Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya, itt alhat a barátom?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. augusztus 26. 22:37
Amikor a tinédzser először mutatja be a családnak a barátját/barátnőjét, épp kitörni készül gyerekszerepéből. A szülőknek pedig egyszerre kézzelfoghatóan szembesülniük kell azzal, hogy gyermekük életében lett valaki, aki már fontosabb, mint ők. Főszereplőkből hirtelen mellékszereplők lesznek. Ritka az a család, ahol ezt az időszakot ne tarkítanák kisebb-nagyobb konfliktusok.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Jézusom! Azt kérem, engem semmi képpen se védjen meg!!!!!!
Kivéve ,ha nem.
Mert nem fogadja el,hogy azt az utat járja,amit ő-a gyerek akar.
Egyébként az is egy jó és járhatú út,csak az a baj,hogy nem az,amit az anya kiszemelt.
Mit jelent a boldogság?
ÉS mi van akkor,ha a gyerek boldog,a szülő mégsem?
egyetértek nyugis...
az a jól sikerült nevelés, ha a gyerek felnőttként tud és mer boldog lenni, elfogadni a másikat, képes társas kapcsolatokat kiépíteni és ápolni a kapcsolatokat, empatikus, törődő és szeretni tudó...
ha azért boldog, mert fodrász, hát lelke rajta :) ha azért boldog, mert egy rockzenekar basszusgitárosa :) legyen (már most gitározni akar tanulni, szóóóóval előfordulhat)... a lényeg, hogy elfogadja önmagát és a világot olyannak, amilyen... ja igen és tudjon kommunikálni :)
(csak zárójelben... én is néha felemelem a hangomat... van, mikor az embernek elfogy a türelme még akár a gyerekeivel szemben is... szerintem inkább emelje fel valaki a hangját, mint megüsse a nálánál gyengébbet)
Köszönöm "Emese", ismételten.. Már megint olyat mondtál... olyan élethelyzetet vetettél fel, melyről csak az irreális negatív feltételezéseidet tudod másokra ráilleszteni. És egy cseppet sem zavar az, hogy a valósággal köszönőviszonyban sincsen egy állításod sem.
És nem csak itt akadtunk össze, másfelé is igyekszel megszólítani, bírálni, gondolom kissebségi komplexusaidat kezelendőn… Te nem beszélgetni akarsz, hanem legyőzni a másikat.
Abba a topikba ír mindneki,amibe akar.
Azért,mert pont ebbe,azért nem követlek.
Ez talán a második topik,amibe közösen írunk.Az üvöltöző embereket utálom.Nem rád értem,hanem minden üvöltő emberre.
Bocsánat.
Az ember akkor is őrizze meg a higgadt viselkedést,ha baj van,főleg egy családfő.Mondod, a feleséged tűr és hárít.Az elfojtott érzelmek,na azok betegítenek csak meg.
Szerencsére a mi családunk feje higgadt és nyugodt.
Még egyszer nem őrjöngött és üvöltözött.
A problémákat meg lehet beszélni normális hangon is, az üvöltéssel csak azt éred el,hogy holnap rólad beszél a fél ház/ utca.
mivel két éves múlt a lányom,engem egyenlőre ez a kérdés nem foglalkoztat....
a mi családunkban egyenlőre más fontosabb kérdések várnak megoldására,mint az hogy leszbikus lesz-e a lányom ha felnő :-)
ez a kérdés amúgy is privát,és szerintem minden szülő próbálja meg feltenni magának,hogy mit tenne
mivel voltam tini,mivel ismerek leszbiket és homokosokat is láttam már..nevezzük őket ma melegeknek,nem akadok ki rajta
régebben igen,ma már nem
engem se nem zavar,se más..totál elfogadtam őket
ha a gyerekem agresszív rokker lesz,vagy meleg,vagy egyébb hülyeség,megpróbálok majd mérlegelni,mi hogy legyen akkor
a legjobb ha bizalmi a kapcsolat szülő-gyerek közt
legalább nem ér váratlanul
sok jelből lehet feltételezni hogy cigizik,iszik,drogozik,meleg,emos stbbii......
lehet ki akadok majd,de az is lehet hogy elfogadom
ez a jövő titka
Gratulálok "EMESE", mint mindig, most is megragadtad a lényeget.
