Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya, itt alhat a barátom?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. augusztus 26. 22:37
Amikor a tinédzser először mutatja be a családnak a barátját/barátnőjét, épp kitörni készül gyerekszerepéből. A szülőknek pedig egyszerre kézzelfoghatóan szembesülniük kell azzal, hogy gyermekük életében lett valaki, aki már fontosabb, mint ők. Főszereplőkből hirtelen mellékszereplők lesznek. Ritka az a család, ahol ezt az időszakot ne tarkítanák kisebb-nagyobb konfliktusok.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Sziasztok! Gondoltam elmesélem történetem tanulságképpen. 16 évesen lett az első komoly kapcsolatom. Elötte max. annyi, hogy egymásra mosolyogtunk egy két fiú iskolatársammal. Amikor "bevallottam" szüleimnek, hogy szerelembe estem a sráccal, rögtön mondták, hogy felejtsem el nekem tanulni kell (sosem voltak velem gondok a suliban) és hát ő csak egy kőműves. A srác 3 évvel volt idősebb nálam. Nem engedtek el vele sehová, se moziba, se kólára, sehová. Arról szó sem lehetett, hogy napközben ő bejöhessen hozzánk.Ugyhogy bújkáltunk. Elkérezkedtem a klubba és bokrok alatt megtaláltuk a módját, hogy hozzájuk menjünk. Vagy az utcán lógtunk, hogy egymás kezét szerelmesen foghassuk. Az első szexuális élményünk másfél évre rá volt, majdnem 18 voltam, mindkettőnknek ez volt az első alkalom. Természetesen védekeztünk. Anyámék erről mit sem sejtettek, sejthettek. Késöbb egyedül mentem el nőgyógyászhoz fogamzásgátlót íratni, mert szorult belém némi felelősség. 19 éves voltam, amikor családjával sem engedtek el a Balcsira. Tovább bújkáltunk. Ami egyre nagyobb konfliktust okozott köztem és a fiú között. Nem engedtek se discoba, se moziba, se koncertre, hozzájuk sem mehettem se nappal se éjjel ő sem jöhetett hozzánk. A fiú nem értette miért nem csapom be az ajtót és jövök el otthonról, majd megnyugszanak. Hát nem mertem megtenni. Ő haverokkal járt discoba, én egyedül otthon, telebőgtem a párnám lassan már 20 évesen. Természetesen egy idő után táncolt, csókolózott más lányokkal; sokat veszekedtünk, néha szakítottunk. De mindig visszataláltunk egymáshoz, ment tovább a bujkálás. Elvégeztem a gimit, elkezdtem a fősulit. Ment tovább minden ugyanúgy. Ő nem jöhetett hozzánk és titokba mentem hozzájuk. Megint szakítás. Aztán bemutattam otthon egy másik fiút, aki orvos tanhallgató volt, majd egy leendő közjegyzőt. Azok sem voltak jók, értsem meg hozzánk nem jöhet fiú. Megint összejöttem az első szerelmemmel, eljegyeztük egymást, hogy mindenki lássa kitartunk egymás mellett. De semmi nem változott. A srác elkezdett inni és 6 év után véglegesen szakítottunk. A sok hercehurca miatt és mivel részegen adott egy pofont, mert gyáva vagyok alapon teljesen kiábrándultam belőle.
3 hónapra rá Januárban összejöttem egy másik sráccal. Detto úgy zajlott minden. Harmadikos főiskolás voltam. Szeptemberben összeszedtem minden bátorságom és összeköltöztunk. Rá egy évre összeházasodtunk. Anyám meg vanróla győzödve hogy szüzen mentem férjhez. Házasságkötésünk után hamar ki is derült, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. De nem akartam belátni, hogy ez nem fog működni, küzdöttem 8 évig. Az utolső két évben már szeretőket tartottam, kerestem a nagy őt, közben lassan majdnem felemésztett minden. Kaptam szívburokgyulladást, pajzsmirigytúlműködést, sokat voltam korházban. Gyerekünk nem született. A férjemnek nagyon szemét húzásai voltak, amik más férfi karjaiba sodortak. Bulizni jártam 30 éves fejjel és bepótoltam mindent, amiről tiniként lemaradtam. Anyámék mit sem sejtettek.
