Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Most en is kivancsi vagyok. Kivancsi kivancsiva tettel. Most akkor tiz eve vagy egy eve vagy egyutt a ferjeddel???
A tied? Bocs.
Volt egy jopofa falubeli neni. Mar 6 lanyuk volt. A ferje unszolta, unszolta, hogy na meg egy gyereket, hatha a kovetkezo fiu lesz. A 7. gyerek aztan fiu lett.
Semmi egyebbol nem allt ki a neni elete, csak a munka, a munka meg a munka. Tonkre is ment bele az egeszsege. Jopofa neni volt, mondogatta, ha meg egyszer szuletne, sose szulne egy gyereket sem, hanem elmenne K-nak es bezsebelgetne a pasik penzet. Sors fintora, az egyik lanya topless tancosno lett, majd lett neki egy gazdag idosebb pasija, aki nem akart gyereket. 
...és ez a pejoratív megfogalmazás: "karrierista" nők! A magyar nyelvben a karrierista jelző egyértelműen negatív, arra utal, hogy semmivel nem törődő, kíméletlen, mindenkit letaposó, stb. és nem feltétlenül alkalmazandó azokra, akikről azt akarjuk közölni, hogy karriert csináltak.
A minimum lenne, hogy az ilyen nyelvi nüanszokat egy újságíró ismerje!
Ellenkeznék: majdnem ez a korosztály vagyok, "karriert" csináltam (persze nem a Microsoft alelnökeként:), nehéz volt megszervezni, de van férjem, gyerekem is, és nem bántam meg.
Viszont sokszor irigyeltem azt a barátnőmet, aki elfogadta a háztartásbeli státuszt és szépen nyugalmasan élt, nem dolgozott, kiszolgálta a családot, de volt ideje mindenkire, pl. magára is. A gyerekek felnőttek, ő nem ért semmihez és ebben a korban nem is kell már sehová. És az unalomig ismert történet: apuci meg lelépett egy csinibabával. Most ott van karrier és minden megélhetés nélkül...
Szóval még egyszer: nem bántam meg!
Nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, és szerencsére nem is kell.
Általánosságban mondom: ha a karriert választod, és később (vagy egyáltalán nem) szülsz, egy önző p.csa vagy, aki nem tudja miről marad le, és meg fogod bánni.
Ha van egy-két (több) gyereked és munkád is, akkor szaranya vagy, mert nem a gyerekeiddel foglalkozol, hanem a karriereddel, miért nem maradsz otthon velük, másik oldalról szarmunkaerő vagy, mert egyfolytában a gyerekeid után szaladgálsz (a gyerek mint tudjuk születésétől 18 éves koráig MINDIG beteg, és te MINDIG táppénzen vagy vele).
Ha meg otthon maradsz a porontyaiddal, akkor ingyenélő élősködő vagy, aki csak a seggét mereszti otthon és nem csinál semmit.
Van rajtad sapka, nincs rajtad sapka, tökmindegy
Egy nőnek 45/50 éves koráig van lehetősége szülni,ha valaki nem teszi addig,akkor nem is vágyik rá igazán.
Egyébként öörkbefogadni akkor is lehet
Hát, nem tudom. Ha valaki nem szül, az vagy azért van, mert nem érzett rá késztetést, vagy mert úgy hozta az élet (pl. nem volt rá megfelelő partner, meddőség, ilyesmi). Időhiány esetén igénybe vesz két dadát és egy bébisintért (a jövedelméből telik rá), és simán építi akár 100 gyerek mellett is a karrierjét. Esetleg örökbe fogad, ez szinte kortalan projekt, ha már annyira vágyik egy gyerek után.