Az hogy egyszer-egyszer nevelési célzattal felhorgad "üvöltve" az ember, az még nem jelenti azt, hogy ez a megszokott. Tudod, „Nyugis” vagyok. Még akkor is, ha olyanokkal találkozom, mint Te. Nem vagyok rá büszke, de nem is titkolom. Ember vagyok, és nem szent.
A "jól sikerült" nevelés nem a bankigazgatóságon, hanem az emberséges, empatikus, szerető viselkedésen, az emberi értékek tiszteletén mérhető. Azon, hogy képes-e megtalálni a helyét az életben, hogy képes-e boldogan élni életét... és még sok hasonló dolgon...
Miért követsz? Hiába próbálkozol, csak egyre erősebb unszimpátiát váltasz ki…
Mi lenne, ha kerülnél? Vedd már észre azt, hogy meg sem közelíted azt a szintet, ahonnét egyenrangú beszélgetőpartnernek lehet téged tekinteni. És illene azt is észrevenned, és ezért némi önelemzést tartanod, hogy miért csak a negatívumokat látod meg, és miért teszel bele dögivel negatív felhangot oda is, ahol az nincsen.
Légy boldog úgy, ahogy az neked jó!
A gyereknek pluszban van saját személyisége és akarata,hiába feszül meg a szülő.
Egyébként meg mi a jó vagy a rossz munka?
Relatív és mindenkinek más és más.
Egy biztos,a gyerekem az én gyerekem és nem fogom legatadni,vagy háttérbe helyezni, mert mondjuk nem lesz 34 évesen bankigazgató,csak mondjuk fodrász.
Mert sajnos,látom többgyerekes szülőknél,hogy az egyik gyereket kiemelik,sztárolják, a többi meg....
Szegény feleséged,sokat tűrhet,egy üvöltöző férj mellett.
Áh, azért annyira nem mindig jó szülő az ember… hiszen a helyzet nem mindig idillikus, ööööö jó párszor én sem vagyok „Nyugis”. A kamaszkor idegesítő buktatóit én sem veszem döccenésmentesen… Néha van miért elszégyellnem magam… erőteljes üvöltést követően….
De szerencsére van egy jó feleségem, aki tompítja a konfliktushelyzetet, Ő az élő lelkiismeretünk. Na, miatta van igazán jó dolga a gyerekeinknek… és nekem is.
És hogy úgymond egy szülő jó, avagy rossz „munkát” végez, az csak évtizedek múltán lesz jól látható. Utólag meg már nincs lehetőség a „korrekcióra”...
Nyugis: nagyon jó lehet a ti gyereketeknek lenni, remélem, én is ilyen szülő leszek...
Béla: hát most jelenleg "házas" a pici fiam, bár nem tudom, hogy alakul a kapcsolat, nem ugyanabba a suliba mennek... vicces volt, mikor kérdezte, hogy házason lehet e puszizkodni és az igen válasz után másnap közölte, hogy neki az egyik csoporttársa (Kata) a felesége és puszizkodtak is :) szóval egyenlőre "hm lányok" van :)
Ha nagyon dinka szüleim lettek volna,akkor már 14 évesen olyan suliba jeelentkezem,ami másik városban van és kolis leszek.
De legkésőbb 18 után úgyis le lehet lépni,akár másik városba tanulni,vagy dolgozni.
Szerintem minden bátyban benne van az óvás, védés ösztöne. Hiszen genetikai kódolásuknak megfelelően már gyerek korban készülnek a felnőtt férfi időszakra. Ezt segítik játékaik. Nekünk két fiú után érdekes volt látni azt, hogy mentalitásában mennyire más a leányunk. Ennek ellenére megfigyelhetőek azok a viselkedésminták, melyek később nőies nővé, jó anyává teszik.