2009-ben összehozott a sors egy csodálatos pasival és elváltam. Most ő a férjem és első babánkat várjuk. Végül rendeződött az életem és most nagyon boldog vagyok. De ha anno a szüleim engedik, hogy tiniként tini lehessek, akkor tévedjek, megtanuljak a fúkkal bánni,nem megyek hozzá az első pasihoz, a mai eszemmel azt mondom menekülésből. Ahhoz hogy az ember tini lehessen, nem kell oltári ribancnak lenni és fűvel fával. Csak bízniuk kellett volna bennem és akkor nem pokol életemből legalább 14 év. De ha jobb nekik, hogy állandóan átb.... őket. Én nem tudom, de én szeretném megbeszélni majd a lányommal, hogy ki iránt mit érez, kivel lesz neki az első alkalom, esetleg ÉN szeretném nőgyógyászhoz kísérni. Én sem helyeslem, hogy már 14 évesek összefekszenek, de szerintem meg lehet találni az arany középutat és én inkább tudni szeretném mit művel a lányom, ott akarok neki lenni, hogy minden örömét bánatát meg tudjon velem beszélni és tanácsot tudjak neki adni. Mert engem anno a Bravo világosított fel, anyámék egy szóval sem. Azt hitték jobb a tiltás. És örülök, hogy mégis tudtam védekezni, egyszer sem lettem terhes, csak most amikor akartam. De ez sajnos nem minden tininél van így...
Egyetértek, pont valami ilyesmit akartam írni....
úgy neveltük a gyerekeket, hogy őszinték legyünk, és megbízzunk egymásban. Amikor komolyabb lett a lányom kapcsolata, megbeszéltük mindent,az orvoshoz már inkább a fiúval ketten mentek.
Itt aludhatnak, és nyaralni is jött velünk a fiatalember többször...Ez már kb. 1 év után alakult így. A másik szülőkkel is jó a kapcsolatunk, összejárunk.
Igen, először megdöbbentő, hogy már felnőtt a gyerekünk,de tudomásul kell venni....és annyira aranyosak, szépek. Fontos, hogy mellettük álljunk, segítsünk nekik az indulásban...megmutassuk, mik az értékek az életben.
Nekem is van az ismeretségi körömben akit nagyon szigorúan fognak, 14-15 évesen nem vihetett fel senkit, nemhogy ott aludjon a fiúja, és a végén kiderült, hogy amikor a szülők elaludtak a leányzó éjjel kiszökött, és egy bölcsőde udvarán szexelet a fiújával, egy másik éjjel pedig a foci pálya mellett szexeltek. Ennyit arról, hogy keményen kell fogni a gyerekeket.
Mondok én neked valamit, nekem is ilyen felfogású anyám volt, és már nála sem értettem, mint ahogy nálad sem értem, hogy miért jó ez a szigor....Miért hiszitek azt, hogy szexelni csak éjszaka lehet (azért, mert ti így csináljátok, még nem feltétlenül csak így lehet) -Miért hiszitek azt, hogy amit tiltotok az nem is történik meg. De, megtörténik. A szerencsésebbje megteszi a párja lakásán, esetleg a haver lakásán, a szerencsétlenebbje meg parkokban, padon stb. Miért jó ez?
Tudod, nekem van egy 7 éves lányom. Mi megbeszéltük a férjemmel, hogy bár nyílván nem fogunk örülni, és bármikor is következik majd be, korainak fogjuk érezni, de, ha már mindenképpen szexelni akar, azt tegye biztonságos körülmények között, akár a saját szobájában, akár a párjánál.
És igen, én fogom elvinni nőgyógyászhoz először, és pontosan tudni fogja, hogy milyen védekezési lehetősége vannak.
Természetesen mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja, csak ez a struccmódszer....