A mai Magyarországon inkább az a gond, hogy a nők nem tudnak elmenni szülni, mert pengeélen táncolnak a munkahelyükön, vagy már szültek, és visszamennének dolgozni, de nincs hely a bölcsiben, oviban. Tudom, ez túl földhözragadt a menedzsernők problémáihoz képest.
az én szemszögemből nézve
fontos hogy legyen egy olyan munkád amit szeretsz,amit szívesen csinálsz,ha szeretnél gyereket,vállalj
próbáld meg a kettőt összekombinálni
kiszolgálni elvileg egy faszit se kéne
ahol ki kell-ott meg nem a gyerek a hunyó..hanem a faszi..
tehát az elvileg létező karriert egy önző magát kiszolgáltató pasi,amúgy is tönkrevágná..
szerintem..
viszont sok olyan idős nő,aki nem szült a végén megbánta.én eddig kb 3 elég jó életkörülményekkel rendelkező idős nőtöl hallottam hogy hiányolta az életéből a gyereket,most hogy idősebb
pár olyan nőtöl hallottam aki tudom hogy a szívéből mondta
nekem elvileg mindkettő fontos lenne
én pl.nem érzem úgy magam hogy kielégítene hogy háztartásbeli legyek és itthon maradjak,nem szeretem ezt,és szenvedek itthon.ez akkor talán nem lenne így ha gazdagabb lennék,mert akkor ki tudnék fizetni olyan programokat magamnak és a gyereknek ahol a felesleges energiám,gondolataim ,netán hobbimnak élnék..pl.lovaglás,sport,utazás,kirándulás..bármi
ha szegény vagy és háztartásbeli..az csak kínlódás,nyűg
de ez nem a gyerek miatt van
ha pl.olyan munkát van amit szeretsz,pl állatokkal foglalkozol,és e mellé kapsz az élettől egy gyereket a kettőt össze lehet egyeztetni
ha..a pasid normális,megértő és tiszteletben tartja a kívánságod..
ez a hangsúly
milyen a társa a nőnek a gyerekvállaláshoz
ha megértő és tényleg szeret-tisztel akkor összehozható a gyerek és karrier
ha a társad nem ilyen ott a gond-és nem a gyerek az.hanem a partner a hunyó
Innen érdemes ezt elolvasni:
Aranea 2011. április 25. 16:07 78_______________Emese ki merte mindazt mondani, amit ebben a gyáva, meghunyászkodó, társadalmi elvárásoktól harsogó közéletben oly kevesen mernek vállalni. _____________
Miért van az, hogy az édibédiző, "élet értelme" és egyéb elvet káráló fiatalabb-idősebb nők legalább 2/3-ad része NÉGYSZEMKÖZT (titoktartásra esketve, arcát kezébetemetve suttogva) vallja be nekem, akiről tudják, hogy nem ítéli el őket, hogy ha most választhatnának, bizony soha nem szültek volna egy darab gyereket sem???! Hogy MEGBÁNTÁK?
Nem egy, nem öt, nem tíz személy... kifelé meg megy a parasztvakítás.
Lehet itt példálózni a régi időkkel, csak azt felejtik ki mindig, hogy régen nem volt lehetőség fogamzásgátlásra, pedig megtették volna.
* Nagyanyám legalább 5 alkalommal vetélt el, mert kinint vett be, forró téglát pakolt a hasára, krumpliszsákot hordott a padlásra (összesen volt 1 zsák krumplijuk, azt hordta hetekig, mire végre hatása lett).
* Az ő anyja nem bízott a véletlenben: az egyetlen gyerek megszülése (és férje halála) után többet nem engedett hímet maga közelében - 21 éves volt ekkor.
* Nagynéném apácának állt.
* Anyám sem akart gyereket (kutatóorvosnak készült) de a kisvárosi elvárások hatására bevállalta... az utánam következőt már elvetette: "ha ilyen a gyerek, nem kell több!"
Ő is megbánta. Mindent megadott, mégis éreztem, hogy egy eltévedt mellékvágánya vagyok az életének.
* Kedves barátnőmet az egész család sokkolta, hogy tartsa meg a besikerült gyereket, különben egy gyilkos... megtartotta. Pár évvel később teljesen összeroppanva mondta, hogy már nem bírja tovább, egyszerűen nem képes szeretni a "kölköt", a családja persze őt "gyilkolja" mindennek elmondja...bárhol szívesebben lenne, csak már az utcába se kelljen bemennie, ahol lakik.
* Idősebb barátnőm anyósa a bábánál tett sokadik látogatása során kapott fertőzésbe halt bele... persze a külvilág itt is csak azt tudta "vesebaja" van, azért kell az ülőfürdő.... ment a képmutatás ezerrel.
