Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Önbecsülés visszaszerzése
Torolt_felhasznalo_800048
Létrehozva: 2011. augusztus 7. 11:01
Sziasztok!
Először is, aki nem szeretné a vasárnapi ebédjét nyafogással elrontani, a saját érdekében lépjen tovább :)
Ja és hosszú...
Az utóbbi időben történt események kellően gondolkodásra sarkaltak, és rá kellett jönnöm, hogy az ami eddig velem történt, azért leginkább én vagyok a felelős és nem okolhatok másokat.
Hogy a férfiakkal való kapcsolataim, rendre úgy végződtek ahogy, azt magamnak köszönhetem, mert én hagytam hogy úgy bánjanak velem, ahogy. Nem tiszteltem és pláne nem szerettem magam annyira, hogy a sarkamra álljak vagy legalább egy mércét állítsak fel, hogy mi az amit megteszek és mi az amit nem.
Totálisan feladtam az egyéniségemet (már ha egyáltalán volt nekem valaha is ilyenem), hogy másoknak megfeleljek, pusztán azért hogy szeressenek.
Egész életemben vágytam a szeretet kimutatására, a szüleim engem (meg a testvéremet is) leginkább két méteres távolságból szerettek, és szavakkal soha nem volt kimondva. Soha nem hallottam se a szűkebb vagy tágabb családomban hogy szeretlek, se nekem kimondva, se másnak. Asszem problémám is van a szeretet kifejezésével, lévén nem volt kitől megtanulnom hogy kell és bizonyos (mások számára mindennapi) szituációkkal se tudok mit kezdeni, mert számomra idegen.
Ezt most csak azért mondtam el, mert talán ez vezérelt arra, hogy már már kétségbeesetten kerestem azt, hogy valaki végre szeressen és ki is mutassa. Vagyis mondhatni, ha volt egy pasi, aki egy kicsit is hajlandóságot mutatott arra, hogy esetleg meg tud szeretni, igyekeztem mindent (szinte szó szerint) megtenni azért, hogy kiérdemeljem a szeretetét és megszüntem önmagam lenni, olyan akartam lenni, amilyet az adott pasi épp szeretne.
Most már tudom, hogy kellően nagy hibát követtem el és saját magamat vettem semmibe és igazából ne csodálkozzak azon hogy senki nem tisztelt, nem vett emberszámba, mikor én se tettem meg ezt magammal szemben. Mindig is mások megítélése alapján könyveltem el hogy mennyit érek, pláne a szerethetőségemet. Ha nem szerettek, hát úgy éreztem, engem nem lehet szeretni.
És most ezen szeretnék változatni, mert fénysebességgel robogok a lejtőn és bevallom, félek attól, ha nem változtatok magamon, akkor esetleg később már szakember segítségére fogok szorulni és teljes mértékig elmerülök az önsajnálatban. (ehhez egyébként remekül értek)
Ne értsetek félre, nem tutujgatásra, meg buksi simogatásra vágyom, hogy "jól van, legközelebb majd okosabb leszel, stb...." Csak hátha vannak itt nálam sokkal okosabbak, (talán voltak is hasonló helyzetben) és esetleg tudnának tippeket adni, hogy kezdhetnék hozzá hogy egészséges lelkű és önbecsülésű nő legyek. Esetleg olvassak valamilyen pszichológiai, önismeret fejlesztő könyvet? Nagy mértékű életvitel váltás? Úgy érzem, hogy egy kellően nagy munka előtt állok és nem tudom hogy kezdhetnék hozzá :(
Egyébként nyugodtan jöhetnek a keményebb hangvételű észrevételek, úgy érzem kell is, hogy keményen az arcomba vágják a dolgokat.
Ja és 26 éves vagyok, ha valaki kérdezné.
Csernus Imre: A fájdalom arcai
A harmadik fejezetnél tartok, eddig még nem érintett meg....
A barátnőm elolvasta már, neki segített, szombaton öntötte belém a dolgokat.... és hasonló szavakat véltem felfedezni ebben a könyvben is.
De bejött neki, mert lényegesen jobban vagyok!