Mas felig-meddig vicces dolog :
Arra is gondolhatnanak , kintalvo fiuk-lanyok szulei , hogy a pajtas szuloje hozzanyulhat a gyerekhez
Ugye ? Errol mi a velemenyed ?
Egy pedofil hozzanyul a gyerekedhez ?
Mas felig-meddig vicces dolog :
Arra is gondolhatnanak , kintalvo fiuk-lanyok szulei , hogy a pajtas szuloje hozzanyulhat a gyerekhez
Ugye ? Errol mi a velemenyed ?
Egy pedofil hozzanyul a gyerekedhez ?
Teljesen egyetértek Nyugissal és feleselekkel...
Mkatával már kevésbé. Mondjuk nekem pont olyan szüleim voltak, mint amilyen a leírása alapján ő...
úgy érzem, sokmindenből kimaradtam, amit már nem hozhat vissza az élet... ja igen és nincs valami jó kapcsolatom a szüleimmel. ha valami történik velem/velünk (férj és fiúk), azt ők tudják meg utoljára... minek mondjam el nekik? már hozzászoktam, hogy inkább elhallgatok dolgokat, vagy alapból hazudok nekik, mert különben jön a "nagymonológ"
Mondjuk nekem csak fiaim vannak. De már most azon rettegek, hogy mi lesz, ha elszereti tőlem "valami nőcske"... férj meg röhög rajtam, hogy hülye vagyok, de remélhetőleg jó "anyósjelölt" leszek...
meglássuk... :)
Annyira jó tudni, hogy vannak, akik így gondolkodnak! Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet.
"Valahol bennem is dolgozik a apai és férfiúi mentalitás, mert ha a fiaimról van szó, persze, hajrá fiúk, legyen millió barátnőjük, ám ha a leányomról, akkor szívem szerint kalickába zárnám, nehogy majdan közelébe kerüljön férfi. De a józan eszemmel szerencsére tudom, egyik sem az igazi..."
Azon gondolkozom, ennek a mentalitásnak mi lehet a magyarázata lányos apák esetében. Fiús apák esetében értem a dolgot.
Az ilyet sohasem értettem. Hát a szülő nem szerti annyira a gyermekét, hogy mindent megtenne a boldogságáért?
Ehelyett sokszor azt hallom, hogy mindent megtett a gyereke boldogtalanságáért...
Most eszebe jutott egy félig vicces dolog...
Gondolom, lányos szülők minden további nélkül megengedik, hogy lányuk a barátnőjénél aludjon, vagy fordítva. Nem gondolnak arra (vagy igen?), hogy a két lány között is lehet szexuális kapcsolat (bár az nem fenyeget terhességgel), még akkor is, ha egyébként nem leszbikusok.
"Talán Ön jobban el tudta mondani, amit én is szerettem volna megértetni, de nekem sajnos nem sikerült."
Ez azért lehet, mert Nyugis nem azt mondta amit Te (Ön). Az Ő szavaiból sütött a realitás és a szeretet.
Szinte hallom a beszelgetest a FIU otthonaban:
"Apa, atmegyek a Katihoz, ott alszom ma ejjel"
APA: "nocsak, jelenleg o"t b...od?"
fiu, vigyorogva: "jo, mi? es INGYEN VAN!"
APA: "ertelek, fiam, ertelek, en valami 20 evvel ezelott az anyjat b...m"
Nagy rohoges.......
EZ IGY VAN!!
1. "egy tiniszerelem nem feltétlenül a családalapításról szól, akkor hogyan is kezelhetném a barátot / barátnőt családtagnak/ jó barátnak?!"
Kedves Mkata!
Szerintem abban tévedsz, hogy a fiatalkorú, majd felnőtt gyermekednek egy olyan felnőtté válási modellt képzelsz el, hogy az első szerelme lesz az utolsó is. Az, akivel végérvényesen és visszavonhatatlanul összeköti az életét (házasság).
Napjainkra az elköteleződés életszakasza a 20-as életévek végére, 30-as évek elejére, egyeseknél még későbbre esik. Azt szeretnéd, hogy a fiad/lányod pl. 29 éves koráig ne legyen együtt senkivel, ne vigyen haza senkit?
