Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökre egyedül???
Torolt_felhasznalo_164163
Létrehozva: 2011. május 10. 09:38
Sziasztok!
Van itt egy rendes nicknevem is, de nem merem azon megnyitni a topikot. Előre szólok, nem kamutopik.
Az a helyzet, hogy nagyon el vagyok keseredve. Megpróbálom röviden elmondani, miért.
Elmúltam 36 éves, és még soha nem volt igazi szerelmem. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy rég nem vagyok már szűz, voltam már szerelmes, voltak már belém szerelmesek, azt sem mondhatom hogy soha nem volt senkim, mégis ez a helyzet. Valami sose stimmel. Legtöbbször én. Az elmúlt kb 10 év maga volt a csőd ezen a téren.
Rengeteg (főleg családi) problémával kellett szembesülnöm, amit most nem részleteznék, félig belehaltam, depresszió, stb, nagyon meghíztam, aztán a súlyfelesleg legnagyobb részét leadtam, ma már elég csinos vagyok, legalábbis ami az alakomat illeti (az arcom nem szép). Ezalatt a 10 év alatt kétszer voltam szerelmes. Az első szerelmem 2 hónap után elhagyott egy másik nőért. Ahogy ő mondta, azt hitte, hogy szeret, de kiderült, hogy nem.
Évek múlva szerelmes lettem újra, nem viszonozták, csak az ágyba kellettem. Persze ez nem így lett előttem megfogalmazva. És a meglepetés: itt is egy másik nő van a képben. És nem kellek én.
Komolyan mondom, nem tudom, mit csináljak. Ennyi idősen számolnom kell azzal, hogy örökre (egész életemre) egyedül maradok. Úgy érzem, hogy azt nem bírnám ki. Inkább ölöm meg magam. Érzem, hogy a magány (és annak hatásai) tönkretesznek és megaláznak. Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök. A nálam sokkal fiatalabb ismerőseim párra találtak, gyerekeket szültek, én meg minek születtem nőnek, ha se egyik, se másik nem jut nekem osztályrészül? Csődtömegnek érzem magam, félembernek és teljesen értelmét veszíti így minden.
Bízom benne, hogy az itt szokásos gúnyolódós hsz-eken kívül jönnek esetleg olyanok is, akik értik, és tapasztalták, miről írok.
Bocsi, ezt csak olyan "kinek van igaza"-nak szántam, írásban nehezebb. Nem akartalak megsérteni.
Mióta lefogytam, nem vagyok görcsös. Elém jött a lehetőség. Legalábbis én azt hittem, hogy az. (Tudod: ha sárga, hápog és totyog, akkor kacsa.) És mint a papírzsepit, úgy dobtak el nagyon rövid időn belül. Nem vagyok görcsös, csak nagyon-nagyon szomorú.:(
Szerintem az bizony többnyire önzőség, ha valaki ahelyett, hogy elgondolkodna azon, hogy Ő mit és hol rontott el, magát sajnálja/sajnáltatja. Vágyni valaimre egy dolog, és más dolog elnyomni a problémát azzal, hogy "engem senki sem szeret, én sosem kellek..." Szerintem ez önmagunk nem felvállalása. Nem vállalunk felelősséget azért, ami a mi életünkben történik, és mást "hibáztatunk".
Elhiszem, hogy nem könnyű, hisz emberek vagyunk, szerintem mindannyian "sajnáltattuk" már magunkat, ideig óráig még jól is esik csak sírni... de arra figyelni kell, hogy ne ez kerüljön túlsúlyba, illetve ne mások sajnálatából "táplálkozzunk".
Muszáj vállalni és irányítani az éltetet, nem pedig csak elvegetálni és leugrani a közértbe százaszsepiért...
Szia, hasonló a problémám - mikor találok valakit végre, akivel látom a lehetőséget a kölcsönös szerelem kialakulására(és persze párkapcsolatra), sok mindent képes vagyok nem észrevenni/eltűrni. Figyelmen kívül hagyom a baljós előjeleket, ellenérvekkel, megérzésekkel - amik néha álmok formájában jelentkeznek- nem törődve
26 éves koromra csak néhány hetes-hónapos "kapcsolatokat"(már ha lehet annak nevezni eme balul sikerült próbálkozásokat) tudok felmutatni.
Azoknak, akik XY éves korukra egyedül vannak még, sokan vádlón a szemére vetik, hogy miért csak most kezdett el keresgélni, miért nem tett eleget azért, hogy társra leljen. Biztos könnyed életet élt("haverok, buli, fanta") vagy karriert épített(ejnye..); mindig megy a hibáztatás. Honnan tudják, ki mennyi időtés energiát, érzelmi töltetet fektetett be a pártalálásba? Szerintem kevés ember van, aki kategorikusan elzárkózik a szerelem elől.