* A férjemnek van egy felnőtt fia... az előző neje nem gondolkozott a gyerekvállaláson, hogy szeretne-e... megszülte, mert "elvárták" a családban, az ismerősi körben, "ez volt a természetes" - majd az évek során rájött, hogy nagyon nem alkalmas erre, képtelen rá... Az apa nevelte fel EGYEDÜL kínkeservvel, el lehet képzelni, mennyire problémás, lelkileg sérült kamasz lett belőle (és ez egy enyhe jelző). (Mikor mi összejöttünk, egy pillanatig sem volt még csak megfontolás kérdése sem, hogy NEM vállalunk gyereket. Közeledek a 40-hez, soha nem is akartam. Ő sem vállalna, ha újra kezdhetné az életét.)
*****
És ezek csak kiragadott, közeli példák...
Hát EZÉRT kellene bedőlni a kommentelők által orrba-szájba nyomatott propagandájának? Hogy aztán ha egy ilyen beállítottságű nő a nyomás hatására mégis szül, akkor pofájába vághassák a "minek az ilyennek gyerek" és a "milyen anya az ilyen" ítélkező okosságot, pont azok az emberek, AKIK MIATT kialakult a lehetetlen helyzet? Akik ha nem jártatják a szájukat, és nem szólnak bele a másik életébe, nem sokkolják folyamatosan a "mi lesz veled öreg korodra" és a "majd megbánod amikor már nem lehet" agymenéssel - akkor esetleg TÉNYLEG boldog, kiegyensúlyozott életet élhetett volna a másik?
Kapjatok már a fejetekhez!
És szerintem ez-amit most leírtál-sokkal gyakoribb probléma,minthogy valaki karrier maitt nem alapít családot.
Csak ugye olyat nem illik mondani,hogy valaki megbánt a a családosdit.
Minden választás egyben lemondás is.
Egyébként ,őszintén szólva,mint a férfik,mint a nők körében nagyon,de nagyon kevesen rendelkeznek olyan képességekkel,amelyek alkalmassá teszik őket igazi,nagyszabású,kalsszikus értelemben vett karrier befutására.
(Most az nekem nem karrier,hogy valaki főcsoportvezető,alcsoportvezető helyett és 20 helyett 30 ember főnöke.
Aztán vannak olyan szakterületek,amelyeken szinte logikailag kizárt a karrier.
Számomra karrier a nagyívű,tudományos pálya,ahol valami egetrengető nagy dolgot találsz fel,vagy az olyan művész,aki korszakalkotóvá válik,vagy a világklasszis sportoló(tudjátok..ki:).
Szóval,szerintem ez a karrier.
És igen, a karrier miatt családról való lemondás,vagy a család életében való kisebb részvétel nem csak női probléma,sok férfi is küzd vele.
Vagy szerintetek a férfiaknak nincs lelkük és nem értinti őket súlyosan,hogy lecsúsznak a gyerekük leső lépéséről,meg nem tudnak részt venni az évnyitón?
Szellőlánynak sok mindenben igaza van.
Erre a hozzászólásodra meg ardian 27-es hozzászólására.
Nyilván csak olyan karrierbe érdemes energiát ölni, ami megéri.
Aki olyasmire vesztegette el az energiáját, ami mégse tette elégedetté, amelyben nem lett sikeres, az persze, hogy megbánja.
De akkor is... biztos, hogy azt bánja, hogy nem lett belôle fôfoglalkozású anya / feleség?
(Amely foglalatosságot én személy szerint egyébként nagyon nagyra becsülök és le a kalappal azok elôtt. akik ezt szívvel-lélekkel-szeretettel jól csinálják).
Mert akkor garantált lenne a boldogság... ugyan...
Amúgy szerintem 100%-os dolgok az életben nincsenek és aki erre törekszik, csak csalódhat.
x energia befeltetéssel elérünk mondjuk 60%-ot, 2x-szel 80%-ot és utána már nagyon nehéz javítani, mert aránytalanul nagy energiabefektetés kell hozzá.