A hagyománytisztelő, konzervatív felfogás önmagában nem "hiba". Sőt!
De ha kellő szabadságot hagysz a fiatalkorú gyermekednek, akkor dacból (lázadásból) sem fog hülyeségeket csinálni.
A szárnypróbálgatások és a saját bőrön megtapasztalt örömök és kudarcok kellenek a jó emberismeret (és önismeret) kialakításához. Ahhoz, hogy később, érettebb fejjel valóban felelősen tudjon dönteni az élete fontos kérdéseiben.
Az első (néhány) szerelem tartóssága vagy komolysága előre nem jósolható meg. Nem tudom hány fős a te családod, de én, még ha anyagilag nem is állnánk annyira jól, bizony örülnék "a jövevénynek".
Nem betolakodónak, az otthonomat jogosulatlanul használó élősködőnek tekinteném őt alapból. Hanem annak, akit a lányom/fiam szeret.
Ha jól neveltem a gyerekem, akkor tini korában sem egy polgárpukkasztó megjelenésű és viselkedésű egyénnel fog beállítani.
2. "Ha nem családtagom / jó barátom, akkor hogyan tűrhetem el, azt hogy az én fürdőszobámat, az én konyhámat és ágyneműhuzatomat használja?"
Miért baj az, ha ez a fiú/lány csak pár hétig-hónapig lesz része az életeteknek? Nem arról van szó, hogy nálatok lakjon, mindig nálatok egyen-igyon, fürödjön, stb., csak hogy nyugodtan mehessen hozzátok (napközben), barátságos légkör fogadja.
Az ottalvást mérlegelni kell, nem alapból kizárni. Ha azt látod, hogy a fiatalkorú fiad/lányod tényleg szerelmes, de ez a szerelem valami jót hoz ki mindkettejükből (nem romlik nagyon a tanulmányi eredmény, esetleg javul, közösen sportolnak, zenélnek, értelmesen elfoglalják magukat), akkor ha a kapcsolat tartósnak látszik (kb. fél évnél tovább tart) én megengedném.
Az személyiség-függő, hogy kinek mikor ébred fel a vágya a szexuális kapcsolatra. Van akinek korábban (14-16 év körül) és van, akinek később (18 éves kor után). Szerintem mindkettő "normális". Az nem normális, ha a fiatal nincs rá felkészítve, a védekezésre nincs megtanítva.
Tudom, most én leszek lehurrogva (mások által): nincs még gyerekem, tehát nem vagyok kompetens.
3. "Én kiteszem a gyermekemet annak, hogy mindenféle tök jó fej kollégámat / haveromat meghívom és együtt alszom vele?! NEM!"
Hogy jön ez ide? Ez nem erről szól.
A te életkorodnak az a sajátossága, hogy lehetőleg tartós, stabil párkapcsolatban (házasságban) élj valakivel és vele "aludj". Persze néha jöhetnek hozzátok rokonok, barátok, ismerősök, akik egy-két napig nálatok alszanak vendégágyon. Hol van itt a gond?
A kamaszoknak a kortárs kapcsolatok mindennél fontosabbak. Ezért jó együtt aludni (vagy alvás helyett ökörködni) barátnőkkel-barátokkal, és ha megérett a kapcsolat rá, a kedvessel is. Még az sem biztos, hogy az ilyen együttalvásban lesz szex. Ha azt akarják, tényleg megtehetik bárhol máshol is. Lazábban fogott haverék lakásán, gazdagabb srác kocsijában, erdőn-mezőn, buliban egy félreeső zugban, akárhol.
4. "És én is elvárom ugyanezen szabályok betartását. A gyermekem joggal várja el tőlem, hogy ha már tudtán kívül belecsöppent a családunkba, akkor viselkedjünk családként, tiszteljük, szeressük egymást. Kezeljük egymást családtagként."
A családot összekevered a fegyveres erőkkel.