Szerencsére nálunk sincs fölös tabuskodás. A tampont nálunk sem kellett dugdosni, megértették a fiúk, hogy anyának kell. A kisebbik fiúnk talán 4 éves lehetett, amikor lenyúlt egyet a dobozból, és megnézte, mi van a belsejében. Ő a mindent szétszedő… :))
Érdekes, hogy mindig mernek kérdezni a gyerekek. Sok hülyeséget hallanak az osztálytársaiktól, ám szerencsére nem könyvelik el azt a tutiként, hanem sokszor megkérdeznek minket. Ilyen a kérdés, hogy hogyan lesz a gyerek vagy a szex témája is. Tapasztaltuk, hogy nagyjából 6-8 éves korukig nem kell többet mondani, mint amire aktuálisan kíváncsiak. Példa a gyerekszületés. Megkérdezték, hogy hogyan lesz a gyerek , méghozzá többször is, úgy kb 4-6 éves korukban. Mi elmondtuk, hogy van egy anya magocska és egy apa magocska, azok összeölelkeznek, és így lesz a baba, 9 hónapig növekszik, fejlődik anya pocakjában, jó meleg helyen, védve és szeretve. Ott szép nagyra növekszik, és amikor már jó hangosan tud sírni (ezeket olyan hangsúllyal mondjuk, hogy értsék, viccelődünk), akkor megszületik. Szerencsére azt akkoriban még nem kérdezték meg, hogy hogyan kerül be az apa magocska… Arra kellett várni pár évet… :)
Ahogy nyiladozott, fejlődött az értelműk, úgy jöttek a bátrabb, lényegretörőbb kérdések. Mindenre igyekeztünk nem kitérő, hanem normális választ adni. Így elértük azt, hogy mindig mindent meg mernek kérdezni, el mernek mondani, megbíznak bennünk. És ezzel nem is ildomos visszaélni.
Nagyon sok levegőmegakasztó, vagy míg az emlékezet tart, addig vidámságot generáló kérdés, sztori esett meg. De úgy vélem, álltuk a sarat. Ám végig igyekeztünk igazat mondani, de odafigyelni a felfogóképesség korlátaira is, és még inkább igyekeztünk szülőnek, méghozzá türelmes, szerető szülőnek megmaradni, akikhez bármikor bármi problémájukkal bizalommal fordulhatnak. Ez kamaszoknál bizony, nem egyszerű dolog…
Valamint nehéz megtalálni azt a pontot, ahol a szülő nem haver, de nem is valami diktátor. Nálunk szerencsére jól működik az anya és az apa szerep egyaránt.
Remélem, az „ottalvás-nemalvás” kérdésében is sikerül jól dönteni, ügyesnek lenni, ha eljön az ideje. Most már mindhárom gyereknek külön szobája van.
Ebben is van igazság.
Ma ugye az a trend,hogy a szülő ne is szülő legyen,hanem legjobb haver szinten,meg nézzen ki úgy,mintha a gyereke nővére/bátyja lenne.
Pedig nem ez a szülő feladata és sok gyerek kényelmetlenül is érzi magát ebben a szituban.
Engem sem ajnároztak,hamar is is jöttem és nem is mentem vissza végzés után sem.
Én örülök,hogy nem hízelegtek magukhoz 30 éves koromig.
Nem viszik haza a munkát.
Na, erről meg egy obszcén vicc jutott eszembe...
A boncmester különlegesen nagy hímtagot lát Varga József nevezetű "alanyán". Gondolja, kár lenne az enyészetnek adni, így hát tartósítja, üvegbe rakja. De tényleg nem látott még ekkorát, gondolja, megmutatja a feleségének is, hazaviszi. Előveszi az üveget, a felesége meglátja, és elsírja magát: jaj, meghalt a Varga Jóska? :((( Tanulság: sose vidd haza a munkádat. :)
z én szüleim nagyon szigorúan fogtak minden téren. Iskola, barátok, barátnők, tv..stb. (csak fél 9-ig nézhettem a tv-t, akármi ment benne, de ha csókolózós jelenet volt, anyám már küldött is aludni). Ezt sose értettem meg. A szigoruknak és a túlzott erkölcsösségüknek az lett az eredménye, hogy utáltam otthon és minél előbb meg akartam szabadulni.
Igen,ezt már többen említettétek,de végülis,ha úgy vesszük,akkor meg a korai önállósodás nem is baj?Végülis nem is baj,hogy korai leválásra ösztönöztek a szüleid.
Azzal,hogy ma a szülők véresre nyalják a gyerekük fenekét,azzal meg oda jutunk,hogy 30 éves emberek sem akarnak elköltözni otthonról,vagy ha elköltöznek is,akkor is anya mos-főz rájuk.
És akkor ez az út sem jó,prüszkölnek is miatta elegen.