Nem olvastam végig az összes hozzászólást, így bocsánat, ha valaki már írta volna, de szívesen ajánlom Neked a Sikerkód tanfolyamot, amely ugyan agykontrollos alapokra épít, de aki nem végzett agykontrollt, az is mehet nyugodtan. Nézz utána az interneten vagy az ugyanilyen nevű honlapon, és ez most tényleg nem a reklám helye, de engem ez tett sínre tavaly nyáron. Pont így éreztem mint Te, és nagyon jókor jött ez a két nap!
Az én önbecsülésem is a béka segge alatt van. És azt kérdezem, hogy miért én? Nekem miért nem sikerül? Esélyt adtam újra valakinek és ismét csak csalódás lett belőle.Sokszor én is magam hibáztattam, de rá jöttem, hogy mindenben csak nem én vagyok a hibás. Eleve 2 ember kell hozzá vagy 3 - az utóbbi egy másik nő, az "anyós".
Nekem is a terveim között van egy ilyesmi könyv elolvasása. Már letöltöttem.
Azért azt elmondanám, hogy ha nekem gondom van az önbecsülésemmel, akkor bizony mindig a megfelelő emberek vannak körülöttem.
Miért is?
Mert tőlük pontosan azt kapom, amivel felébresztik a dühömet, és a dühömmel kezdek valamit tenni.
Jobbára magamért, mert az már igaz, hogy a düh önmagában inkább csak mérgez. :)
Nem riogatni akarlak, de tényleg komoly a baj.
Rossz hírem van!
Csak te magad tudsz segíteni magadon.
Írják itt hogy "egyre többet hallani arról hogy fejben dől el" .
Hát ez már több ezer éve így van, és nem azért mert mostanában ezt mondogatják.
Agyban dönts el hogy Te mit akarsz, mert amíg ez nem történik meg addig nincs miről beszélni.
Észrevetted, hogy itt a fórumon mennyi ember fordul feléd tisztelettel és szeretettel ? Mindenki becsül és mindenki segiteni akar. Első lépésként próbáld meg becsülni önmagad és gondolkodj el azon, hogy valószinűleg nem a megfelelő emberek vannak körülötted. Igenis a gyógyulás a fejben dől el! AKARJ MEGVÁLTOZNI! Nézz tükörbe és akit ott látsz TE VAGY! Szeresd ezt a képet és ezáltal magad! Segiteni tudunk szavakkal, tanácsokkal, de cselekedni csak Te tudsz!
Ha van hozzá erőd, ird meg, mit tettél eddig a változás érdekében? Csak magadnak akarj megfelelni! Lesz aki utál majd ezért, lesz aki szeret majd ezért. Egyet jegyezz meg: FEJVESZTÉS NEM JÁR ÉRTE!!! Bátran tedd meg az első lépéseket! Kiváncsi vagyok, hogy sikerül?
Az öngyításban miért nem hiszel? Azért mert úgy véled, hogy az orvos fog meggyógyítani?
Csak gondolj bele egy egyszerű csonttörésbe? Mit tesz az orvos ilyen esetekben?
Begipszel. A kérdés az, hogy akkor mi vagy ki gyógyítja meg a törött csontott? A gipsz? Az orvos?
Jól érzed, hogy ezzel dolgod van, mégcsak nem is könnyű sem nem kevés.
Ugyan nem vigasznak szánom, de sajnos mi emberek így vagyunk megalkotva, hogy loholunk mások elismeréséért, szeretetéért.
Valóban érdemes közelebbról megismerni, feltárni, hogy mik azok a berögzült dolgok, amikkel ezt mindenkor képesek vagyunk elérni. Mármint azt, hogy folyton meg akarjunk felelni. Másoknak.
Beteszek egy linket, nagyon tudom ajánlani, mert olyan dolgokra ad megfelelő magyarázatot a hölgy, amivel képesek vagyunk magunkból több mindent megérteni, és ezzel együtt persze könnyebbé tenni az életünket a magunk számára.
http://www.fixhd.tv/videotar.php
Remélem fogja hozni a linket. A videótáron belül pedig a Smaragdút című műsort választva több műsor megjelenik, érdemes a korábbiakkal elkezdeni.