5. "És ha majd felnőtt, érett emberként rájön arra, hogy szerelembe esett egy másik emberrel, és ÚGY ÉRZI, HOGY CSAK VELE TUDJA ELKÉPZELNI ÉLETE FOLYTATÁSÁT, akkor kell nekem családtagként gondolnom erre az emberre, és megbeszélni azokat a dolgokat, amelyek fontosak ahhoz, hogy a 2 fiatal tudjon együtt egymásnak örülni, és közben ne menjen idegeire a többi családtagnak."
Ld. 1-es pont.
A mondat utolsó részéhez: nem tetszik az eleve ellenséges hozzáállásod. Hogy a te szavaiddal élve a két fiatal "idegeire megy" a többi családtagnak. Csak ez lehet az eredmény?
Ha túlságosan merev szabályrendszerhez szeretnél igazítani minden egyes lépést (pl. előtted meg sem csókolhatják egymást), akkor kölcsönösen megkeserítitek majd egymás életét.
De ha örülsz annak, hogy a fiad/lányod majdnem felnőtt, egészséges, vonzó a másik nem szemében (azonos nemet már nem is írok...
), és vannak barátai, van szerelme és teljesen új világ nyílik ki előtte, akkor nem fordul ellened, hanem a bizalmába avat.
Azokkal a szülőkkel romlik meg (talán végleg, sajnos) a fiatalok kapcsolata, akiknek minden bosszúság és helytelen, ami a kamasz gyereküknek öröm, kaland. Pl. divat, frizura, kedvenc együttes, sztár-ideál, sport (pl. gördeszkázás), hobbi (pl. zenélés), bizonyos helyekre járás barátokkal, házibuli, vásárlás, stb.
Gyorsan idebiggyesztem a végére, hogy nem magamról és a saját családomról beszéltem itt. Magam is (mai szemmel nézve) konzervatív nevelést kaptam, de nem ennyire szemellenzős felfogás mellett. Vannak dolgok, amiket természetesen másképp tennék mint ahogyan anyukám, de sokkal több olyan dolog van, amit ugyanúgy.
Köszönöm válaszát, melyet érdemesnek tartok fontolóra venni mindenképpen. Örülök, hogy még vannak hasonló gondolkodású szülők.
Talán Ön jobban el tudta mondani, amit én is szerettem volna megértetni, de nekem sajnos nem sikerült.
Édesapaként reagálok a cikkre. Aki többnyire Nyugis, de néha őrjöngő oroszlán. Mindent a családért.
A cikkben 17-18 éves fiatalokat emlegetnek.
Szerintem nem lehet egyértelműen kijelenteni azt hogy szabad-e hagyni, vagy nem szabad hagyni azt, hogy egy 16-17-18 éves fiúnál vagy lánynál ott aludjon a barátja. Szerintem ez millió dologtól függ. A kapcsolat komolyságától, a fiatal szellemi és testi érettségétől, a feltételezhető (tudható) felelősségteljes és tetteiért felelőséget vállalni tudó magatartásától.
A kapcsolat komolysága… már ha lehet ilyenről beszélni egy 18 év alatti esetében (hiszen saját jó példát is fel tudok akár hozni, mert én 14 és fél éves korában ismertem meg a feleségemet, és több mint két évtizede együtt vagyunk)... tehát a kapcsolat komolysága… ha már a szexet megtiltani nem lehet, azt azért egy szülő elvárhatja, hogy ne egy hét ismeretség után akarjon ott aludni egy srác vagy lány, azt meg még inkább elvárhatja, hogy 18 éves kora előtt ne az egyéjszakás „kalandokat” állítsa sorban a szobája bejáratához.
Valahol bennem is dolgozik a apai és férfiúi mentalitás, mert ha a fiaimról van szó, persze, hajrá fiúk, legyen millió barátnőjük, ám ha a leányomról, akkor szívem szerint kalickába zárnám, nehogy majdan közelébe kerüljön férfi. De a józan eszemmel szerencsére tudom, egyik sem az igazi...
