Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Önbecsülés visszaszerzése
Torolt_felhasznalo_800048
Létrehozva: 2011. augusztus 7. 11:01
Sziasztok!
Először is, aki nem szeretné a vasárnapi ebédjét nyafogással elrontani, a saját érdekében lépjen tovább :)
Ja és hosszú...
Az utóbbi időben történt események kellően gondolkodásra sarkaltak, és rá kellett jönnöm, hogy az ami eddig velem történt, azért leginkább én vagyok a felelős és nem okolhatok másokat.
Hogy a férfiakkal való kapcsolataim, rendre úgy végződtek ahogy, azt magamnak köszönhetem, mert én hagytam hogy úgy bánjanak velem, ahogy. Nem tiszteltem és pláne nem szerettem magam annyira, hogy a sarkamra álljak vagy legalább egy mércét állítsak fel, hogy mi az amit megteszek és mi az amit nem.
Totálisan feladtam az egyéniségemet (már ha egyáltalán volt nekem valaha is ilyenem), hogy másoknak megfeleljek, pusztán azért hogy szeressenek.
Egész életemben vágytam a szeretet kimutatására, a szüleim engem (meg a testvéremet is) leginkább két méteres távolságból szerettek, és szavakkal soha nem volt kimondva. Soha nem hallottam se a szűkebb vagy tágabb családomban hogy szeretlek, se nekem kimondva, se másnak. Asszem problémám is van a szeretet kifejezésével, lévén nem volt kitől megtanulnom hogy kell és bizonyos (mások számára mindennapi) szituációkkal se tudok mit kezdeni, mert számomra idegen.
Ezt most csak azért mondtam el, mert talán ez vezérelt arra, hogy már már kétségbeesetten kerestem azt, hogy valaki végre szeressen és ki is mutassa. Vagyis mondhatni, ha volt egy pasi, aki egy kicsit is hajlandóságot mutatott arra, hogy esetleg meg tud szeretni, igyekeztem mindent (szinte szó szerint) megtenni azért, hogy kiérdemeljem a szeretetét és megszüntem önmagam lenni, olyan akartam lenni, amilyet az adott pasi épp szeretne.
Most már tudom, hogy kellően nagy hibát követtem el és saját magamat vettem semmibe és igazából ne csodálkozzak azon hogy senki nem tisztelt, nem vett emberszámba, mikor én se tettem meg ezt magammal szemben. Mindig is mások megítélése alapján könyveltem el hogy mennyit érek, pláne a szerethetőségemet. Ha nem szerettek, hát úgy éreztem, engem nem lehet szeretni.
És most ezen szeretnék változatni, mert fénysebességgel robogok a lejtőn és bevallom, félek attól, ha nem változtatok magamon, akkor esetleg később már szakember segítségére fogok szorulni és teljes mértékig elmerülök az önsajnálatban. (ehhez egyébként remekül értek)
Ne értsetek félre, nem tutujgatásra, meg buksi simogatásra vágyom, hogy "jól van, legközelebb majd okosabb leszel, stb...." Csak hátha vannak itt nálam sokkal okosabbak, (talán voltak is hasonló helyzetben) és esetleg tudnának tippeket adni, hogy kezdhetnék hozzá hogy egészséges lelkű és önbecsülésű nő legyek. Esetleg olvassak valamilyen pszichológiai, önismeret fejlesztő könyvet? Nagy mértékű életvitel váltás? Úgy érzem, hogy egy kellően nagy munka előtt állok és nem tudom hogy kezdhetnék hozzá :(
Egyébként nyugodtan jöhetnek a keményebb hangvételű észrevételek, úgy érzem kell is, hogy keményen az arcomba vágják a dolgokat.
Ja és 26 éves vagyok, ha valaki kérdezné.
Szia!
Át tudom érezni milyen lehet így bolyongni a világban, keresve magunkban az értéket, éhezve hogy valaki végre értékeljen minket, de elmondanám hogy te nem egy tárgy vagy aminek van egy bizonyos "értéke" hanem egy kincs, minden ember az. Nincs egy ugyanolyan ember sem, Isten senkit sem teremtett ugyanolyannak, de mindenkit az ő képmására teremtett, ezért van benned valami ami tőle származik, mindenki jó/tehetséges valamiben, ezt találd meg, használd ki, élj vele. Csak ekkor találod meg önmagad, az egyéniséged. Ő szeret téged, az életed ajándék, de a te kezedben vannak a döntések. Nézz magadra így! Te nem azért vagy hogy másoknak megfelelj! De aminek látod magad az vagy! Sajnos ez a tény. Viszont az akaratban hatalmas erő van. Talán kisit el is tértem a tárgytól, neharagudj, de a lényeg hogy te lásd magadban a kincset, és más is látni fogja. Ajándék az életed Istentől, ajándék a tehetséged (ami mindenkinek van, csak meg kell találni). Ajándék lehetsz más számára, akkor ha önmagad vagy. Az szeret majd igazán aki önmagadért szeret!, Nem neked kell változnod (persze azért kompromisszumok mindíg kellenek majd), jogod van arra hogy az legyél ami vagy!