Most, hogy ujra rapillantottam a cimre, az ugrott be: hogy lehet valamit visszaszerezni, ami sosem volt?
Biztos, hogy ezen lehet segiteni, ha valaki ugy nott fel, hogy ez volt a normalis, ahogy eddig elt, es most valtoztatni akar? Nem lehet, hogy ez valami olyasmi, mint az ertekrend, ami nem valtozik az elet folyaman?
Ezzel persze nem azt szeretnem sugallni, hogy remenytelen a dolog...csak hogy igazan nem egyszeru. Ha meg ujra es ujra ebbe utkozol bele, akkor meg ujabb kudarc er.
Nem lehet, hogy inkabb valaki, aki ereztetne veled, hogy becsul, hozna meg a megoldast, es vegre el tudnad hinni, hogy ertekes vagy? Mert nekem ugy tunik, eddig a kornyezeted valtotta ki beloled ezeket az erzeseket, inkabb azzal van baj, nem veled.
No persze, van, aki ilyen kornyezetben sem veszti el az onbecsuleset, de valoszinubb, hogy ha eveken keresztul olyanok veszik korul, akik nem becsulik es szeretik, barki elbizonytalanodik.
Az is ketsegtelen, hogy hat egymasra az egyen es a kornyezet.
Egy tanacsot tudok csak adni: ha ugy erzed, valaki nem tanusit kello tiszteletet, megbecsulest irantad, azt egyszeruen keruld el, vagy ha nem lehetseges, akkor egyszeruen csak ne akarj neki mindenkeppen megfelelni. Itt kezdodik, hogy nem alkuszol meg, mert annal tobbre tartod magad.
Őszintén szólva én nem hiszek az öngyógyítésban (ha a könyvekkel az erre gondoltál).
Szerintem néha igenis külső segítséghez kell fordulni...
És most ezen szeretnék változatni, mert fénysebességgel robogok a lejtőn és bevallom, félek attól, ha nem változtatok magamon, akkor esetleg később már szakember segítségére fogok szorulni és teljes mértékig elmerülök az önsajnálatban. (ehhez egyébként remekül értek)
Ezeket írod. Csak Münnhausen báró tudta magát hajánál fogva kihúzni a mocsárból. egyszerűbb időben szakemberhez fordulni , akkor gyorsabban rendbe jössz. Ő segít kiválasztani Neked azokat a könyveket , melyek olvasása és a beszélgetések meggyógyítanak.
A mentalhygieneés szakrendelésen dolgozó pszichológus felkereshető, de ha nincs akadálya sok magán pszichológus is van . Ha időben fordulsz szakemberhez, gyorsabban gyógyulsz és nem kockáztatod, hogy újabb csalódás rontson állapotodon. ( nem vagyok érintett, nyugdíjas doktor néni vagyok, méár nem gyógyítok, de segíteni szeretek )
Fel a fejjel
Valószinűleg olyan férfiakat vonzottál be az életedbe, akik nem szerettek, csak kihasználtak. Aki igazán szeret, nem akarja, hogy megváltozz, feladd az egyéniségedet és megalázkodjál.
Igenis kisérthet a szomorú gyerekkor, mert a szüleink nagyon meghatározó személyiségek az életünkben és ha nem szeretnek, vagy nem jól szeretnek minket ez az egész életünkre kihat. A nagyon szigorú, távolságtartó szülő gyereke azt érzi, hogy ha jó lesz, szeretni fogják. Megpróbál ezért mindent megtenni. Nem ez a kulcs! Szeresd meg önmagad! Ez az első és legnagyobb dolog, amit tehetsz magadért. Tölts el kezdetnek egy napot úgy, ahogy jólesik. Adj meg magadnak mindent, amire vágysz és érezd jól magad. Meglátod a nap végén mennyire felszabadult leszel!
Figyelmedbe ajánlom a nemrég elhunyt nagyszerú és bölcs Popper Péter műveit akitől nagyon sokat tanultam , amikor mélyponton volt az életem. Azóta is Ő a lelki támaszom minden körülményben.