Van olyan munka(hely) is, mint pl az enyém, ahol nem is érdemes karriert építeni, mert: a főnök nem keres többet. A főnök több terhet visz és nagyobb a felelőssége. Mert a főnököt alulról is és felülről is nyomják. Mert nekem fix a munkaidőm és egy perccel sem töltök el többet a munkahelyem, mint kell. Ellenben a főnök igen. Nekem nem csörög hétvégén, szabi alatt a telefonom mindenféle piszlicsáré ügy miatt, neki igen. Nem kell több száz km távolságból megoldanom dolgokat, a saját telszámlám terhére, ellenben neki kell és a kutya nem fizeti ki mindezt. Stb, stb, stb.
De valakinek mégis megéri főnöknek lenni és a karriert "mutogatni". Persze az más, ha valaki a saját cégét építi és van belőle haszna is. De ezt a karrierépítési változatot soha nem értettem.
Ja! És mi hallgatjuk, hogy neki milyen kevés ideje jut a családra és hogy megsínyli mindezt a házassága...
A leírt korosztályba tartozó menedzsernő vagyok, férjjel, gyerekkel és nem keserű a szájízem, nem bánok semmit. Biztos abnormális vagyok...:)
Az is hozzá tartozik, hogy a sorrend a következő volt:
egyetem, házasság, sok munka (alacsony beosztásban), gyerek fiatalon, új munka magasabb beosztásban (sok-sok munka), aztán újabb munka még magasabb beosztásban (még több munka), stb, és így tovább.
Nem tudom, miért tarja magát az a hiedelem, hogy aki szül, nem annak nincs karrier. Előbb kell kiépíteni a hátországot, szülni, aztán ahogy nőnek a gyerekek, fokozatosan építeni a karriert, hogy mire elérjük az ominózus 45-55 éves kort, addigra legyen belőlünk valami. Nyugdíjunk már úgysem lesz, úgyhogy most meg nem nem árt spórolni.:))
Klasszikus bűndutatkeltő cikk már megint...
Szerintem nem igaz, hogy a karrier és a család kizárják egymást, de tény, kell hozzá egy férj, aki maga is kiveszi a részét a gyerekkel kapcsolatos teendőkből. A családom férfitagjai számára ez mindig is természetes volt.
Ezen én is sokat gondolkozom, hogyan tudják megoldani, hogy 4-kor vigyék el az oviból a gyereket.
Hát mi nagyszülőkkel oldottuk meg.
Én is 3/4-9 re járok, igy minden reggel én viszem, este viszont fél 7 előtt sosem érek haza.
A helyzetet súlyosbítja, hogy én ráadásul sokáig még egyedül is voltam a gyerekkel, igy délutánonként anyukámék jöttek felváltva, vagy a takarítónéninkből avanzsált bébicsősz. NEm tudtuk másképp megoldani.
Most már könnyebb. A párom 24/48-ban dolgozik, igy 2 napot otthon van, harmadikban dolgozik. Igy csak heti 1-2 napot kell nagyszülőkkel megoldani.
Én 2008 óta 1x nem voltamm ég délután a gyerekért.
Sajnos ez van. Nálunk is csupán az estére, ill. a hétvégékre korlátozódik az együtt töltött idő.
Viszont cserébe nagyságrendileg sokkal keresek, és olyan helyekre is el tudom vinni a gyereket, és be tudom fizetni, amit sokan nem tudnak megtenni.
Nehéz, az biztos. Szerintem azért össze lehet egyeztetni, még ha nem is 100% osan ideális megoldásokkal.
Persze, az a jó ha meg lehet oldani, sokaknak sikerül is (hogy a túróba ér oda az anyukák többsége 4-ig az oviba-bölcsibe????), ez az ideális állapot :)
27-re: hát igen, rossz lehet rájönni, hogy feláldoztál mindent, de az eredmény ehhez képest meg elég szegényes :(
egyébként csak egy érdekesség a cikkből:
A mélyinterjúkból kiderült, hogy a komoly karriert befutó nők többsége keserű szájízzel tekint vissza pályájára, a sokak szerint a nagy energiabefektetés nem érte meg, vezető pozícióba ugyanis nőként csak kevesen tudtak eljutni.
Ergo a keserű szájíz nem annak szólt, hogy nem lett család, gyerek, hanem hogy mégsem sikerült a nagy célt elérni.