Uha ez kicsit hosszura nyúlt de remélem tudtam segíteni:)
Szerintem az ember nem Münchausen-báró, hogy saját hajánál fogva rántsa ki magát a bajból,bármekkora is az önismereted,csak a saját fejeddel bírsz gondolkozni,saját szíveddel érezni és néha bizony jó egy külső,"objektív" szemlélő és segítő kéz is...
(Az egy másik kérdés, mennyire objektív valójában és jó szakember egy adott pszichológus,de elvileg tanulta, mit,miért és hogyan...)
Lehet könyvekből (önismereti)morzsákat gyűjtögetni,csak lassú és hiányzik mellőle a szintetizáló képesség,ami segít összerakni a dolgokat.Egy pszichológus gyorsabb
.
/Ha kéred,priviben elküldöm egy budapesti pszichológus elérhetőségét,én évekkel ezelőtt jártam hozzá, nekem nagyon sokat segített.Szuper nőci és elismert szakember./
Sok sikert és kitartást kívánok erre a hosszú és rögös útra-a felismerés egyébként már fél siker!!!
Ne akarj változni, az nem fog sikerülni. Fogadd el magad, ilyen vagy és kész. Persze a hibáiból tanulhat az ember, de ne vidd túlzásba és ne akarj mindent másképp csinálni, ami "hibásnak" bizonyult. A nyitó hozzászólásodból kiderül, hogy van benned egy megfelelési kényszer, ezt fel is ismerted, de még mindig ott tartasz, hogy változtatni akarsz magadon. Ne akarj. Ez vagy Te, ne másoknak akarj megfelelni azzal, hogy folyamatosan azt keresed, mit rontottál el. Nem rontottál el semmit. Úgy cselekedtél, ahogyan kellett. Ezt fogadd el. Ha ez megvan, léphetsz tovább. ;-)
Hosszú még az út, de helyes, amin jársz. Valaki javasolta az önismereti tréninget: jó ötlet, de készülj fel rá, hogy nagyon kemény. Már ha jól csinálják. :-)
Sok sikert, nincs veled az ég világon semmi baj! ;-)
Kedves Pixie,
azért tudom átérezni, amit írtál, mert a magam baja kapcsán is hasonló felismerésekre jutottam. Az első, amit megtehetsz önmagadért, az pontosan az, hogy elismered mi a baj, és vállalod, hogy segítség kell. És igen, akár szakemberé is. Mert az ember bonyolultan működik, ezért a problémáit is bonyolultan kezeli, illetve leplezi. Egy szakember erre rá tud mutatni, segíteni tud abban, hogy ne billenj át a túlvégére a dolognak. Szóval szerintem jól indulsz. Légy magaddal őszínte, kíméletlenül őszínte. Mond ki a problémád és vállald ha fáj, mert kinek nem fáj néha? Vonj mérleget, ismerd el magadban a jó és a rossz tulajdonságokat egyarát. A jókért ne félj megdícsérni magad, a rosszakat pedig ismerd el, de próbálj rajtuk változtatni. Ha leírod az segíthet. De mindenek előtt fogadd el, senki sem tökéletes se én, sem a szüleid, sem a testvérek, sem te magad, és senki ezen a földön. Emberek vagyunk nem istenek és az ember esendő. Ha ezt elfogadod, teszel egy nagy lépést önmagad felé. Mert mindebből csak azt szerettem volna kihozni neked, hogy ha képes vagy önmagadat elfogadni olyannak amilyen vagy, és őszintén meg tudod szeretni azt az embert, aki a tükörből néz rád vissza (
Igen, Csernus doki szavai is a már említett Fájdalom arcaiból), akkor sokkal könnyebben fogsz mások felé is fordulni. A kapcsolatokban viszont mindig két ember van. És általában a tudat alatti rezdülésekre jobban ráhangolódik a két fél, ha eleget vannak együtt és leginkább ez az, amire reagálsz, és a saját félelemeidre, amik egy kapcsolatban a felszínre kerülnek. Szóval én legalább is úgy gondolom, a saját káromon tanulva, hogy az egy dolog, hogy te mit adsz fel a kapcsolatban, az egy másik, hogy a kedves ezt hagyja, elnézi sőt ki is használja.
Kívánom, hogy sikerüljön elfogadnod önmagad és megszeretnek azt a bátor nőt, aki szembe mert nézni önmagával és vállalta egy ország előtt mindezt. Csak így tovább.