Nekem nem jött össze - sose voltunk szinkronban. Aki elbájolt, vagy foglalt volt(így maradt plátói a viszony-többnyire-, vagy egy alkalommal szeretői státusz) vagy egyszerűen nem jöttem be neki és vica versa.
(Volt, hogy megfordult a kocka pár év ismeretség után. A másik abba az életszakaszba került, hogy már kellenék, de "sajnos" már túl vagyok rajta, nem tudom feltámasztani az érzéseimet.)
Évente átlag 2X felfigyelek valakire, de elhal a dolog a fent említettek miatt. A "nem jöttem be" egyik leágazása, mikor "ha nincs ló, jó a szamár alapon" kikezdenek velem - na ez a legrosszabb.
Most is akad egy fiú, aki a baráti kör tagja, nem is tekintettem rá férfiként egy évig, csak haverként, és valahogy mégis belecsúsztam mostanában. Persze tuti, hogy nem tetszem, miért is lenne egynesúlyban az érzésvilágunk, ha eddig sose sikerült...
Amit még akartam kérdezni:
Elgondolkodtál azon, hogy miért nem Te kellesz a pasiknak? Mit nam adtál a meg a férfiaknak? Egy kapcsolat nem csak kapásról szól, adni is kell. A férfinak is van lelke (ami oké, hogy néha tényleg megkérdőjelezhető:)), és foglalkozni kell vele. Nem lehetsz önző!
"Nem lesz társam, nem lesz gyerekem, nem lesz családom, és ha megélem, távoli rokonok fognak meghívni magunkhoz karácsonyra kegyelemből. Ami rosszabb: nincs szerelem, nincs szex, simogatás, csók, nincs kinek csinosnak lenni, egyedül alszom. Beleőrülök"
Ezen gondolataid pedig valóban tele vannak önzőséggel. Nem bántás, csupán gondolatébresztés...
Ez az a topik 70-es hozzászólás vége:
Azt mondják Sátáné most cimű
Egyetértünk:)Én is ilyennek látom-most már. Ha tudtam volna, nem segitettem volna neki.
Egy másik topikban, másik regen meg megfenyegetett, hogy 2 egész percen belül azonnal hagyjam el a topikot, holott az adott topikhoz, mégm reggel szóltam hozzá. Magát buktatta.
még jó, hogy!
a mai nemnormális világban az ilyenek maradnak egyedül....
Hát kérlekszépen.
Nem dorgálásnak szánom, de ha az őszinte véleményem akarod, akkor vedd tudomásúl, hogy van fejlődni/tanulni valód.
A szépség mulandó, csak az elején számít.
"Majd-bolond-lennék-én kezdeményezni" pedig régi-módi.
Nem szedünk fel valakit egy bizonyos célra, hanem megismerjük, és majd utána döntjük el mire jó az illető.....
Időhiányában mára ennyi.
Bye-bye.
Persze, ez így igaz.
Szóval muszáj beszélgetni, nyitni az emberek felé, azzal szerintem csak nyerni lehet... Csak sokszor az embereknek könnyebb sajnálkozni, és várni a sültgalambot.
"Namostakkor, ki a hülye, én vagy te? :("
Mindenképpen választani kell? :) Ahogy érzed. Egy hozzászólásból miért következik az, hogy kettőnk közül valamelyikünk hülye?
Én csak azt akartam tanácsolni, hogy ne keresd annyira görcsösen életed szerelmét, ismerkedj, randevúzz és kezeld lazán a férfiakat, ne a potenciális apajelöltet keresd. Ha pedig valakivel nem jön össze, akkor jöhet a következő. De próbálj meg pozitivabb lenni, foglalkozz magaddal, járj el tornázni, futni, amig ez a pesszimizmus árad belőled, előled fognak futni a pasik és nem utánad
Nagy hülyeségnek tartom a felszedést.
Előbb meg akarom ismerni, mert ameddig nem ismerem vajon hogyan tudom eldönteni hogy akarom-e közeli barátnak ?
Lehet hogy ha megismerem a pokolba kivánom......
Ha marad ez a negatív hozzáállás a részedről, akkor bizony ez így is fog maradni. Először tényleg önmagaddal kéne megbékélni. Növelned kéne a női önbecsülésed. Lehet, hogy valójában te jól érzed magad egyedül? Nem is olyan rossz az. Annak is van rengeteg előnye. Egy párkapcsolat kötöttség általában.
Hol romlottak el az eddigi kapcsolataid? Milyen pasikat választottál eddig? Milyen pasik választottak? Milyen volt a kapcsolatod édesapáddal?