Szerintem egy 14-15 éves leány ne akarjon sem a barátjánál aludni, és a barátja se akarjon nála aludni. Tovább víve a gondolatot, tudom, lehet, maradi vagyok, de egy 14-15 éves lánynak, fiúnak nem is muszáj „olyan” komolyságú barátjának lennie…
Úgy hiszem, hogy egy szerető, normális családban a gyerekek jóval később kezdik meg a kifelé kacsintgatást, mint egy szeretet és odafigyelés-hiányosban.
Azt is tudomásul kell vennünk, nekünk szülőknek, hogy a fiatalok fejlődését, érését nem tudjuk sem visszafordítani, sem megállítani. Ám azt irányítani, hasznos tanácsokkal, információkkal, odafigyeléssel és törődéssel befolyásolni annál inkább. Jobb az ellenőrzött és feltételekhez kötött együttalvás, mint az, hogy esetleg egy fiatal kénytelen legyen bujdokolni, titkolózni a szülei előtt. A gyeplőt a lovak közzé dobás, és a szoros pányvára kötés közt a szülők és a gyerekek érdekeinek kölcsönös figyelembevételével meg kell találni a közös nevezőt, mely mindenkinek jó, melyet kölcsönös kompromisszumkötések által mindenki el tud fogadni.
Tehát ha már idejében sejthető az, AMI, akkor inkább biztos helyen legyenek a fiatalok, sem mint valamerre elkallódjanak, ahol bármiféle veszély érheti őket. És akkor még hol van a mindenféle megelőzési és higiénés tényező, ami jóval biztosabb „hazai pályán”.
A szoptatási és etetési példa is teljesen passzol, megmutatja a szülő jellemét: mindig ő akar irányítani, vagy megbízik a gyerekében ( a csecsemőben is ! ) annyira, hogy alkalmazkodik és tiszteletben tartja az igényeit.
Na, most elolvastam a cikket.
Teljesen jókat mondott a pszichológusnő, és ez a lényege az egésznek:
A „betolakodó” új családtag megjelenése önmagunkkal szembesít. Azzal, hogy mennyire vagyunk képesek igazán elengedni a gyermekünket. Szembesít saját félelmeinkkel, szexuális szorongásainkkal is. Az édesapák nehezen viselhetik, hogy olyasvalaki kerülhet lányuk életébe, aki nagyobb hatással lesz rájuk, mint ők, s hogy kikerül a kezükből az irányítás. Ezt komoly veszteségként élhetik meg. A kérdés az, hogy mi a fontosabb, az irányítás vagy maga a kapcsolat. Mert ilyenkor a tét minden esetben maga a kapcsolat és a közöttünk lévő bizalmi viszony.
Ez a cikk lényege.
Azon kellene gondolkodnod, hogy tiéd miért háborít fel ennyire, ha egy 16 éves ezzel állítana haza. Utána azon, hogy a te gyereked haza mer majd ilyen kéréssel állítani ?
Egyetlen szülő sem örül egy ilyen kérésnek, ha a gyerek még gyerek, azaz 18 év alatti...DE
1. Ha egy gyerek ezt meg meri kérdezni, az eleve azt jelenti, hogy meg meri kérdezni, amihez bátorság kell, és bízik is a szüleiben, meg fél is az elutasítástól
2. ELŐRE fel kell készülni arra, HA esetleg ilyen szituációba kerül az ember akkor mik legyenek a szabályok...habárváratlan helyzetekre nem lehet igazán jól felkészülni.
Egyetlen egy gond van ezzel. A viläg nem fog visszafele forogni csakazert, mert az szerinted elfogadhatobb. Es ha a fejed tetejere ällsz is marad az a tendencia, hogy 16eves koruk körül a tinik elkezdenek szexuälis eletet elni.
Innentöl fogva, szerintem nem ärtana kisse rugalmasabban kezelned az ilyen ügyeket-hacsak nem akarod a gyerekedet totäl elforditani magadtol.
(Es mär bocs, de egyetlen elfogadhato ervet nem hoztäl arra, hogy miert "ne")