha bicikliznek az utcan, ha tollasoznak, ha fociznak, ha ugraloiskolaznak - egyaltalan, ha letezni mernek, a szomszedunk folyamatosan terrorizalja öket.
Tavcsövel figyeli öket, ha mashol jatszanak, a konyhaablakbol allandoan bamuljak öket. Követelik, hogy ne jatsszanak az utcan, de a kertben sem, mert szolnak erte.
Ha a teraszon vagyunk, akkor halljuk, ha ök az öveken beszelgetnek. Allandoan teszik a megjegyzeseiket rank, ram, a gyerekekre - de csak a hatunk mögött. Nincs gerincük a szemünkbe mondani, mi a bajuk velünk, de minden irritalja öket.
A kukaink az ö telkükröl csak egy bizonyos szögböl lathatoak, de ök ettöl si irritalva erzik magukat. Amig nyaraltunk, bejöttek a telkünkre, s a kukakat a bejarati ajtonkhoz toltak.
Masnap a nö varta a paromat, amikor a munkabol hazajött, hogy mit kepzelünk, miert toljuk vissza a kukat oda, ahol erdetileg voltak. A parom eleg semlegesen mondta, hogy oda toljuk, ahova akarjuk.
Nos, a nö masnap bement a parom munkahelyere ( a parom epiteszmernök az epitö cegnel), s bejelentette, hogy milyen csunya szomszedok vagyunk.
Enyhen szolva is infantilisak, mar többször arulkodtak rank, s "B" szomszedra is.
Belekotyognak, mit ültessünk, hova tegyük a szerszamos fahazat, a komposztalot, s egyaltalan miert vettünk ilyet...
Korabban egy kis faluban laktak, de onnan elköltöztek, mert nyugalmat akartak- s problemaik voltak a szomszedokkal.
Itt allandoan rohangasznak az utcabeliekhez, s jopofaskodnak velük, mutatvan, hogy ök milyen jo es kedves emberek, s a szomszedok meg miylen gonoszak .
Mert csak a közvetlen szomszedokkal vannak am gondjaik, masokkal nincs is konfrontacios lehetöseg, hisz csak latjak egymast es beszelgetnek,de nincs közös hatarvonal.
A "B" szomszeddal eddig 5x (!!) pereskedtek. B-nek nincsenek gyerekeik, ott massal volt gond. A varosban ( ez egy kisvaros) mar több üzletben hallottam, hogy milyen randa es gonosz szomszedjaik vannak, s öket piszkaljak, s a ferfi mar öngyilkos akart lenni emiatt.
Nos, a per ota B-vel senki nem beszel az utcabol ( rajtunk kivül, de hozzank mindig rendesek voltak), mert "A" elhiresztelte, hogy B-ek különbözö serteseket mondtak a többi utcabeliröl.
B meg nem olyan jopofizos, mint A, s nem nyalja masnak a s..t, nem tudott es nem akart vedekezni, s igy most ök persona non grata-k.
Attol tartok, mi is e sorsra jutunk, pedig semmi mas nem csinalunk csak itt lakunk.
Pedig segithetnenk egymason. A hazaspar mar idös, a ferfi beteges, de a pletykara meg kellemetlenkedesre van ereje.
A nö nyir füvet, dolgozgatik a kertben. nekem tetszenek a viragok, s szivesen vennem, ha segitene benne, mit ültessek, hogy a különbözö evszakokban mindig legyenek nyilo viragaink.
Mi nyirnank nekik füvet, elinteznenk kisebb-nagyobb dolgokat, de igy?
mar összerandul a gyomrom, ha kint vagyunk, a gyerekeket ki sem merem engedni a kertbe, mert mar pikirten neznek, ha azok kint jatszanak..
Azt latom hogy a gyerek nalad szent es serthetetlen azt csinal amit akar, gondolom kis asoval szetkarmolhatja a tobb millios auto festeset is merthat eleven...
de mi van a szaros pelenkakkal? Azokat is toleralni kell melegben csak azert mert lustak akkor kitenni amikor ott az ideje?
Az ellen se szabad szolni csak szagolni?
Nagyon elfogult vagy.
Szia Amarynda, de rég "láttalak"
Pont most kell elmennem és mire visszajövök, te már
Már ne is haragudj, de te aztán nagyon nem felnőtt módjára gondolkodol...
Egy, a kisgyermeket nem engem ki úgy, hogy én nem vagyok vele.
A parkoló az parkoló.... Nehogy már aki autóval közlekedik a saját parkolójában, az legyen arra figyelmes, hogy neked könnyebb az ablakból néha néha odalesni, mit csinál éppen a gyerek.
A másik, ha a te gyereked kárt okoz, akkor igenis vállalni kell a felelősséget.
Akkor fuss neki ismét az irományomnak!
Pont azt írtam, hogy bár a kert osztatlan közös tulajdon, így mindenkinek lenne beleszólása, hogy ki és mit is épít(ene) oda, mégis tojok rá, hogy ők mit tesznek arra részre, mert nem nekem kell nézegetni. Szóvá sem tettem nekik.
Az, hogy bűn randa, az az én magánvéleményem. (Hadd legyen már nekem olyan is.! Megengeded?:-))) Ismétlem: se nekik, se másnak ezt nem mondtam, nem tettem rá megjegyzéseket!!!
DE!!! Az, hogy ugyanezen lakók az én ablakom alá gyűjtik a kerti hulladékot a kertrendezéskor, valamint a sittet kapucserekor, az bizony zavar.
Őket is zavarja, ezért rakják erre az oldalra! Mert itt aztán hónapokig, olykor fél éven át is "jól elvan", hiszen
1. nem ők nézegetik.
2. nem sürgős elszállíttni, nem utcafront, így kívülről sem látni.
Ha szerinted ez így rendben van, akkor nincs miről beszélni.