Remélem megtalálod szerethető Önmagad! Hidd el benned lakik! Jó utat!
Szia
En ajánlom neked Louise L Hay-Éld az életed cimü könyvét. Olvasmányos és gyakorlatok is vannak benne. 'Szerintem nagyon elgondolkodtató
Szerintem is az érzelmileg szegény szülői háttér okozhat ilyen sorozatos negativ történéseket az életedben.
Ha már arra gondolsz, hogy a szülőktől kapjuk meg az első női és férfi mintákat, amivel párt keresünk magunknak, akkor gócpontot jelenthet az általad szerethető férfi mintaképe, ideálja.
26 évesen még nagyon rugalmas az ember, sok mindent meg tud látni, de nem bitzos, hogy az észlelés és a válaszul reá adott reakciód közötti űrt, mely a látott mintáktól függ, te magad meg tudod változtatni, vagyis hogy magadtól meg fogod tudni tanulni felismerni az igazi szeretetet. Ráadásul úgy gondolom, hogy ez nem egy egyszerű folyamat lesz, mivel ez az első érzelem, amit megtanulunk.
Azt hogy tudod, hogy mi a baj, az nem azt jelenti, hogy magadtól ki tudod találni,hogyan gyógyítsd meg magad, hiszen ezt gyakorolnod kellene terápiás körülmények között. (pszichiáter)
Pl. Vannak olyan meddő nők, akik azt hiszik, hogy ha alkoholt isznak, akkor ők is alkoholisták lesz. Ezt felismerik, hogy ez azért van, mert a apjuk vagy anyjuk ivott és ők is félnek ezért, de azt már nem tudják megoldani, hogy gyereke szülessen, de maga nem is tudja megtanulni a helyes reakciót, és addig nem is születik gyerekük.
Szia Pixie! :)
Sokak tanácsoltak sok mindent, szakembereket, módszereket. Én a személyes véleményemet írom le. Már ha nem gond. :)
Saját keserves utam tanított meg valamire. A mindenkori "párom" annyira tart engem, amennyire én tartom magamat. Az önbecsülést nem visszaszerezni, hanem megtartani nehéz. A szeretet kimutatása mindenkinek mást és mást jelent. Van akinek egy simogatást, van akinek napi 50 sms-t, van akinek egy tányér frissen szaggatott tojásos nokedlit. Csernus jó szerző, de gyanakszom ha most olvasod el, felvágod az ereidet. :)
Lehet, hogy ezek számosra sok infót nem hordoznak, de azt is meg kell tanulni, hogy a szavak, gondolatok mögött gyakran nincs több, mint ami elhangzik. Nehéz ez azoknak, akik mindig mást keresnek. Azt írod, sokat dolgoztál azon, h. elfogadtasd magadat. Te, elfogadod magadat?
Nem szakmai hozzáállás, hangsúlyozom - személyes meggyőződés - de nekem néha bejött. Ha változni akarsz, változtass a külsődön is valamit. Hajat, öltözködési stílust, sminket. Ez nem változás, de lehet katalizátor. Beszélgetni jó és hasznos, de a barátok szeretnek. Ez jó dolog, de a véleményük nem biztos, h. objektív. Ettől még kellenek és szükség van rájuk. A nők nagy része beszélve gondolkodik. Amit kimondassz, azt már formába öntöd.
Nekem személy szerint sokat segített, h. a barátaim között van férfi is, aki egészen más nézőpontból világít meg számomra egy-egy dolgot, jelenséget. Tudod, a klasszikus férfi - nő kommunikáció..... :)
Drukkolok Neked.
"csak és kizárólag az olyan férfiakkal szabad foglalkozni, akik kinéztek maguknak téged. "
Ez nagyon egyszerűnek hangzik, de mi van ha az aki neked nagyon tetszik nem foglalkozik vele ? :( engem ez készít ki már jóideje
vonzás törvénye
Kb olyan mint a babonas hit
Elkepeszto hogy hanyan hanyflekeppen ertelmeznek egy egyszeru somatikus suggestiot. Na es mi van akkor ha nem pozitiv a megerosites? Akkor tevedtunk?